Az Aftermath bővítéssel egészen más játék lett a World War
Z, mint ahogyan 2019-ben megismerkedtünk vele. Sikerült a jobbik irányba
fejlődnie. Több epizódon át küzdhetünk meg a zombik hordájával, a karakter
osztályok kibővültek és szélesebb választékkal látnak el minket, valamint maga
a játékmenet is átesett egy tucat változtatáson, amik javítják az
életminőségünket, mind in game mind a valóságban, ugyanis a zombik olykor
egészen unfair módon, könnyedén megkeserítették a kalandjainkat, most már
viszont nehezebb dolguk lesz, ha például párkányról akarnak lerángatni minket. Persze
akadnák továbbra is gondok, hiszen a játék még mindig küszködik online
problémákkal, a történet továbbra sem egetverő és a stílus is maradt ugyanaz,
csak picivel színesebb lett.
Két meglehetősen érdekes kampány került bele az Aftermath-ba,
így igazán érdekes helyekre látogathatunk el. Az, hogy a nagyvárosok tele
vannak élőhalottakkal, már nem nagyon lepi meg az embert, de kifejezetten jót
tett a játéknak, hogy most a Vatikánba is ellátogathatunk a zombi apokalipszis
idején, illetőleg az orosz Kamcsatka is rivaldafénybe kerül. A felállás maradt
ugyan az: mi és három barátunk állunk szemben több ezer zombival, és a
túlélésen, valamint a mészárláson kívül egy megadott, nemes feladatot kell
teljesítenünk a pályán.
Róma igazán kellemes látványt nyújt a turisták számára, ám ha a világot zombik fenyegetik, akkor sajnos ugyanolyan lerombolt, füstölgő koszfészek, mint bármilyen más település. Vannak új hangok, néhány látnivaló, zombikkal teli lángoló gödrök, de ezen kívül nem nagyon lehet megkülönböztetni az országot a játék többi pályájától. Ellenben vannak érdekes, új és tematikus feladatok, mint például amikor a romos utcákon egy furgont kell vezetni és végig tankolni minden élőhalottat, akik vannak olyan botorok, hogy elénk állnak.
Kamcsatkánál már más a helyzet, hiszen itt nem egy városban, hanem a fagyos tundrán kell harcolnunk. Kiemelném a fagyos szót, ugyanis vannak olyan szakaszok, amikor a hideg egy olyan problémát jelent, amivel versenyezni kell. Tehát nem csak a zombikkal és az általuk okozott fenyegetéssel kell törődnünk, hanem a kehüléssel is. A fűtőtesttől-fűtőtestig rohangálásban és a zombi mészárláson kívül kapunk csapatmunkát igénylő rejtvény feladatokat is, például lángszóróval kell megolvasztani egy befagyott ajtót, míg a többiek fedezik őket a agyevőktől, vagy elektromos hálózatot helyreállítani, ahol az egyik csapat védelmezi a másikat, kiknek feladatuk rájönni a helyes sorrendre a biztosítékok visszaüzemelésnél. A meglehetősen egyszerű feladatok egész nagy nehézséggel vannak ellátva, hiszen az élőhalottak nem sok időt hagynak gondolkodni, így pörögni kell rendesen. Róma unalmas utcáihoz képest az orosz táj egészen felüdülő látványt tartogat.
Hiába ezek lettek a legjobb epizódok, a történetmesélés még
mindig egy kalap semmi: unalmas, kiábrándító és egyhangú. Pontosan nulla
karakter van kidolgozva, vagy bármilyen módon szemléltetve a személyisége. Futkározunk
a dolgok körül, lőjük a zombikat és a szereplők lebonyolítanak egy-két
párbeszédet, de annyira jelentéktelen, hogy inkább csak háttérzajnak lehetne
mondani. Ezeknek nagyjából annyi jelentőségük van, hogy a játékos tudja, ha
valamelyik karakter megszólal, akkor azt nem szabad fejbe lőni, szóval a játék
néha bedob pár dialógust, hogy felhívja a figyelmünket: nem egyedül játszunk.
Viccet félretéve, a baráti tűz még mindig jelen van, így lehet tényleg ez volt
a fejlesztők célja.
A Wolrd War Z eredetileg TPS nézetű volt, és tulajdonképpen még most is az, bár immáron ez opcionális. Az Aftermath egyik legérdekesebb újdonsága, persze az új tartalmak után, a választható FPS mód, ami teljesen új lelket lehet a játékba. Én szeretem mindkét stílust, szóval nekem felüdülés váltakozva játszani, de akik a belsőnézetet részesítik előnyben, azok most megkapták a megváltásukat. Mindenesetre ez egy újabb ok lehet elővenni a játékot, megtapasztalni a zombi apokalipszist immáron egy másik aspektusból.
Megkapjuk a nyolcadik karakterosztályt is, ami Vanguard elnevezéssel
került be a repertoárba. Valamint akad itt még néhány új és hatásos közelharci
fegyver, amik meglepően jól működnek. A Vanguard feladata is az élen állni, ezért
fel van szerelve elektromos pajzzsal, aminek töltését zombik tucatjaira adhatja
el, és tulajdonképpen egy egyszemélyes barikádként működik. A csapat számára
egy felbecsülhetetlen karakterosztály lehet, de időbe teleik a mesterévé válni,
a kulcs pedig a helyzetfelismerésen lesz. Magas kockázat magas jutalmat
eredményez, ennek tudatában próbálja ki mindenki.
Hogy a közelharci fegyverek és vállalható eszközök legyenek,
felruházták egy amolyan gyógyító opcióval. A sarlók például gyors egymás utáni
kaszabolást tesz lehetővé, amik kevésbé halálosak, de killing spree után életet
tölt vissza. A tűzoltó fejsze pedig nagyobb ívben súlyt le erősebben, és
kifejezetten hatásos lángoló ellenfelek ellen. Mind ezeket tuningolhatjuk és finomra
szabhatjuk a továbbfejlesztett passzív hatásokkal, így tényleg egy életképes
megoldás lett a közelharc is, a távolsági egyeduralma mellett. Persze nem
alkalmas egyszemélyes hadseregnek, de jól összelehet hangolni egy vegyes
távolságú csapatot.
Az online opció még mindig szükségeltetik egy kis odafigyelést
a fejlesztők részéről. A játék fun együtt, ez tény. Szerencsések vagyunk, ha
van néhány barátunk és neki tudunk együtt ülni az egésznek. Viszont mi van
akkor, ha ismeretlenekkel akarunk játszani? Megmondom: várakozás. Eszméletlen
sok időbe telik mire a rendszer összedobja
a lobbyban várakozókat, szóval okos megoldás egyedül elkezdeni egy nyilvános
játékot és egyszer csak majd jön valaki. Persze nem olyan szórakoztató, mint az
egész szintet letolni egy komplett bandával, de jobb mint hosszú perceket várni
a gép előtt.
| Review score | |
| 8.0 | A Wolrd War Z: Aftermath még mindig kellemes időtöltést kínál, ha a zombi apokalipszis idején szeretnénk világot látni. Róma és Kamcsatka igazán hangulatos helyszínekre sikerültek, és megannyi újdonság érkezett még, például a választható FPS nézet, vagy a karakterosztályok bővítése. |