Victoria 3 - Teszt

A Paradox Interactive mindig is értett a stratégiai játékokhoz. Én a magam részéről bízom a csapatban és hiszem, hogy bármit amit kiadnak az minőségi alkotás lesz, noha a megannyi dlc modellel nem értek egyet. A grand strategy játékai a történelem teljes korszakainak újraalkotásában megalkuvást nem ismerő hatókörükről és mélységükről ismertek, de még soha nem próbálkoztak olyan szédítően összetett dologgal, mint a Victoria 3. Minden egyes élő embert modelleznek a világot megváltoztató században 1836 és 1936 között. Betekintést nyerünk a főbb vezetők reményeibe és vágyaiba, örömük és haragjuk is megjelenik, továbbá hangot adnak vélekedésüknek az új nyugágyak áráról. Bámulatosan részletező szimulált világ ez. És ami még hihetetlenebb, hogy ez nem csupán egy érdekesség vagy egy technikai bemutató. Egy nagyon komplikált, ám a játék által jól érthető mély, szociál-politikai stratégiai alkotást kapunk. Hozzáteszem, hogy mint az összes grand strategy, hát még egy annyira összetett, mint a Victoria 3, megköveteli a proaktív nyomozói munkát a játékostól. Nem elég a tutorial felugró ablakokat elolvasni, sőt, kapunk is egy fejmosást, hogy ebből nem fogjuk sikerre vezetni választott országunkat, az egyetlen mód a hatékony vezetésre a tapasztalat szerzés. Biztosra veszem, hogy az első pár nekifutásra csődbe visszük a választott államot, de nincs ezzel gond. Ez teszi ki a játék szavatosságát, hogy mindig újrakezdjük, több tapasztalattal és látásmóddal, mint amilyennel az előző kampányunk során rendelkeztünk.

Létezik viszont egy dinamikus bemutató forgatókönyv, amelyben bármelyik országgal játszhatunk, és ez megadja az alapok megértését, de nem feltétlenül emel mesteri szintre. A Victoria 3 által kínált legjobb oktatási források egy beágyazott eszköztipp-rendszer, valamint a „Tell Me How” és a „Tell Me Why” kiválasztásának lehetősége. A különböző kitűzött céloknál ez a két lehetőség is választható. Az előbbi ahhoz az ablakhoz vezérel, ahol ezt a célt meg kell oldani, míg a másik elmagyarázza, hogy miért. Ezt szívesen látnám több stratégiai játékban is, mivel pusztán az összes gomb és funkció működésének elmagyarázása – Tell Me How – általában nem ad működőképes ötletet arról, hogy mikor kell megnyomni és használni őket. Ennek ellenére a Victoria 3-at továbbra is az egyik legnehezebben megtanulható Paradox játéknak tartom.

A Victoria 3-ban zsonglőrködni kell a politika és a közgazdaságtan elképesztően mély és néha ijesztő cirkuszában. A politikai hatalom nemzeten belül szépen, magától szerveződik érdekcsoportok alá, amik bármik lehetnek az amerikai evangélikus egyháztól a kínai művelt literátusokig. Hatalmuk sokféle forrásból származik, de kezdetben leginkább a vagyon és a földtulajdon, így egy maroknyi arisztokratának nagyobb befolyása lehet, mint a több millió parasztnak, akik felett uralkodnak.

Ez egy lenyűgöző kis táncot hoz létre, ha mondjuk egy liberális és demokratikus társadalmat akarunk építeni. Egy olyan erős csoport feldúlása, mint az arisztokraták, már korán teljesen elbizonytalaníthatja országot, ezért meg kell találni a módját hatalmuk csökkentésére anélkül, hogy nyíltan tiltólistára tennénk őket. És mivel minden a tényleges emberek és anyagi körülményeik szimulációjához kötődik, ennek módjai meglehetősen intuitívak. Ha sok iskolát építünk, és mérnököket képzünk ki, majd gyárakat építünk nekik, hogy dolgozhassanak, kevesebb paraszt lesz az országban, és a régi világ bárói elkezdenek tönkremenni, és elvesztik politikai relevanciájukat. Na, de erre mondjuk ki gondol? Mármint, ez így logikus, de a játékon belül kinek jutna ez eszébe? Ezért emelt ki korábban, hogy a legjobb mód a tanulásra a tapasztalás, valamint a fórumok böngészése. Ugyanakkor az új világ báróit is megteremtjük: gyártulajdonosokat és ipari vezetőket, akik alacsony adókat és gyermekmunka melletti törvényeket akarnak. Mivel a gazdagság mindig politikai hatalmat fog adni, még egy demokráciában is, ahol mindenki szavazhat, a hatalom valóban az emberek kezébe adásához éppúgy szükség van gazdasági reformokra, mint politikaira.

