Biztos van köztetek, aki még aktív látogatója volt egy arcade szórakozóhelynek. A fények, a hangzavar, az a rengeteg ember... arcade-ba járni nem csak kikapcsolódás és szórakozás volt, hanem egy életérzés, a masszív online multiplayer lobbik helyett itt találkoztak és kapcsolódtak a játékosok. Persze az arcade játékok nem lendültek át egy bizonyos szinten, megmaradtak a fókuszban a versenyzős és verekedős játékok, itt-ott egy-egy lövöldözős mókával. Ezeket a helyeket a játékipar forradalma szépen lenyomta a víz alá, inkább a gyerekek és a nosztaligázók miatt tarthat még mindig nyitva egy-egy zúg, a játékvilág már másutt tombol. Viszont érdekes, hogy mai napig ha egy játékban feldolgozzák a régi arcade élményt, arra mindig nagy az igény és pozitív a visszajelzés. Hát ha még vegyíteni is tudja a modern játékok iránti elvárásokat a régi arcade hangulat varázsával, az a tuti nyerő recept. Mostani játékunk, az Arcadegeddon valami ilyesmit próbált megvalósítani.
Játékosok fegyverbe!
A történet szerint a cyberpunk hangulatú városunkban a játékok feletti uralmat teljesen átvette egy mega-corp, az EA gam..... ja nem... a Fun Fun CO, és totális monopolium alá hajtott mindent, ami szórakozást merészel biztosítani a város fiataljainak, aztán persze a corporate zsugoriság áldozatául esik az összes program. A szabadúszó fejlesztők játékai és az arcade szalonok eltűntek, mert a Fun Fun CO kegyetlen kiírt minden konkurenciát. A valamire való játékok olyanok lettek, mint a csempészáru, a játékosok pedig olyanok, mint a lázadók. Egy régi lepukkant arcade szalon tulajdonosa, Gilly azonban megpróbálja megtörni a jeget, és létrehoz egy szuper játékot, az Arcadegeddont. Ám ahogy eddig mindent, úgy ezt is megpróbálja a Fun Fun CO elpusztítani, egy intelligens és agresszív vírussal, ami tönkreteszi a játékos élményét azzal, hogy megöli a virtuális avatarját. Na igen, de a tűzről pattant és tökös játékosok épp hogy a szórakozás lehetőségét látják abban, hogy a játékba lépve széttépjék az FFC játékszereit, és végre visszavágjanak a gonosz mega-corpnak.
Érdekes és szórakoztató indítás, a tutorial le is fedi a fontosabb mozzanatokat, beleértve a játék alapjait. Itt még nagy meglepetés senkit nem fog érni, ahogy az hamar kiderül, az Arcadegeddon egy TPS lövölde, rogue-like elemekkel megtűzdelve. A mozgáskultúránk nem túl komplex, de kellően színes, hogy lazán körbe pattogjuk a pályákat, levadászva a jobb felszereléseket, majd kifüstölve a ránk rontó ellenségeket. Amint kikerülünk a lobbyba, felfedi magát a fő sztoriszál, valamint megnyílik a Kaland játékmód. Itt a lobbiban különféle játékos banda vezérekkel találkozhatunk, akik elsőre kétkedve tekintenek ránk, de pár küldetéssel bizonyíthatjuk a rátermettségünket. Ezek a küldetések mind a játék közben elvégezhető kihívások, inkább tűnnek xp farmolási lehetőségnek, de elvégzésük fogja továbbgörgetni a sztorit.
