Isonzo - Teszt

A háború mindig is a videójátékok egyik fő témája volt, a világháború pedig egyszerre a szórakoztatás és az oktatás valamilyen eszköze. Ahogy a generációk cserélődtek, úgy egyre kevesebben emlékeztek már a tényleges, valós háború borzalmaira és kegyetlenségére, és a folyamatosan fejlődő játékok körében a háború már inkább vált puszta szórakoztató témává, semmint a múlt sötétségére való interaktív emlékeztetővé. Ezzel békeidőben nincs is gond, ám sajnos napjainkban is felütötte fejét a háború hús-vér valósága, és szerencsére messze vagyunk egy világháborútól (remélem, fő az optimizmus), de a téma iránti érdeklődés jelentősen megugrott. A második világháborút ezer és egy film, könyv, vagy játék feldolgozta már, orrvérzésig körbejártuk a legfontosabb ütközeteket, mindkét harcos fél oldaláról, így ebben újat nem igazán lehet már alkotni, a játékgyártás technológiai fejlettsége ellenére sem. Az első világháború viszont még mindig egy úgymond ritkán járt ösvény a játékok körében, úgyhogy az utóbbi időben nem egy, nem kettő, de kapásból 4 játékot kaptunk, ami a témával foglalkozik. 

Hegyvidéki csatatér

A mostani játékunk is az első világháború idejébe repít bennünket, méghozzá egy sorozat harmadik fejezeteként. A BlackMill Games bizonyított a Verdunnal, folytatta a Tannenberggel, és most az itáliai frontra irányította a fókuszt, az Isonzo folyó-völgy menti csatákra. Itt csapott össze az olasz és az osztrák-magyar hadsereg több alkalommal is, 5 győzelem az olaszoknak, 3 nekünk, végül a központi hatalmaké lett a győzelem a térség felett. Jelentős összecsapások voltak ezek, embert próbáló körülmények között, "köszönhetően" a nehezen járható hegyvidéki terep miatt. Nekünk, játékosoknak ez egy viszonylag frissnek ható alap egy új játékhoz, erről szól az Isonzo. 

A 2 évet és 5 hónapot felölelő térségi összecsapások közül a hatodikat választották a fejlesztők, melyet három térképre osztottak fel. A három pálya egyenként 48 fős összecsapásokat jelent, a Battlefield játékokból is ismert frontvonal tologatós, stratégiai pont foglalós játékmenetben. A játékban megjelenő fegyverek és ruházatok mind a lehető legpontosabb másolatai a valóságban is akkor használatos előírt felszereléseknek, így hát egy igazán autentikus élményben lehet részünk. Na de mivel is találkozhatunk pontosan az olasz völgyben?

Az Isonzónak nincsen kampánya, minden a multiplayerről szól, de ez ugyebár nem is meglepő. A játék egy nagy pozitívuma, hogy nem kér tőlünk előzetesen tutorial végigjátszást, nem is untat az alapokkal, mert abból indul ki, hogy már tapasztalt FPS játékosok figyelmét kelti fel a program. Jól gondolták, így hát a játék indítását követően bámulatos sebességgel kezdünk neki a csatának, a menő és a UI annyira le van tisztulva, hogy alig pár kattintás, mire elsüthetjük a fegyerünket az éles meccsben. Persze azért a játékot ki kell ismerni, de ez a dinamikus kényelmi támogatás igazán kellemes meglepetés. Megjegyzem ez végig igaz lesz a játék egészére. 

Háborúba mentünk...

A csatában egy általunk választott kaszt bőrébe bújva szállhatunk be, amik a következők lehetnek: Officer, Engineer, Rifleman, Assault és Mountaineer. Az Officer a legérdekesebb kaszt, de csak kettő lehet egyszerre a játékban az egyik oldalon. Az Engineerre lesz szükség, hogy ha a terepet kell stratégiailag átszabni, mivel szögesdrótot, homokzsákot tud lepakolni, valamint ellenséges objektumokat tud megsemmisíteni. Rifleman az élesszemű lövészek kasztja, míg az Assault az agresszív rohamokra hasznos karonát testesíti meg. Végezetül a Mountaineer egyfajta felderítő, aki a távcsövével jelöli meg az ellenség helyzetét. Mindegyik kaszt érdekes és hasznos a maga módján, egy hatékony csapatot pedig egyértelműen egy kellően diverz kaszt összeállítás tud megfelelővé és sikeressé tenni. 

Ami azonnal feltűnhet bármelyik játékosnak, hogy a kasztok közt nincsen Medic. Ennek az az oka, hogy nincs rá szükség. A realizmus oltárán áldozva a játék nem kímél senkit, a végtagokat ért találatokat még túl lehet élni, de a felsőtestre vagy fejre leadott és betalált golyók azonnali halált jelentenek. Nincs páncél, nincs extra védelem, aki a célkeresztbe kerül, annak kampec. Sebesülést a kevésbé pontos golyók, robbanások és csapdák okozhatnak, ezeket viszont a nálunk levő kötszerrel el tudjuk magunk is látni, sőt, egymást is meg tudjuk gyógyítani. A kötszerek kifogyhatatlanok, így mindenki kvázi egy medic, ami mondjuk nekem személy szerint jelentősen rontott a realizmusban, ráadásul a csatákat is könnyen állóháborúvá változtatják, elvégre amíg az ellenség folyamatosan gyógyítgatja magát, addig nem mozdul a frontvonal sem. 

