Több, mint 10 évvel ezelőtt a kis svéd stúdió, az Overkill nevet szerzett magának, amikor megjelent a virtuális heister játék, a Payday. A Payday: The Heist annak idején eredeti ötlet volt, és a technikai megvalósítás is nagyrészt sikerült, de a Left for Dead stílusában készült kooperatív lövöldét joggal kritizálták is a kis tartalom és a viszonylag nehéz belépő miatt. Most a svédek megcsinálták a házi feladatukat és keményen megdolgoztak a játékukért. Hogy a Payday 3 lett-e olyan tökéletes kooperatív játék minden leendő heisterek számára, azt tesztünkben eláruljuk.
Elődjéhez hasonlóan a Payday 3 is egy kooperatív többjátékos FPS, ahol három baráttal/random játékosokkal egyre bonyolultabb rablásokat hajthatunk végre. A rendkívül buta, szinte ZS-kategóriás, már-már elalvós szintű történet középpontjában ugyanaz a bűnözői csapat áll, akiket egykoron már megismerhettünk, de most, mielőtt még a végső nyugdíjazásra mennének, még egy utolsó melót el kell vállalniuk, amikben még ICE-T is szerepet vállal. Sajnos, és talán nem meglepő módon, maga a történet csak egy képregényszerű diavetítésekből álló sorozat, amely hangalámondással indokolja a munkák sorát. Ezzel is látszik, hogy a fejlesztők mennyire ügyeltek a költségvetésre. Sajnos. Természetesen a Payday-eket nem a történetük miatt fogjuk játszani, hanem a melók miatt, de nem árthatott volna egy rendes CGI vagy élőszereplős átvezetők a melók alá. Ráadásul az átvezetők zöme alig éri egy 30-45 másodpercet.
Amint belépünk a játékba, egy végletekig ocsmány és csúnya menü fogad bennünket, első blikkre teljesen hozzá kellett szoknom a játék HUD felületéhez, annyira furcsára sikerült. De sebaj, a karakter testreszabhatóságot és a képességeket sikerült elérnem. Amint ránéztem, mondtam magamban is, hogy ez most kellő motivációt fog adni, hogy szintet lépjünk és gyűjtsük ezerrel a lóvét.
Miután elkezdtem az első rablást a kötelező bevezető normal szintjén, a mozgást és a fegyverkezelést, a gunplay-t rendkívül feljavítottnak, dinamikusabbnak éreztem. Összességében gyorsabban mozgunk, és modernebb manővereket tudunk végrehajtani, mint például a csúszás, amit hasznosnak találtam a harcban és a lopakodásban is, természetesen ehhez a maszkot is fel kell venni. Alap járaton a felderítést csak gyalogosan tudjuk megtenni, és csak szemmel tudjuk figyelemmel tartani az adott célpontot. Külön újítás a PD3-ban, hogy a civil túszokat is használhatjuk túszpajzsként, rákényszerítve az ellenséget, hogy közelharcba szálljon velünk szembe. A Payday 2 éveken át tartó fokozatos frissítései után a Payday 3-ban azonnal úgy érezni, hogy a játékmenet terén egy teljesen iparosmunka folytatás lett.
Minden pályán van egy tervezési fázis, amelyben te és három társad még álarc nélkül, fegyver nélkül futjátok végig a területet. Beléphetünk a célpontként kiszemelt objektumba - például egy bankba vagy egy orosz tulajdonjog néven alatt álló diszkóba -, és megfigyelhetjük, hol állnak az őrök, kinél lehet a kulcskártya, és hol van egy jó menekülési útvonal. Amint felveszük a maszkot, kezdődik az igazi küldetés. A fegyveres őröket nyugodtan megölhetjük, de a civilek épségére figyelni kell. Legtöbbször egy termálfúrót kell egy széfhez/talajhoz/falhoz rögzíteni, és várni kell pár percet, amíg megkapjuk a temérdeknyi pénzt vagy a milliókat érő értéktárgyat. Ez idő alatt rendőrségi kommandósok hullámai fogják megnehezíteni az életünket, akik egyre nagyobb számban és jobban felszerelkezve jelennek meg. Amint zsákokba pakoltuk a pénzt, elindulunk az autó/helikopter (mikor mit kapunk) felé, és így a küldetés végére is. Ahhoz, hogy élve odaérhessünk, körültekintően kell eljárnunk a csapatunkkal. Például az egyik embernek tűzvédelmet kell biztosítania, amikor a többiek a bankjegyekkel teli nehéz zsákokat cipelik, vagy az egyik embernek a sérülteket vagy elesetteket kell ellátnia, míg a másik a kommandósokat füstöli ki. A fejlesztők szerint a legtöbb küldetésnek akár lövöldözés nélkül is megoldhatónak kellene lennie - nekünk azonban a sokadik próbálkozás ellenére sem sikerült, bár azt meg kell jegyezni, megjelenéskor és random emberekkel ez nagyon nehezen kivitelezhető. De a lényeg, hogy megoldható, és viszonylag könnyebb a mechanikája is.
