StarRupture – Early Access Teszt

Az első pillanattól kezdve éreztem, hogy a StarRupture valami olyasmit fog adni, amit már régóta hiányoltam a túlélőjátékok világából, és ez nem csak abból fakad, hogy baromira szeretem a survivor műfajt, hanem abból is, hogy mindig is vonzottak azok a videojátékok, amelyek valamilyen formában csillagrendszerekhez, kozmikus jelenségekhez vagy legalábbis egy nagyobb univerzum érzetéhez kötődnek. A StarRupture ugyan egyetlen bolygón játszódik, mégis olyan atmoszférát teremt, ami simán felér egy No Man’s Sky vagy Starfield típusú vibe‑bal, csak éppen sokkal koncentráltabb, sokkal közelibb, sokkal nyersebb formában. A Green Hell alkotóinak új játéka már a bejelentés pillanatában felkeltette az érdeklődésemet, és amikor tavaly lehetőségem volt kipróbálni hosszasan a bétát, akkor már pont éreztem, hogy ez a projekt valami különlegeset készül letenni az asztalra. Most, hogy az Early Access megjelenés előtt állunk, csak megerősíthetem: az összkép nem változott, sőt, még erősebb lett. A rajongásom nem vak, hanem annak a bizonyítéka, hogy a StarRupture tényleg ennyire jó lett, hiába még csak korai hozzáférésről beszélünk, mert már most olyan alapokat mutat, amelyekből egy igazán nagy túlélőjáték nőhet ki.

A történet szinte csak annyira van jelen, amennyire egy túlélőjátéknál szükséges, de mégis sikerült a fejlesztőknek egy olyan narratív keretet adniuk, ami sokkal többet mond el a világról, mint elsőre gondolnánk. A túlélők egytől egyig börtöntöltelékek, akiket a rendszer egyszerűen ledob a bolygóra, hogy bűnhődjenek, túléljenek vagy elbukjanak, és ha elég ügyesek, talán egyszer el is hagyhatják ezt a helyet. A bolygó maga egy folyamatosan változó, kataklizmákkal teli pokol, ahol a csillag – vagyis a mi fogalmaink szerint a Nap – ciklikusan elpusztul és újjászületik, és minden ilyen ciklus világméretű pusztítást hoz magával. Ez a kozmikus ritmus nem csak háttérelem, hanem a játék egyik legfontosabb identitása, mert minden egyes új ciklus új veszélyeket, új lehetőségeket és új kihívásokat hoz. A sztori nem tolakodó, és nem is akar mindenáron elmesélni valamit, de ott van a levegőben, a környezetben, a karakterek múltjában, és ettől az egész világ sokkal élőbbnek, személyesebbnek érződik, mint amit a legtöbb túlélőjáték kínálni szokott.

A játékmenet a túlélő műfaj klasszikus elemeire épül, de olyan intenzitással és olyan ritmussal, ami azonnal beszippant. Bányászni fogunk, méghozzá rengeteget, és ez a folyamat nagyon hasonló ahhoz, amit a No Man’s Sky vagy a Starfield kínál, csak éppen sokkal földhözragadtabb, sokkal nyersebb formában. A bányászeszközünkkel kobaltot, nikkelt, titániumot és még egy rakás más nyersanyagot fogunk kitermelni, amelyek mind szükségesek a fejlődéshez, a túléléshez és a bolygó egyre durvább kihívásainak leküzdéséhez. Ezek a ciklikusosan jelentkező kataklizmák formálnak is: minél több cikluson vagyunk túl, annál fejlettebb lesz az itteni civilizáció, és annál több nyomot hagy maga után a természet valamint a terraformálódó környezet. A játékmenet része a szintlépés, a különböző fegyverek fejlesztése, a bázisépítés és annak fejlődési útvonalai, valamint a képességek, amelyek mind azt szolgálják, hogy a karakterünk egyre jobban alkalmazkodjon ehhez a brutális világhoz. A StarRupture játékmenete egyszerre ismerős és friss, és ez az a kombináció, ami miatt órákra képes beszippantani.

A grafika és a hangzás olyan szinten támogatja az atmoszférát, hogy néha azon kaptam magam, hogy egyszerűen csak állok és nézem, ahogy a bolygó égboltján végigsöpör egy újabb kataklizma hulláma. A vizuális stílus nyers, organikus és mégis futurisztikus, pontosan az a keverék, amit egy ilyen világ megkíván. Az Nvidia tulajok örülhetnek, mert a játék DLSS támogatással érkezik, ami rengeteget segít a teljesítményen, és ha esetleg a gyengébb RTX kártyákon beütne egy‑egy crash vagy droppolás, akkor ott van a Frame Generation technológia, ami képes kisimítani a képet és stabilabb élményt adni. A hangok pedig egyszerűen zseniálisak: a távoli robbanások, a föld morajlása, a csillag haldokló üvöltése mind olyan részletek, amelyek miatt a StarRupture világa nem csak látványban, hanem hangulatban is teljesen egyedi. A Green Hell csapata mindig is értett ahhoz, hogyan kell egy világot élővé tenni, és itt is pontosan ezt teszik.

A StarRupture egy olyan játék, amelyet azoknak ajánlok, akik szeretik a túlélő műfajt, de valami újat, kozmikusabb, és nagyobb léptékű élményt keresnek. Azoknak, akik imádják a csillagok közötti életérzést, még akkor is, ha itt éppen csak egyetlen bolygón ragadunk. Azoknak, akik szeretik, ha a világ nem csak díszlet, hanem aktív szereplő, amely folyamatosan változik, fejlődik és reagál. És azoknak, akik értékelik, ha egy játék nem fél kemény lenni, nem fél kihívást adni, és nem fél attól, hogy a játékosnak időt kell beletennie, hogy igazán megértse. A StarRupture még csak Early Access, de már most olyan alapokat mutat, amelyekből könnyedén kinőhet az év egyik legjobb túlélőjátéka. Ha szereted a műfajt, akkor ez a játék egyszerűen kötelező.

Super!