A kasztok mindegyikével tapasztalati pontot gyűjtünk, feloldva új fegyvereket és felszereléseket. Ezek egyike sem játékmenetet megváltoztató, vagy erőfölényt biztosító jutalom, inkább csak a kaszt teljes arzenálját oldjuk fel idővel, több lehetőséget adva arra, hogy a szituációkhoz könnyebben tudjunk alkalmazkodni. Már pedig a csata közben folyamatosan változik a front, így erre szükség is lesz. Ahogy toljuk előre támadóként a frontvonalat, vagy épp próbáljuk azt visszatartani, a terepet kihasználva kell előnyt kovácsolnunk, előretolt spawn helyeket kiépítve. Ezt a védők és támadók egyaránt megtehetik, aminek következményeképp ádáz harcok folynak majd ezekért a helyekért, miközben maga a front tologatásáról is gondoskodni kell. Jellemzően egy pályán három különböző útvonal van kiépítve, ha az egyik bedugulna, egy másikon teljesen új taktikákat próbálhatunk ki az osztagunkkal.

Talán már körvonalazódik bennetek, hogy ez a játék sem sokkal másabb, mint bármelyik másik háborús játék. Ez technikailag így is van, sőt, inkább le van tisztulva, és le van egyszerűsítve a játék, hogy a veterántól a totál kezdőig bárki azonnal belevethesse magát az akcióba, és egyetlen halál se jelentsen hosszas várakozást, vagy ne érezzük magunkat visszaszorítva a csata hevétől. Az akció pörgős, igazi retro battlefield érzést kölcsönöz a mocsokban sárban megvívott ádáz harc, pedig nincsenek is tankok. Ez a valamicskét lebutított recept nem feltétlen negatívum, hiszen a téma többi játéka éppen hogy a lassabb, vontatottabb játékmenetet követeli meg a realitás talaján tartva a játékosait, éppen ezért az Isonzo üdítő újdonságként hathat. 

Ez a pörgős akció egy részt a játék erőssége, másrészt a stílus ellensége is, elvégre a világháborús játékoktól a realitás mellett a helyes atmoszférát is megköveteljük, mint játékosok. Az Isonzo autentikus, ebben hiba nincs, de a hús-daráló akció sokszor inkább komikus, a nagyon dinamikus újraéledés miatt pedig nem éreztem úgy, hogy féltenem kellene az életemet. Élek, meghalok, újra élek! Azt vettem észre, hogy ez a csapattársaim viselkedésében is jellemző, tehát nincs meg az a fajta lassú taktikázás, ami mondjuk egy Hell Let Loose vagy Beyond the Wire esetében olyan érdekessé tette azt a fajta háborút. Ezzel szemben viszont a pörgős akció lehetőséget ad egy kis magányos harcmodorra, megvillanthatjuk a képességeinket, és a nap hőseiként darálhatjuk be a sárban kuporgó ellenséget. Szóval ennek az érmének is két oldala van.

Hó és puskapor

A játék látvány tekintetében nem váltja meg a világot, de az biztos, hogy az itáliai hegyvidék tájai gyönyörűen lettek megjelenítve a repkedő repeszek és golyózápor festői háttereként. Az összkép remekül néz ki, a történelmileg hű öltözékek és fegyverek a history-geekektől biztosan csillagos ötöst érdemelne, tehát panaszunk a játék ezen részére nem lehet. A hangok tekintetében is pontos reprezentációja minden fegyver zörej az akkori valós szerkezeteknek, ellenben minden más terep hang valahogy B kategóriásnak hat, a katonák ordibálásai pedig inkább zavaróak sokszor, semmint hozzátennének a hangulathoz. De ez lehet személyes preferencia is. 

A három térkép több órányi intenzív csatára elegendő, és bár mondanánk, hogy kevés ez a három pálya, de az Isonzo, akárcsak a Verdun, egy teljes játékra való sorozatnak csupán egy része. A három rész együtt 60 euro, ami egy teljes játéknak felel meg, és jó vétel lehet akárkinek, viszont az Isonzo önmagában 30 euróért már kurtának tűnhet.  

Ajánló

A fentieken kívül nehéz bármi mást találni az Isonzóban, ami kontra vagy pro listánkat bővíthetné. A sorozat ismerőinek nem lesz új a játékmenet, a terep viszont szép és érdekes, tehát érdemes lehet folytatni az első világháborús hadviselést immáron olasz földön. A játék a többi témában született programhoz képest pörgősebb, kevésbé komplex, technikailag letisztult, ennek köszönhetően a könnyed lövöldözésre vágyók is megtalálják benne a szórakozást. Annyiban viszont negatívum ez az új irány, hogy aki a realitáshoz közeli, lassabb és mocskosabb harcokra vágyik, annak a többi játékhoz képest az Isonzo túlságosan egyszerű és lebutított lesz.

Review score
7	Az Isonzo, akár csak a WW1 sorozat többi része, egy nem formabontó, de mégis frissnek ható történelmi lövölde, pörgős akcióval és némi realizmussal. A sorozat részeként a legjobb felvonás, önmagában azonban talán kicsit kevés. Játékmenetét tekintve az adrenalinra vágyóknak jó választás, a realisztikus szimulátorra vágyóknak viszont nem feltétlen ajánlanánk.