A fegyverválaszték közel sem olyan erős, mint a Payday 2-ben, de nyilván felfogható annak a tudatában, hogy friss megjelenésről beszélhetünk, hiszen a több, mint száz helyett mindössze kb. 30 fegyó közül választhatunk, de a jelenleg rendelkezésre álló lehetőségek minden alapot lefednek. A halálos és pontos puskáktól kezdve a hangtompítós pisztolyokig mindent megtalálhatunk az arzenál felhozatalban, és a lopakodásra összpontosító kütyük és eszközök is szép számmal vannak terítéken, többek között dobókések, amelyek tökéletesek a sunyi próbálkozóknak, és a speciális kütyük, amelyekkel az ellenséges kommunikációt is megzavarhatjuk. A fegyvereket természetesen modokkal és kiegészítőkkel is testre lehet szabni, amelyek jelentősen megváltoztatják a használatukat, többek között távcsővel növelhetjük a fegyver hatótávolságát és pontosságát, vagy hangtompítót használva lopakodhatunk is.
Ezek mellett rengeteg maszkot, festéket és csecsebecsét lehet feloldani, így lesz mit feloldani, és elég sok időt és játékon belüli pénzt pazarolhatunk a fegyverek színének és mintázatának testreszabására, vagy a karakterünk által viselt öltönyökre. Ez a szegmens is egyelőre eléggé soványka, de kétség kívül, hogy ez idővel változhat és bővülhet, ahogy a dolgok hozzáadódnak, és addig is van még elég sok minden, amit fel kell oldanunk.
Sok szempontból a Payday lopakodási mechanikájának változásai még jelentősebbek, mint a mozgást vagy a harcot érintő fejlesztések. A Payday 2-ben csak a legelkötelezettebb és legelitebb játékosoknak volt esélyük egy teljesen tiszta és csendes rablásra, és a megfelelő szintlépés alapvetően követelmény volt ahhoz, hogy olyan dolgokat oldjanak fel, mint a csendes fúrás, amellyel át lehet jutni a páncéltermeken szinte hangtalanul. Ezzel szemben a Payday 3 új mechanikákat kínál a lopakodás támogatására, például a biztonsági őrök zsebtolvajlásának lehetőségét, hogy megszabadítsuk őket a kulcskártyáiktól, vagy a környezeti tárgyak felhasználását, hogy elcsalhassuk őket. Ez azt jelenti, hogy egy titkos művelet végrehajtása itt szinte azonnal megvalósítható, még egy véletlenszerűen összeállított, egymással csak lazán, szöveges csevegésen keresztül kommunikáló játékoscsoporttal is. Némileg sokat könnyítettek ezen a stílusban.
A Payday 3 emeli a tétet a melók minőségével és sokszínűségével is, hiszen a nyolc elérhető küldetés túlnyomó többsége tisztességesen megtervezett. Sok közülük instant klasszikusnak tűnik, mint például a művészeti múzeumi rablás, amelynek rejtvényei és labirintusszerű termei felbecsülhetetlen értékű műkincseket rejtenek, amelyeket el kell lopni, vagy a fantasztikus Gold & Shark bankrablás (sok játékosnak ez lesz az egyik kedvence), amely az eddigi legkiforrottabb régimódi banki melónak tűnhet. De a küldetések felhozatalát képezi egy páncélautó kirablása is, amit egy hídon kell végrehajtani. A gameplay és a játéktér itt volt a legkisebb és legegyszerűbb, viszont ez a küldetés a játék egyik üde próbálkozása is egyben. Ebben a küldetésben nem lehet lopakodni, helyette a gyorsaság és az ügyesség számít majd. De nem szeretném ellőni az összes 8 map küldetéseit, jobb lenne, ha azt ti magatok fedeznétek fel. A fenti ömlengésem a hangulat fokozás miatt alakult ki. A fejlesztő Starbreeze határozottan feljebb lépett a változatosság és a minőség terén ezekkel az alapszakaszokkal, és többször is azon vettem észre magamat, hogy egy-egy elvégzett feladatot azonnal megismétlek ugyanazon útvonalon, csak azért, hogy gyakoroljam a stratégiáimat a könnyű pénz rablás révén.
Szinte dicsértem a mapokat. Most jön a fekete leves. A mapok zöme 10-15 perc alatt teljesíthetők, és nincsennek benne több napos melók sem. A pénz szerzés lehetősége sokkal könnyebbé vált ezáltal, hiszen már nem kell 45 perceket vagy esetleg több órát le tolnunk, ahhoz, hogy bőségesen meggazdagodjunk. Az összes új rablás nagyszerű, de kissé csalódás is egyben az mellett, hogy ilyen kevés van belőlük, pláne annak függvényében, hogy sokat kellett várnunk a videojáték "végleges" megjelenésére. Feltehetően ez az alap content idővel drámaian bővülni fog, muszáj, hiszen alig öt óra után már az összes elérhető melót elvégeztem, és elkezdtem a végtelen őrlődést és grindet, hogy újra és újra megismételjem ugyanazokat a betöréseket. A PD küldetéseknek az ismétlése sokkal kevésbé monoton, köszönhetően a hozzáadott lopakodási lehetőségek által biztosított változatosságnak, amelyek a legtöbb munkát úgy érzik, mintha két különálló szint lenne.
