HBO Max Maraton: Harry Potter Saga

 

 A fiú, aki élt

Nincs valószínűleg a bolygón olyan ember, aki ne hallott volna Harry Potterről. Még az is meglepő részleteket tudna felidézni, aki amúgy nem szereti, nem olvasta, nem látta a filmeket sem, mert annyira beleégett egy generációba a kis túlélő története. Én magam egy idős volt Harryvel, mikor a könyvek kijöttek, és minden új részt hatalmas várakozás előzött meg. Minden kötet egyre szövevényesebb, érzelmesebb és kegyetlenebb volt, nem csak a felnőtté válás története volt remekül megírva, de egy varázslatos világ sorsa is eposzi magaslatokba emelkedve rántotta be az olvasót. 

Az első könyv vászonra vitele még a CGI revolution elején történt, inkább hagyatkozva roppant díszletekre, okos és kreatív operatőri megoldásokra. Nagy feladat volt a varázsvilág vászonra vitele, hiszen úgy kellett hűnek maradnia a könyv egyedi hangulatához, hogy közben kielégíti a szekptikus, vagy simán csak laikus nézők igényeit is. Szerencsére Chris Colombus rendező pontosan tudta, hogy mit kell tennie, az eredmény pedig egy abszolút könyvhű alkotás lett, ami felnőttesen sötét, de gyermetegen varázslatos stílusával elbájolta az egyszeri mozibajárókat is. Ahogy a könyvek haladtak tovább Harry történetével, úgy követték egymást a filmek is. És bár minőségükben itt-ott akadtak hullámvölgyek, mégis a négy rendezőt megért sorozat sikeresen végig tudta vinni a kalandot az elejétől a végéig, elégedett rajongókat hagyva maga után.

 "Örökké"

De mi a titka a sorozat sikerének? Nyilván nem csak a könyv, hiszen láttunk már gyalázatosan rossz adaptációkat. Azt sem lehet állítani, hogy a filmeket a cím adta el, mert az elkészült felvonások túlnyomó része rajongók és kritikusok által is elismert alkotások lettek. De arról is megoszlik a vélemény, hogy mely filmek lettek gyengébbek, vagy erősebbek, és szerencsére nem egy twitter vitákba fulladó polgárháborúról van szó, tehát van egy fajta általános egyetértés arról, hogy a Harry Potter filmek mindegyike jó, a maguk módján.

Nyilatkozni sem lehetne se rajongói, se kritikusi szempontból, hogy melyik a legjobb, vagy legrosszabb Harry Potter film. Ahány ház, annyi toplista. Az viszont biztos, hogy ha valaki most neki szeretne ülni egy film maratonnak a HBO Max kínálatát böngészve, akkor a Harry Potter sorozat közel tökéletes választás lehet nem csak nosztalgiázóknak, de azoknak is, akik még nem látták a kis túlélő kalandjait. Talán túlzás korszakalkotónak, vagy kultusznak hívni a sorozatot, de a kötelező jelzőt azt mindenféle fenntartás nélkül megérdemli. 

Röviden és tömören egy összefoglaló a sorozat részeiről:

Harry Potter, és a Bölcsek Köve (2001, rendezte: Chris Colombus)

A sorozat első része, talán a legpontosabb könyv adaptáció a sorozatban, révén majdnem szóról szóra követi a gyerekhősök kalandjait. Nem csak fiataloknak nyújt remek szórakozást, elvégre hangulatában és látványvilágában is tud hátborzongató és komoly lenni, idősebb nézőknek még akár amolyan Sötét Krisztály nosztalgiát is tud nyújtani. Varázslatos, bájos, mégis mély érzelmekkel teli. A gyerekszínészek itt kezdték meg pályafutásukat, és köszönhetően a törődő és mesteri rendezésnek, óriásit alakítanak mindannyian. Richard Harris Dumbledoorja pedig közel tökéletes megformálása a könyvbeli jóságos varázslónak.

Harry Potter, és a Titkok Kamrája (2002, rendezte: Chris Colombus)

A sorozat második része is szigorúan követi a könyv eseményeit, megszínezve némi extra akcióval és izgalommal, de mindezt az első részhez hasonló minőségben. A történet egészen sötét bugyrokba merészkedik, megismerkedünk a sorozat további részében releváns gonosz jellegével. Kicsit parás, kicsit könyörtelen, de még mindig a gyermeki báj varázslata alatt áll.

