Az elmúlt években jó páran megpróbálkoztak a lehetetlennel: megalkotni azt a világot, amit egykoron H. P. Lovecraft megörökített a könyveiben, volt pár, ami csak nagy vonalakban hasonlított, de volt pár, ami konkrétan a közepébe csapott bele, most azokról lesz szó főként (Cthulhu féle játékok). Persze nem csak Cthulhun alapuló könyvei voltak, de ez volt a legnépszerűbb és ezt is ajánlották azok elsőként, akik olvasták Lovecraft könyveit. Ezzel ugyanígy voltam én is, mivel szégyen szemre engem nem a könyvek vonzottak be ebbe a műfajba, hanem a Call of Cthulhu: Dark Corners of The Earth c. akció/kaland játéka. Ez volt az a játék, ami annyira misztikus és titokzatos volt számomra legalább a játék feléig, hogy egy jó ideig sejtésem se volt arról, hogy egy okkultista társadalom közepébe csöppentem bele. A következő Cthulhun alapuló játék a 2018 végén megjelent Call of Cthulhu lenne, de sajnos ebben a játékban nagyot csalódtam. Történetileg úgy-ahogy megállja a lábát, de maga a játék egy borzalmasan rossz kivitelezés. Akárhányszor ültem le a játék elé, valahogy egy óránál tovább nem voltam képes vele játszani, pedig úgy vártam ezt a játékot, mint a messiást. Ezeknek a játékoknak a lényege az lenne, hogy bizarr, olykor már megmagyarázhatatlan jelenségekkel bombázza a játékosait, de ez a próbálkozás sajnos nem adta meg a kezdő lökést sem. Inkább egy nyomozós játék, mintsem hogy horror.
Most pedig még egy Lovecraftian játékot kaptunk egyenesen a Frogwares csapattól, akiknek a Sherlock Holmes játékokat köszönhetjük. Azért is jó dolog ez, mivel a Holmes játékokban annyira ötletesen van megoldva a detektív része a játéknak, hogy gondolkodásra készteti a játékosokat is, ezáltal mi is nyomozónak érezhetjük magunkat valamennyire. Ez a játék főleg az Árnyék Innsmouth fölött c. könyvéről szól, szóval csak nagy vonalakban hasonlít a Cthulhun alapuló történetekhez. A most megjelent játékuk viszont vegyes érzelmeket hagyott bennem, mivel a nyomozós része majdnem hogy kiváló, de mély sebeket hagyott pár óra után, szóval nem mondható ez a játék se remekműnek. A süllyedő város egy TPS nézetből játszható akció/kaland játéknak készült, de inkább a kaland részét emelném ki első sorban, mivel az a dominánsabb része. Ebben az egészben csak az a szomorú, hogy az ukrán fejlesztőcsapat eddig ilyesmi kaliberű játékot nem készített, így sok helyen meglátszódik ez a hiányosság. Szerencsére a történet nagyon jól ki lett találva, bár néhol fintorogva néztem, hogy csak addig tartott az a bizonyos rész. Ha már a történetet emlegettem, íme röviden, hogy miről is szól:
A Süllyedő Város a Massachusettsi Oakmont városába kalauzolja el játékosait az első világháború utáni időszakba, ahol az egyik napról a másikra egy óriási katasztrófa történt. A város egy nagy része a víz alatt kötött ki és ezzel egy idejűleg néhány embernek bevillanások, látomások jelennek meg az eleinte érthetetlen üzenetről. Charles Reed nyomozó is eközött a pár ember között van, de már az első órában rá lehet jönni, hogy milyen kapocs fűzi össze őt a rejtélyes dagállyal. Reed és hivatása kéz a kézben jár, mivel egy különleges képességgel bír, amivel képes olyan dolgokat megtalálni, ami még a legtapasztaltabb nyomozónak se tűnne fel. A játék kezdetén megérkezünk Oakmont városába, aminek a hangulata is már önmagáért beszél. Egy lepusztult, vihar verte város fogad minket, ahol az utcák felét a dagály lepte el, csónakok ezrei vándorolnak fel s alá, hogy az emberek eltudjanak jutni A-ból B-be. A katasztrófa óta sok újonnan érkezett ember bukkan fel Oakmontba, ami sok helyi lakosnak nem tetszik, mivel már így is az éhinség szélén állnak a helyiek. Reed eközben egy tudóst bérel fel, aki csak tovább erősíti meg a tézisét, miszerint az Oakmontban történtek miatt képtelen álomba szenderülni. Elkötelezve magát a saját kezébe veszi az irányítást: ő maga is Oakmont városába utazik, ahol nagyobb a káosz, mint azt bárki gondolta volna. Folyamatos látomások, romló társadalom és rejtvények tömkelege fogadja a nyomozót.
