Dune: Spice Wars - Early Access Előzetes

 

A Dűne mostanság sokak fantáziáját megmozgatja, de ez nem egy újkeletű dolog. Frank Herbert könyvsorozata nem csak a maga idejében, de napjainkban is egy fantasztikus műnek számít, nem csak az egyedi hangulata és remek világa miatt, hanem mert fontos és aktuális témákra hívja fel a figyelmet, úgy mint a vallásra, a próféciák veszélyére, a természet védelmére, az emberiség fejlődésének iramos szükségességére. A könyvből több élőszereplős próbálkozás is született, mint például a David Lynch féle 1984-es mozifilm és a John Harrison féle tévé sorozat. Előbbi nem tudta igazán megragadni a Dűne tartalmát, de a maga idejében látványos és nagyszabású film volt, utóbbi pedig túlságosan is szóról szóra szerette volna a könyveket átadni, miközben a megvalósításra nem volt elég pénz és idő. Minden próbálkozásnak ugyanaz a tanulsága; A Dűnét szörnyen nehéz jól feldolgozni. Denis Villeneuve tavaly megjelent feldolgozása talán az, ami a legközelebb került a klasszikus történet szívéhez, de muszáj volt szétszedni a történetet, hogy ne legyen ismét kapkodás és sietség a végére. A lényeg: sínen vagyunk, a Dűne újra az érdeklődés középpontjába került, a régi rajongók örülhetnek, az újak pedig most megízlelhetik a melanzs fűszer bódító hatását. 

Dűnék között

A franchiseban készült új termék nem más, mint egy 4X stratégiai játék, ami a Dune 2000-re még emlékező játékosok számára abszolút a legjobb hírnek számított, mikor bejelentették. A fejlesztésért ráadásul a Shiro Games felel, akik már bizonyítottak a Northgard című játékukkal. Azt már lehetett tudni, hogy a Dűne alapvetően sötét és szerfelett nyomasztó hangulata helyett valami színesebb látványvilágot fogunk kapni, és a könyvekből ismert témák helyett (mellett?) a házak közti konfliktust és ádáz intrikákat fogjuk átélni. Így is lett, a Spice Wars Early Accessbe lépésével azonnal belevethettük magunkat a Dűne világának izgalmas, de kegyelmet nem ismerő harcaiba. 

Nincsen a játékban sztori, és nem is követi a játékmenet a könyvek eseményeit, így elég az újdonsült rajongóknak megismerniük az alapszituációt: Több mint tízezer évvel járunk a jövőben, az emberiség szétszéledt a galaxisban, de a faj egészének politikai működését feudális monarchiára helyezve az emberek szigorú törvények és vallási töltetű életvitel árán tudnak csak túlélni. A galaxisban a Padisha Császár uralkodik, neki felelnek a Nagy Házak, alattuk pedig a Kis Házak. A Császár dönti el, hogy melyik ház hogyan uralkodhat, ám nem gyakorolhat teljes diktatúrát, tekintve hogy a házak egy politikai szövetségbe tömörülve szavazzák meg a több száz világ kormányzásának módjait, ez a szövetség pedig a Landsraad. Ebben a világban minden az intrikákról szól. 

Na de az állóvizet felzavarja egy bolygó, melynek neve Arrakis, vagy ahogyan a helyiek hívják: a Dűne. Ezen a bolygón található ugyanis egy fűszer, a melanzs, mely fogyasztásával az emberek sokkal tovább élhetnek, és szinte látnoki képességekre is szert tehetnek. A fűszer kitágítja az elmét, ezért a veszedelmekkel teli világűrben navigáló Céh számára elengedhetetlen a fűszer megléte, már pedig mivel ők képesek egyedül a mélyűrön át szállítani akármit, ezért minden más Háznak is fontos ez a ritka anyag. A gond csak az, hogy Arrakis egy borzasztóan ellenséges hely, szinte alig található rajta víz, a végtelen sivatagokat elektromos viharok szelik keresztül, a homok alatt pedig a fűszert előállító őslakos lények, a Férgek portyáznak. Az itt élő emberek, a Fremenek a vallásukba és kultúrájukba építették a túlélés minden mozzanatát, rajtuk kívül bárki más aki Arrakis homokvadonjába téved, az jó eséllyel elpusztul. Ám mégis, mindezen veszélyek ellenére Arrakis háború színterévé változik, ahogy a Nagy Házak egymást ellen harcolva próbálják megszerezni az értékes fűszert.

