Megvallom őszintén, a Desperados III távolról sem az én játékom. Egyrészről, sose volt szerencsém a stílushoz, vagyis így, hogy visszagondolok mégis, bár csak egész kicsi részben. Hiába a Mimimi Games nagysikerű Shadow Tactics: Blades of the Shogun címéhéz, habár valójában mindig is tetszett, 5 percnél többet nem tudtam beletenni. A melegágynak számító Commandos sem tetszett soha. Amihez szerencsém volt, az a Robin Hood: The Legend of Sherwood volt, amit a maga idejében szerettem, de sosem sikerült végigvinnem, nem voltak eléggé kiforrott hozzá. Folytatnám az ellenszenvemet a western utálatommal. Nem tudom, de a mai napig a hányinger fog el a témában, legyen az játék, film vagy éppen könyv. Egyszerűen gyerekkorom vasárnap délutánjai jutnak eszembe, amikor valamilyen nagyszülőnél voltam, vége a hétvégén, másnap iskola, baromira unatkozom, mert nincs ott egyetlen játékom sem, rohadt meleg van, be van sötétítve, mert valaki ebéd után elaludt, ezért pluszban csendben kell maradni és a tv-ben végtelen mennyiségben mennek a western filmek. Tehát mikor a főszerkesztőm rámírt, hogy héj, nagyszerű hírem van, lehetőség van a Desperados III tesztelésére, nagyon örültem, és most ironikus voltam. Adtam neki egy esélyt, mert a stratégia játékokat szeretem, és a lopakodós taktika stílus is közel áll már hozzám, habár ebben a formában jó 15 éve nem találkoztam vele. Mégis, mikor elindítottam, felcsendültek a hamisítatlan western stílusú hangszereléses zenék, megjelentek előttem a narancs és sárga színű kopár földek és sziklák, öklendezve léptem ki alt + F4 kombinációval. De a meló az meló, a borsófőzeléket meg kell enni, ha az ember desszertet akar, így sokadik nekifutására újra leültem elé. És nem is tudtam utána ott hagyni...
Mint biztos észrevettétek, ez a Desperados a római hármas utótagot viseli, és ha nektek is olyan fantasztikus deduktív képességeitek van, mint nekem, akkor nem nehéz kitalálni, hogy ez bizony egy széria harmadik része. Nos, a fent említett okok miatt nem volt szerencsém az első kettőhöz, de kicsit utánajártam, hogy miről is van. A 2000-es évek elején jelent meg az első játék Desperados: Wanted Deador Alive címmel, ami kiemelkedő sikert aratott, borítékolva volt a folytatás, ez viszont fordítottan arányos volt elődje népszerűségével. Hogy találó legyek, és most látom, hogy már a találóval is találó vagyok, szóval az egész egy nagy kupac lócitrom volt. De meg kell hagyni, hogy már meg volt alapozva egy stabil állvány, a 2016-os Shadow Tactics után pedig a Mimimi Games tudta, hogy hiába rétegstílusról van szó, van rá kereslet, ezért csak idő kérdése volt a Desperados III. Mint számomra kiderült, ez nem egy folytatás, hanem egy amolyan előzmény és eredettörténet, melyben a protagonista, Cooper kalandjait játszhatjuk végig. Betekintést nyerünk az első találkozásba a csapatával, valamint végig kísérhetjük és játszhatjuk gyerekkorát, mely meghatározó élményekkel van tele, ami a fejvadászatra ösztönözte. Mert végtére is ő az a típisú vadnyugati karakter, aki elsősorban pénzért öl másokat, akiket a törvény köröz, és akarva-akaratlanul, félig a sors jóvóltából, félig pedig a bosszútól hajtva nagyobb ügyekbe keveredik, ahol nem a pénz a motiváló erő, hanem az igazság és az erkölcs.
A játék kisebb-nagyobb időközönként ugrál az időben, így elsőként Cooper gyerekkorát tapasztalhatjuk meg. A fiatal fiú elkíséri apját egy munkanapon és hasznos társként bizonyíthatja, hogy nagyon is ért a figyelemelterléshez és a lopakodáshoz, amikből később az egész játék fog felépülni. Amíg mig pénzérmét dobunk a lovakra és ezzel vonjuk oda a gonosz emberek figyelmét, addig apu ledobálja őket késsel. Minden gyerek ilyen kalandról álmodozik. Viszont, amit elérünk a körözött bűnözőhöz, apánk magunkra hagy, mondván hogy nincs harci tapasztalatunk, és fegyvert is csak akkor fogunk kapni, ha már precízen bánunk a késsel. Így hát a kis Coopcsi lelkesen elkezdi a fater bököjét fába dobálni, majd elsötétül a kép és hirtelen a felnőtt korban folytatódik a történet. Éppen egy Flagstone nevű városba tartunk a korszak meghatározó utasszállítójával, egy vonattal, amikor is, hát mi más történne, banditák rajtaütésének áldozatai leszünk. Összetalálkozva egy vérprofi orvossal, Dr. McCoy-jal, aki a többi Desperados játékban is szerepel, elhatározzuk, hogy megoldjuk a helyzetet, mozgásra bírjuk a vasparipát és tovább haladunk úticélunk felé. És a játék érdemi része az ilyen, és hasonló helyzetek gyakorlati megoldás lesz a későbbiekben.
