Nagyon nagyon örültem, mikor a főszerkesztőm rám írt, hogy
besza.., akarom mondani, most nagyon fogok örülni, lehetőségünk van a Conan Unconquered
tesztelésére. Mindig is szeretem ezt a világot, a filmeket, a sorozatot, sőt,
édesapám révén még képregényeim is voltak, bár ezek nem igazán gyereknek való,
de izmok voltak benne, mellek, vér, belek és nagy nagy dögök. Mai napig úgymond
bakancslistám, hogy a könyveket is el fogom olvasni, aminek nem mellesleg első
oldalán Conan már öl. Szóval igen, ez ő. A nagy böhöm barbár, aki rabszolgából
lett uralkodó és nem kímél senkit és semmit, ami fenyegeti országát. A
Petroglyph egyszer már sikeresen elővette a világot és egy jó kis survival
játékot alkotott belőle, ami ha engem kérdeztek nagyon nagy szó, hiszen ez pont
egy olyan stílus, amivel jelenleg telített a piac és bugokról, valamint nagy
gépigényekről híresek. De a Conan Exiles állta a sarat és a legkiemelkedőbb
túlélős címek között van helye. Ellenben, senki nem evezett még olyan mély
vizek felé, hogy ezt a brutális fantasy-t stratégia környezetbe illessze bele.
Egészen mostanáig.
Elsőre azt gondolnánk, hogy ez igen, ez lesz a tuti. Sajnos
viszont pár perc tapasztalat után rögtön csalódni fogunk. Először is a
játékmenet nem újítja meg az RTS kereteit, sőt, ha engem kérdeztek még a
megszokott formát sem hozza. Helyette valami új fúziós dolgot kapunk, amit
persze ki fogok fejteni, de engem nem sikerült meggyőzni vele. Nincsen
egyjátékos hadjárat, skirmish, vagy multiplayer, bár érdekes módon co-op igen,
ami nem is egy rossz móka, már ha van kivel játszani. Valami új műfajt akartak létrehozni
a stratégia játékokon belül, nem véve figyelembe azt, hogy az ipar már
próbálkozott ezzel nem egyszer és senkinek nem sikerült. Ami nem Starcraft
motorra épül az egyszerűen nem működik megfelelően, mint ahogy ez sem. Hiába
próbáltak egy amolyan survivor RTS-t létrehozni, keverni a túlélős és a tower
defense elemeket. Ezzel azt érték el, hogy egyrészről baromi nehéz, másrészről
pedig rétegezték az amúgy is réteg játékosokat, így keveseket ragad meg, és
őket sem tudja megtartani.
Bár Conan igazi harcos, azért ellenfelek százaival ő sem bír
el, plusz valami uralkodó féle, így a bázis menedzsment az egyik alapeleme a
játéknak. Nyersanyagokat kell gyűjtenünk: bányákból követ és vasat, vadászokat
kell kiküldenünk, akik az élelemért felelősek, földművesek segítenek a
tenyészállatok gondozásában és persze ott vannak még a favágók, akik bármilyen
meglepő is, a fával dolgoznak, így falakat emelnek építményeink köré védelem
gyanánt. Később, ha kifejlesztettük, akkor az elesett büszke harcosok lelkeit
is begyűjthetjük, hogy pusztító mágiaként szórjuk vissza bosszújukat az
ellenfeleinkre. Ráadásul nem vagyok rákényszerítve a valós idejű reakciókra,
hiszen az események sorozata bármikor megállítható, így van idő átgondolni és
kiadni a következő parancsokat. Eddig tök jól hangzik.
A játéknak viszont nincs olyan célja, ami kielégítő lenne a
játékos számára. A különböző pályákon egy meghatározott számú kört kell
túlélni. Ez azt jelenti, hogy tower defense módjára, hullámokban jönnek az
ellenfelek, akik természetesen egyre erősebbek lesznek. Ezeket kell nekünk
visszavernünk, de közben építkeznünk is, amivel erősíthetjük a seregünket, több
egységet gyárthatunk valamit a bázis védelmét fokozhatjuk. Persze van egy kis
holtidő a támadások között, így nem kell izzadva mindent egyszerre csinálnunk,
a játéknak tehát megvannak a maga fázisaik. A pályák egyébként egész nagyok,
így nyugodtan körbejárhatjuk, harcolhatunk az ott tanyázó szörnyekkel és
gyűjthetünk hasznos nyersanyagokat ládákban elrejtve. Ezeket pókok, skorpiók és
ragadozó madarak őrzik. Ennyi, ez a három faj arra tette fel az életét, hogy
városaink közelében ládákat figyelnek és várják a halált. De lámpaoltásra
mindig érjünk haza, hiszen a gonosz nem kíméli népünket. Az erőforrásaink
végesek és viszonylag lassan szerezhetőek be, így át kell gondolni, hogy mikor
mit építünk és fejlesztünk. A hullámok és a kalandozások között pedig
fosztogatók jöhetnek a városba, akik elrabolják nehezen kitermelt javunkat, így
a pálya minden zugát figyelemmel kell kísérnünk.
Figyelmünk tehát sok mindenre összpontosul és a játék maga
emiatt elég izgalmas és mozgalmas. Fésüljük a környéket, visszaverjük az
ellenfelet és vigyázzuk a dolgainkat. Közben pedig fejlesztünk is, elsősorban
falat, hiszen ez védelmi vonalunk első zászlósa. Kifejezetten hasznos az első
hullámok idején, de később az ostromgépek megnehezítik dolgunkat. A tűzről nem
is beszélve. Fa anyaga révén a falunk gyorsan odavész, ha csak egy helyen is
meggyullad, arról nem is beszélve, hogy tovább terjedhet az épületekre. Oltása
homokkal történik, amivel persze van dögivel, de erre katonát kell áldoznunk és
ők sem rögtön tudják elapasztani a vészt, időbe teleik a probléma megoldása.
A játék baromi nehéz, ami azt jelenti, hogy sokszor el fogunk
hasalni. A mechanika viszont az, hogy minél többet használunk valamiből, az
erősebb lesz. A sok fal építése azt eredményezi, hogy szívósabb védelmet
kapunk. Egy egység sok számú képzése erősíti a katonákat. Ezeket az apróságokat
a játék megjegyzi, így következő nekifutásra ezekkel a bónuszokkal indulunk. És
igen, ennek a hozománya, hogy nem fog lemenni minden elsőre, de után annál
finomabb a győzelem íze, így mehetünk a még nehezebb pályákra és ismétlődik az
egyenlet. A Conan Unconquered tehát ennyiből áll. Talán a hc játékosok tudják
ezt a modellt élvezni, nekem viszont kifejezetten ellenszenves volt, pedig
nagyon akartam szeretni. A játék alapeleme az ismétlés, így megerősítve az
egységeket és kiismerni az adott pálya hullámait. Egyszerűen nem engedi a saját
erönkből tovább jutni, rákényszerít arra, amit ma már csak úgy nevezünk, hogy
farmolás.
| Review score | |
| 6.5 | A Conan Unqoncuered egy igazán érdekes fúziója a stratégia játékoknak. Vegyítettek több stílust, pedig a bevált recept a stílusban régóta közismert. Köszönhetően az újításoknak repetitív és nagyon nehéz, ami talán kecsegtető lehet a nehéz motorosok előtt. |