Tale of Bistun - Teszt

Többször átbeszéltük már veletek itt az oldalunkon, hogy nagyon szeretjük az indie játékokat. Ennek röviden tömören az az oka, hogy a rohanó, futószalagon kalapált tripla A-s, de minőségben alig C-s förmedvények tengerében mindig frissítő és élvezetes hozzányúlni valamihez, amiben törődés és szeretet is van az üzlet mellett. Az indie játékok kevesebb büdzséből gazdálkodnak, technológiailag és marketing szempontból is korlátozottabbak a fejlesztők lehetőségei, de ezt komplenzálva igyekeznek valami eredetit, valami személyeset alkotni. És ezekből a minőségre való törekvésekből születnek azok az apró, de emlékezetes pillanatok, amik miatt nagyon szeretjük az indie játékokat.

Mostani játékunk is hasonló cipőben jár, az IMGN.PRO kiadó és fejlesztő cég (Spintires, Superhot, Kholat) egy amszterdami stúdiót ölelt magához, a Black Cube Gamest, hogy alkossanak valami újat. Nem is játékot akartak elsősorban készíteni, hanem el akartak mesélni egy történetet. Ez a történet egy 12. századi perzsa mese, a "Khosrow és Shirin" szerelmi rege alapján íródott, és egyaránt merít a perzsa irodalomból, valamint a még ősibb mezopotám legendákból. Igazi kultúrális csemege, és a stúdió a büdzsé egy jelentős részét a szinkronszínészekre helyezte, hogy a történet mesélés valóban minőségi lehessen. Így kaphattuk meg Marc Thompsont, aki több játékban is hallatta már a hangját, valamint az igazán nagy sztár Shohre Aghdashloo irán színésznő, akinek hangját már hallhattuk a Destiny 2-ben, Mass Effect-ben, játszik a The Expanse sorozatban, és így tovább. Ez a két hang fog minket kísérni a játékban.

A Hegy mesél

A történet szerint a karakterünk egy kőfaragó, és tisztázatlan körülmények között az otthonából egy idegen helyre került, az emlékeit pedig elveszítette. A hely ahol felébred a Sistun Hegy, ami veszedelmes, de érdekes és izgalmas titkokat rejteget. Úgy tűnik a hegy az otthona nem csak ősi titkoknak, de varázslatnak, és a természet burjánzó erejének is. Ezt azonban megfertőzte egy gonosz átok, kifacsarva az életet a természetből, és vérszomjas szörnyeket ereszt a hegy völgyeibe és kanyonjaiba. Karakterünknek muszáj átküzdenie magát az átkozott, kopár vidékeken, és meglelje a természet segítségért kiáltó avatárjait, akik elvezetik őt az Emlékek Birodalmába, ahol talán megtudhatja a kőfaragó, hogy ki ő valójában, hogy került ide, és mi a feladata. 

A sztori minden szempontból érdekes és izgalmas, a narráció bár nem kiugró, de kellemes és élvezetes minőségű és ütemű. A játék első fél órája egy cirka tutorial, ahol először megismerkedünk az irányítással, felfedezzük kicsit a vidéket, ízlelgetjük a történet első szakaszát. Kiszabadítjuk fogságából a természet egy varázslatos lényét, ezzel útjának indítva a tényleges akciót, mert hamarosan megindulnak ellenünk a szörnyek, és onnantól fogva Diablo szerű hentelésbe csavart túlélést fogunk játszani. 

