Draugen - teszt
Mielőtt még leírnám a végső véleményemet a Draugen című játékról, meg kell jegyezzem, hogy a séta szimulátorok egyik nagy rajongója vagyok, hiszen egy-egy alkotással pár órára ki tudnak kapcsolni a való életből, és ezt úgy teszik az alkotók, hogy közben a narratíva élmény a magasfokon. Persze a legtöbb sétafikáló szimulátor játékok a jó alkotások közé tartoznak, legyen az akár egy What Remains of Edit Finch, vagy egy The Vanishing of Ethan Carter, vagy pedig egy Dear Esther műalkotás. Igen, ezeket a produkciókat az én szememben műnek is nevezem, mert olyan minőségi alkotói munka van a háttér mögött, legyen az a zene, vagy a forgatókönyv megírása. Ezeket a tulajdonságokat hordozza magába a Red Thread Games legújabb kalandjátéka, a Draugen is. A fejlesztőknek olyan játékot is köszönhetünk, ami ugye manapság Dreamfall Chapters néven kereshetünk rá a digitális áruházakban, amely szintén remekműnek számít műfajon belül, bár annak ellenére, jól tudjuk, a játékfejlesztők nem rendelkeznek profi írókkal, maximum kiváló szónoki képességekkel rendelkezhetnek, ha éppen a játékukról kell röviden véleményt alkotniuk.
A norvég székhelyű indie stúdió a Dreamfall után egy hasonló kaland műfajstílusba vágta a fejszéjét, és ez a Draugen. A sztori szerint 1923-ban, jóval a második világháború kitörése előtt járunk a fjordokkal és tavakkal megtépázott északi országban. Egy amerikai tudós és kalandor, Edward Charles Harden éppen egy rejtélyesen távoli vidéki kisvárosba, inkább falvacskába (khm..) Gravikba tart társával, a meseszép Lissie-vel, hogy kiderítsék mi történt főhősünk testvérével, Betty-vel, hiszen a norvég falucskából nyom nélkül eltünt. Megérkezéskor hőseink azt veszik észre, hogy a település teljesen kihalt, pont mint egy szellemváros. Ketten egy faluban, a cél a testvér felkutatása. Ekkor megkezdődik a falu feltárása, pont mint egy régészeti ásatáson, Edwarddal el kezdünk kutatni, szinte minden házba és viskóba benézünk, hogy találunk-e valami életrevaló jelet. Sajnos a helyzet közel sem olyan egyszerű.... a történetet innentől kezdve nem szeretném szétspoilerezni, csupán a bevezető főkeret történeti részét szeretném bemutatni az olvasóknak, hiszen maga a lényeg innentől következik.
A Draugen játékmenete részben a felfedezésről és a narratív munkáról fog szólni, melyben nagy segítségünk lesz társunk, Lissie is. Vele tulajdonképpen könnyedén tájékozódhatunk a rövid kis történetünk során, hiszen ő az a leány, amit mindent le ellenőríz, s közben egy igazi iránytű képességeivel is rendelkezik, ha épp eltévedtünk volna, nem kell mást tenni, mint megszólítani a kedveskét (F-fel). E közben akár saját véleményét is kérhetjük az adott dolgokról, szituációkról, mindeközben még jómodorra is nevelhetjük, ha éppen csintalan dolgokat szeretne művelni.
Nézzük a játék technikai részét, azaz a grafikát és a hangokat. Jól láthatjátok a képeken vagy a videókon a Draugen egyszerűen remek látványvilágot képvisel indie játék létére, hiszen a produkció alatt az Unreal Engine egyik legújabb egyedi változata fut a Red Thread Games jóvoltából. A textúrák tűélesek, és letisztultak, a karakterek kidolgozottsága és mozgáskultúrájuk, elsősorban Lissie-re értem, egyszerűen zseniálisak. Az őszi falusi hangulatot nem tudtam volna másképp elképzelni. A hangok is hozzák a kötelezőt, és itt Edward, illetve Lissie szinkronszínészeire kell gondoljunk, egy szó: minőségi.
A meglehetősen rövid játékidejű Draugent elsősorban azoknak szeretnénk ajánlani, akik oda-vissza vannak a séta szimulátorokért, a kalandokért, és a felfedezésért, valamint az ezzel járó látványvilággal és történettel szeretnék kikapcsolni agytekervényüket pár órán át. Mindenképpen ajánljuk, főleg a stílus szerelmeseinek!
| Review score | |
| 8 | Remek kaland és szórakoztató walking simulator. |
