XERA: Survival - Előzetes

Mi lehet annál félelmetesebb, izgalmasabb és egyben dühítőbb is, mikor hosszú percek óta próbálod túlélni a gyilkos robotok támadását, felszerelést gyűjtesz, fegyvert szerzel, lőszert kutatsz, majd az erdő közepén, miközben foltozod magad a legutóbbi harc után jön egy srác baseball ütővel és megöl? Elárulom, semmi. Viszont amennyiben ilyen és ehhez hasonló kalandokra vágyik az ember a XERA: Survival az ő játéka. Itt minden megvan, amire csak szükségünk van. Úgy kell elképzelni, mint egy éhezők viadalát, csak nem éhes kölykök rohangálnak botokkal, hanem akár ezer játékos is fegyverrel. Cél igazából nem nagyon van, csak minél tovább húzzuk ki élve.

Igazi keveréke ez a túlélős és battle royal témának. Egyrészt megvan az utóbbi varázsa a gyűjtögetésben, a loot-ban és a PvP részben. másrészt pedig az előbbi élménye, hogy minél tovább bírjuk ki élve. Nem elég az, hogy más játékosok is vadásznak ránk, a gép által vezérelt gyilkos robotok is ezt teszik. Így sokszor elég igazságtalan a helyzet, aminek két oldalán lehetünk: vagy minket üldöz egy robot, és levadásznak a többiek, vagy fordítva. Viszont ebben van a XERA varázsa is, hogy lehetőségünk van összedolgozni, csapatba verődni akár a masinák vagy más playerek ellen. Erre viszont nincs olyan opció, ami előre csapatba tesz minket. Szociális képességeinket a harctéren kell megalapoznunk.

Az egészet egyszál magunkban, szinte pucéron kezdjük egy veszélyes területen. Elsődleges célunk ellátmány szerzése, ami élelem, víz, gyógyszer és persze fegyver. Ezeket szétszórva, különböző helyeken találhatjuk meg: út közepén hagyott kocsik csomagtartójában, kihalt épületekben vagy boltokban, vagy ledobott légicsomagokban. Ennek ellenére a legelterjedtebb formája a gyűjtögetésnek az öldöklés. Ha megölünk valakit, vagy ne adj isten minket lőnek le, a hulla körül szétterül az eddig megszerzett cucc, mintha egy pinatat ütöttek volna szét. A túlélés alapból egy nehéz téma, amit nem csak a robotok, hanem vérszomjas játékosok is csak nehezítenek. A mottót tehát: ölj vagy téged ölnek meg.

A környezet szépen kidolgozott. Először is van nappal-éjjel ciklus. Szép fény viszonyok vannak és a realisztika megtalálható olyan formákban, mint például a hajnali köd vagy az erdőkben a madár csicsergés. A legjobb fejhallgatóval játszani, de nem csak az atmoszféra és a hangulat miatt, hanem folyamatosan figyelnünk kell a zajokra és neszekre, amit más játékosok okoznak, mikor lopakodnak körülöttünk. Megannyi kis hely és zeg-zug van, ahol a predátorok megbújhatnak, így az izgalomból sosem fogyunk ki.

Igazából ez egy meglehetősen egyszerű felépítésű játék. Az érdekességet számomra a csapatba verődés jelentette, bár hozzáteszem, igen nehéz dolga van az embernek, hiszen mindenki lő mielőtt kérdezne. Pedig számos könyv és film szolgál tanulságul az érdek kapcsolatoknak a túlélés szempontjából. A térkép egyébként meglehetősen nagy sok érdekes hellyel, amiket szórakoztató felfedezni. Néhány jármű is megtalálható, így például quaddal üthetjük el a robotokat, vagy akár drónokat irányítva térképezhetjük fel a területet. És ha meguntuk vagy éppen elfáradtak, na meg persze ha véletlenül még mindig életben vagyunk, vannak kimenekítési pontok, ahol helikopterre szállva a karakterünk a következő bejelentkezésünkig biztonságban lesz. A játék még early access állapotban van, ráadásul félig survival stílusú, ami megannyi bug-ot jelent, de szerencsére nem olyan számottevőek, inkább csak apróbb, grafikai furcsaságokat véltem felfedezni. Nem mondom, hogy a XERA: Survival mindenkinek a legjobb kalandja lesz az évben, de szórakoztató, és kis csiszolás után még akár nagyobb potencia is lehet benne.