Az első pár órám a játékkal egész kellemesen telt, mondhatni tényleg olyan, mintha egy könyvet olvasnánk. Fokozatosan mutatja meg, hogy mennyire torzult el a társadalom és a világ, és mennyire elkeseredettek az emberek csak hogy túléljék ezt az egészet. Sajnos rengeteg olyan dologról tudok beszámolni, ami nem tetszett, és egész biztosan szemet fog szúrni másoknak is. A játék akció része sajnos elég sablonos, nem mondható kiemelkedőnek. Sok féle fegyver fog kezeink közé kerülni, ami jó dolog, de sajnos a szörnyek AI-ja mondhatni kaotikus. Van a legkisebb féle szörny, a wylebeast, ezekkel semmi probléma sincs, szerintem ezek sikerültek a legjobban, mivel ha rájuk célzol, arrébb ugranak, és próbálnak minnél agyafurtabban feléd araszolni. Golyót pazarolni rájuk felesleges, mivel a fejlesztők ellátták Reedet egy gyalogsági ásóval, amivel egész könnyedén tudjuk ritkítani az említett szörnyeket. Méretileg a következő szörny a Cocitian névre hallgat, és leginkább a kutyákra emlékeztetnek. Főleg a közelharcot preferálják, de ha távolságot tartunk tőlük, akkor egy előre ugrós támadással próbálnak minket elkapni, ami elég csúnyán tud fájni. Ez az első olyan faj, aminek bőre kemény, és leghatékonyabban a gyenge pontján tudjuk sebezni, ami a hátán van. Számomra elég sokszor okozott problémát, hogy ezeket a dögöket minimális sérüléssel el tudjam intézni, de kis idő elteltével rájöttem, hogy van rá étkézláb taktika, csak jól kell időzíteni (ugrásos támadásánál pont mielőtt ugrik oldalazással sérülés nélkül hátba tudjuk lőni). A következő alany a Lethians-ok, akik emberszerűek, de külsejük annyira eltorzult, hogy a fejük helyett egy hatalmas befelé ívelő nyílás van, abból kiszedve test részeit próbál távolságot tartani, felénk dobálva. A utolsó említésre méltó szörny az Acheronian névre hallgat, és őket a legnehezebb eltenni a láb alól, mivel méretre nagyobbak, mint mi, és az előző alanyt emlegetve, bőre neki is rezisztens. Gyenge pontja a mellkasán található meg, viszont rengetegszer próbálja védeni azt begörnyedt test tartásával. Személy szerint én az összetákolt kézigránátokkal szoktam megkínálni, sokszor ízlik neki, utána meg pár lövés és elszenderül. Lesz lehetőségünk nagyobb méretű abnormalitásokkal is harcolni, de legtöbbször az említett szörnyekkel, illetve variációival fogunk találkozni.
