A Swansong célja egy új műfaj meghatározása: a narratív RPG, amelyet az asztali szerepjátékok szabályai ihlettek. A Swansong története a jelenkori Bostonban játszódik. A vámpírudvarok (értsd klánok) nemrég kerültek Hazel Iverson hercegnő vezetése alá. Hogy megszilárdítsa uralmát, a hercegnő azon dolgozik, hogy szilárd békét kössön két vámpírfrakció között. Alighogy elérkezik az ünnepség napja, szinte azonnal a vörös kód lép életbe: A vámpírok veszélybe kerültek, és lehet, hogy el kell menekülniük a városból. Mivel a vámpírpopuláció nagy része zárlat alatt van, és valami történt a bulival, Hazel kénytelen három valószínűtlen furcsa szövetségesben bíznia: az egyik Emembe, egy fekete éjszakai klubtulajdonosnő, aki gyűlöli a vámpír-politikát és pletykákat; a másik embere Galebbe, aki egy elit kékvérű, tehetsége van ahhoz, hogy megtegye, amit meg kell tenni látványosan; és végül Leysába, aki egy őrült prófétát játssza, ki nem hajlandó a teleportálgató vámpírlánya nélkül menni sehova sem.
Az egyik dolog, ami szerintem igazán megkülönbözteti a Swansongot a többi vámpírjátéktól, amivel eddig játszottam, az az, hogy a játék nem harci elemeit hangsúlyozza. Igen, a vámpírjaink hihetetlenül halálos természetfeletti lények, de a kommunikációkésszség fenntartása kritikus fontosságú a sikerhez. A belső politika, a rejtélyek megoldása és a létfontosságú nyomok megtalálása sokkal fontosabbak a játék egészének szempontjából, mint maga a szintitiszta fizikai harc. Így a cím sokkal inkább hasonlít egy kalandjátékos kínálatra, mint egy akciójátékra (pl. Vampyr), de még mindig van benne elég RPG-mechanika ahhoz, hogy ne csak sima kalandjátéknak érezzük.
Lehetőség van arra, hogy a karakterünk statisztikáit és képességeit a Vampire segítségével alakítsuk ki: The Masquerade statisztikarendszerrel, és ezeknek a döntések befolyásolják az egyes karakterek működését. Három alapértelmezett sablon közül választhatunk (Investigator, Jack-of-all-Trades, vagy Veteran), vagy magunk szabhatjuk testre a statisztikákat. Ezt úgy tehetjük meg, hogy mind a képességekbe, mind a különleges vámpírerőkbe befektetünk. Minél többet adunk valamibe, annál többet tudunk kihozni belőle, és annál alacsonyabbak a költségeink és a következményeink. Sokféle képesség áll rendelkezésre, például pszichológia, nevelés, meggyőzés vagy dedukció, amelyek mind új utakat nyitnak meg a különböző információszerzéshez.
Minden karakter rendelkezik olyan specialitásokkal, amelyek a vámpír örökségükhöz kapcsolódnak. Emem összpontosíthat arra, hogy villámgyors legyen, vagy használhatja az emberekben való olvasás természetes adottságát, hogy könnyebben uralkodjon rajtuk és irányítsa őket. Galeb inkább egy fizikai erővel rendelkező izompacsirta, aki brutális erővel képes az elmét vagy a testet egyaránt erőszakra bírni, bár ezeknek ellenére nagyon is képes finom és alattomos lenni. Leysha a megtévesztés nagy mestere, és képes láthatatlanná tenni magát, ellopni más karakterek ruháit vagy akár személyazonosságát, valamint előérzeteket és látnoki villanásokat kapni egyes szituációknál.
Végső soron a játékoson múlik, hogyan működnek az egyes karakterek. Úgy tűnik, nincsenek haszontalan képességek, de az, hogy mibe fektetünk, meghatározza a rendelkezésre álló lehetőségeket. Ha például Leysha hasonmás képességeibe adunk pontokat, olyan helyekre és információkhoz juthatunk hozzá, amelyekhez normális esetben nem tudnánk, de ezekhez jobb Deduction vagy Education képességre van szükségünk, hogy a legtöbbet kihozzuk abból, amit találunk. Másrészt, ha a pszichikai képességeibe fektetünk, rengeteg rövidítést biztosíthatunk, de nagyobb árat fizethetünk az emberségünkért.
A Swansongban a képességeket két stat mérő szabályozza: Az akaraterő és az éhség. Az Akaraterő bizonyos interakciókban felhasználható arra, hogy legyőzzük valakinek a természetes ellenállását. Minden karakternek megvan a saját stat-készlete, és az, hogy képes legyőzni a tehetségeit, szükséges része annak, hogy megkapjuk, amire szükségünk van. Amikor egy nem vámpír képességet kell használnunk egy beszélgetés során, akkor az ellenség statjával szemben kell kihívást tennünk. Természetesen a magasabb statok nagyobb esélyt jelentenek a győzelemre, az alacsonyabbak pedig nagyobb esélyt a kudarcra. Ezért fontos, hogy jó statisztikákba költekezzünk. Van itt nekünk egy Fókuszálás képesség is. A fókuszálással több akaraterőt költhetünk arra, hogy ideiglenesen több szinttel fejlesszük a képességeinket. Azonban az ellenségek is képesek erre, és az ellenség Fókuszálásának valószínűsége attól függ, hogy mennyire erőltetjük meg magunkat a sokszori használatával. Ha túl keményen nyomjuk, az ellenség megnöveli a saját statisztikáit, és elpazarolja az összes értékes akaraterőnket. Nagyjából meg tudjuk becsülni, hogy ez milyen valószínűséggel fog megtörténni, de még mindig gondos egyensúlyozást igényel. Ha gyakran használunk egy képességet, azzal bónuszt is kapunk, amely fokozatosan épül fel, és növeli a siker esélyét a párbeszédekben egyaránt.
