Phoenix Point: Complete Edition - Teszt

 

Az XCOM játékokról valamilyen úton-módon mindenki hallott, aki találkozott már játékokkal, vagy a játékos közösséggel. Egy olyan címről van szó, ami gyakorlatilag 1994 óta velünk van, és szinte minden új résszel egyre nagyobb és nagyobb rajongótábort szerzett magának. Mára a körökre osztott taktikai játékok koronázatlan királyának tartják az XCOM sorozatot. 

Mostani játékunk első ránézésre még akár a franchise következő felvonása is lehetne, ám mégsem az. Sőt, habár ugyanarra a játékmenetre épül, olyan elemekkel fűszerezi meg az élményt és a kihívást, ami kellően elválasztja az XCOM-tól, és önmagukban teszik egyedi játékká. A Phoenix Point bizonyított, 2019-es megjelenésekor már szép pontszámokat tudott felmutatni. Azóta több DLC-t is kaptunk, amik egyre csak növelték az amúgy is tekintélyes méretű és komplexitású játékot, és most kézhez kaptuk a Complete Editiont, mely minden letölthető tartalmat és javítást egyben tartalmaz. Ennek megünnepléseként amolyan retrospektív teszttel készültünk nektek, hogy ha még nem próbáltátok volna ki a Phoenix Point játékot, akkor most biztosan kedvet kapjatok hozzá.

Pandora szelencéje

A történet szerint a közeljövőben ugyanaz megy végbe, aminek manapság is szemtanúi lehetünk: háborúk, éhinség, globális felmelegedés. Ez utóbbi okozza a legnagyobb kárt, ugyanis az északi sark permafrost jegének olvadásával kiszabadul egy csomó őskori baktérium és vírus, melyek közül az egyik elképesztő ámokfutásba kezd. Bármilyen szerves dolog amihez hozzáér azonnali mutációs folyamatokon megy keresztül, az áldozat vagy meghal, vagy elmezavarodott szörnyeteggé alakul át. A vírus rövid idő leforgása alatt teljesen bekebelezi a Földet, a kihalás szélére sodorva az emberiséget, akik kénytelenek izolált menedékhelyeken túlélni. 

Mikor becsatlakozunk a történésekbe, akkor már a Föld a mutánsok birodalma, egy veszedelmes vadon, ahol régi világ romjai közt túlélők és szörnyek vívnak harcot a bolygó nyersanyagaiért. Mi vagyunk a Phoenix Point, egy katonai erő, ami elkötelezetten küzd a vírus okozta káosz ellen, segítve a túlélőket, visszafoglalva a mutánsok által fertőzött területeket. Egy jobb jövőért ragadnak fegyvert az általunk irányított emberek, ám a Földön megannyi nagy hatalmú frakció is tevékenykedik, akik mind más és más eszközökkel próbálják elérni gyakran nyílegyenesen különböző céljaikat. 

Három frakciót fogunk megismerni a játék során. Az egyik Új Jerico, egy teljesen katonai frakció, akik nehézfegyverekkel és kibernetikával felturbózva akarják totális pusztulásba taszítani a Pandora szörnyeket. A Synedrion ebben az új világban szeretne berendezkedni, együtt élve a megváltozott természettel. Az Anu a Pandora vírusra úgy tekint, mint az evolúciós fejlődés következő lépcsőfokára, így ők saját magukat alakítják át a mutagének segítségével. Bármelyik frakciót támogathatjuk a játék során, de erről majd később.

A lényeg, hogy a Phoenix Pointban egyszerre kell a mutánsok ellen küzdenünk a Föld felszabadításáért, diplomáciát kell alkalmaznunk a hatalomért küzdő frakciókkal szemben, miközben saját fennmaradásunkat és ütőképességünket is menedzselni kell. A Phoenix Point mindig két fronton fog minket kihívások elé állítani, egyszer a harcmezőn, és egyszer a Geotérképen. És bizony sok dolgunk lesz.

Főnix a hamvakból

A kezdetekben 5 katona áll rendelkezésünkre, velük repülhetünk el az első küldetésünkre, ami a Geotérképen vár ránk. Az első dolog ami feltűnhet, hogy a Geotérkép hatalmas, szó szerint az egész bolygó a kezünkben van, és a lehetőségeink szédítően szélesek. Viszont kezdetben még hiányoznak fejlesztések, nyersanyagok, így nincs más hátra, mint előre. Az első választott küldetésünk során belekóstolunk a harcba, egyelőre csak mérgező vérű hernyőkat vadászva. Ám ne becsüljük még le őket.

A harc az XCOM-ból ismerős szisztematika alapján fog zajlani, így aki már játszott hasonló játékkal, az nem fog semmin meglepődni. Akinek még új ez a stílus, annak sem kell félnie, mert a harc bár eléggé komplex, mégis jól érthető, könnyen megtanulható, de egyben kihívásokkal teli is. Egy harcmezőre érkezünk, ami tele van fedezékekkel, magaslatokkal és épületekkel (vagy azok maradványaival), az ellenség pedig valahol itt bújdosik. Minden karakterünknek bizonyos számú akció pontja van, és minden amit csinálhat, az akció pontba kerül. Szerencsére a játék nagyon szépen vizualizálja, hogy egy bizonyos cselekvés mettől-meddig enged teret a többi akcióinknak, ergo ha végigsprintelünk a pályán, utána már nem fogunk tudni lőni, de ha beosztjuk a lépéseinket, akkor még fogunk tudni támadni.