"A félelem az elme gyilkosa"

Az összefoglalót olvasva már sejthető lehet mindenki számára, hogy mi várható a játékmenettől. Az Early Accessben még csak négy frakció játszható, ezek egyike a már említett Fremenek, őket követik a szerencsevadász Csempészek. A harmadik frakció a büszke és becsületes Atreides, ők a történet úgymond jófiúi. Velük szemben áll a minden ízében gonosz és szadista Harkonen. Ez a négy frakció feszül egymásnak Arrakis felszínén, és a cél mindenki számára ugyanaz: megszerezni és uralni Arrakist. Erre több lehetőségünk is lesz, a játékot különböző módokon meg lehet nyerni, elsősorban a választott frakciónk, majd a saját jóízlésünk határozza meg, hogy miféle urai leszünk Arrakisnak.

A Spice Wars egy 4X játék, ha valaki még nem találkozott a kifejezéssel, akkor íme egy gyorstalpaló: A 4X a játékmenet fő aspektusait jelzi: Explore (Felfedezés), Expand (Terjeszkedés), Exploit (Zsákmányolás), Exterminate (Pusztítás). Egy 4X játékban általában egy árvácska kis kezdőterületről indulunk, és egyszerre egy időben kell gondoskodnunk arról, hogy felfedezzük a körülöttünk elterülő világot, kiterjesszük birodalmunk határait, a világban fellelhető ásványokat, kincseket és más frakciók értékeit bezsákmányoljuk, majd végül az ellenségeink ellen ádáz csatát vívva elpusztítjuk őket. Általában az ilyen játékokban mind a négy teendővel foglalkoznunk kell, de a meccseket megnyerhetjük akár csak az egyik tökéletesítésével is. 

A Dűnében sincs ez máshogy, a kiválasztott frakciónk eleve jobb bizonyos kategóriákban, így a saját játékstílusunkhoz illőt érdemes kezdésnek megkeresni. Az Atreidesek becsületességüknél fogva bár erősek a harcban, de nem sanyargatnák a lakosokat, így a politikában van nagyobb behatásuk. A Harkonenek ravasz politikusok, de közben szerfelett erőszakosak, fosztogatnak és mindenkinél gyorsabban intéznek el aljas orgyilkosságokat. A Csempészek nem élveznek túl sok politikai előnyt, de cserébe okosan használják ki Arrakis kincseit, főleg ha mások elől lophatják el őket. A Fremenek semmilyen politikai előnyt nem élveznek, de nincs is rá szükségük, mert ők Arrakis igazi ismerői, nincs szükségük energia cellákra, és a férgek hátán képesek utazni. Meg rá is hívhatnak férget az ellenségre egy doboló segítségével. 

Politika és férgek

A játékmenet az első perctől kezdve gyakorlatilag valós időben játszódik, de bármikor megállítható az idő, hogy elolvassuk az üzeneteket, átnézhessük a teendőinket, kiadhassuk a parancsokat. A felderítőinkkel felfedezzük a terepet, miközben a kezdőterületünk körül lévő falvakat vagy erőszakkal, vagy diplomatikus módszerekkel az irányításunk alá hajtjuk. Megépítjük az első épületeinket hogy legyen víz, legyen fém, energia, haderőnk építését segítő források, vagy kutatáshoz szükséges építmények. Kiküldjük az első fűszer begyűjtő lánctalpasunkat, ami onnantól nagy zajt csapva felmérgelheti a közeli férgeket, amik ha nem cselekszünk időben, felfalják a drága gépünket, megállítva a fűszer kitermelésünket. Már pedig a fűszer a megannyi erőforrás felett álló értéket képvisel, mivel a Padisha Császár minden hónapban adót szed be tőlünk, amit ha nem tudunk teljesíteni, súlyos szankciók súlytanak bennünket. 

Alkalmanként a Landsraad tanácsa szavazást nyit az Arrakison történő események irányítására, ahol minden ház leteheti a voksait, hogy milyen szankciót, vagy előnyt szeretne egy hónap erejéig látni. Lehet olyan megszavazható lehetőség, hogy egy hónapra enyhítenek a hadsereg fenntartásának költségein, de olyan is bekerülhet a rostába, hogy egy frakciótól elvesznek valamilyen erőforrást vagy lehetőséget. Itt mindenki voksolhat, az alapból járó szavazatokon felül a Befolyásunk segíthet elérni politikai céljainkat. Akinek a legnagyobb a befolyása a Landsraadban, az irányíthatja a tanács döntéseit és a szavazatok kimeneteleit. Ez azonban még mindig nem elég a sikerhez.