A játékban rengeteg helyen találhatunk küldetéseket, ezek úgymond a "döglött" akták, amiket más nyomozó már szinte képtelen volt megoldani, azokat Reed a különleges képességével szinte probléma mentesen meg tudja oldani. Minden megoldott küldetés után XP-t kapunk, tehát van egy alap RPG rendszer a játékban. Szint lépéskor egy tudás pontot kapunk, amit három féle kategóriában tudunk elkölteni: fegyver használat, állóképesség, és az elménk csiszolására. Érdemes mindenképp ezeket a pontokat elkölteni, mert megtudják jócskán könnyíteni a harcot a szörnyek ellen. Mint az már említve lett, a játék a Sherlock Holmes alkotóitól van, szóval itt sem maradunk nyomozós játékelemek nélkül. A főbb küldetéseknél a megtalált nyomokat össze kell kötnünk a többi nyommal, hogy aztán kideríthessük, hogy mi miért is történt. Tulajdonképp a játék majdnem ugyanaz, mint a fejlesztők előző játékai, alapjába véve egy nyomozós játék, annyi különbséggel, hogy a többi Cthulhu alapú játékoknál a nyomozós rész is rosszul volt kivitelezve, így mondhatni ebben a kategóriában is jobb a The Sinking City. Ugyan gondoltak az olyan emberekre is a fejlesztők, akik kevésbé türelmetlenek, ugyanis beállíthatjuk, hogy milyen nehézségi szintje legyen a küldetéseknek, mennyire segítsen a játék a játékosoknak. Legkönnyebb fokozaton megjelöli, hogy melyik nyom hova szól, illetve melyik jövőbeli nyomhoz kötődik. Én személy szerint éreztem magamban annyi spirituszt, hogy nem nagyon kell plussz segítség, így a közepes szinten kezdtem el a játékot. Ez bőven elég volt, mivel már így is volt, hogy elakadtam, de legtöbbször a hiba ott volt, hogy nem néztem szét eléggé az adott területen, szóval erre óvva intek mindenkit, hogy mindig nézzetek szét mindenhol, pl. parafa táblán több nyom is lehet, nem csak egy.
A fekete leves sajnos elég savanyú, és ez leginkább a grafikát és az NPC-ket érinti. Szerencsére a látványt nem befolyásolja annyira a grafika, de ahhoz képest, hogy UE4 motorral fut a játék, elég csúnyácska. Viszont láttam olyan dolgokat, hogy kikerekedett a szemem. Elég sokszor láttam olyat, hogy a textúrák el vannak csúszva, vagy leginkább nem oda illő poszterek vannak beltérben (két ablak között, ráadásul úgy, hogy meg is van fordítva és egy gerenda íveli át keresztbe). Ugyan azt meg kell hagyni, hogy az első ilyen játékuk a Frogwaresnek, szóval úgymond el lehet tekinteni efölött, de az említett negatívumok közül az utóbbi sokkal szembe ötlőbb. Az utcákon fel-alá járkáló emberek látványa elég hátborzongató, ugyanis sokszor látni összekuporodott hajléktalanokat, otthon nélkül maradt embereket, köszönhető a nagy erejű dagálynak. Néha találkoztam olyan NPC-vel, ami egy ideig ment egy bizonyos irányba, majd egy igencsak látványos mozdulattal 180 fokot vesznek és ugyanazt az útvonalat kezdik el bejárni, mint ahonnan jöttek.
Zárásul annyit tudok összességében elmondani a játékról, hogy remek kivitelezés, néhány hibával illetve át nem gondolt játékelemmel megspékelve. Lehetett volna jobb is, ha gondolom nem sürgeti a kiadó a játék megjelenését, ráadásként az se tett a játéknak jót, hogy Epic Store exkluzív egy évig, amit elég sokan utálnak. A játék 48.99 euróért indult útjának.
Review score | |
8.4 | A The Sinking City c. akció/kaland játék a kisebb-nagyobb problémákat eltekintve jobbnak mondható, mint az elmúlt években kiadott Cthulhu játékok. |