Marvel's Spider-Man: Miles Morales - Teszt
A Marvel’s Spider-Man: Mile Morales bejelentését kicsit
kétkedve fogadtam, ugyanis rögtön tudtunkra adták a fejlesztők, hogy ez
valójában nem egy új játék, hanem tulajdonképpen a Marvel’s Spider-Man
kibővítése. Szóval több, mint egy dlc, de kevesebb, mint egy teljes játék, még
is, közel a szokásos áron lehet beszerezni, és nem mellesleg nyitó cím a
PS5-re. Nekem kellett egy kis idő, hogy ezeket a kijelentéseket meg tudjam
emészteni, és talán kicsit mérgesen is ültem le elé, ám azt kell mondjam,
kellemesen csalódtam. Hiába az ismerős környezet és játékmenet, Miles Morales
más stílust képvisel, mint Peter Parker, és ezt nagyon jól teszi. A tisztán
látás végett gyorsan elmondom, hogy ez nem konkrétan egy folytatás, de az előző
játék eseményei után játszódik. A főszereplő Miles Morales, akit
megismerhettünk már korábban, most pedig Peter Parker tanítványaképpen szeli
New York utcáit a levegőben. A főküldetések közel 8-10 órányi időtöltést
jelentenek, míg a mellékes dolgok kicsivel többet ennél, szóval bámészkodással
is felfedezéssel együtt 25-30 óra alatt az elejétől a végéig ki lehet maxolni.
Melegen ajánlom az előző epizód végigjátszását, hiszen egyrészt nagyszerű
játék, másrészt sok visszautalás lesz, de összességében Miles Morales saját és
független történetet kapott.
Miles egy szerethető figura, aki fiatal és bohókás, ebből
adódóan szerencsétlen is, a szó vicces értelmében. Míg Peter Parker-nek magának
kellett megtanulnia a Pókemberré válás fortélyait, addig az új jelöltnek már
beavatott mestere van, ám ilyen-olyan okokból egy ideig magára marad, így
egyedül kell biztonságban tartania a várost új képességeinek birtokában. Ebből
vicces helyzetek adódnak, amiben hiába próbál Miles segíteni az embereknek, ez
a Pókember nem az a Pókember. Amihez hozzáér az leomlik, sokszor nagyobb
felfordulást csinált, mint amit maga a probléma okozott volna, a városlakók
pedig finom szólva is szkeptikusak vele szemben, aminek hangot is adnak. Teszi
amit kell, de a dolgok pusztulnak.
A történet próbál csavaros lenni, de nincs annyira egyszerű
dolga, hiszen a szuperhős kliséket nehéz kikerülni, kénytelenek itt is érinteni
jó néhány dolgot, ami miatt kiszámítható picit a cselekmény. Ettől eltekintve
szerethetőek a szereplők, a mellékküldetések pedig jobban megalapozzák a
kapcsolatukat és a személyiségüket. Sok dolog kiderül Miles-ról és az apjáról,
nagy meg a nagybácsiról. Miles Morales egy frissnek mondható szuperhős, ezért
az eredet története még nincsen sok verzióban megírva. Aki olvasta a
képregényeket, vagy látta az Irány a Pókverzum! című animációs filmet, annak
nem fog nagy meglepetést okozni a család meséje. Én úgy voltam vele, hogy ez
még nem lerágott csont, éppen csak megkezdett és szívesen megyek át rajta újra.
A különféle pókruhák és a hozzá tartozó speciális képességek
ugyanúgy oldhatóak fel, ahogy az előző játékban megszokhattuk. A főküldetések
mellett vannak tennivalóink a városban, ahol harci vagy éppen lopakodós képességeinket
kell előtérbe helyezni. Megkaptuk a szokásos győzz le mindenkit a helyszínen
kihívásokat és a gyűjtögetős feladatokat is. Random bűnesetek is vannak a
városban, amik gyors akciót ígérnek, de hamar elveszti a báját az ismétlődés
szerűsége. Szerencsére a játék kimaxolásához nem kell ezeket erőltetni. Új
Pókemberhez új gonoszok is dukálnak, az Insomniac pedig igyekezett azokat a
szervezeteket előtérbe helyezni, akik nem kapnak olyan gyakran rivalda fényt a
Pókember történetekben. Így jött a képbe a Roxxon energiavállalat. Simon
Krieger egy Nuform névvel ellátott energiaforrást szeretne szabadalmaztatni, mely
állítása szerint természetesen tiszta és senki nem ártalmas. Nyilván igazat
mondd, ezért is vette körbe magát egy spéci sereggel, akikkel meg fog gyűlni a
bajunk. Katonái képesek visszaverni támadásainkat, sőt, szkennerekkel érzékelnek
bennünket, hiába válunk akár köddé is. De van nekik bajuk másokkal is, az
Underground bűnbandával harcban állnak, így Miles-szal zárva a háromszöget,
igazi mexikói felállás jön létre.
Kíváncsi voltam a harcrendszerre, hiszen Pókember
alapjaiban, hiába van sok verziója, nagyjából ugyan azt tudja: agilikusan
harcolnak. Miles és Peter alapból tanár-diák kapcsolatban állnak, szóval féltem
attól, hogy ugyanazokat a hálós kombókat kapjuk meg, csak egy generációval
frissebben. Részben igazam volt, a kézitusa és, nem is tudom hogy nevezzem,
hálótusa? Szóval az öklözés és a levegőben öklözés pókhálóval nagyjából
ugyanaz, de lévén, hogy Miles is kütyü zseni, neki más dolgok vannak a
tarsolyában. Izgalmasan vegyíti harcába az elektromosságot illetve a mérgeket,
illetve a fentebb említett láthatatlanná válás is képességei szertárát
gyarapítja. Használhatunk különféle elektromos aknákat vagy hologramokat
vetíthetünk ki figyelemelterelésnek. Itt meg is látszik, hogy nem teljes értékű
játékról van szó, ugyanis ennyivel ki is fogytak nagyjából a lehetőségeink, míg
Peter kétszer ennyi motyóval operált az ő korában.
Összességében egy szórakoztató játékról beszélünk, de
részemről egy kis morzsa, hogy kibírjuk a Marvel’s Spider-Man 2-ig, illetve hogy
lássuk, mire képes Pókember az új konzolokon. A játék tehát szép és csicsás,
bár választanunk kell a jobban csillogó 30 fps, vagy a kevésbé tükröződő 60
között.
Review score | |
8.5 | A Marvel's Spider-Man: Miles Morales jól hozza az előzőjáték hangulatát, a főszereplő és a hozzá kapcsolódó személyek és történetek érdekesek, de emiatt fájópont, hogy ideje korán elfogynak a tenni valók. |