Az FPS, azaz First Person Shooter vitathatatlanul a játékvilág egyik legfontosabb zsánere, 1992-ben az id Software által kihozott Wolfeinstein 3D óta töretlenül az egyik legimmerzívebb élményt adják a belső nézetes programok. Legyen szó könnyed séta szimulátorról, vagy kőkemény adrenalin pumpáló akcióról, a hős szemszögéből való megélése annak kalandjainak továbbra is, és szakadatlanul az egyik legjobb módja annak, hogy a játékos valóban ott érezze magát a csatatéren. Vitatható, hogy melyik a legjobb, és/vagy legsikeresebb játék sorozat a témában, elvégre temérdek alkotás került már piacra, melyek közt fantasztikus darabok is születtek, de ugyanennyi csalódás is érkezett velük. Ahány játékos, annyi vélemény, de talán azt biztonsággal kijelenthetjük, hogy a játékos társadalom tudatába a legjobban beégett, és legrégebb óta beszédtémát képező sorozata a Call of Duty.
A kezdetek kezdete
A Call of Duty 2003-ban lépett be a köztudatba az Infinity Ward keze munkája által, az Activision kiadásában. A program a második világháború egyes ütközeteit dolgozta fel, és míg a kihívója, a Medal of Honor az emberi oldalt mutatta be, addig a Call of Duty magát a golyózápor alatt megfogant elemi izgalmakat tette meg főszereplőjévé.
Nem is csoda, hogy a játék hatalmas siker lett, amit követett a második rész 2005-ben. Ez a felvonás még nagyobb dobás lett, az egyjátékos kampány döbbenetesen élvezetesnek bizonyult, a multiplayer pedig gyakorlatilag történelmet írt. A mai napig dübörögnek a szerverek, és nosztalgiázó játékosok egész tömege tér vissza ehhez a részhez, megesküdve rá, hogy a Call of Duty 2-nek volt a legjobb multija a sorozatban.
Alig egy évvel később konzolokra jelent meg a harmadik rész, ám ezúttal a Treyarch gondozásában, és hát... nem lett valami emlékezetes darab, na meg mivel az FPS társadalom elsősorban PC-n uralkodott, ezért a konzolos felvonás szépen lassan feledésbe merült.
A lehengerlő siker ideje
Szerencsére, az addigra ünnepelt Infinity Ward, nem volt rest a kimaradt évben, és hozta az újabb felvonást, ám ezúttal szakítottak a második világháború témájával. Erre szükség is volt, mivel a technológiai fejlődéssel a játékos társadalom is jobban preferálta a tapasztalat közelibb, modernebb témákat, ráadásul addigra a legfontosabb második világháborús csatákat már unalomig feldolgozhatta több sorozat is, gondoljunk csak a Medal of Honorra, vagy a Battlefieldre.
Felismervén, hogy ideje továbblépni, a Call of Duty 4 a modern időkbe terelte a témát, és megszületett a Modern Warfare sorozat, amely elképesztően nagy sikert ért el a piacon. Eleve az egyjátékos kampány is arculatot váltott, karakter központú történetet mesélt el, több hőst is felvonultatva, összefogva a cselekményeket egyetlen nagy konfliktus köré. Ám az mindenki számára egyértelmű volt, hogy ez csak az út kezdete.
A Modern Warfare 2 fantasztikus hangulatával a singleplayer oldalon, és tökéletesre csiszolt multiplayerrel hódította meg a sorozat kedvelőinek szívét, szinte szó szerint. A Call of Duty 2 után a legjobb résznek is vélik az MW2-őt, hiszen alig találni benne kivetnivalót. A felvonultatott karakterek hollywoodi mozifilm magasságába emelték a kampányt, és így a harmadik, egyben a sorozat zárórészét tűkön ülve várta a közösség.