Másrészt az éhség feltöltődik, ahogy vámpírerőt használunk, vagy olyan helyzetbe kerülünk, ahol a belső vadállati mivoltunk megéhezik (például egy véráztatta gyilkossági helyszínen). Minél inkább növekszik, annál nehezebb nyugodtnak és összeszedettnek maradni. Alacsonyabb éhségszintnél bónuszokat kapunk a mentális képességeinkhez, de magasabb szinten már megfélemlítőbb lehetünk. Ha túlzásba visszük, elveszíthetjük a kontrollt, és ez bizony nagyon rossz dolgokhoz vezethet.
Ahhoz, hogy elnyomjuk az éhséget, táplálkozni kell. A táplálkozáshoz találnunk kell egy biztonságos zónát (egy olyan területet, ahová egyetlen ember sem fog önként betévedni) és egy áldozatot, akit oda tudunk csalogatni. Ha ez megvan, részt vehetünk a táplálkozási minijátékban, ahol az F billentyűt lenyomva kell tartanunk a vértáplálkozás érdekében. Minél közelebb jutsz a sáv széléhez megállás nélkül, annál nagyobb éhséget csillapítasz. Ha a zsákmányt megöljük a legtöbb vért kapjuk a feltöltőcsíkban. Egy élő áldozatból másodszor is táplálkozhatunk, ám ez megöli őket. Ha választani kell, hogy ez vagy az őrjöngés között, nincs sok választás. Bárkivel is táplálkozunk, átadhatjuk a tudásunk egy részét; ami a küldetés végén bónuszt ad nekünk, de csak annak a személynek a bónuszát tarthatjuk meg, akiből utoljára vért szívtunk ki.
Van itt más elem is, ami nem más, mint a Traits. Pozitív vagy negatív tulajdonságokat kapunk (ideiglenes és állandó) attól függően, hogy mit cselekszünk az adott küldetés szituációkban. A tulajdonságokat sikeres és sikertelen akciókból is megszerezhetjük, és ezek bónuszokat vagy büntetéseket adhatnak. Például az első tulajdonságot a játékban akkor kapjuk, ha megpróbálunk uralkodni egy felsőbbrendű vámpír felett. Ebben az első dialógusbeli szituációban kudarcot vallunk, de olyan tudásra teszünk szert, amellyel csökkenthetjük az uralkodási képességünk szintlépésének tapasztalati költségét. Ezáltal jobban megéri megpróbálni és elbukni. Mehet a try hard-olás. Még ha el is rontjuk, akkor is nyerhetünk belőle valamit.
Ezek az elemek teszik rendkívül élvezetessé a Swansongot, valamint a különböző képességek és erőforrások kezelésének élménye is remek a játékban. Minden területnek többféle kimenetele van, és bár elég sok dolog statikus, elég jelentős változtatásokat tudunk végrehajtani. Jó erőforrás-gazdálkodással olyan nyomokat vagy utakat találhatunk, amelyeket korábban nem láttunk. Néhány értékes információhoz költséggel lehet hozzájutni. Nem akarom elrontani senki élményét, de soha ne feltételezzük, hogy mindent megtaláltunk, amíg nem néztünk át minden zugot.
Technikai rész.: A játék nem néz ki szörnyen, de nem is túl lenyűgöző. A grafikus motor mára már teljesen elavultnak mondható, és érezhető is. A környezetek szépen kidolgozottak és részletesek, de a karakterek animációi gyakran kissé merevnek és arctalannak tűnnek. Sok szereplőnek van egy a semmibe bámuló beszélgetési póza, ez persze nem teszi tönkre a játékot, de néhány jelenetből levonja a figyelmet és az élményt. Szerencsére a szinkronhangok kifejezetten jók, néhány kivételtől eltekintve.
A Swansong egy magával ragadó kalandozás a bulizós, vámpíros világában. Nagyra értékeljük, hogy a táblás játék kevésbé harcorientált elemeire koncentrál a videojáték, amit a franchise szinte minden címe háttérbe szorít. Néhány hiba és a viszonylag kevéssé lenyűgöző prezentáció egy kicsit lehúzza, de ha valami olyat keresünk, ami inkább a politikára és a nyomozásra koncentrál, ahelyett, hogy embereket tépne ketté, akkor a Swansong a te játékod lehet.
| Review score | |
| 8.4 | Ha az idejét múlt grafikától eltekintünk, kapunk egy rendkívül élvezetes politikai és hatalmi harcokról szóló bostoni vámpír történetet. |