A játékban egy rahedli ellenféllel fogunk találkozni, akik típusoktól függően mind máshogy viselkednek. Van amelyiknek el lehet terelni a figyelmét, sőt, el lehet akár csábítani is, de olyan is akad, aki el nem mozdul őrhelyéről, vagy átlát a szitán. Így hát több dologra kell odafigyelnünk: először is, milyen típusú ellenféllel van dolgunk. Utána, a tereptárgyak elhelyezkedésére, ugyanis minden anyaszomorítúnak van egy látásszöge, amit egy jobb klikkel meg tudunk nézni. Egy bizonyos távolságon belül meglátnak minket, de ha messzebb vagyunk, csak akkor vesznek észre, ha nem gugolva lopódzkodunk, hanem állva futunk. Így a játék nagyrészét összerogyva fogjuk végig gubbasztani, ami a gép elől is fájdalmasnak tűnik. Társaink segétségünkre lesznek a bandatagok likvidálásábban, ám belekell kalkulálni olyan tényezőket is mint például: 1. az ellenfél nem láthatja meg, ha megölünk valakit, mert riadót fúj, 2. minden akciónak van egy bizonyos hanghatása, a pisztolyoknak például elég nagy, de még a késelős gyilkosságoknak is, így az ellenfél nem is hallhatja meg ezeket, 3. a hullákat minden esetben el kell tűntetni a közeli bokrokban, vagy ledobni szikláról a vízbe, hiszen a járőröző bandatagok megláthatják és riadóztathatnak. Az akciók lebonyolításához színes variációt nyújanak a csapattagjaink. Maga Cooper képes kést dobni és ezzel csendesebben végezni valakivel, mint a fegyvereivel, bár uátna a bökőz össze kell szedni. Hector, a nagy ember csapdát tesz le és fütty szóval odacsalja a rossz embereket. McCoy az orvosi táskáját teszi a földre, amit a kenyér pusztítók rögtön ki akarnak zsebelni, de egy vakító mechanizmusnak köszönhetően nos, egy időre elvakulnak. Kate áruhában bizonyos ellenfelek között tud flangálni és elcsábítja őket, elvonva ezzel figyelmüket, míg Isabelle, aki mágiat használva sárkánytesóvá tesz két banditát, így ha az egyik meghal, a másik is követi.
Kompániánk tehát széleskörben engedi a játék kihívásainak megoldását, ráadásul amilyen különböző képességeik vannak, annyira más a véleményük a történetben. Itt viszont kicsit ki kell térni arra, hogy egyedinek tűnnek a szereplők, viszont többé-kevésbé ugyan ezt tudják a Shadow Tectics karakterei is. Itt mindenki levonhatja a konklúziót: eltekinthetünk afelett, hogy ugyanaz a fejlesztő döntően ugyanazokkal a játékmeneti elemekkel operál, vagy kellett volna valami más? Nekem személyszerint ez volt az új, mert mint említettem, a japán Desperados nem tudott lekötni, de itt jegyezném meg, hogy ezután biztos kipróbálom, bár csak majd ha leülepedett bennem a stílus. Visszatérve a vadnyugatra, a stílusból kifolyólag én kisebb méretű térképekre számítottam, mondjuk úgy 20-30 ellenféllel. Ehhezképest baromi nagy pályák vannak gyakran 100+ banditával. Nekem ez nagyon tetszett. Egyrészt, a küldetések megoldásához több lehetőség is van a térkép nagysága miatt, így például egy híd felrobbantásához több helyről szerezhetünk dinamitot, másrészt pedig a főcélpontok kiiktatásához választhatunk komplikáltabb módszereket, mint a nyers gyilkosságot. Balesettnek álcázotott építkezési katasztrófát, rossz időben felrobbant dinamitot, mérgezhetünk whiskey-t, vagy éppen rádobhatunk egy harangot a templomtoronyból az alatta állókra. Ezek bármikor megtörténhetnek a vadnyugaton, az ellenfél nem fog minket keresni ilyen halálesetekben.
