Kritika: Démonok között: Az ördög kényszerített (2021)

 

A Démonok között horror-univerzumot (manapság már minden sikeres cím köré méretes franchise-t próbálnak építeni a producerek) az a James Wan alapozta meg, aki a Fűrész és az Insidious sorozatok elindításáért is felelt. Nem vitás, korunk egyik legnépszerűbb rémfilmese a rendező, aki pályafutása során már nagyköltségvetésű stúdiófilmekből is kivette a részét, mint például a Halálos iramban 7. vagy az Aquaman.

De térjünk vissza a Warren-házaspár kalandjaihoz. A Wan által dirigált 2013-as első rész, ha nem is egy műfajújító klasszikus, de egy rendkívül hatásos kísértetházas/megszállós alkotás, melynek a második epizódja is teljesen korrektre sikeredett. A széria mellékágai azonban már nem képviseltek ilyen színvonalat, a „gyenge” vagy a „közepes” kategóriából egyedül talán csak az Annabelle 2. tudott kitűnni.

Ennek az egész horror-univerzumnak viszont a Démonok között a gerince, így én a harmadik felvonást nagyon vártam, hiszen mégis csak ez a főattrakció, bíztam benne, hogy az első két részhez hasonlóan a harmadik felvonás is újra minőséget fecskendez a sorozat ereibe.

Az Ördög kényszerített alcímet viselő epizódra kereken 5 évet kellett várni, ami alapvetően nem baj, hiszen a jó munkához idő kell. Viszont ahogy beindultak a film körül az események, jött a hír, hogy James Wan dobbantott a rendezői székből és a helyét az a Michael Chaves vette át, aki a 2019-es A gyászoló asszony átkát hozta tető alá. Ez már rögtön nem volt valami kecsegtető, hiszen az előbb említett alkotás meglehetősen átlagosra sikeredett, ezzel a kijelentésemmel pedig még vissza is fogtam magam.

De sebaj, a két főszereplő visszatért, Wan uraság azért maradt a háttérben producerként és a második epizód egyik forgatókönyvírója is megtartotta pozícióját.
Azonban hiába, a harmadik Démonok között sajnos mellément.

Kezdjük a történettel. A sztori ismét egy „megtörtént” Warren- esetet dolgoz fel, ahol a házaspár egy gyilkossági ügyben nyomoz, mégpedig azért, mert az elkövető állítása szerint egy túlvilági erő befolyása alatt követte el bűnét. Meg kell hagyni, ez egy egész ígéretes koncepció, ami rengeteg potenciált tartalmaz, például hogy az igazságszolgáltatás hogyan viszonyul egy ilyen szokatlan esethez.

A témán felül a műfajra is hatással lehetett volna ez a történet, mivel az eddigi kísértetházas eseményekhez képest itt lehetőség lett volna beemelni egy erősebb krimi szálat, megbolondítva néhány tárgyalótermi jelenettel, melyekben szembe lehetett volna állítani Warren-ék hitét a szkeptikus bírókkal/nyomozókkal.

Ezeket a felvázolt ötleteket azonban csak lépten-nyomon érinti a film, rendkívül felszínes módon. A cselekmény nagy része itt is az előző két epizódhoz hasonlóan zajlik, főszereplőink kutakodnak a túlvilági gonosz után, hogy aztán a lezárásban szembenézzenek az épp aktuális entitással.

Igazából még ez se lenne baj, hiszen érthető, hogy a készítők nem akartak nagyon eltávolodni a széria alapjaitól, de sajnos atmoszférateremtés és ijesztgetések szintjén egy elég harmatos produkcióról beszélhetünk.

És itt érződik az, hogy James Wan kezéből kikerült a gyeplő, ugyanis a rémisztőnek szánt jelenetek meglehetősen súlytalanok, nincsenek eléggé felvezetve és amikor előugrik a semmiből egy rémalak, csak enerváltan legyinthetünk egyet, hogy ilyet bizony már sokszor láttunk.

Félreértés ne essék, nem akarom egy rendezőgéniusznak kikiáltani Wan-t, mivel ő is klasszikus horrorok elemeiből rakta össze az előző két filmet, de ő képes volt egy sötét folyosón való sétálást is rendkívül torokszorító élménnyé varázsolni.

Michael Chaves sajnos nem ennyire profi, pedig nagyon igyekezett, hogy az előzményekhez hasonló képsorokat alkosson. De ezek jellegtelenre sikeredtek, arról nem is beszélve, hogy a korábbi filmekben egész emlékezetes démonok/szellemek tűntek fel (Annabellle, az Apáca) innen viszont már egy kreatúrát se tudnék felidézni.

Arról már említést tettem, hogy a készítőknek lehetőségük lett volna a horror mellett más műfajokat is érinteni a történetből kifolyólag, de ez rendkívül felszínesen történik meg. Az talán már nagyobb baj, hogy a középpontban álló gyilkosság és annak következményei sincsenek igazán kibontva, az összes ilyen feldobott ötlet csak katalizátorként van jelen, hogy szolgálják a szokásos misztikus szálat.

Pedig a cselekmény során megjelenik a hit kérdésköre és az, hogy vajon az elkövető tényleg démoni megszállás alatt követte el, azt, amit. De ezeket a gondolatokat is hamar lesöpörték az asztalról a készítők, viszont itt elengedhetetlen lett volna kifejteni néhányat, hiszen mégiscsak egy gyilkosság a központi téma, nem pedig egy ház, amiben szellemek garázdálkodnak.

Így az elégedetlenségeim kinyilatkoztatása után érdemes azért szót ejteni a pozitívumokról is, ugyanis az Ördög kényszerített közel sem egy csapnivaló alkotás.
A színészi játék például teljesen korrekt, legalábbis ami a Warren-házaspárt, azaz Vera Farmigát és Patrick Wilsont illeti. Ők már egész rutinosak voltak a szerepükben, de a mellékkarakterekkel sem volt különösebb baj.

Technikai szempontból sem érheti panasz a filmet, vannak egész ügyes operatőri megoldások és a ’80-as évek hangulatát is sikerült korrekt módon megidézni.
A film tempója kellően pörgős, a cselekmény sosem fullad üresjáratokba, így unatkozni nem igazán lehet a látottakon.

Külsőségekben terén nincs baj az alkotással, simán hozza azt a szintet a film, mint az utóbbi évek átlagos horror termése. Ez ide viszont kevés, hiszen ahogy már említettem fentebb, az előző két rész se volt túlbonyolítva, túlgondolva, megszokott sablonokból építkező darabok voltak azok is, viszont remekül adagolták a feszültséget, az ijesztő képsorokat és mindezek mellett megható drámai képsorokat is tartalmaztak.

Chaves alkotása ellenben egy üres, lélektelen tucat darab, ami sztori szinten egész sokat markol, de abból szinte semmit nem tud megtartani, érdekes kérdéseket vet fel, de egyiket se vizsgálja meg közelebbről. Horror terén pedig maradnak a súlytalan ijesztgetések és a feszültségmentes atmoszféra.

Szomorú ezt leírni, de ennél még talán a Gyászoló asszony átka is magasabb szintet ütött meg, hiszen ott a rendező pont annyit vállalt, amennyit teljesíteni tudott. De itt egy erősen induló szériát zárt trilógiába egy langyos harmadik résszel.

Mindenesetre kíváncsi vagyok, mi lesz későbbiekben a franchise sorsa. Azért bízok abban, hogy a Warren házaspár még visszatér a vásznakra legalább egy olyan produkcióban, mely képes lesz legalább megközelíteni azt a mércét, amit az előző epizódok felállítottak.

Értékelés: 4/10