Ám időközben történt egy s más a sorozat háza táján. Az Infinity Ward ugyan megbízhatóan hozta a minőséget, de mellette a már emlegetett Treyarchot se hanyagolta az Activision, így új feladattal bízták meg őket, és visszakanyarították a CoD-ot a világháború idejére. A World at War nem lett egy kifejezetten jó játék, ám olyan emlékezetes jelenetekkel tűzdelték meg a kampányát, hogy minimum egyszeri kijátszásra azért még mindig ajánlott volt. A Treyarch tehát bebizonyította, hogy készen állnak a következő projektre.
Ez a következő pojekt a Black Ops lett, ami ismét szakít a CoD aktuális sztori szálával, viszont megtartotta a kampányban a karakter központúságot, és a modern hadviselés témáját. Nem lett akkora siker, mint az MW, de a Treyarch már az elején leszögezte, hogy sorozatot szeretne a Black Ops vonalból, ezért aztán kíváncsi közösség gyűlt össze a cím körül.
A hirtelen bukás
Na de elérkezett a várva várt pillanat, megjelent a Modern Warfare 3. Ám a nagy várakozást némi csalódás övezte, mivel a játék bőven elmaradt a Modern Warfare 2 mögött, legyen szó hangulatról, játékmenetről, karakterekről, multiplayerről. Kevés újítás, technikai problémák, és egy kevésbé kielégítő kampány lett a sorozat zárása, és bizony feltette a kérdést, hogy mi történhetett az Infinity Ward házatáján. A válasz, hogy az Activision behozott egy új fejlesztő csapatot a képbe, a Sledgehammer Gamest, és az ő co-operációjukkal készült el az MW3, talán ennek köszönhető a felemás minőség.
2012-ben a Treyarch beváltotta ígéretét, és elhozta a Black Ops 2-őt, ami jelentősen jobb lett az első résznél, nyilvánvalóan tanult a csapat az MW sikerét megalapozó elemekből, és bár átemeltek sok dolgot a sikercímekből, mégis képesek voltak megtartani a saját sorozatuk identitását. Ez elegendő volt hozzá, hogy egy stabil rajongótábor épüljön a sorozat köré, amire szükség is volt, mert a követkető évek sajnos nem a sikerről szóltak a CoD számára.
Az Infinity Ward következő dobása a Ghost lett 2013-ban, viszont a játék épp csak elsettenkedett az érdeklődés radara alatt, ráadásul a kampány tekintetében a játék egy olcsó Modern Warfare koppintásnak érződött, csak épp feleannyira érdekes cselekménnyel és karakterekkel. Elkezdődött az az időszak, amikor a játékosok belefáradtak a minden évben megjelenő, ugyanarra a sémára épülő címekbe, ráadásul a minőségbeli akadozó fejlődés nem tett jót ennek a tendenciának a megítélésében.
Mélyzuhanás
Pontosan ezért bukott akkorát a 2014-es Advanced Warfare, amit a kétes megítélésű Sledgehammer készített el. A játék megpróbált a közeli jövőbe tekinteni a modern hadviselés tekintetében, de egy béna Crysis kopi lett belőle, agyonscriptelt kampánnyal, felháborítóan buta AI-val, ezáltal feledhető címként került a listára. Az emberek elkezdtek arról beszélni, hogy az Activision egy döglött sorozatot próbál tovább fejni, és a CoD-ban már nincs több lehetőség.
Jött is a sz*rnak a pofon, mikor a Treyarch elkészítette a Black Ops 3-at, és... hát szerényen szólva is pocsék lett a játék. Az Activision egyébként ezidőtájt került célkeresztbe több letaglózó pletyka és megkérdőjelezhető marketing döntés miatt is, melyeket most nem fogunk taglalni, de a lényeg, hogy a sorozat megítélése nagyon mélyre süllyedt a játékos társadalomban. Baj volt, és egyelőre nem látszott a megoldás.
Az Infinity Ward 3 év kihagyás után bejelentkezett egy ambíciózus résszel, az Infinite Warfare-rel. Ez a játék nagyon megosztó lett, ugyanis a felvonultatott játékmenetbeli újdonságok fantasztikusak voltak, a látvány lehengerlő volt, és a sztori hangulata is hozta a fejlesztők imádott stílusát, ám a történet mégis akadozott, a befejezést gyakorlatilag összecsapták, a multi pedig több sebből is vérzett. Így aztán ez egy tipikusan olyan rész lett, melyet vagy nagyon szeret valaki, vagy nagyon utál. Kérdéssé vált tehát, hogy van-e értelme folytatni a CoD-ot egyáltalán....