Mesét faragó

A harc egyáltalán nem bonyolult, sőt, meglehetősen leegyszerűsített, és vajmi kevés kihívást hordoz magában. Az ellenfelek általában egy tágasabb arénában törnek az életünkre, aminek kitakarításával nyitjuk meg a továbbjutás útját. Egy gomb kattintgatásával és folyamatos mozgással bármilyen hordát le tudunk nyesni, a nagyobb dögök ellen pedig egy speciális támadásunk van, amit viszont előtte fel kell töltenünk. A képesség függ a nálunk lévő fegyver típusától, amiben szintén nincs túl nagy választék, a két fejszével gyorsabban támadhatunk, a nehéz kétkezes fegyverrel lomhább, de nagyobb az erőnk. Szinte minden aréna előtt van lehetőségünk fegyvert váltani egy üllőnél. Később varázslatok bevetésére is van lehetőségünk, ezek tárháza sem sokkal szélesebb vagy bonyolultabb, mint a fegyver váltással járó mechanika. Ez nem egy Dark Souls, és a harc is inkább a narratíva része, semmint kihívást nyújtó játékelem, így aki adrenalint pumpáló kőkemény harcokat szeretne, az nem itt fogja azt megtalálni.

De ezzel nincs is baj, hiszen a játék továbbra is egy narratívára épülő kaland, amiből ha kimarad a harc, még az se lett volna probléma. A természetet kifacsaró fertőzéstől senyvedő Hegy, és az emlékeket őrző másik világ bejárása folyamatosan érdekfeszítő meséléssel övezve visz minket végig a történeten, remek szinkronnal kísérve, ami folyamatosan kommentálja a cselekedeteinket, és mindig hozzáad a világhoz, illetve a saját történetünkhöz valamit. A kőfaragással is mindig újabb infó morzsákat tanulunk meg, a sztori részletek közt pedig pár egyszerűbb, könnyed puzzle is beférkőzik. 

Az aktív játékidő közel 3 óra, ami nagyon rövidnek számít indie játéktól is, azonban ez a 3 óra folyamatos narratívával telik el, tehát jószerivel a Tale of Bistunnal töltött időnk minden perce értékes, és az élményt szolgálja.

A játékmenet, mint említettük, főleg a narratíva köré épül, minden más mechanika egyszerűbb, letisztult, és nem nyújt túl sok kihívást. A harcok kezdetben izgalmasak, később a pofonegyszerű irányítás miatt könnyen kiismerhető, max egyszer kétszer ha meghalunk, de más nem ad aggodalomra okot. A puzzleök is inkább az interakciót szolgálják, de semmi olyan bonyolult feladványra nem kell számítani, amihez internetes segítség kellene. 

A Tale of Bistun nem akar, de igazán nem is tud több lenni egy interaktív mesénél, ami egyrészt az élmény szempontjából nem baj, de aki ismeretlenül kezd neki a játéknak, annak ez kevés lesz. Főleg, mert bár a hangok és szinkron fantasztikusak, grafikailag a játék kifejezetten visszamaradott, elavult. A másvilág mondjuk még így is egész látványos, de ismét azt tudjuk csak mondani, hogy nem szabad nagy mélységekre és komplexitásra számítania a játékosoknak.

Ajánló

A Tale of Bistun egy igazi perzsa költemény, ami lebilincselő narratívával képes a képernyőhöz szögezni bennünket arra a pár órára, amíg a mese tart. Alapjáraton egy játéktól sokkal többet várna az ember, szebb grafikát, komplexebb játékmenetet és harcot, viszont a készítők érezhetően nem tartották ezeket az elemeket prioritásban. Ez pedig nem feltétlen hiba, mert cserébe komolyan odafigyeltek arra, hogy a Tale of Bistun egy igazi kaland legyen, egy kulturális csemege, ami a régi idők tragikus meseszerkezetével repít egy idegen világba. Ha egy leárazáskor találkoztok a játékkal, és érdekel benneteket egy ilyen történet, akkor ne féljetek rá beruházni. Ha nem is egy nagy játék, de a Tale of Bistun minden szempontból eredeti. 

Review score

7

A Tale of Bistun a maga 3 óra játékidejével nem egy nagy játék, és nem is szeretne az lenni. Nem ajánl sok kihívást, nem mélyed bele a kínált játékelemek lehetőségeibe, helyette azonban egy lebilincselő és érdekes perzsa költemény hangulatát idézi meg, és remek szinkronnal kísért történetet mesél el nekünk. Az eredetiség amúgy is hiánycikk, így a Tale of Bistun egy kellemes pár órás kaland lehet mindenkinek.