Spiritfarer - Teszt

 

Az utóbbi években megfigyelhető az a trend, hogy egyre több - főleg az indie fejlesztők - olyan játékokat is készítenek, amelyekben nagyon minimálisan (lásd Mario a goombák fejére ugrik), vagy gyakorlatilag semennyire sincs jelen az erőszak. Természetesen ezek a jellegű játékok nem újak, hiszen már a '80-as években is voltak, ráadásul magyar alkotások (pl. The Chinese Juggler), amelyek játékmenete teljesen békés volt. A mai tesztalanyunkkal, a Spiritfarerrel is gyakorlatilag ez a helyzet, és a csavar az egészben az, hogy ezt egy olyan játékkal kapcsolatban mondhatom el, amelynek a fő témája a halál, és annak elfogadása.

A nem éppen megszokott témához jól illeszkedve, a játék története sem túl hétköznapian indul. Hőseink, Stella és a cicája a túlvilágra kerültek, ahol a jelenlegi Spiritfarer Charon azzal bízza meg őket, hogy folytassák a munkáját, azaz vegyék fel a hajójukra a túlvilágon lévő szellemeket, akiket még valami az elmúlt életükhöz köt, és viselje gondjukat, amíg készen nem állnak az átkelésre a kapun.

Az, hogy pontosan ilyen típusú játék is a Spiritfarer, első blikkre egyszerűnek tűnhet, hiszen a képek és videók alapján az ember rávágná, hogy platformer, és kész. Ám a kép ennél szerencsére jóval bonyolultabb. A platformer elemek valóban megvannak a programban, ám ott van még az erőforrás management, a craftolás, a hajó fejlesztése, az utasok ellátása, szóval máris egy management játékot is kapunk, amihez egy idő után nem árt a multi-tasking. (Itt zárójelben jegyezném meg, hogy a játék játszható helyi co-op módban is, így egy baráttal/barátnővel leülve szétoszthatjuk a feladatokat egymás között.) Valamint ezt még megbolondítja egy csipetnyi metroidvania, valamint egy remekül megírt, és hangsúlyosan jelenlévő történet is.


Elmondható tehát, hogy egy viszonylag komplex játékot kapunk a pénzünkért, amelyhez kiváló történetet írtak, és hiába a játék komoly témája. Az egészből süt a vidámság. A főszereplőnk folyamatosan mosolyog, a cica a nyugodt másodpercekben elkezd játszani (és meg is lehet simogatni), a hajónkon vendégeskedő szellemeket ölelgethetjük, valamint az is segít, hogy a játék igazából nem büntet az esetleges hibáinkért sem. Tehát, egy nehéz nap után én kifejezetten ajánlom a Spiritfarert, ugyanis nem tudom elképzelni, hogy lenne olyan ember, akinek ne csalna mosolyt az arcára a játék.

 

Noha a mitológia szerint Kharón a Stüx folyon vitte át a lelkeket az alvilágra, a mi terepünk egy egészen méretes tenger lesz, amit egy nagy csokor sziget tarkít be, amelyeken a túlvilági lelkek által benépesített városok, nyersanyagok találhatóak. A végigjátszás során egy tucatnyi lelket fogunk elszállásolni az idő után egyre terebélyesedő hajónkon. Nekik szükségük van élelemre, szállásra, és időnként ölelésre. Természetesen az utóbbi ingyen van, míg a többiért eléggé keményen meg kell dolgozni. A szállás építéséhez nyersanyagokra lesz szükségünk, amelyekből meglehetősen sok van. Az ételhez horgászhatunk, állatokat tenyészthetünk, növényeket termeszthetünk, amelyeket ráadásul még el is kell készítenünk. Mindezt azért, hogy a vendégeinket boldoggá tegyünk.

Természetesen itt az örömokozás nem csak önmaga jutalma, hanem az utasaink mindenféle új képességeket tanítanak nekünk, amelyekkel újfajta erőforrásokat szerezhetünk, amikkel fejleszthetjük a hajónkat, és eddig elérhetetlen területekre juthatunk el (hello, metroidvania!).

A kalandjaink során a vendégeink természetesen egyre jobban a szívünkhöz nőnek majd, így természetesen a amikor eljön az ideje, hogy valamelyikőjük továbblépjen, az mindig egy keserédes pillanat. A játék - szerintem helyesen - nem tér ki arra, hogy pontosan mi is található a kapu túloldalán, így bőven hagy teret a játékosok számára az elmélkedésre.

Ahogy bizonyára a képeken is látszik, a Spiritfarer egy gyönyörűen megrajzolt játék, amely mozgás közben még szebben fest. Hiszen a szép grafika mellé gyönyörű, és általában hihetetlenül aranyos animációkat készítettek a fejlesztők. Már csupán négylábú társunk mozgása és viselkedése annyira aranyosan lett meganimálva, hogy az ember nem bírja mosolygás nélkül. Egyszerűen mestermű.

A játékhoz készült zenei anyag sem marad el a vizuális részleg mellett. Érzelmes, a játék hangulatához passzoló darabokat hallhatunk a végigjátszás során a hangszóróból. 

A Spiritfarer egy remekül sikerült indie darab, amely kellemes változatosságot jelent a sok - szintén indie - általában igencsak nehéz metroidvania után. Egy könnyed, ám mégis tartalmas darab, pont amire ezekben az időkben szükségünk van.


Review score
 9.0A Spiritfarer egy abszolút kellemes kikapcsolódás mindenki számára, feltéve ha az embernek van lelke.

Összes oldalmegjelenítés