A Sledgehammer az Advanced Warfare miatt elszenvedett kétes fogadtatás miatt visszatért az alapokhoz, felidézve a CoD kezdeti múltját, és a második világháború színterére terelték a játékosokat. Sokan visszamentek noszalgiázni, de aztán egyöntetű vélemény született, hogy ez bizony nem ugyanolyan, mint volt. Sőt, annyira feledhető és erőltetett volt a CoD: WW2, hogy Sledgehammert teljesen parkolópályára rakta az Activision 4 évre.
Reményteljes felemelkedés
Na de a Treyarch időközben nem adta fel, és elkészült a Black Ops 4. A megfogyatkozott rajongói tábor meglepő módon elégedett volt a játékkal, ami az innovatív multiplayernek volt elsősorban köszönhető. 2018-at írtunk, volt igény a jó multira, és a Black Ops 4 egészen jól remekelt, ráadásul behozott egy akkor szörnyen népszerű játékmódot, a Battle Royalt. Az Activisionnek több se kellett, megérezték a siker szagát, és elérkezett a hosszú döglőtést követő feltámadás ideje.
Az Infinity Ward kihozta a Modern Warfare-t, ami megtévesztő volt abból a szempontból, hogy a cím semmiben nem volt másabb mint a 2007-es játékuk, és mégis ég és föld volt a kettő különbsége. Ez a rész megidézte a régi, sikeres sorozat minden elemét, majd hatványozottan tolta a képernyőre a látvány és akció tekintetében, egy olyan masszív multiplayer élményt hozva, amire rég volt már példa. Az emberek imádták, a battle royal Warzone mód ingyenes mivolta rengeteg embert behúzott, a Fortnite mintájára készített Battlepass is sikert aratott. Ez volt a CoD feltámadása, és az új kori tündöklése.
A Treyarch bár letudta a Black Ops számozott sorozatát, de még nem akarták elengedni a címet, így elkészült a Cold War 2020-ban, és hát... nem lett éppenséggel rossz játék, de a Modern Warfare mellette a kutyát nem érdekelte.
Ugyanez lett a sorsa a Vanguardnak, melyet a hányattatott megítélésű Sledgehammer készített, és inkább érződött valamiféle Modern Warfare DLC-nek, mint önálló értékű alkotásnak. Viszont amiben jól működött a cím behozatala, az az összemosása a Modern Warfare multiplayer szolgáltatásával, skinek és fegyverek tekintetében. Ez egy jó ötletnek bizonyult, már csak az volt a kérdés, hogy ezt az ötletet tovább viszi-e a cég.
Napjaink
A válasz egy meglepő NEM lett, mikor kijött a Modern Warfare 2 az Infinity Wardtól, és egy új játék képében folytattuk azt, amit az első résznek kellett volna élő szolgáltatás képében akár hosszú évek során tovább görgetnie. Ezzel szemben kaptunk egy feledhető, és pofátlanul rövid kampányt, a multiplayer pedig bár nem volt rossz, de az MW1 még mindig sokkal jobb volt.
Az értetlenséget tovább szította, hogy kihozták a Modern Warfare 3-at, ráadásul a Sledgehammer készítésében, amitől már eleve borsódzott a hátunk. Meg is lett az eredménye, a CoD történelmének legrosszabb kampányát kaptuk, érthetetlenül igénytelen lett a többi játékhoz képest. Viszont pozitívumként mondhatjuk, a multiplayer szempontjából sokat tanult a csapat, és egy élvezetes, dinamikus, és jutalmazó multit szolgáltattak. A gond csak az volt, hogy köszönőviszonyban sem volt a CoD eddig megszokott hangulatával, ezért aztán felmerül a kérdés, hogy mi volt az MW3 célja? Talán csak az MW4-et készítették elő?
