Tropico 6 - Teszt

 

A Tropico széria legalább 15 éve dicsőíti a város menedzselő játékok tárházát. Teszi ezt egész egyedi módon, ugyanis El Presidentét irányítva diktatórikus módon, legyen szó illegális vagy legális eszközökkel, kell irányítanunk a trópusi szigetországunkat. Illegális… Igazából semmi sem törvény ellenes amit teszünk, mert mi magunk vagyunk a törvény! Megalkothatjuk saját kokainparadicsomunkat, és ha nem tetszik valaki munkamorálja, gyors nyak előtt mutatóujj elhúzással már tovább is küldhetjük a lelkét a túlvilágra. Szóval a város menedzsment mellett ez egy igazi diktátor szimulátor. Bár az elején le kell szögezni, hogy csak rajtunk áll miből és hogyan csinálunk pénzt és milyen módon bánunk a népünkkel.

El Presidente és a maga Tropico-nak nevezett szigetországa, mind megjelenésben mind pedig hangulatilag nagyon hasonlít a kommunista Kubára. Nincs is ezzel nagy gond, érdekes időszaka volt az emberiség történetében az az időszak és teljesen rendben van, ha azt a szférát emeli a játék a középpontban. Kérdés viszont, hogy mennyire izgalmas mind ez, ha több mint egy évtizede és 6 játékrész óta is ez a fő témája az atmoszférának. Hiszen diktátor alappal rendelkezünk bőven, mégis, mindegyik rész ezt a trópusi szférát veszi alapul. Nekem túl sok gondom nem volt ezzel, hiszen eddig kimaradtak a játékok, tehát nekem ez az első, de objektív megközelítés után ez volt az első gondolatom.

A szakállas, katonai egyenruhás diktátort, aki az összes játék borítóján mosolyog, most testreszabhatjuk. Technikailag maga a játékos El Presidente, és részemről tök jó dolognak tartottam, hogy a saját karakteremet kozmetikailag módosíthatom. Erre közepes mennyiségű változtatások állnak rendelkezésünkre. Meghatározhatjuk a diktátorunk nemét, ruháját, haját és némi plusz kelléket is ráaggathatunk. A viktoriánus báli ruhát és svájci sapkát viselő női elnök szivarral a szájában mindent visz. Persze rózsaszín hajjal. Valamint egy ormótlan nagy villát is kapunk, mert sima épületben csak nem lakhat egy illusztris vezető, amit szintén magunk kedve szerint rendezhetünk be minden féle fényűző berendezéssel és díszítéssel. Csak hogy legyen mire elverni a lóvét, amit bizonyos esetben a néptől lopunk el.

Ha mind ezekkel megvagyunk, akkor kezdődik a játék. Igazából a gyarmati korszaktól kell elvezetnünk Tropico-t a modern időkig. Ez alatt lesz dolgunk frakciókkal, választásokkal, külföldi hatalmakkal és akár katonai invázióval. Egy igazán manipulálható gazdasági rendszer áll rendelkezésünkre, ami a külföldi hatalmaknak nem biztos, hogy tetszeni fog, ha vasmarokkal használjuk. Először persze kicsiben kezdünk, ültetvényekkel, tanyákkal és bányákkal, majd exportáljuk a trópusi árucikkeket azoknak az országoknak, amiknek a legtöbb pénzért tudjuk eladni ezeket. Végül pedig jönnek az atomerőművek (szigorúan energia előállításra!), és az éghajlat, na meg a látszat fenntartása végett megnyitjuk a lehetőséget a turizmus számára. Mindent a látszatért!

A sandbox módban egy kiválasztott térképen kell gyümölcsözővé tenni országunkat, de engem sokkal jobban érdekelt, hogy van egy amolyan kampány is a játékban. Itt mindig egy bizonyos kortól kezdjük a játékot, új szigetcsoporton és megadott feladataink vannak, amit el kell érni. Remek eszköze annak, hogy a játékos többféle utat is kipróbáljon, valamint kellemes kihívásokkal nézhetünk szemben. Van, hogy kalózbázist kell felállítanunk a Karib-Tenger kifosztására, vagy éppen aranyat kell csempészünk kókuszdiókban. Ráadásul ezek nem nyersen vannak tálalva, hanem tanácsadóink egy kis történet keretében adják a küldetéseket. Szórakoztatónak tartottam, hogy mindenki nyalja a valagunkat, tehát mindig éreztetik diktátori fölényünket, ami már-már isteni szinten van elmondásuk szerint.

Dolgunk viszont bonyolultabb, mint csak pénzt termelni és azt elverni. Utóbbival könnyebb dolgunk van, de azt munkával érjük el. Be kell népesítenünk az országot, majd építkezni, vállalkozni, ipart kiépíteni és megoldani a tömegközlekedést. A játéknak tehát több rétege van, amelyikbe egyesével el lehet merülni. Hozzáteszem, attól, hogy diktátorok vagyunk, nem feltétlen kell kivégeznünk és megkennünk embereket. Játszhatjuk az igazságos és jó vezető útját is. Persze attól, hogy fényűzők vagyunk, nem feltétlen leszünk rosszak, így bármelyik utat választjuk, később a nép, a turizmus és persze saját kedvtelésünk céljából megépíthetjük szigetünkre a világ csodáit. Mindig is tetszett Stonehenge, de sosem jutottál ki Angliába? Nem gond, építsd meg Tropico-n, itt még jobban is mutat! Túl csupasz az öböl? Rakj a közepére egy szabadság szobrot, vagy éppen a dzsungel közepére az Eiffel tornyot.

Országunkat oly annyira irányíthatjuk, hogy az utcán sétáló emberekre rákattintva infókat láthatunk róluk, például, hogy hol és milyen morállal dolgoznak. Ha van egy cukorgyárunk, ami elengedhetetlen a rum előállításhoz, de az egyik munkás nem elégedett a politikai irányzattal, amit El Presidente diktál, akkor két kattintással a kivégzőosztag orvosolja az illető problémáját. Összességében rendkívül szórakoztató diktátornak lenni. Nem feltétlen az instant népirtásra gondolok, hanem például ha tényleg rumból akarjuk elgazdagítani magunkat és nem vagyunk restek beszennyezni a kezünket, akkor maximális export érdekében betilthatjuk az alkoholfogyasztást. Csak több rendőrséget kell építenünk és halálbüntetést kiszabni az italozás mellett. Nem szép dolog persze, de szórakoztató!

Én teljesen meg voltam elégedve a Tropico 6 nyújtotta örömökkel. A játék szórakoztató és sokszínű, a trópusi szigeteken eszméletlenül jól néznek ki a buja növényzettel és homokos tengerpartokkal. A spanyol nyelvezetű zenék még hangulatosabbá teszik a diktátori munkákat. Külön pluszpont, hogy a töltőképernyőn olyan információkhoz jut a játékos, amiket szerintem a büdös életben nem tudott volna meg a világról, ugyanis a játékbeli ”hasznos” tanácsok mellett, valós diktátorokról kapunk egy-egy érdekességet. Tudtátok például, hogy Saddam Hussein megkapta Detroit polgármesterétől a város kulcsát a 90-es években? Vagy hogy Nicolae Ceaușescu a 80-okban betiltotta Romániában a Scrabble-t, mert szerinte gondolkodásra ösztönzi a népet?

Review score
 9.0A Tropico 6 egy igazán egyedi város menedzselős és diktátor szimulátor játék, amihez hasonló csak az elődjei voltak. Remek hangulat, gyönyörű látványvilág és szórakozató küldetések segítenek a legjobb elnökké vállásban. 

Összes oldalmegjelenítés