Az első alkalommal, hogy megpillant egy karakter egy ellenséget, megtorpan, és jelenti a célpont jelenlétét. Ha az ellenség is meglát minket, akkor az is riasztja a saját bagázsát, így ezen a ponton elkezdődik az éles harc. Annak a karakterünknek, amelyiknek van tiszta rálátása az ellenségre, és van elég akció pontja, az támadhat. A harc meglepően összetettebb ezen a ponton, mint az XCOM, hiszen az ellenfeleinknek bármely végtagját támadhatjuk, különböző hatásokat elérve, és egyedi gyengepontokat kihasználva. Tisztán láthatjuk, hogy mennyi esélye van a támadónak eltalálni a célra vett testrészt, de ha mi akarjuk meghúzni a ravaszt, még erre is van lehetőségünk, célkeresztbe igazítva a csúnyákat. Ez egy olyan izgalmas fűszerezése egy már jól ismert rendszernek, amitől a Phoenix Point csatái élvezetesek és abszolút játékosközelinek érződhetnek. 

A lövöldözés egy dolog, ám az ellenfelek visszalőnek. Vagy épp közel szaladnak, és csápok, karmok, fogak, mérgek és egyéb borzalmak segítségével szabdalják fel a hőseinket. Elég egy pici hiba, és nagyon gyorsan elveszíthetjük egy katonánkat, ami velem meg is történt az első csatámban, mert a mutáns hernyók mérgét alábecsülve küldtem be a bakámat, hogy aztán lemarja a lötyi szegényt a térképről. Nincs második esély, aki meghal, az ott marad, viszont a felszerelését még ki tudjuk menteni. Minden hiba komoly problémákat generál, így hamar megtanulunk lassan és megfontoltan előretervezve harcolni, ez viszont egy kiemelt érdeme ennek a játéknak. Sokszor érződik randomnak egy-egy találat vagy épp elhibázott lövés, de a jól megtevezett akcióink mégis azt az érzetet adják, hogy tudunk segíteni a vakszerencsén, és igazi ráhatásunk van a sikereinkre.

Harc harcot követ, az idő múlásával azonban a mutánsok is fejlődnek. Az új variánsok nem feltétlen jelentenek teljesen új ellenfél típusokat, inkább a már ismerteket változtatja meg, ezzel átírva a szabályokat és a taktikai követelményeket. Az ilyen változatosság egyrészről fantasztikus élményt ad a kihívások szempontjából, ám a mutációk véletlenszerűsége egyben furcsa és kellemetlen szituációkhoz is vezethet. Egyes harcok lehetnek szánalmasan könnyűek, míg egy rákövetkező a semmiből válhat brutálisan nehézzé és kegyetlenné. A hirtelen elveszített harc elrettentő lehet egy-egy ilyen eset után, de szerencsére mindig van utánpótlás, és a harcokon kívül is menedzselnünk kell az erőinket.

Geo-hadszintér

A Phoenix Pointban van egy bázisunk, amelyet építgetnünk kell, itt laknak a zsoldosaink, tudósaink, munkásaink, akiknek gondoskodnunk kell az ellátmányáról és a bázis energiaforrásairól. Nem annyira interaktív a bázis, mint az XCOM 2-ben, de nem is ez lesz a tevékenységünk fő felülete. A bázist karbantartjuk, a fejlesztéseket előre tervezve soroljuk prioritási sorrendben, majd áttérhetünk a következő fontos terepre, a Geotérképre. 

Itt nem csak a küldetések között lépkedünk, hanem itt kommunikálunk a frakciókkal, itt fogadunk el küldetéseket, és hozunk meg nagyon fontos döntéseket. A Geotérkép majdnem annyira interaktív és intenzív, mint a csatatéren lejátszott harcok, a kezdő játékosoknak abszolút letaglózó lehet a sok értesítés, infó, meghozandó döntések listája, és a sok kérdőjel, hogy melyiknek mi lesz a következménye.

De ahogy szépen lassan megtanuljuk átlátni a helyzetet, igazából úgy fog kibontakozni a játék igazi vasmarka, mert bár rengeteg dolog felett kell kontrollt tartanunk, az közel lehetetlen, hogy mindent is elérjünk. Soha nem lesz elég nyersanyagunk, így nem tudunk mindent feloldani és legyártani, tehát muszáj szelektálnunk a számunkra hasznos cuccokért, és még ekkor is rá vagyunk kényszerítve, hogy a frakciókkal kereskedjünk. A fejlesztések időbe telnek, muszáj prioritási sorrendet állítanunk, mert közben a játék halad, az ellenfelek fejlődnek, így nekünk is fel kell zárkózni. 

