Operencia: The Stolen Sun - Teszt



Mindig érdemes oda figyelni, ha egy hazai fejlesztő csapat összedob valami játékot. Kevés magyar játék van a piacon, úgyértem, a nemzetközi piacon, de azok többnyire jól sikerülnek, így én bizakodva ültem le az Operencia: The Stolen Sun elé. A Zen Studios, ami tehát a mi fiainkból és lányainkból áll, új vizekre evezett. Eddig leginkább flipper játékokat tettek le az asztalra, ami után az old school dungeon crawler igen nagy ugrás. Bár a műfaj azt hiszem a technikai fejlődéseknek köszönhetően kicsit elöregedett, ez nem jelenti azt, hogy nem lehet élvezhetőt és minőségit alkotni belőle. Egyszerűen csak ezek a típusú játékok eltűntek, és ha vissza-vissza is kerülnek néha, többségiben nem kapnak nagy sikert. Példának okáélrt ott a Legend of Grimmrock, amit azt hiszem mindenki kedvelt, ellenben a The Bard's Tale, aminek ráadásul egy megalapozott múltja is volt, már koránt sem aratot nagy sikereket. Így hát maga az Operencia sikeressége is rizikós volt.


A kezdeti nehézségen viszont túl vagyunk, és most már egy mindenki által kedvelt játékról beszélünk, hiszen közel 1 éve jelent meg az Epic Store-on, most viszont elérhetőév vált Steam-en, valamint konzolokon is játszható. Nem titkoltan sok dolgot emeltek át ebbe a fantasy világban a magyar mondákból és mesékből, amire már a cím, azaz az operencia is utal. De vannak itt más vonatkozások is: táltosok, a hét vezér, Déva vára, valamint Attila és Réka. A történet szerint az emberek nem nagyon hisznek már a legendákban, a táltosok viszont megjósolták, hogy baj fog történni a Napkirályjal, így az világ lakóinak sötétségben kell majd leélniük életüket. Természetesen jön majd a szuper csapat, hogy rendet tegyen és visszaállítsa a dolgok menetét és felpofoztassa a gonoszt a bakterral. Hős generálás szempontjából egyetlen egyre van lehetőség, a többiek majd útközben csapódnak hozzánk. Specializálódni viszonylag kevés lehetőség van, de tapasztalataim szerint a hasonló típusú játékokban ez sosem volt túlzásba véve. Lehetünk harcos, vadász és mágus. Ezenkívül 5 atríbútum van még jelent, mint például erő, ügyesség, intelligencia, szóval a szokásos. Nekem nagyon tetszett, hogy eredet történetünkbe is meghatározóak a magyar mondák legnépszerűbb helyszínei, így származhatunk a Kerek erdőből vagy akár az Üveg hegyről is. Ezek után már csak a labirintus szerű világ vár, ahol a feladatok megoldásáért és csatákért tapasztalati pontot kapunk és később szinteket lépünk. Maga a harcrndszer nincs túl bonyolítva, de azt hiszem itt nem is kell. Vannak képességeink, erőforrásaink, valamit az is számottevő, hogy melyik távolsági sávban van az ellenfél, hiszen a különböző csapások, más sebzést okoznak távolra vagy éppen közelre.


Azért az Operencia bír nem egy egyediséggel. Példának okáért ott van maga a felfedezés. Minden ilyen típusú  játékban a világ mezőkre vannak felosztva, amiken mozoghatunk, és bár ez itt sincsen másképpen, valahogy mégis szabadabb és folyékonyabb az egész. Ez köszönhető annak, hogy nincs fix kamera nézet, hanem szabadan nézhetünk szét magunk körül, így a környezetben használhatú tárgyakat sem automatikusan vesszük észre, hanem úgymond, meg kell érte dolgozni. A mozgás is valamivel gördülékenyebb a szokásosnál. Ettől függetlenül érezhető a lineáris rendszer, legyen szó sötét barlangokról vagy tágas erdőkről, de a világ erősen korlátolt. Ezt nem nevezném hibának vagy hátránynak, egyszerűen ebben a stílusban ezt nem lehet áthidalni, de talán nem is kell, ez a rendszer egy sajátosság, stílusjegy. A Zen viszont mindent megtett, hogy tompítsa  a játékosban a korlátoltság érzetét, és sikerül is, mert a pályatervezés és a dizájn remek munka.


Nem csak a pálya dizájnereknek jár a pirospont, hanem természetesen mindenki másnak is, de most a karakterekre szerettem volna kitérni. A játék van magyar nyelven, szinrkon viszont csak angol van hozzá. Noha kihallani, hogy ez nem az az angol, ami az igazi angol, hanem egy másik angol, de azt hiszem ez nem nagyon zavaró. Érdekes viszont, hogy nagyon sok magyar szó van a játékban, mint a helyszínek, maga a táltosok, a szereplők neveik, és ezeket a szavakat akcentussal ejtik ki. Kivéve az intróban, ott a narrátor az óperencia szót, vagy Attilát rendesen magyar módon mondta ki, és ez nekem tetszett is, később viszont mindenki ráhúzza ezekre az angol filtert, amit nem értettem, mintha nem tudták volna eldönteni, hogy most akkor melyik is lesz a jó verzió. Visszatérve az alap tézishez, a magyar szavak angolosítása inkább fura és talán először mulatságos, mint zavaró, bár pont a napokban olvastam hozzászólásokat, ahol más játékosoknak ez nem nagyon tetszett. Ellenben a történetekkel. Hiába az alap koncepció, a jó és a rossz párviadala, a karakterek háttértörténeteik, a jellemeik és indittatásaik nem klisés mese, hanem tényleg jól kigondolt és felépített váz.


És mind ezt kapjuk a modern grafikai motorral, az unreal engine 4-gyel, amit szerintem nagyon rosszul és összecsapottan alkalmaznak sok indie csapatok, de a Zen studios itt is elkápráztatott, hiszen nagyon kifinomultan és meseszerűen alkották meg vele az Operencia világát. Zeneileg is ugyanezeket tudom róla elmondani. Az atmoszféra hangok és a különböző aláfestések elhitetik velünk, hogy egy fantasy játékban vagyunk. Külön büszkeség tölt el, ha arra gondolok, hogy más nemzetek játékosai is megtudják mi az a táltos, kik laknak a kerek erdőben, és ismerkednek olyan nevekkel, mint Jóska. Meg kell jegyezni, hogy nem a magyarság miatt jó játék az Operencia, vagyis nem csak amiatt. Egyszerűen jót alkottak a srácok, mindenben, ami miatt az elmúlt évek legjobb dungeon crawler fantasy játéka lett.

Review score
 9.0Az Operencia: The Stolen Sun egy kiemelkedő dungeon crawler játék, ahol a magyar nép mese és monda kultúrája elevenedik meg. A stílus kedvelőinek kihagythatatlan darab. 

Összes oldalmegjelenítés