Gyakori eszközünk lesz még a Quick Save, ami nálam átalgosan 80 mentés és 100 töltés/pálya. Szerencsére 3 slot van, így ha a folyamatos újatöltéseknél véletlenül mentés nyomunk, nem járunk úgy, hogy onnantól csak a halálunkat nézhetjük végtelen számban. Valamint kapunk még egy amolyan taktikai nézetet, amiben megállíthatjuk az időt és minden karakternek adhatunk egy parancsot, amit vagy az időújraindításával, vagy később aktiválhatunk és akkor cselekszi. Nekem ez valahogy nem jött be, nem tudom pontosan elmagyarázni miért, de mindig rosszul sültek az ilyen akcióim, így hát én csak gondolkodás miatt szoktam megállítani a játékot.
De térjünk a dolgokra, amik számomra nem tetszettek. Először is, állíthatunk nehézségi fokozatot, amikből 4 van: könnyű, normál, nehéz és maga a Desperados, ami kb az elvetemült szint, itt például nem működik az időmegállítós téma. Én szeretem a taktikai játékok megpróbáltatásait és nehézre állítottam. Nem mondom, hogy izzadtam, jólesű gondolkodás volt minden pálya, amik közül nem egy volt, amit több mint 2 óra alatt sikerült megcsinálnom. Minden térképhez tartoznak amolyan achievementek, vagyis bizonyos feladatokat végre kell hajtani és akkor jön az ablak, hogy grat, ügyes vagy, viszont az, hogy mik ezek a feladványok, csak akkor derülnek ki, miután megcsináltad a küldetést. Tehát ha ki akarod maxolni, akkor minimum 2x végig kell vinned, sőt, a fentebb említett híd robbantós pályát például véve, ahol több helyről is belehet szerezni a dinamitot, ott van olyan küldetés, hogy szered be mind a 3 helyről, de egy végigjátszás során csak 1-ről lehet, így azt minimum 3x kell végigvinni. Örültem volna, ha alaból úgy esek neki valaminek, hogy tudom mire figyeljek oda.
A nehézségi fokozatok egyébkén jól vannak belőve, minél nehezebb a játék, annál több és keményebb ellenfél van és nagyobb a látószögük. Érdekes, hogy végig szenvedek egy pályát 2 óra alatt és utána meglátom a rejtett a küldetést, hogy vidd végig 6 perc alatt. Youtube-on a speedrunner játékosoknak egyébként ez nem akadály, én elképedve néztem, hogy mit leművelnek, bár meg kell hagyni, ez csak könnyű fokozaton lehetséges. Némi buggal is találkoztam, egyszer például egy videó után feketeképernyő fogadott. HUD volt, de játékfelület nem, bár csak egy újratöltés kellett, valamint a DeVitt névre keresztül főgonosz, néha Devitt-nek van írva. Steam-en azt olvashatjuk, hogy ez egy story ritch játék, de valójában a pályák között 2-3 perces átvezető videók és dialógok vannak, és éppenséggel van történet, de semmi több, szóval azt a cimkét túlgondoltnak tartom. A pályákon meg nagyjából mindig ugyanazt kell csinálni, innen oda menni és vagy megölni azt meg azt, vagy felrobbantani valami, de ahhoz meg kell ölni azt meg azt, vagy megszökni, de ahhoz meg kell ölni azt meg azt. Bár nem feltétlen kell gyilkolni, lehet leütni és megkötözni a banditákat, de az ég egy adta világon semmi értelme, hiszen nem kapunk semmi bónuszt, még egy olyan rejtett küldetés sincsen, hogy áldozat nélkül vidd végig.
A játék viszont szép és jó dizájn elemekkel operál. Szép helyszínek vannak és változatos a terep is. A szokványos vadnyugati porvárostól kezdve a nagy kúriákon át, ahol éppen esküvőt rendeznek. Minden pálya más és felüdülés egyikről átlépni a másikba. Nagyon élveztem az átvezető videókat, ahol az apró gesztusokra baromira oda figyeltek, például mikor Hector megeszi a raguját és lefekszik, mert lusta szedni mégegyszer, de amint Kate feláll rögtön felül és odaadja neki a tányérját. Ennek a jelenetnek semmi köze a sztorihoz, de mégis elhiteti a játékossal, hogy él az egész atmoszféra, életszerű az egész. Szóval az ilyen apró dolgok miatt megemelem a cowboy kalapom. Összességében a Desperados III egy nagyon jó játék. Könnyű szinten kellemes játékélményt nyújt, nehezen pedig jól megdolgoztatja a játékos agyát. A történetben sem fogunk csalódni és aki kedveli a vadnyugatot, velem ellentétben, azt biztos el fogja varázsolni, hiszen valamilyen szinten engem is sikerült neki, pedig azt hiszem jól részleteztem az utalátomat.
Review score | |
9.0 | A Desperados III egy igazi hardcore taktikai játék, amely elkalandoz minket a vadnyugat legvadabb tájaira. Több karaktert irányítva rengeteg lehetőségünk van a feladatok megoldására, amely garantáltan meg fogja dolgoztatni a játékosokat. |