Imperator: Rome - Teszt

Mindig izgatottsággal fogadom azokat a játékokat, amik mögött a Paradox áll. Lehetnek maguk a fejlesztők, vagy csak a kiadók, nálam ez garancia a jól kidolgozott és szórakoztató stratégiai játékokra. Persze megvan a maga hibája mindnek, ez részemről leginkább a gazdasági modellen tapasztalható. Példának okáért ott van a 3 éves Stellaris, véleményem szerint ez a jelenlegi legjobb űr 4x cucc, ami még mindig ontja ki magából a 15-20 eurós dlc-ket, minimális tartalommal. Az Imperator: Rome viszont még fiatal gyerek, hónapokig élvezhetjük az alap tartalmakat, amik sajnos azt kell mondanom igen fapadosra sikerültek. Persze van itt mit csinálni bőségesen, egyszerűen túl egyszerűre lett megalkotva a külcsíny. Most lehet belekötni, hogy na de ez egy stratégia játék, ráadásul nem is a látványosabb fajtából, nem kell ide a grafika. Ezzel én is egyetértek, de valahogy minden annyira szimpla, az interface, a töltő képernyő, a karakter portrék, és össz-vissz, a játék, amit közel 40 euróért árulnak, mindössze másfél giga.

Az egésznek az alapja a nagy sikerű European Universalis, ami szintén Paradox gyártmány. A játék valós történelmi múlton alapul, azokkal az országokkal és népekkel találkozhatunk, amik a római birodalom létrejöttével egy idősek és uralták a különböző földrészeket. Választanunk kell egy országot, és ez nem egy könnyű feladat, ugyais egész Eurázsia lehetőségünkre áll. Irányíthatjuk Rómát, lebonyolíthatjuk a harcokat az britt szigeteken, vikingeket irányíthatunk északon, de felvirágoztathatjuk a közel, vagy éppen a távol kelet bármelyik civilizációját. A játék legnagyobb különlegessége, hogy mi, mint játékosok nem számítunk olyan nagy számnak. Nem lesz lehetőségünk az egész bolygót meghódítani, legalábbis belátható időn belül, hanem a világ csak egy kis szegletére lesz befolyásunk, míg a több része is él. Így hiába Imperator: Rome a cím, ez csak inkább a korszakot jellemzi, tudunk irányítani olyan országot is, ami olyan messze, hogy a büdös életbe nem fogunk rómaiakkal találkozni.

Krisztus előtt 300 körül kezdődik a játék, Európa legalább 90%-ban meg van hódítva, így ha nem akarunk túl messzire kerülni hazánktól, akkor számos ország közül csemegézhetünk. Én valami neve nincs civilizációt választottam, csupán abból a szándékból, mivel szeretett országunk területén feküdt. Pontosabban csak a felén, hiszen a Dunától keletre kietlen pusztaság terült el, amit senki sem uralt. Borsod megye nem kellett a kutyának sem. Nem igazán jár előnnyel az, ha erős országot választunk, mint például Rómát, vagy Egyiptomot, hiszen a környékbeliek is izmosak lesznek, így gyakorlatilag tetszés szerint bárhol irányíthatunk. Az én tervem az volt, hogy elmélyítem uralmamat a Kárpát-medencébe, meghódítom szeretett megyémet, vagyis csak birtokba veszem, és felkészülök a római hódítások ellen, ami ha a történelem megismétli önmagát, pár száz év múlva elkezdődik.