Ha mindenkivel beszéltünk, jöhet a mélyvíz. A Kaland játékmód szintekre osztott "futás", minden játékunk alkalmával egy ilyen pálya sorozatot fogunk elkezdeni, ami hat különböző témájú terepet fog random kisorsolni, és ezeket át ível majd a futásunk, addig amíg el nem bukunk. A pályákon előre törve a semmiből pottyannak az utunkba az ellenfelek, melyek robotok, fertőzött játékos avatarok és egyéb más furcsaságok képében próbálnak minket megállítani. Minden pályán random választott feladatokat kell elvégeznünk, például terület foglalás, vagy meg kell védenünk egy hologramot, esetleg le kell lövöldöznünk a pálya sarkaiba eldugott vírus gócpontokat. Eközben persze ömlik ránk a csúnya, és a harcok igen csak intenzívek. A pályán elrejtve, vagy a feladatok elvégzése után, loot boxokra bukkanhatunk, melyek random fejlesztést, és/vagy fegyvert adhatnak nekünk.
A fegyverek tárháza meglepően színes, sokrétű, leginkább a Borderlands és a Ratchet and Clank őrült arzenáljai jutnak róla eszünkbe. A kutya közönséges golyószórókon kívül találhatunk radioaktív töltetet okádó gránátvetőt, sugárpisztolyt, lángszórót, katyusa módjára működő rakétavetőt, más szóval az ellenfelek írtásához bőven lesz eszközünk. A fejlesztések a képességeinket illetve a fegyvereinket erősítik, de ezeket csak a pályák kb. felénél található pihenőknél tudjuk beaktiválni. Ezek a helyek kis lobbik, ahol gyógyulhatunk, fejleszthetünk, megnézhetjük a ranglistákat, vehetünk cuccokat, illetve saját felelősségünkre megnövelhetjük a játék nehézségét.
Tartsd a tempót
A nehézség növelése egy fontos aszpektus, mivel a fejlesztők büszkén reklámozták a játékot úgy, hogy a játék tempóját mi magunk befolyásolhatjuk. Ez szó-szó igaz, mert már az őrült akció mindig jelen van, de a kihívásaink ütemezését tényleg ránk bízza a program. A nehézség minden végigvitt pályával növekszik, de ha akarjuk, dobhatunk egyet a kihíváson. A boss harcok nem automatikusan indulnak el, hanem a játék megnyit egy kaput hozzá, és csak oda kell mennünk rácsapni a kapura, ha úgy döntöttünk, hogy készen állunk. Egyébként ezek a boss harcok nagyon kreatívak, és képesek megizzasztani bennünket, úgy hogy nem véletlen, hogy a játék ránk bízza a tökéletes alkalom feletti döntést.
Ha elbukunk, a futás véget ér, és megkapjuk az elért eredményeinkért járó jutalmat. Ez xp, valamint úgynevezett "jegyek", amiket majd a lobbiban tudunk elkölteni. A futások közt a random faktor miatt lesz érdembeni különbség, de egyébként mindig ugyanazt fogjuk csinálni minden nekiveselkedés alkalmával, se a bossok, se a pályákon lévő feladatok nem fognak változni. XP-ért cserébe a felszerelésünket bővíthetjük, egyes fegyverekkel szintet lépve feloldhatjuk őket azonnali használatra egy futás kezdetekor, vagy fajin színezést rakhatunk rájuk. A jegyekért cserébe a karakterünk kinézetét alakíthatjuk, ehhez temérdek ruházat, haj, és kiegészítő áll rendelkezésre. Jópofa színesítése a továbbhaladásunknak, viszont ezen felül nem igazán találunk más elérhető teljesítményt.
És itt csatlakozunk be a problémák kóderdejébe. A játék ugyanis, ahogy azt olvashattátok, egy klassz arcade TPS, rogue like elemekkel, random faktornak köszönhető változatossággal. Ám mindez csak pár óráig tart ki, aztán minden ismétlődik, és mivel nem csordul túl a játékban a tartalom, így az ismétlődés túl hamar következik be, és túlságosan is hamar teszi egyhangúvá a folytatást. Az első futásunk gyakorlatilag tökéletesen lemodellezi az összes többi későbbi játékunkat, nem lesz bennük újdonság vagy változás, azon kívül hogy a kinézetünket változtatjuk, illetve kihívást intézünk magunk felé, hogy meddig tudunk eljutni. Az Arcadegeddon olyan játék, ahol a játékosnak a saját szórakozását kell keresnie, és ha megtalálta, akkor több óra vérpezsdítő móka vár rá. Viszont aki szeretné, hogy a játék szolgálja ki az érdeklődését, az sajnos az első pár óra élménydús rácsodálkozást követően hamar bele fog unni a repetitív élménybe.
