Chernobylite - Teszt

A Chernobylite érdekes ötletek gyűjteménye, mely FPS témába van ötvözve. A The Farm 51 korábban is próbálkozott már hasonló, sötét atmoszféra megteremtésével és történetmesélésével, de a Get Even csak egy elfogadható játéknak sikerült. Nagyon úgy fest, hogy sikerült levonniuk a helyes konklúziót, így most a Chernobylite sokkal jobban teljesít, az első perctől kezdve berántja a játékost a világába.

Melankólikus hangulata bele ívódik az ember agyába, minden alkalommal nehéz döntések elé állít, és körülvesz minket egy jól megírt karakterekkel, miközben rég elveszett feleséged spektrális vízióját követed a zónán belül. Persze a terep és a veszélyei nem ismeretlenek, hiszen a főszereplő egy jó nevű fizikus, aki korábban az erőműben is dolgozott. Mondjuk sokat nem gondolkodtak a fejlesztők, elővették a 3 leggyakoribb orosz nevet és ráböktek az egyikre, így született meg Igor. Ivan és Vladimir majd máskor kap szerepet.

Tehát mint említettem ez egy FPS játék, de meglepetésemre a lövöldözésnek nem muszáj a középpontban szerepelnie, hisz a játék nagy részét anélkül végig settenkedhetjük, hogy egy golyót is kieresztenénk. Én a magam részéről bírom ezeket a megoldásokat, sokkal több élményt nyújt, ha utunkat különböző oldalakról is megközelíthetjük. Részben kicsit bázisépítős játék, különféle erőforrásokat kell gyűjtögetnünk, hogy fejlesszük állomásunkat, ahol kialakíthatunk akár gombakerteket és készíthetünk komfortos ágyneműt is. Persze a nyersanyagok felkeresése nem veszélytelen a zónán belül, sőt mi több, olykor egészen rágyúr a játék a megfélemlítésre, elvégre csak egy nukleáris katasztrófa övezetben vagyunk, szóval itt-ott igazi túlélő horror hatása van.

A Chernobylite az a fajta játék, ahol rengeteg minden múlik a döntéseinken. Mivel orosz vizeken evezünk, ezért a veszélyes zónában turkáló embereket stalker-eknek hívják. Tulajdonképpen mi is azok vagyunk, de rajtunk kívül mások is vannak itt. Van aki ellenséged, van aki nem, és olyanok is vannak, akik többet tudnank nálunk. Hogy hogyan jutunk hozzá a szükséges információhoz, az már egy rajtunk múló döntés. Persze a legegyszerűbb, ha megöljük őket és kifosztjuk a hullájukat, de nincs rá garancia, hogy a karma nem köszön-e vissza később. Van rá példa, hogy találkozunk egy másik stalkerrel, aki jóban volt azzal, akit kinyírtunk. Itt megint dönthetünk, hogy őszinték leszünk és bevalljuk, hogy hideg (enyhén sugárfertőzött) vérrel likvidáltuk a barátját, vagy a klasszikus hazugság kombót választva belőle is hasznot húzunk valamilyen módon. Az más kérdés, hogyan számolunk el a lelkiismeretünkkel később.

De nem kell ragaszkodnunk a döntéseinkhez. A zóna egy érdekes hely, nem ritka a féreglyukak kialakulása, ami egyik helyről a másikra teleportál, vagy újranézhetjük emlékeinket egy érdekes, másik síkon ahol nem működnek a fizika törvényei és lebegő sziklák vesznek körül. Ha meghalunk, újra tekinthetjük utunkat a játékon belül, megnézhetjük, hogy mely döntéseink vezettek ide és van elég Chernobylite nálunk, akkor ezen változtathatunk.

Maga a játék területe, az tényleg a csernobili zóna. A Farm 51 3D szkennelést végzett a területen, és lemodellezték a közel 30 négyzetkilométeres területet, ami számomra elképesztően király dolog. Nem csak a környezeti elemeket alkották újra, hanem az ott hagyott épületeket is. Bár a panelházak másnak lehet, hogy jó kis szocialista élmény, számunkra csak egy szürke hétköznap, mi ismerjük ezeket az építményeket jól.

A bázisunkon megkapjuk a surviving játékok apróbb küldetéseit, főzhetünk, fejleszthetünk, építhetünk. A területet felfedezve lehetőségünk adódik belekukkantani mások emlékeibe, ami még jobban elmélyíti a kapcsolatot a játék hangulatával. Tehát az nem egy lineáris témáról van szó, hanem egy nagy és nyitott térképről. Persze van főküldetés, de elég sok időt el lehet szórakozni a hely megismerésével, stalkerek verbuválásával és olyan küldetésekkel, ahol csapatban kell menni.

Talán kicsit rombolt az összhangon az NPC-k viselkedése. Nem nagyon csinálnak semmit, ami fokozná azt az érzést, hogy rajtunk kívül más is él. Nem vadásznak, nem harcolnak egymással, csak a kijelölt útvonalakon járőröznek. A kereskedők és egyéb barátságos karakterek csak egyhelyben állnak és várják, hogy szóba álljunk velük. Itt lehettek volna kicsit dinamikusabbak, programozhattak volna nekik több mozgás feladatot.

A harc átmenet a lövöldözés, a lopakodás és az RPG elemek között. Fedezék rendszer használatára vagy éppen becsúszásra sok lehetőség nincsen, és sokat rombol az összhangon, hogy bár az ellenfelek idomultak a környezethez, tehát majdhogynem elvesznek benne, mégis mi látjuk az életerő csíkot a fejük fölött, szóval könnyen észrevenni őket a susnyásban. A lopakodás se nyer teljesen értelmet, mert bár jó érzés észrevétlenül hangtompítóval lecsapni az áldozatra, hogy a társai ne vegyék észre a rajtaütést, a holtesteket nem tudjuk eltávolítani a járőr utakból. Mondjuk, nem is zavarja őket, ha egy halott társuk az útjukba esik.

Összességében egy jó játékról beszélünk, mert a mechanika szórakoztató, a világ lenyűgöző és izgalmas felfedezni azt. A fentebb említett hibák sem borzalmasak, ha nem lennének ennyire inger gazdag játékok, amikben már lassan fizetett fejlesztők mozgatják az NPC-ket hogy élőbb legyen az atmoszféra, akkor a Chernobylite-tal sem lenne semmi baj. És őszintén, én nem is bánom a butácska AI-t, mert így legalább van mit tökéletesíteni Farm 51-nek a következő játékára.

Review score
8.5	A Chernobylite egy érdekes játék, melyben ötvöződnek az FPS lövöldözés, az RPG és a survivor stílusok elemei. A fejlesztők 3D modellezték a valódi csernobili lezárt zónát, ami sokat dob az így is lenyűgöző hangulaton.