Mi lehet annál félelmetesebb, izgalmasabb és egyben dühítőbb
is, mikor hosszú percek óta próbálod túlélni a gyilkos robotok támadását,
felszerelést gyűjtesz, fegyvert szerzel, lőszert kutatsz, majd az erdő közepén,
miközben foltozod magad a legutóbbi harc után jön egy srác baseball ütővel és
megöl? Elárulom, semmi. Viszont amennyiben ilyen és ehhez hasonló kalandokra
vágyik az ember a XERA: Survival az ő játéka. Itt minden megvan, amire csak
szükségünk van. Úgy kell elképzelni, mint egy éhezők viadalát, csak nem éhes
kölykök rohangálnak botokkal, hanem akár ezer játékos is fegyverrel. Cél
igazából nem nagyon van, csak minél tovább húzzuk ki élve.
Igazi keveréke ez a túlélős és battle royal témának.
Egyrészt megvan az utóbbi varázsa a gyűjtögetésben, a loot-ban és a PvP
részben. másrészt pedig az előbbi élménye, hogy minél tovább bírjuk ki élve.
Nem elég az, hogy más játékosok is vadásznak ránk, a gép által vezérelt gyilkos
robotok is ezt teszik. Így sokszor elég igazságtalan a helyzet, aminek két
oldalán lehetünk: vagy minket üldöz egy robot, és levadásznak a többiek, vagy
fordítva. Viszont ebben van a XERA varázsa is, hogy lehetőségünk van összedolgozni,
csapatba verődni akár a masinák vagy más playerek ellen. Erre viszont nincs
olyan opció, ami előre csapatba tesz minket. Szociális képességeinket a
harctéren kell megalapoznunk.
Az egészet egyszál magunkban, szinte pucéron kezdjük egy
veszélyes területen. Elsődleges célunk ellátmány szerzése, ami élelem, víz, gyógyszer
és persze fegyver. Ezeket szétszórva, különböző helyeken találhatjuk meg: út
közepén hagyott kocsik csomagtartójában, kihalt épületekben vagy boltokban,
vagy ledobott légicsomagokban. Ennek ellenére a legelterjedtebb formája a
gyűjtögetésnek az öldöklés. Ha megölünk valakit, vagy ne adj isten minket lőnek
le, a hulla körül szétterül az eddig megszerzett cucc, mintha egy pinatat
ütöttek volna szét. A túlélés alapból egy nehéz téma, amit nem csak a robotok,
hanem vérszomjas játékosok is csak nehezítenek. A mottót tehát: ölj vagy téged
ölnek meg.
A környezet szépen kidolgozott. Először is van nappal-éjjel
ciklus. Szép fény viszonyok vannak és a realisztika megtalálható olyan
formákban, mint például a hajnali köd vagy az erdőkben a madár csicsergés. A
legjobb fejhallgatóval játszani, de nem csak az atmoszféra és a hangulat miatt,
hanem folyamatosan figyelnünk kell a zajokra és neszekre, amit más játékosok
okoznak, mikor lopakodnak körülöttünk. Megannyi kis hely és zeg-zug van, ahol a
predátorok megbújhatnak, így az izgalomból sosem fogyunk ki.
Igazából ez egy meglehetősen egyszerű felépítésű játék. Az
érdekességet számomra a csapatba verődés jelentette, bár hozzáteszem, igen
nehéz dolga van az embernek, hiszen mindenki lő mielőtt kérdezne. Pedig számos
könyv és film szolgál tanulságul az érdek kapcsolatoknak a túlélés szempontjából.
A térkép egyébként meglehetősen nagy sok érdekes hellyel, amiket szórakoztató
felfedezni. Néhány jármű is megtalálható, így például quaddal üthetjük el a
robotokat, vagy akár drónokat irányítva térképezhetjük fel a területet. És ha
meguntuk vagy éppen elfáradtak, na meg persze ha véletlenül még mindig életben
vagyunk, vannak kimenekítési pontok, ahol helikopterre szállva a karakterünk a
következő bejelentkezésünkig biztonságban lesz. A játék még early access
állapotban van, ráadásul félig survival stílusú, ami megannyi bug-ot jelent, de
szerencsére nem olyan számottevőek, inkább csak apróbb, grafikai furcsaságokat
véltem felfedezni. Nem mondom, hogy a XERA: Survival mindenkinek a legjobb
kalandja lesz az évben, de szórakoztató, és kis csiszolás után még akár nagyobb
potencia is lehet benne.