You lose. Continue?
Mi tudna ezen segíteni? Természetesen a multiplayer. A futásainkba behívhatunk barátokat, vagy becsatlakozhatunk random emberekhez is, együtt mészárolva az FFC robotjait, kihívásokat teljesítve, bossokat földbe tiporva. Ha épp nem egy hosszú futást szeretnénk, épp csak lövöldöznénk egyet, akkor lehetőségünk van rövid de intenzív PvP meccsekbe csatlakozni, amikért cserébe egyedi kozmetikai jutalmak ütik a markunkat. Ez mind tök jól hangzik. A gond csak az, hogy a játék multiplayer része teljesen kihalt. A cikk írásakor a Steamen mért átlag játékosszám alig 50 fő, de konzolon sem lehet sokkal több. Hiába a crossplay, a játék nem talál hozzánk játékos társakat, nagy ritka az, hogy mégis bedob egy meccsbe. A játék élvezetes egyedül is, de a multiplayer lehetne az igazán nagy durranás, és mégis magunkra maradunk, hacsak nem hívunk magunkkal egy barátot. Arra a pár órára viszont a játék túl drága, free to play címek tovább fenntarthatják az érdeklődést, mint az Arcadegeddon.
Pedig a játék nagyon szép munka, több szempontból is. Először is szerintünk baromi jól néz ki. A némileg baltával faragott modelleket kamatostul kompenzálja a színes, neontól vibráló látványvilág, a részletgazdag pályatervezés, és az elképesztően menő HUD. Ez utóbbit szeretném kiemelni, a játéknak zseniálisan jó kezelőfelülete van, a művészeti részleg abszolút kitett magáért. Az egész látványvilág, és ahogy a játék mozgásba lendül, szinte szemetgyönyörködtető, megidézi az arcade élmény klasszikus színeit és mozzanatait, de max grafikai beállításokon egyenesen látványosnak mondható az összkép. Mindehhez meglepően korrekt szinkron munka társul, amit adrenalin pumpáló zene támogat meg, a fejlesztők kifejezetten büszkék a soundtrackre, és erre jó okuk van. Látszik, hogy a fejlesztés kreatív részénél a srácok elengedték magukat, és valami igazán menőt tudtak alkotni.
Ajánló
Mindent egybevetve, az Arcadegeddon egy látványos, stílusos, menő TPS, vérpezsdítő harcokat ígér, tele van kihívással. Viszont tartalmilag hamar repetitívvé válik, több óra múlva is pontosan ugyanazt fogjuk ismételgetni, amit az első futásunk alkalmával megtapasztalunk. Nem mondom, az a pár óra valóban szórakoztató, és még mindig nem tértünk magunkhoz a klassz boss harcoktól. De amint ezeket megtapasztaltuk, már nagyon kevés dolog lesz képes fenntartani az érdeklődést. A multiplayer lehetne egy húzóerő, ám a játék szerverein halálos csönd uralkodik, hiába a crossplay. Jó játék az Arcadegeddon, de ennyi pénzért nem biztos, hogy mindenkinek megérné.
Megjegyzem, ha a multi aktív lenne, talán a tartalmakban is lenne az újdonságokra való igény a fejlesztők részéről. Talán majd egy következő játékuknál...
| 7 | Az Arcadegeddon egy klassz játék, épp csak hamar kifut a tartalomból, és a játékosnak saját magát kell szórakoztatnia, hogy benne maradjon a mókában. A multiplayer megmenthetné a helyzetet, de sajnos a fenti okok miatt a játékosok nem foglalkoznak a programmal, így a szervereken néma csend honol. Jó próbálkozás, látszik hogy a fejlesztők odatették magukat, épp csak a hosszútávú szórakozáshoz kellen még több szusz. |