És hogy a továbbiakban mi a dolgunk, az pontosan nincs meghatározva, sőt, leginkább sehogy. Míg egy 4x játéknak van egy végső győzelmi célja, itt ez nem található meg, szimplán csak irányítanunk kell és felvirágoztatni országunkat. Ami különlegessé teszi, hogy szerepet kapott egy amolyan mini RPG elem. Vannak különböző politikai és katonai vezetőnk, vagy éppen városok képviselői, akik lojalitással vannak felénk, ám ez csökkenhet és persze növekedhet is döntéseinktől függően. Például az egyik nagy befolyásos család feje születésnapos volt és sok jó bőséggel ellátott bulit csapott, viszont ezzel a köznép elől vette el a bort és az élelmet. Dönthettem, hogy a nép javát szolgálom, menesztem az ünnepeltet előkelő posztjáról, vagy mellé állok és egyetértek vele, hogy gazdag vagy haver, ami jár az jár. Ezeknek a döntéseknek nagy szerepük van, hiszen az alacsony lojalitás eredményezheti azt is, hogy egy bizonyos város vezetője nem adja oda a seregét, ha kérem. De sok más dologra is kihatással van. Egy másik alkalommal hittérítő tévedt országomba, aki szimplán csak le akarta írni vallásunkkal kapcsolatos tapasztalatait. Ha engedem neki, fenn áll a veszély, hogy áttéríti a népet a központi hitről, de tanulhatunk is tőle más népek nézetei felől.

A játék tele van mikro menedzsmenttel, a vallás, amiből több féle is van, attól függően, hogy milyen országot irányítunk, hit pontokat eredményez, amivel áldozhatunk az isteneknek, így nyerve bónuszt a termelésre vagy a haderőre. Megtalálható a klasszikus marketing vonal, ahol a városokban termelt javakat különböző szállítási eszközökön, karaván, hajók, stb. tudjuk továbbítani kereskedés céljából, vagy más települések felhasználására. Politikai és diplomácia lehetőségek tárháza, az adók finomítására, kutatások finanszírozására és persze a szomszédos országokkal való kapcsolat fenntartására. De mind ezek közül ami a legfontosabb és talán a legérdekesebb is az természetesen a katonai erők képzése. A nagyobb városoknak van saját serege, amik hiába vannak az országunk területén, nem rendelkezhetünk velük szabadon, el kell kérnünk a vezetőktől, akik ideadják, ha tudjuk fizetni a sarcot és ideálisak a lojalitásai szintjeink. Tudunk képezni is egységeket a városokban, igazi elefántos mulatságok is elérhető bizonyos fejlesztések után. Maga a háború kicsit unalmasnak tűnik, és látszik is. Hadat üzenünk, beküldjük a fiókat, akik nagyobb haderővel rendelkeznek nyernek, az ellenfél vagy elpusztul vagy elmenekül. A küzdelmeket borzalmasan egyszerű bökdösős animációval jelzik. Ha nyertünk, ostrom alá vesszük a várost, majd diplomáciai úton lezárjuk a harcokat és bekebelezzük a kiszemelt területet. Persze nem várok nagy csodát a látványosságban, de ez így akkor is túl száraz és egyszerű.

És ez a játék legnagyobb hibája. Sok mindent lehet csinálni, de minden olyan fapadosnak hat, és ami nagyobb gond, hogy elődjeit utánozza. Az eddig megjelent nagysikerű Paradox játékokból emel át kisebb-nagyobb szelvényeket és ezeken kívül nem tartalmaz újítást, max annyit, hogy római korban kapjuk meg ezt az egészet. Én azt hittem, jobban fogom élvezni, de sajnos nem így volt. Nem untam, de egy idő után céltalannak éreztem az egészet. Persze az is lehet, hogy ez nem a nekem való stílus. Aki szerette a European Universalis az bizonyára ebben sem fog csalódni, mert nagyjából ugyanaz, de én jelenleg úgy érzem, hogy ez némi tartalomra van még szüksége az Imperator: Rome-nak, amit bizonyára meg is kapunk majd, fizetős dlc formában. 

Review score
6.5	Az Imperator: Rome egy sokat sejtető történelmi stratégia játék, ami merít a Paradox sikerjátékaiból. Sajnos emellett nem sok újdonság van benne és talán túl egyszerűen van megjelenítve az egész. A stílus kedvelői szeretni fogják, de egyelőre ez még így kevés.