Az utóbbi években megfigyelhető az a trend, hogy egyre több - főleg az indie fejlesztők - olyan játékokat is készítenek, amelyekben nagyon minimálisan (lásd Mario a goombák fejére ugrik), vagy gyakorlatilag semennyire sincs jelen az erőszak. Természetesen ezek a jellegű játékok nem újak, hiszen már a '80-as években is voltak, ráadásul magyar alkotások (pl. The Chinese Juggler), amelyek játékmenete teljesen békés volt. A mai tesztalanyunkkal, a Spiritfarerrel is gyakorlatilag ez a helyzet, és a csavar az egészben az, hogy ezt egy olyan játékkal kapcsolatban mondhatom el, amelynek a fő témája a halál, és annak elfogadása.
A nem éppen megszokott témához jól illeszkedve, a játék története sem túl hétköznapian indul. Hőseink, Stella és a cicája a túlvilágra kerültek, ahol a jelenlegi Spiritfarer Charon azzal bízza meg őket, hogy folytassák a munkáját, azaz vegyék fel a hajójukra a túlvilágon lévő szellemeket, akiket még valami az elmúlt életükhöz köt, és viselje gondjukat, amíg készen nem állnak az átkelésre a kapun.
Az, hogy pontosan ilyen típusú játék is a Spiritfarer, első blikkre egyszerűnek tűnhet, hiszen a képek és videók alapján az ember rávágná, hogy platformer, és kész. Ám a kép ennél szerencsére jóval bonyolultabb. A platformer elemek valóban megvannak a programban, ám ott van még az erőforrás management, a craftolás, a hajó fejlesztése, az utasok ellátása, szóval máris egy management játékot is kapunk, amihez egy idő után nem árt a multi-tasking. (Itt zárójelben jegyezném meg, hogy a játék játszható helyi co-op módban is, így egy baráttal/barátnővel leülve szétoszthatjuk a feladatokat egymás között.) Valamint ezt még megbolondítja egy csipetnyi metroidvania, valamint egy remekül megírt, és hangsúlyosan jelenlévő történet is.
Elmondható tehát, hogy egy viszonylag komplex játékot kapunk a pénzünkért, amelyhez kiváló történetet írtak, és hiába a játék komoly témája. Az egészből süt a vidámság. A főszereplőnk folyamatosan mosolyog, a cica a nyugodt másodpercekben elkezd játszani (és meg is lehet simogatni), a hajónkon vendégeskedő szellemeket ölelgethetjük, valamint az is segít, hogy a játék igazából nem büntet az esetleges hibáinkért sem. Tehát, egy nehéz nap után én kifejezetten ajánlom a Spiritfarert, ugyanis nem tudom elképzelni, hogy lenne olyan ember, akinek ne csalna mosolyt az arcára a játék.
Noha a mitológia szerint Kharón a Stüx folyon vitte át a lelkeket az alvilágra, a mi terepünk egy egészen méretes tenger lesz, amit egy nagy csokor sziget tarkít be, amelyeken a túlvilági lelkek által benépesített városok, nyersanyagok találhatóak. A végigjátszás során egy tucatnyi lelket fogunk elszállásolni az idő után egyre terebélyesedő hajónkon. Nekik szükségük van élelemre, szállásra, és időnként ölelésre. Természetesen az utóbbi ingyen van, míg a többiért eléggé keményen meg kell dolgozni. A szállás építéséhez nyersanyagokra lesz szükségünk, amelyekből meglehetősen sok van. Az ételhez horgászhatunk, állatokat tenyészthetünk, növényeket termeszthetünk, amelyeket ráadásul még el is kell készítenünk. Mindezt azért, hogy a vendégeinket boldoggá tegyünk.
Természetesen itt az örömokozás nem csak önmaga jutalma, hanem az utasaink mindenféle új képességeket tanítanak nekünk, amelyekkel újfajta erőforrásokat szerezhetünk, amikkel fejleszthetjük a hajónkat, és eddig elérhetetlen területekre juthatunk el (hello, metroidvania!).
A kalandjaink során a vendégeink természetesen egyre jobban a szívünkhöz nőnek majd, így természetesen a amikor eljön az ideje, hogy valamelyikőjük továbblépjen, az mindig egy keserédes pillanat. A játék - szerintem helyesen - nem tér ki arra, hogy pontosan mi is található a kapu túloldalán, így bőven hagy teret a játékosok számára az elmélkedésre.
Ahogy bizonyára a képeken is látszik, a Spiritfarer egy gyönyörűen megrajzolt játék, amely mozgás közben még szebben fest. Hiszen a szép grafika mellé gyönyörű, és általában hihetetlenül aranyos animációkat készítettek a fejlesztők. Már csupán négylábú társunk mozgása és viselkedése annyira aranyosan lett meganimálva, hogy az ember nem bírja mosolygás nélkül. Egyszerűen mestermű.
A játékhoz készült zenei anyag sem marad el a vizuális részleg mellett. Érzelmes, a játék hangulatához passzoló darabokat hallhatunk a végigjátszás során a hangszóróból.
A Spiritfarer egy remekül sikerült indie darab, amely kellemes változatosságot jelent a sok - szintén indie - általában igencsak nehéz metroidvania után. Egy könnyed, ám mégis tartalmas darab, pont amire ezekben az időkben szükségünk van.
| Review score | |
| 9.0 | A Spiritfarer egy abszolút kellemes kikapcsolódás mindenki számára, feltéve ha az embernek van lelke. |