Gangs of Sherwood - Teszt

Ki ne ismerné Robin Hood történetét, és a Vidám Fiúk kalandjait. A lesből támadó hős banditák, akik a zsarnok elnyomó gazdagoktól szedik el értékeiket, hogy aztán a szegényeknek adják a zsákmányaikat. Egy nélkülöző középosztály klasszikus hősei, és sajnos a szükségességük újra és újra relevánssá válik a történelemben. Éppen ezért jelenik meg Robin Hood története több médiában is, elvégre az alap koncepció bőven elfér akármilyen kontextusban vagy világban, amíg a lényege és tanulsága átjön. A Gangs of Sherwood is ugyanezen a vonalon elindulva eleveníti meg a jól ismert történetet, épp csak megbolondítva egy 4 fős co-operatív játékmenettel, átültetve egy steampunk világba az egészet.

Lopj a gazdagtól, adj a szegénynek

A történet szerint a steampunk fejlettségű, késő-középkori anglia köznépe sanyarúan nyögi a Nottingham elnyomó elitjeinek kizsákmányoló törvényeit és adóit, a nincstelenségbe hajszolva a népet. A zsarnokságot gyakorló főgonosz, a nottinghami Sherif saját kontójára is beletapos a polgárokba, repülő hajóival, ágyúival és mechanikus szörnyetegeivel nem rest akár városokat felégetni, hogy példát statuáljon. 

Itt jön a képbe a négy hős, Robin Hood, Little John, Friar Tuck, és Marion Nővér. Ők a Vidám Fiúk (Merry Men), bátor harcosok és zsiványok, akik képességeikkel támogatják a megszorult népet, felvéve a harcot a Sheriffel. Ám egy nap a Sherif váratlanul aljas tettre vetemedik, és a földig rombolja az ellene lázongó várost. A Vidám Fiúk épp csak el tudnak menekülni, kísérve egy bolondos bűvész-előadó varázslatosan tenyérbemászó társaságában. A csapat bosszúra készül, segíteni kell a bajbajutottakon, vissza kell venni az elorzott értékeket, és le kell győzni a Sherifet. 

Tehát a sztoriban nagy fordulat, vagy váratlan változtatás nincsen, épp csak a steampunk világ, és annak kissé rajzfilmes, színes bohókás megjelenítése kavarja meg a megszokott hangulatot. A némileg komikus dizájnú ellenfelek egészen hozzáillenek a szintén szuperhős kinézetű főhősökhöz, majd a csillogó-villogó képességek teszik a látványt egységessé, és egészen élvezetessé. 

Na de milyen maga a játék? A Gangs of Sherwood kicsit hasonlít a Warhammer: Vermintide játékmenetére abból a szempontból, hogy egy érintőlegesen összefüggő pályasorozaton át kell harcolásznunk, melyek lineáris felépítésükben teljesíthetőek, felfedve pár eldugott titkot és rejtett kincset. Szinte minden pálya végén van egy boss, egyes pályák befejeztével a sztori fontosabb főellenfeleivel is meg kell küzdenünk. A pályán felszedett, illetve a befejeztével kapott jutalmakat visszavisszük a lobbyként szolgáló rejtekhelyre, új képességeket és módosítókat vásárolunk, majd megyünk tovább, vagy megismétlünk egy előző pályát. 

Amolyan dungeon crawler hangulatot felépítve, a Gangs of Sherwood a jól ismert pályák ismétlésére sarkall, tesztelve az új képességeinket, esetleg új karaktert próbálhatunk ki, vagy a barátokkal veselkedünk neki egyes bossoknak. Egyedül is teljesíthető az összes pálya, de a teljes élményt egyértelműen a co-op kihasználása adja.

A karakterek klasszikus kasztokat képviselnek, kiszámítható képességtárakkal. Robin Hood egy távolsági harcos, Marion egy assassin. Friar Tuck support és gyógyító, míg Little John egy tank. A képesség készleteknek hála a karakterek nincsenek végletesen beskatulyázva a pozíciójukba, így bármelyikükkel végigjátszhatjuk a játékot egyedül is. De természetesen az igazi hatékonyságuk csapatban mutatkozik meg.

Búskomor Fiúk

A Gangs of Sherwood egy jó ötletre épül, a dizájn és grafika is elismerésre méltó, a sztori rendben van, a karakterek szerethetőek és a szinkron is minőségi. Mégis a játék ezer sebből vérzik, ami főleg a játékmenetben található zsákutcák miatt mondható. Maga a harcrendszer nagyon egyszerű, könnyen tanulható, nem is ezzel van a tényleges probléma. A gond az, hogy a játék alig, vagy egyáltalán nem ad kihívást, vagy tényleges izgalmat. 

Az első pálya végigjátszásával még egészen szórakoztató a játék, elkezdjük érezni a karakterünket, megismerjük a világot, csillagos ötös. De aztán a többi pályán a legelőször megismert séma ugyanolyan marad, az ellenfelek elszórtan lődörögnek, aréna szerű terek közt botladozunk át, és az AI rettenetesen ostoba. Egy Dark Souls szintű nehézség tökéletes lehetne ehhez a recepthez, de a játék egyszerűsége miatt súlytalan marad minden csata. A játék beépített nehézségi fokozatának megemelése nem sokban javít a helyzeten, valahogy nem adja a Sherwood azt a tartalmi kihívást, amitől az ide-oda villodzó képességekkel megáldott karaktereink harca izgalmas lehetne hosszú távon.

Ez az üresség sajnos végigkíséri az egész kampányt, a jutalmak pedig túlságosan egyhangúak ahhoz, hogy izgalommal fussunk neki újra egyes pályáknak. Pedig muszáj, mert az új képességek olykor egészen drágák, habár az is igaz, hogy az alap képesség szett is elegendő ahhoz, hogy bármit legyőzzünk. 

Ajánló

Az igazat megvallva a Gangs of Sherwood nem egy rossz játék, hanem súlytalan, és kihívás mentes. Könnyű megszeretni a hangulatot és látványt, így egyszeri végigjátszásra pár baráttal még mindig ajánlatos lehet, de ez nem lesz több egy laza délutáni kikapcsolódásnál. Tipikusan az az eset, mikor egy játék többet is adhatna, de nem teszi, ezért pár óra játék után a polcra száműzzük, és valószínűleg ott is marad. Ezen a fejlesztők, véleményem szerint, könnyen javíthatnak azzal, hogy az ellenfelek diverzitását és a nehézséget teljesen újrakalibrálják. Ez a játék egy soulslike nehézségű co-opnak abszolút tökéletes lehetne. Így viszont csöndben elsettenkedik a radar alatt. 

6A Gangs of Sherwood jó ötletre épít, és a látványvilág is arról tanúskodik, hogy a fejlesztők szerettek volna valami igazán remek dolgot alkotni. Ám ez sajnos nem sikerült, az egyébként csábító 4 fős co-op élmény az első egy-két órában még klassz, aztán kiüresedik, és hiába erőltetjük, nem tud többet adni. Nem lenne ez rossz játék, de nem lesz ránk nagy hatással. 


Összes oldalmegjelenítés