Kritika: Bloodshot

Vin Diesel karrierjét manapság a Halálos iramban széria tartja felszínen. Ugyan a közelmúltban akadtak más próbálkozásai is, de Az utolsó boszorkányvadász és a xXx 3. része is leszerepelt a mozipénztáraknál. Sebaj, a kedvenc atlétatrikós kopaszunk nem adta fel és a Sony stúdió égisze alatt arra vállalkozott, hogy a MARVEL és DC mintájára kialakítja a saját filmes univerzumát a Valiant képregényfolyam alapján. Ennek a próbálkozásnak lett az eredménye a Bloodshot, ami az alapsztorija ismeretében még nem is tűnt rossznak.

Adva van Diesel, mint profi katona, aki egy bevetés után elhalálozik. A holtteste ezek után egy titokzatos céghez kerül, ami azzal foglalkozik, hogy sebesült katonákat rehabilitál mindenféle modern technológia segítségével. Hősünk rájön, nem csak új életet kapott, de egy tökéletes gyilkológépet fejlesztettek belőle így a gazfickók után ered, akik meggyilkolták a feleségét. 

Igazság szerint ez az alap baromira sablonos, viszont ha nem is egy művészi magasságokban szárnyaló alkotást, de legalább egy tisztességes, látványra épülő szórakoztató akciófilmet ki lehetett volna belőle kerekíteni.

A Bloodshot azonban nem lett más, mint egy keserves próbálkozás, amiben semmi nem működik igazán. De ne szaladjunk előre. A történet olyan szinten lerágott csont, hogy arra szavakat is nehéz találni, ezen pedig az se segít, hogy a marketing során az előzetesek ellőtték az összes fordulatot. Viszont akik nem futottak bele a rendkívül sokat eláruló reklámokba, azok számára se lesz kiszámíthatatlan a cselekmény menete, köszönhetően a rettentően unalmas és fantáziátlan forgatókönyvírói munkának. 

A film első fele rendkívül dinamikátlan és semmitmondó, minden egyes mozzanat egy sablon, amit már más filmekben sokkal jobb és szórakoztatóbb módon ellőttek. A játékidő második felére kissé összeszedi magát a film, itt már végre nem csak mi, nézők vagyunk tisztában a sztorival és a háttérben álló dolgokkal, hanem a főhős is. Itt még azt sejthetjük, legalább az utolsó félóra talán kárpótolhat minket az eddigi nehézségekért, de sajnos a megváltás elmarad.

Ezért pedig leginkább az akciókat és a rendezést lehet okolni. A Bloodshot nagyon egyenetlenül dolgozik a tempóval, rengeteg jelenet van elnyújtva és az akciók dinamikája is emiatt sérül. Nincsenek jól végig vezetve, lezajlik néhány lövés, egy-két pofon aztán némi megszakítás, majd ismét zúzás. A helyzetet pedig az is súlyosbítja, hogy a vágói munka csapnivaló, alig lehet néha követni az eseményeket. Szerencsére akad néhány lassítás, ahol legalább szemrevételezhetjük azt, hogy épp ki-kit aprít, de ez azért kevés. Az effektek pedig szintén nem ütnek meg magas színvonalat, de eleinte még megütik az átlagot. A fináléban azonban elszabadul a CGI-pokol, ami itt-ott már egyenesen röhejesen néz ki. 

Amit még érdemes kitérni, az a karakterek minősége. Persze, egy Vin Diesel aprítástól alapból nem szabad sokat várni ilyen téren, de mivel ez elvileg egy filmes univerzum első lépcsőfoka, illett volna néhány érdemleges figurát felskiccelni. Kár, hogy a készítőktől ennyi se tellett. Itt van Diesel, aki egy totál két dimenziós bosszúálló hőst jelenít meg, akivel nem nagyon lehet mit kezdeni. Semmi kiemelkedően pozitív tulajdonsága nincs, ezen felül kopasz barátunk se nagyon tudott mit kezdeni a szereppel. Vagy csúnyán néz ki a fejéből, vagy szomorúan bámul maga elé és ennyi.
Szerencsétlen Guy Pearce meg egy elképesztően silány gonoszt kelt életre, aki kimeríti a tizenkettő egy tucat fogalmát. 

És persze vicces mellékszereplőből se szenvedünk hiányt, sőt, egyenesen két ilyen típust kapunk, egyet Diesel mellett, egyet Pearce oldalán. Ők lettek volna a felelősek a humorért, de poénjaik sokkal inkább arcpirítóan kínosak, mintsem szórakoztatóak.
Egyedül Eiza González az, aki ebből a totál jellegtelen masszából ki tud valamelyest emelkedni. Egyrészt egy elképesztően gyönyörű színésznőről van szó, aki könnyen magára vonzhatja a férfi nézők tekintetét, másrészt viszont az ő játékán érezni valami pluszt. Félreértés ne essék, az ő karaktere is egy igazi papírmasé, de neki sikerült megtöltenie szerepét némi élettel. 

Talán még a zenei aláfestést lehetne kissé részletesebben taglalni, de Steve Jablonsky aláfestései is belesüppednek a film alapminőségébe. A dallamok igazi semmitmondó puffogtatások, melyek között egy jellegzetes, fülbemászó tételt nem lehet találni.

Sikerült elég szépen a földbe állítanom a Bloodshotot, azonban a végeredmény így se egy nézhetetlen förmedvény. Egész egyszerűen egy gyenge, lélektelen, lustán kivitelezett ötlettelen erőlködés, melyben semmi ambíciót nem lehet találni, még nagyítóval sem. 

Emiatt furcsa kicsit számomra, hogy Diesel ettől a produkciótól várta a nagy áttörést, hogy a későbbiekben ő is hősködhessen, de hát nem jöttek össze a számításai. Ez mondjuk az előzetesek és a készítők névsorán való áttekintés után nem okozott nagy meglepetést.

Értékelés: 3/10