Marvel's Spider-Man: Miles Morales - Teszt


 

A Marvel’s Spider-Man: Mile Morales bejelentését kicsit kétkedve fogadtam, ugyanis rögtön tudtunkra adták a fejlesztők, hogy ez valójában nem egy új játék, hanem tulajdonképpen a Marvel’s Spider-Man kibővítése. Szóval több, mint egy dlc, de kevesebb, mint egy teljes játék, még is, közel a szokásos áron lehet beszerezni, és nem mellesleg nyitó cím a PS5-re. Nekem kellett egy kis idő, hogy ezeket a kijelentéseket meg tudjam emészteni, és talán kicsit mérgesen is ültem le elé, ám azt kell mondjam, kellemesen csalódtam. Hiába az ismerős környezet és játékmenet, Miles Morales más stílust képvisel, mint Peter Parker, és ezt nagyon jól teszi. A tisztán látás végett gyorsan elmondom, hogy ez nem konkrétan egy folytatás, de az előző játék eseményei után játszódik. A főszereplő Miles Morales, akit megismerhettünk már korábban, most pedig Peter Parker tanítványaképpen szeli New York utcáit a levegőben. A főküldetések közel 8-10 órányi időtöltést jelentenek, míg a mellékes dolgok kicsivel többet ennél, szóval bámészkodással is felfedezéssel együtt 25-30 óra alatt az elejétől a végéig ki lehet maxolni. Melegen ajánlom az előző epizód végigjátszását, hiszen egyrészt nagyszerű játék, másrészt sok visszautalás lesz, de összességében Miles Morales saját és független történetet kapott.

 


Miles egy szerethető figura, aki fiatal és bohókás, ebből adódóan szerencsétlen is, a szó vicces értelmében. Míg Peter Parker-nek magának kellett megtanulnia a Pókemberré válás fortélyait, addig az új jelöltnek már beavatott mestere van, ám ilyen-olyan okokból egy ideig magára marad, így egyedül kell biztonságban tartania a várost új képességeinek birtokában. Ebből vicces helyzetek adódnak, amiben hiába próbál Miles segíteni az embereknek, ez a Pókember nem az a Pókember. Amihez hozzáér az leomlik, sokszor nagyobb felfordulást csinált, mint amit maga a probléma okozott volna, a városlakók pedig finom szólva is szkeptikusak vele szemben, aminek hangot is adnak. Teszi amit kell, de a dolgok pusztulnak.

 


A történet próbál csavaros lenni, de nincs annyira egyszerű dolga, hiszen a szuperhős kliséket nehéz kikerülni, kénytelenek itt is érinteni jó néhány dolgot, ami miatt kiszámítható picit a cselekmény. Ettől eltekintve szerethetőek a szereplők, a mellékküldetések pedig jobban megalapozzák a kapcsolatukat és a személyiségüket. Sok dolog kiderül Miles-ról és az apjáról, nagy meg a nagybácsiról. Miles Morales egy frissnek mondható szuperhős, ezért az eredet története még nincsen sok verzióban megírva. Aki olvasta a képregényeket, vagy látta az Irány a Pókverzum! című animációs filmet, annak nem fog nagy meglepetést okozni a család meséje. Én úgy voltam vele, hogy ez még nem lerágott csont, éppen csak megkezdett és szívesen megyek át rajta újra.

 


A különféle pókruhák és a hozzá tartozó speciális képességek ugyanúgy oldhatóak fel, ahogy az előző játékban megszokhattuk. A főküldetések mellett vannak tennivalóink a városban, ahol harci vagy éppen lopakodós képességeinket kell előtérbe helyezni. Megkaptuk a szokásos győzz le mindenkit a helyszínen kihívásokat és a gyűjtögetős feladatokat is. Random bűnesetek is vannak a városban, amik gyors akciót ígérnek, de hamar elveszti a báját az ismétlődés szerűsége. Szerencsére a játék kimaxolásához nem kell ezeket erőltetni. Új Pókemberhez új gonoszok is dukálnak, az Insomniac pedig igyekezett azokat a szervezeteket előtérbe helyezni, akik nem kapnak olyan gyakran rivalda fényt a Pókember történetekben. Így jött a képbe a Roxxon energiavállalat. Simon Krieger egy Nuform névvel ellátott energiaforrást szeretne szabadalmaztatni, mely állítása szerint természetesen tiszta és senki nem ártalmas. Nyilván igazat mondd, ezért is vette körbe magát egy spéci sereggel, akikkel meg fog gyűlni a bajunk. Katonái képesek visszaverni támadásainkat, sőt, szkennerekkel érzékelnek bennünket, hiába válunk akár köddé is. De van nekik bajuk másokkal is, az Underground bűnbandával harcban állnak, így Miles-szal zárva a háromszöget, igazi mexikói felállás jön létre.

 


Kíváncsi voltam a harcrendszerre, hiszen Pókember alapjaiban, hiába van sok verziója, nagyjából ugyan azt tudja: agilikusan harcolnak. Miles és Peter alapból tanár-diák kapcsolatban állnak, szóval féltem attól, hogy ugyanazokat a hálós kombókat kapjuk meg, csak egy generációval frissebben. Részben igazam volt, a kézitusa és, nem is tudom hogy nevezzem, hálótusa? Szóval az öklözés és a levegőben öklözés pókhálóval nagyjából ugyanaz, de lévén, hogy Miles is kütyü zseni, neki más dolgok vannak a tarsolyában. Izgalmasan vegyíti harcába az elektromosságot illetve a mérgeket, illetve a fentebb említett láthatatlanná válás is képességei szertárát gyarapítja. Használhatunk különféle elektromos aknákat vagy hologramokat vetíthetünk ki figyelemelterelésnek. Itt meg is látszik, hogy nem teljes értékű játékról van szó, ugyanis ennyivel ki is fogytak nagyjából a lehetőségeink, míg Peter kétszer ennyi motyóval operált az ő korában.

 

Összességében egy szórakoztató játékról beszélünk, de részemről egy kis morzsa, hogy kibírjuk a Marvel’s Spider-Man 2-ig, illetve hogy lássuk, mire képes Pókember az új konzolokon. A játék tehát szép és csicsás, bár választanunk kell a jobban csillogó 30 fps, vagy a kevésbé tükröződő 60 között.


Review score
 8.5A Marvel's Spider-Man: Miles Morales jól hozza az előzőjáték hangulatát, a főszereplő és a hozzá kapcsolódó személyek és történetek érdekesek, de emiatt fájópont, hogy ideje korán elfogynak a tenni valók.

Összes oldalmegjelenítés