Bizonyos időközönként a frakciónkhoz szegődnek különleges ügynökök, akik mind valamilyen értékes plusszal gazdagítanak bennünket, de be is foghatóak különböző feladatokra. Kémkedhetnek az ellenséges frakciók után, felfedve titkaikat, erőforrásaik számát, vagy akár szabotázsokat is intézhetünk ellenük a segítségükkel. Elküldhetjük az ügynökeinket a neutrális, de számottevő frakciókhoz, mint az Űrliga, a kereskedelmi szövetség, vagy akár maga a Landsraad. Ahol ott az ügynökünk, ott új lehetőségek nyílnak meg, jelentős előnyökre tehetünk szert, egy komplett kémhálózat meglétével pedig játékokat eldöntő küldetéseket vihetünk végig, mint például egy ellenséges frakció vezetőjének a meggyilkolása. Természetesen alkalmazhatóak ügynökök arra is, hogy az ilyen aljas húzásokat felderítsék és megakadályozzák, ráadásul az ilyen alattomos lépések felszámolása nem is marad válasz nélkül. 

Az intrikák és nyersanyag felhalmozás mellett természetesen a katonai konfliktusokkal is számolnunk kell, már csak azért is, mert a helyi lakosság felszabadító gerillacsapatokkal próbálja elragadni a ahrcoló felek keze elól a falvak irányítását. Különböző katonai egységeink mellé szavazatok árán megkaparinthatunk különleges egységeket is, mint a Landsraad Őrséget, vagy akár a rettegett Sardaukarokat is. A katonáink jól elvannak a saját területünkön, de amint belépnek az idegen zónákba, csak a saját magukkal vitt készleteik tartják őket életben. A mély sivatagban ez a készlet rohamosan fogy, és ha nincs több, akkor az egész egység elpusztul. Ráadásul a gyalogos egységeinkre ugyanúgy vadásznak a férgek, és az elektromos viharok is végzetes veszélyt jelentenek. 

A Dűne Játékosai

Azt remélem jól össze tudtam foglalni, hogy a Dune: Spice Wars egy jelen állapotában is korrektül összerakott játék, a 4X minden elvárt elemével, hűen feldolgozva a Dűne világát. Ám a program még Early Access, és ez nem is igazán a technikai megvalósításokon, hanem inkább a tartalomban érhető tetten. Így is van mit megtapasztalni, nincsenek konkrétan zavaró hiányosságok, de több óra játékot követően már érződik, hogy a Spice Wars a maga casual könnyedségével de játékmenetének potenciális mélységeivel még bőven el tud viselni több tartalmat. Gondolok itt most több fajta katonai egységre, több fejlesztésre, még tágabb lehetőségeket nyújtó politikai intrikákra, akár több frakcióra. 

És természetesen a dolog, ami még nincs a játékban, de kötelező: a multiplayer. Nagyon jó hír, hogy a cég már dolgozik a multiplayer bevezetésén, ám addig csak egyedül tudunk a gép irányította ellenségek ellen játszani, akik nem kifejezetten okosak vagy ravaszak. Az Insane fokozat ellenségei például úgy kompenzálják stratégiai hiányosságaikat, hogy csalnak, irreálisan gyorsan és sok erőforrásra tesznek szert, és néha értelmetlen, de mégis szerfelett dühítő és akadályozó döntéseket hoznak. 

A játékmenet így is egy teljes és egész játék élvezetére ad lehetőséget, ám mellette a látványvilág is dícséretet érdemel. Valóban sokkal színesebb, mint amire egy Dűne rajongó számítana, de teljes egészében a világ ilyen fajta ábrázolása egységes és kifejezetten élvezetes látványt nyújt. A játék közben felcsendülő muzsikák részben egyediek, de sokat merítenek a legutóbbi mozifilmnek komonált Hans Zimmer művekből. A karakterek, az egységek, az épületek, mind a Dűne univerzumból léptek elő, még ha ilyesfajta ábrázolásuk nem is egyezik sokak elképzeléseivel. Autentikus, kellemes, hangulatos, egyszóval: szerethető. 

Ajánló

A Dune: Spice Wars még csak Early Access, de önmagában már most egy teljes értékű játéknak mondható, temérdek pozitívummal, amik miatt őszintén merjük ajánlani rajongóknak, és a francisetól még idegen játékosoknak egyaránt. A fejlesztés még bőszen tart, a multiplayer is úton van, a cég saját discord szerverén hűséges és segítőkész közösség látja el tanácsokkal és kérésekkel a fejlesztőket, akik látszólag érdeklődve figyelve reagálnak a nép akaratára. Ha már most pontoznom kéne a játékot, valószínűleg megkockáztatnék neki egy magasabb értéket, mert amit ajánl és amit nyújt az a maga módján remek és élvezetes. Van még hova fejlődni, de éppen ezért nagyon izgalmas, hogy ha már most ilyen jól áll a fejlesztés, akkor hova tart és meddig tud fejlődni. Mi mindenképp csak ajánlani tudjuk.