Kezdő betörőként tapasztalati pontokat, valamint pénzt gyűjthetünk az offshore számlára. Minden szintlépés után feloldhatunk különböző tehetségeket, Medic, Enforcer, Hacker, Ghost és így tovább. A class típusok sokkal nyitottabb és tágasabb szellemiségben vannak a repertoárunkon.
A Hacker útja, egy technikai varázslóvá változtat minket, ezzel a class kiépítéssel képesek vagyunk feltörni a biztonsági kamerákat és megzavarni a biztonsági rendszereket, vagy ott a Manipulátor útja, akivel megfélemlíthetjük a civileket és a rendfenntartó erőket is. A 17 (!!!) elérhető szerepből egyszerre négyet tudunk beaktiválni, illetve kombózni, és ezeken belül tetszés szerint költhetünk el képességpontokat. Ez lehetővé teszi, hogy megalkossuk a tökéletes heister-mix classt, anélkül, hogy olyan dolgokra pazarolnánk el értékes pontokat, amelyeket nem fogunk használni. Az is jó, hogy minden egyes szerepekört úgy fejleszthetünk, hogy egyszerűen felszereljük őket a meló során. A skill fa tehát mindenképpen a játék legerősebb része.
Bár a Payday 3 valójában egy igazi kooperatív lövölde játék, az összes küldetést egyedül is végig játszható, ekkor három mesterséges intelligenciával rendelkező társakat ad a gép mellénk. A csatlósok egész jól tudnak lőni, és alkalmanként gyógyítanak is, de amikor olyan speciális feladatokra kerül sor, mint az ajtók betörése vagy a széfek feltörése, virtuális csapattársaink teljesen elbuknak. Ennek eredményeképpen a küldetések nagy része offline módban aligha teljesíthető. Sőt, egyáltalán nem ajánljuk, tekintve annak függvényében, hogy a hibái ellenére az idei év egyik legjobb coop FPS játéka lesz/lehet a PD 3.
Sajnos a Payday 3 is számtalan hibákkal jelent meg, de ezt a kiadási stílust már megszokhattuk az elmúlt néhány év során. Nem csak a szokásos csatlakozási problémák tértek vissza hibaként, de nagyon sokszor a framerate is akadozik, a másik meg az, hogy az emberek ok nélkül hátrafelé laggolnak, vagy pedig olyan lobbikba tesz be minket a gép, ahol senki sincsen (és nem is lesz, ilyenkor újra keresni kell a szervert), és még sok minden más. Még a pocsék menü is alig működik időnként. Nagyon remélem, hogy ezeket a dolgokat kijavítják majd.
Grafikailag a Payday 3 meglehetősen régimódi, még akkor is, ha nagy újítást vetettek be az Unreal Engine grafikus motor terén. A framrate és az fps is képes ingadozni, nincs állandó 60 fps. Hangok: remek. A jó angol szinkronszínészeknek és a Hotline Miami styl zenéjére némileg emlékeztető, jól sikerült soundtracknek köszönhetően a játék első percétől kezdve tényleg szinte úgy érezzük magunkat, mint Robert De Niro és Val Kilmer a Szemtől szemben című filmben. A zene abszolút zúzós.
A "nehéz" küldetésekhez nagyon jól kell csapatként együttműködni a class-mixekkel karöltve, kiválóan célozni és lőni, valamint körültekintően bánni a korlátozott lőszerrel, mert különben aligha teljesíthetők a feladatok. Mivel minden a jó csapatmunkán múlik, és néha több-kevesebb szerencsénk van a véletlenszerűen az interneten felbukkanó bajtársakkal, a Payday 3 néha kissé frusztráló tud lenni.
A Payday 3 véleményem szerint nem találta fel a spanyol viaszt és összesítésben nem tudta átlépni saját árnyékát, illetve önmagát sem, viszont még mindig az év egyik legjobb coop-heister játékról beszélhetünk. Tisztes előrelépés a heister-szimulátoron belül, még akkor is, ha sokkal kevesebb az érdemi alap tartalom és a bugok, valamint a nagyon bosszantó teljesítményproblémák miatt. A pergős harc, a jelentősen feljavított gunplay és mesterséges intelligencia, a könnyebben végrehajtható lopakodási és grindolási lehetőségek, és a motiváció a karakterek kimaxolása megmenti a játékot.
A tesztkódot a Magnew biztosította!
| Review score | |
| 7.6 | A Payday mindig is zsáner lesz a heist műfaj rajongóinak, viszont tartalom és egyszerűsége miatt messze elmarad az elődőkhöz képest. Ami kiemeli a rablós játékot, az továbbra is a gunplay és a fejlődési útvonal. |