Mindezek mögött egy gazdag gazdasági szimuláció található, amelyben minden embernek – kultúrája, vallása, foglalkozása és lakóhelye alapján „popnak” nevezett csoportokba szerveződve – van egy listája azokról az igényekről, amelyeket szeretne kielégíteni. Minél gazdagabb és műveltebb valaki, annál több dolgot akar, így egy írástudatlan paraszt az 1840-es években kevesebbel lesz boldog, mint az ük-ükunokái, akik az 1900-as években a virágzó, városi középosztály részét képezik. A kínálatot és a keresletet a vételi megbízások okos rendszere modellezi. Mindennel lehet kereskedni amiket dolgokat előállító iparágak képviselnek, a gabonától és a ruházattól egészen az autókig és az elektromosságig. Az alacsonyabb árak azt jelentik, hogy az emberek több dolgot engedhetnek meg maguknak, de azt is, hogy ezek az iparágak kevésbé jövedelmezőek, és a termékeket gyártó emberek nem kapnak annyi fizetést, ezért sok érdekes kompromisszumban kell eligazodni.

Szóval, ha csak belülről akarjuk formálni a nemzetet, és nézni, ahogy egy rusztikus, feudális társadalom modern metropolisztá alakul rádiókkal és telefonokkal, nyugodtan megtehetjük. A saját országunkban ellentétes érdekcsoportok rengeteg visszaszorítást adnak, és meggyőző ellenfelekké válnak, még akkor is, ha nem tesszük ki a lábunkat a határainkon. Ha mégis, akkor a Victoria 3 talán leggyengébb területébe fogunk belefutni: a hadviselésbe és a nemzetközi kapcsolatokba. A konfliktusok elkezdődése meglehetősen érdekes. A diplomáciai játék elindítása lehetővé teszi olyan követelések megfogalmazását, mint például a föld elfoglalása vagy valakinek a közös piacra kényszerítése, ami után mindkét fél licitálhat, hogy megpróbáljon más országokat a maga oldalára állítani. Ez egy szórakoztató kis játék lehet, hiszen a csapatok mozgósításának időpontjának megválasztása előnyt jelenthet, de növelheti a feszültséget is, miközben bármelyik félnek lehetősége van meghátrálni kisebb engedményekért, mielőtt teljes háborúvá fajulna a dolog. A nagyobb probléma az, hogy maguk a háborúk nem olyan nagyok.

Tiszteletben tartom a Victoria 3 döntését, hogy nem a háborúra összpontosít, mert látszik és érződik, hogy máson volt a hangsúly. De ez mit sem változtat azon a tényen, hogy a fegyveres konfliktusok nagyon bonyolultak és zavaróak lehetnek. A tábornokok állandóan a főhadiszálláshoz vannak kötve meghatározott régiókban, ami korlátozza, hogy hol harcolhatnak, és nem lehet őket áthelyezni. Ezenkívül meghatározott frontokhoz kell őket rendelni, és a többnyire kézenfekvő hadviselési rendszer révén lehetséges, hogy bosszantó, kisebb frontok nyílnak meg egy háború közepén, és teljesen eldobják a stratégiát. A háború megkezdése után a befolyásod nagymértékben visszaszorul arra, hogy biztosítsd a hadsereged megfelelő ellátását, mivel még azt sem parancsolhatod nekik, hogy bizonyos célpontokat prioritásként kezeljenek. Igyekszem teljesen elkerülni a háborút, amilyen gyakran csak tudom, ami általában a helyes választás, ha a népem jólétét illeti. Biztos vagyok benne a Paradox-ból kiindulva, hogy idővel fogunk kapni egy olyan dlc-t, ami a nemzetek közötti viaskodásra fog építeni.

Összességében a Victoria 3 egy igazán okos játék lett. Rég kaptunk már ebbe a korban játszódó stratégia játékot, ami ennyire mélyen érintené a gazdaságot és a politikát. Persze vannak ilyesmik a piacon, de ismétlem magam, ilyen mélységekben semmi sincs. A háborúskodás jelenleg szerintem csak egy opcionális része a játéknak. Ha az a célunk, hogy meghódítsuk a világot, éppenséggel nem irreleváns, de izgalmasabb a társadalom formálásával foglalkozni a jelenlegi játékmodellben. A későbbiekben biztos több lehetőségünk és egyéni céljaink is lehetnek a letölthető tartalmakkal. De ez nem azt jelenti, hogy nincs jelenleg teendő a nemzeteken belül. Remek szórakozási lehetőségek vannak, példának okáért rasszistává tenni a buddhista Tibetet!

Review score
8.5	A Victoria 3 egy rendkívül mély grand strategy játék, ahol eddig páratlan részletességgel van kidolgozva a gazdasági és politikai szimuláció. Ennek hátulütője, hogy a hadi opciók gyengébbre sikerültek, így kifejzetten pacifisták fogják igazán imádni, amit kínál.