A diplomácia szintén olyan választások elé állít, amik visszacsinálhatatlanok, viszont a jó kapcsolat egy frakcióval új és egyedi fejlesztéseket nyitnak meg. Szelektálnunk kell, hogy kiket támogatunk, éppen ez miatt több befejezése is van a történetnek. Megoldható, hogy mindhárom frakcióval jóban legyünk, de ez rettentően nehéz feladat. És persze mindeközben segítenünk kell a többi menekült tábornak is, de nem lehetünk ott mindenütt, így muszáj szelektálnunk. 

Complete Edition

A Phoenix Point: Complete Edition tartalmaz minden kiegészítőt, ami megjelent a játékhoz. Ezeknek megléte jelentősen hozzáad a játék élvezetéhez, teljesen új elemeket bedobva a már így is eléggé komplex játékmenethez. Egy gyorstalpaló mindegyik kiegészítőről:

Festering Skies

A Festering Skies a földről az égbe repít minket, szó szerint. A repülő alkalmatosságaink kapnak szerepet, és az ellenség szintén repülésre alkalmas járművei (vagy lényei) ellen kell hadba szállnunk. Hasonlatos a harcrendszer a földi hadviseléshez, csak végtagok helyett a hajók alkatrészeit vehetjük célba, komoly taktikai előnyt kovácsolva egy-egy jól bevitt találattal. A játék ezen része néha eléggé kegyetlen a nehézséget illetően, és nem is mindig élvezetes egy-egy harc, ám a DLC főszereplője a rettenetes Behemoth, ami ellen nem is tudunk harcolni, mert annyira hatalmas, hogy csak a Geotérképen szemlélhetjük meg. Ez a rusnyaság küldi ki a repkedő mocskokat, és randa végtagjaival igyekszik megfertőzni a Földet, elsősorban a menekült táborokat megcélozva. Ha sikerrel jár, akkor fertőzött táborokba kapunk új küldetéseket. Mindenképp egy klassz DLC, megosztja a rajongókat, de az tény hogy állatira hangulatos. 

Corrupted Horizon

Ez a DLC a Pandora szörnyek befolyását növeli, ad egy új, nagyon erős ellenfél típust, és egy karakter típust, akikkel a cspatunkat gazdagíthatjuk. A Pandora szörnyek elleni harcban innentől jelen van egy corruption nevű debuff, ami gyakorlatilag az embereink akaraterejét teszi próbára, és csökkenti folyamatosan, ahogy a harc elhúzódik. Ez óriási nehezítés, ráadásul megjelenhet az Acheron nevezetű új borzadvány, ami annyira erős, hogy szinte már-már egy mini bossnak is mondható. Cserébe viszont kapunk egy új karakter típust, a Mutoidokat, akik a csapatunkba lépve egyedi Pandora képességeket hoznak az arzenálunkba, habár számos hátráltató szabályt is kapnak. Ami az ő legnagyobb előnyük, az a corruption elleni immunitásuk.

Kaos Engines

A Phoenix Pointban eleve elérhető pár jármű, ezek azonban bár nagy taktikai értéket képviselnek, nem igazán szerepelnek a komplexebb játékelemek között. A Kaos Engines ezt hivatott rendbe rakni, a járműveinket immáron sokkal jobban személyreszabhatjuk, és kapunk is egy új járgányt, a Káosz Buggyt, ami egy Mad Max stílusú rombológép. Új küldetések, új fegyverek és tárgyak, de egyik sem olyan menő, mint a Káosz Buggy. 

Ajánló

A Phoenix Point egy remek szórakozás, nem csak a körökre osztott taktikai játékok szerelmeseinek. Az XCOM kedvelői ugyanazt a tematikát találhatják itt meg, de izgalmasan megfűszerezve, olyan plusz elemekkel amik miatt a Phoenix Point egy igazán önálló és remek alkotás. A Complete Editionnek hála az összes DLC-t is megkapjuk, melyek mindegyike kissé megosztotta a rajongókat, de az bizonyos, hogy hangulat terén csak tovább bővítik a játék eleve remek repertoárját. Minőségben klassz, de nem kiemelkedő a Phoenix Point, a grafika pofás, de nincs meg a hűha érzés, a zenéket nem biztos hogy lemezen hallgatnám de a játékban kellemesek. A sztori érdekes, de minimális a narratíva (és néha nem is túl következetes). Szóval összességében kimondhatjuk, hogy a Phoenix Point nem világmegváltó, de a zsánerben abszolút dobogós szereplő, amit érdemes kipróbálnia akárkinek. 

Review score

8

A Phoenix Point úgy lép az XCOM nyomdokaiba, hogy közben önálló és egyedi fűszerezéssel teszi izgalmassá a játékmenetét, ami tele van kőkemény kihívással, és érdekes megoldásokkal. Nem világmegváltó, de mindenképp ajánljuk a zsáner szerelmeseinek, és az új érdeklődőknek egyaránt. A Complete Editionnel ráadásul most minden megjelent kiegészítő is a mienk lehet, tehát most érdemes belekezdenie annak, akinek esetleg ezidáig kimaradt a Phoenix Point.