Kritika: Rambo V- Utolsó vér


Sylvester Stallone nem igazán tud hátat fordítani kedvenc karaktereinek. 2006-ban még úgy tűnt, Rocky végleg bedobja a törölközőt, de aztán mégiscsak folytatódott az Olasz csődör története a Creed-filmekben, még ha csak mellékszereplőként is.

John Rambo 2008-ban tért vissza a mozikba és akkor még úgy tűnt, ez az ikonikus figura utolsó bevetése lesz, hiszen a film egyaránt működött brutális akció orgiaként és egyfajta búcsúként is. De ahogy Rocky is visszatért, úgy Rambo is, most pedig itt van nekünk az Utolsó vér alcímre keresztelt ötödik epizód, ami ha jól teljesít a kasszáknál, akkor közel sem a széria befejezéseként fog funkcionálni, legalábbis Sly szerint. De ebbe most talán még ne menjünk bele, inkább lássuk, milyen is lett kedvenc veteránunk legújabb (utolsó utáni) kalandja.

Rambo miután visszatért apja farmjára, egyfajta cowboyként tengeti mindennapjait, azaz lovakat tör be és katasztrófák esetén segíti a bajbajutottakat, tehát csak a szokásos. Viszont miután egy hozzá közel álló személy eltűnik Mexikóban, újra előkeresi vadászkését és nyomozásba kezd, mely (mily meglepő) egy hatalmas vérengzésbe torkollik.

Mit ne mondjak, a történet nem igazán lett túlbonyolítva, de ez szerintem senkit nem érint váratlanul, hiszen mégiscsak egy Rambo filmről van szó. Ami nagyobb baj meglátásom szerint az az, hogy cselekmény igencsak lassan folydogál előre és igazából az egész sztori csak azt a célt szolgálja, hogy megágyazzon a finálé mészárszékének.
És itt jegyezném meg, hogy az előző epizód se az a faltól falig akciókban tobzódó adrenalin löket volt, de ott ügyesebb arányérzékkel voltak azért elosztva a kisebb összecsapások, melyek egy egészen elképesztő csatajelenethez vezettek.



Jelen esetünkben azonban meg kell elégednünk pár perces ízelítőkkel, melyek egész egyszerűen annyira rövidek, hogy nem nevezhetők akciójelenetnek. Talán csak a kezdést lehetne annak nevezni, de az meg szimplán kilóg abból a sorból, amit eddig megszoktunk egy Rambo filmtől.

De a lassú cselekményvezetéssel nem lenne baj akkor, ha némileg árnyalva lenne a történet, viszont erről szó sincs. Egyedül Rambo karaktere kap némi új megvilágítást, de ezek az árnyalatok sincsenek elmélyítve. Stalonne alakítása azonban kiválóan működik és hiába nem lett kiaknázva a címszereplő drámája, Sly miatt nem válik végül unalmassá a film, hiszen ő még van annyira karizmatikus figura, hogy elcipeljen egy egyszerű, különösebben izgalmasnak sem nevezhető alkotást a vállán. Azt azonban érdemes megjegyezni, hogy mikor már tényleg leülne a cselekményt, mindig kapunk egy-egy olyan párbeszédet, melyek feldobják a leülepedett hangulatot.

A másik működőképes eleme a filmnek az, hogy az ember egyik legősibb érzelmére lett felépítve a sztori, a bosszúra. Ugyan a készítők elég primitíven építenek erre, de végeredményben elérik a céljukat, hiszen a fináléhoz érve már legszívesebben mi, nézők is fegyvert ragadnánk, hogy a másvilágba küldjük a rosszarcú kartell tagokat. Ezt viszont Rambo cselekszi meg helyettünk, mégpedig igencsak látványos módon.

Az a vérengzés-orgia, ahová kifut a sztori, igencsak ütősre sikeredett. Bár, összhatásában nem ér fel a negyedik epizód zárlatához, azért így sem érheti panasz, mert Rambo jó szokásához híven, végtelenül brutális módszerekkel kapja szét az ellent. Ropognak a csontok, szakadnak a testrészek és fröcsköl a vér, tehát minden itt van, amit egy erős gyomorral rendelkező akció (netán horror) rajongó elvárhat egy bosszúfilmtől.




A stáblista alatt futó képsorok pedig rátesznek még egy lapáttal az élményre, egész egyszerűen gyönyörűre sikeredtek és képesek méltó módon megkoronázni a szériát, ha már maga a film csak tessék-lássék módon adózik az emlékének.

Összességében az Utolsó vér nem egy hiánypótló műremek, nem is az a lezárás, amit megérdemelne ez a sorozat, köszönhetően annak, hogy rendkívül felszínes, nem igazán ad teret a mélyebb dráma kiaknázásához és akciók tekintetében még a legutóbbi epizódot sem éri utol. De Sly uralja annyira a vásznat, hogy a középszerű jeleneteken túllendüljünk, majd a türelmünket egy igazi vérben tocsogó, a ’80-as évek akció (és horror) filmjeit megidéző rendrakással zárja, amire még rátesz egy lapáttal a stáblista alatt futó képsorokkal.





Így a végeredmény kissé felemás képet mutat, de összességében egy szórakoztató, közel sem visszafogott brutalitással megáldott produkció lett Rambo ötödik kalandja, mely Brian Tyler erős zeneszerzői munkájának is sokat köszönhet.
Aki egy komoly, mélyenszántó darabot vár, ne itt keresgéljen, de a retro akció és bosszúfilmek szerelmesei azért megtalálhatják az Utolsó vérben a számításaikat.

Értékelés: 7/10




Összes oldalmegjelenítés