Szinte lehetetlen lenne elmenni a játékipart 10 éve teljesen felkavaró (pozitív értelemben) The Last of Us mellett. Ez az alkotás (és az azóta megjelent 2. része is) minden idők egyik legjobb sztoriközpontú játéka. Hangulata, karakterei, világa, kreativitása a megvalósításban mind-mind szinte egyedülálló és letaglozó. Sokáig el se tudtuk volna képzelni, hogy egy ilyen szintű történetet hogyan is tudna Hollywood minőségromlás nélkül vászonra vinni. Ennek oka az, hogy a cselekmény akkor teljesedik ki, hogy közel a játék idejével megyező kifejtési időt kapna - így az egy filmes megoldás ki is zárható. Ezek oknál fogva - és a továbbra is hangos játékbázisnak köszönhetően úgy tűnt, hogy az alkotók megtalálták a legmegfelelőbb formátumot és hozzá a legjobb közreműködőket. A poszt-apokaliptikus alkotás végül a jelenleg aranykorukat élő sorozatos formátumában vitték mozgóképre, mégpedig az első játékot író Neil Druckmann együttműködésével, a rendezői székbe pedig a Csernobillal világhírnevet szerző Craig Mazin ült be.
Nagyjából egy éve tudjuk már a sorozat készítését és szereposztását, ami rögtön nagy port is kavart. Tudni illik, a két főszereplőt Pedro Pascal és Bella Ramsey kelti életre. Még előbbi örömöt és bizakodást váltott ki a játék szerelmeseiből, addig utóbbi külső megjelenése végett ellenszevet. Bár ez nyilván nem hatotta meg a készítőket, akik ragaszkodtak a választásukhoz, de megtekintve az első részt, nyugodtan mondhatom, hogy tökéletesen illenek mindketten (és a többiek is) a szerepre.
A történetünk 2003-ban kezdődik, amikor is egy furcsa járvány üti fel a fejét. Az embereket egy mutáns cordyceps gombafertőzés támadja meg, ami minden fertőzöttből egy ösztönlényt csinál, mely a gondolkodást nem annyira helyzeti előtérbe. Aki nem ismeri a Last of Us világát, az mondhatná, hogy eddig egy tipikus zombifilmes sablon. Részben igen, de csak kis részben (a kreativitás ezután indul be, de ennél többet most nem fogok leírni, mindenki élje át az eseményeket). Az így kialakuló káoszból próbál elmenekülni Joel az öccsével, Tommy-val és a lányával, Sarah-val. Az események aztán gyors fordulatot vesznek és 20 évvel később járunk a történetben, ahol Joel egy Bostonban létrehozott katonai rezsim által működtetett karanténzónában él és dolgozik. A munka mellett csempészként is tevékenykedik. Egyik ilyen eseményhullám után úgy alakul a helyzet, hogy a magukat Tűzbogaraknak nevező radikális csoport vezetője egy küldetéssel bízza meg őt: csempéssze ki a városból a 14 éves Ellie-t egy távolabbi, de a szervezet által fenntartott helyre. Joel elfogadja a feladatot, és nekivágnak a célnak, mely cseppet sem ígérkezik könnyed utazásnak...
Mint említettem is, bár a megszokott módon kezdődik az ilyen típusú filmek kedvelőinek a sorozat, messze sem a szokásos módon folytatódik. Ez persze nem az első rész alapján szűrtem le - bár itt is érződik már - hanem a sorozat alapjául szolgáló játékok miatt. Amit az első rész bemutat, egy társadalmi helyzet, ahol a járvány utáni berendezkedések vannak megjelenítve, illetve a katonai és nem katonai szervezetek egymással való viaskodása, hatalomra való törekvése a saját nézeteik alapján. Az, hogy mik ezek a nézetek még nem tisztázódtak természetesen, ennek idő kell. A karakterek hamar körvonalazódnak és érzhető a feszültség is, ami megoldásra vár a következő részekben. A casting tényleg remek lett, sok esetben érzetem azt, hogy ugyan azt kapom, amit a játék is adott. Van mélysége és drámája a párbeszédeknek, nem tucatszereplőket látunk. Olyan jól adaptálták sok esetben a cselekményeket, hogy szinte életre kelnek bizonyos mozdulatok, kép, ami szintén üdítő dolog - mivel a játékélmény tökéletes, ezért kár lett volna piszkálni (erre persze szinte csak ellenpéldát tudnák felhozni az évek alatt bemutatott játékadaptációkból). De itt érződik az, hogy a készítők minden részletre figyeltek és valószínűleg fognak is, és erre az HBO sorozatokra jellemző magas minőség is garancia lesz.
De, hogy mit is várhatunk a sorozattól? Nos, többet, mint az átlag zombis őrületektől. Ha végig ezt a szintet hozza majd a sorozat (összes 9 részes lesz), akkor egy sokkal átfogóbb és mélyebb világteremtést kapunk a fertőzöttek által, emellett pedig egy tökéletes karakterdrámát a főszereplőktől. Hiába a sok ilyen típusú alkotás (most sokan a Walking Deadre asszociálnak, hogy ott is hasonló tematika volt - de higgyétek el, egyáltalán nem), a Last of Us nagyobb szintre emeli ezt a stílus, mint bármi eddig ezzel foglalkozó mozgókép. Megragadó, átérezhető, és nagyon karakterközpontú, ahol a bár nem kapunk tizen-huszon számú szereplőt, de az a pár szinte hozzánk nő, és így még jobban át fogjuk élni valószínűleg a történteket.
Személy szerint nagyon várom a folytatást, és ajánlom mindenkinek, hogy mihamarabb kezdje el nézni, sőt, ha teheti, a játékot is próbálja majd ki. Megéri!