Harry Potter, és az Azkabani Fogoly (2004, rendezte: Alfonzo Cuarón)

A harmadik rész könyvben is egy nagy fordulat volt a narratívát tekintve, mivel a gyerekek hirtelen már nem is annyira gyerekek, Harry alig tudja tartani a lépést a vele megtörténő félelmetes eseményekkel, ám a háttérben kibontakozó gonosz ármányok lassan alakot öltenek. A film abszolút elmélyed a közel horrorisztikus hangulatban, kíméletlenül próbára téve a hősök állóképességét és a nézők lelkierejét. Sajnos Richard Harris ekkorra már elhunyt, helyét Michael Gambon vette át, ám Alfonzo Cuarón lecserélte a színes, mézédesen kedves öreg varázslót egy rongyosabb, sötétebb és vészjóslóbb alakra. Nem rosszabb, éppen csak más, egy olyan részlet ami a könyv olvasóinak fájó veszteség volt, míg a filmek követőinek a varázsvilágot érő veszedelem egyik jelévé vált. 

Harry Potter, és a Tűz Serlege (2005, rendezte: Mike Newell)

A negyedik felvonás talán az egyik legkalandosabb, és egyben dobogós legfontosabb kötet, hiszen itt ér véget a báj, a gyermeki ártatlanság és a varázslóvilág megérinthetetlen stabilitása. Harrynek csak a firzurája félelmetesebb, mint azok a megpróbáltatások, amiknek elébe kell néznie, és bár megannyi remek karakter mutatkozik be, mi mégis a felcseperedő hőseinknek szurkolunk és szorítunk. Ralph Fiennes bemutatkozása, mint a Sötét Nagyúr pedig mellbevágó, hátborzongató, és könyörtelenül hatásos megnyitása a sorozat következő erájának. 

Harry Potter, és a Főnix Rendje (2007, rendezte: David Yates)

A világ és a szereplők átalakulnak, a kamaszkor kihívásai mellett veszedelmes gonoszság, megátalkodott ármánykodás, némi politika és dráma jellemzi a hőseink mindennapjait. Ez a rész sokaknak a kedvence, míg nekem személy szerint kicsit esetlen és vontatott a többi részhez képest. Aggodalomra azonban semmi ok, hiszen történetét tekintve releváns, szívszorongató és izgalmas, ráadásul egyre közeledünk egy olyan csúcspont felé, mely épp hogy felsejlik a horizonton.

Harry Potter, és a Félvér Herceg (2009, rendezte: David Yates)

Nekem ez a kedvenc részem a könyvekben, míg talán a legkevésbé kedvelt a filmek között. Azt viszont én sem tagadhatom el, hogy a Félvér Herceg talán az egyik leglátványosabb darab a listán, és dobogós a dráma tekintetében is. Éppen csak mellette a tini nyűgök bajok, a nyál és botladozó karakterfejlődés akadálypályáján elszenvedett háborús sérülések meríthetik ki az erre nem kifejezetten fogékony nézőket. Mindettől függetlenül a Félvér Herceg a kapu, melyen át belépünk a nagy fináléba, és nem, erre senki sincs felkészülve.

 

Harry Potter, és a Halál Ereklyéi, 1. rész (2010, rendezte: David Yates)

Elérkeztünk a fináléhoz, ám a végső összecsapáshoz vezető út sokkal rögösebb és embert próbálóbb, mint amire az olvasók és/vagy nézők fel vannak készülve. A film a minőségét tekitnve első osztályú, épp csak a cselekmény halad valamivel lassabban, megágyazva az utolsó résznek. Ez miatt sokaknak unalmas, vagy tartalmatlan rész lehet a Halál Ereklyéi első felvonás, azt viszont nem vehetjük el tőle, hogy a hősöket teljes valójukban csomagolja ki a színes varázsvilágból a brutális valóságba, és engedi el a kezüket, hogy megküzdjenek a lehetetlennel. 

Harry Potter, és a Halál Ereklyéi, 2. rész (2011, rendezte: David Yates)

A Halál Ereklyéi második része két dolgot tartott a szeme előtt: hűen lezárni a könyv eseményeit, és törleszteni az első rész lagymatagságáért. Az eredmény egy érzelmi és vizuális hullámvasút, epikus lezárása egy remek történetnek, tökéletes kibontakoztatása minden szeretett és gyűlölt karakter sorsának. Veszteségek, könnyek, keserédes búcsúzások, de végül minden jó, ha a vége jó. 

Expecto Patronum!

Mint ahogy azt említettem, a Harry Potter filmek nem csak a könyvek rajongóinak szóló alkotások. Stílusukban több fajta víziót jelenítenek meg, egyes nézőknek talán túl meredek váltásokkal, de az mindegyik részre igaz, hogy az alapművet végig tiszteletben tartva igyekszik szórakoztatni a képernyő előtt ülő muglikat. A HBO Maxon elérhető a teljes sorozat, tökéletes alkalom bepótolni, vagy feleveníteni a varázvilág eposzát, és (újra) végigkísérni Harry Pottert ezen a sokszínű és izgalmas kalandon. 

A Harry Potter filmek mindegyike elérhető a HBO Max szolgáltatáson belül, beleértve a 20. évfordulós találkozó kisfilmet, a Visszatérés a Roxfortba.