Az utóbbi éveket megőrjített egy új játékstílus, aminek
eredménye képpen, akárcsak a MOBA láz idejében, folyamatosan jönnek ki a
hasonló típusú alkotások kisebb-nagyobb sikerrel. Érdekesnek találom, hogy a
battle royal-ra ilyen sokáig kellett várnunk, hiszen egy merőben egyszerű
dologról beszélünk: egy arénában küzd egymással x ember, minden mérkőzést
pucéran kezdenek és a szertehagyott holmikból kell magukat felfegyverezniük,
miközben egyre csökken a rendelkezésre álló harctér, ezzel is elősegítve az összecsapásokat.
Bár beismerem, hogy a megfelelő optimalizáció nem könnyű feladat, de röviden
ennyi a recept. A siker érdekében ezt fűszerezi és kísérletezi tovább a piac.
Nem lehet ezen csodálkozni, az emberek megőrülnek a stílusért és olykor az
újítás is beválik. Erre nagyszerű példa a PUBG, ami úgy gondolom a színtiszta
battle royal, és a Fortnite, ami már egy tovább gondolt téma új elemekkel. Ezek
uralkodnak a csúcson és a fejlesztők próbálnak hozzájuk felérni, ki-ki a maga
módján. Hol a klasszikust próbálják még jobban újra alkotni, vagy törekednek új
komponensek bevezetésére. Utóbbit képviseli a Dying Light: Bad Blood. A
Techland már lerakta az asztalra a nagyszerű zombis játékát, amit kicsit
átpiszkáltak unalmukban két kávé között, amíg a második rész készül és voilá,
itt van az élőhalottas battle royal. Kellett ez nekünk?
Az alap koncepció az az, hogy a Dying Light bevált elemeit,
amik a zombik, a közelharc és a parkour, belepaszírozzák ebbe az atmoszférába.
Eredményképpen kapunk egy 12 fős arénát, ami lényegesen kisebb, mint amit
megszokhattunk a stílusban. Redukáltak a lőfegyverek számát és szerepét a
minimumra, így erősödött a közelharc. A zombi henteléssel rákényszerítenek egy
PvE rendszerre és persze ott a látványos akrobatikus futás. A harctér olyan
kicsi, hogy nincs szükség szűkölő körre, ellenben mindig van a szemünk előtt
valaki vagy valami így a folyamatos harc adott. Ebből az is jön, hogy az ellenséges
játékosok legtöbbször a előttünk vannak, így ritka a sunnyogó levadászás, ami
megint a stílus egyik legmeghatározóbb része. Attól hogy látunk valakit zombikkal
küzdeni és van a kezünkben egy hatalmas kalapács, nem jelenti azt, hogy be
tudjuk fejezni az élőhalottak feladatát, hiszen a folyamatos parkourozás közben
gyorsan csökken a staminánk, így nem biztos, hogy az éles harcban helyt tudunk
állni. Röviden hiába tűnik buta darának az egész, kiváló helyzetfelismerés kell
a győzelemhez, meg némi szerencse. Na jó, sok szerencse.
A zombik nem fel-alá mászkálnak, hanem a hive-ok körül
vannak, amik meg vannak jelölve a térképen és a játékosoknak ezeket a helyeket kell
farmolniuk, kifejezetten a játék elején. Itt vannak sima zombik, akiket nem
nehéz eltakarítani, bár ha körbe állnak akkor már tudnak némi fejfájást okozni.
Ezenkívül akadnak még nagyobb páncélos dögök és persze boss-ok, akiket jobb
elkerülni egy ideig, hiszen nagyobb felkészültséget igényel megölésük. És mire
jó ez nekünk? Ezekben a hive-okban találhatunk jobb fegyvereket, stamina és
élettöltő cuccokat, valamint tapasztalati pontot adnak, a szintlépés pedig
elengedhetetlen. Ha valaki felnő az 5. fokozatra, akkor indul meg igazán a
buli, ugyanis megjelenik a pályán a kimenekítő helikopter, amiben természetesen
csak egyetlen egy hely van, szóval get to the choppa!
A pálya méretéből és a játékosok számából adódóan egy meccs
maximum 15-20 perc, ez viszont nem jelenti azt, hogy alig van teendő. Nagyon is
sok dolgot kell a győzelem érdekében megcsinálnunk. A térkép tele van
feladatokkal, fegyvereket és különféle modokat kell találnunk, amik lehetnek
szerte-szét szórva, de a hive-ok a legjobb farm helyek, bár ahogy említettem,
ott kell egy kicsit harcolni, és persze ott van az xp szerzés. A PvE rész
izgalmasnak tűnik és szórakoztató is, főleg amíg új a játék, de ennek megvan a
maga hátránya is, mégpedig az, hogy hamar ki lehet ismerni a zombikat. A
hive-ok ismétlődnek, mindig ugyanolyan ellenfelekkel találkozunk minden meccsen
és később már nagyobb felszerelés nélkül is könnyen tudjuk aprítani őket. Ez
két dolgot jelent: egyrészt a tapasztaltabb játékosok sokkal nagyobb előnyben
vannak az újakkal szemben, bár ez kb. mindenhol elmondható elismerem, másrészt
viszont egy idő után nem jelent kihívást a harc ezen része és borzalmasan
repetitív lesz.
Egy igazi vérfürdő a Bad Blood, de ez nem azt jelenti, hogy
nincs más módja a meccsek megnyerésére. Amint egy játékos eléri az 5. szintet
jön a helikopter ez tiszta, de nem jelenti azt, hogy másoknak is meg kell
lépnie. Azt sem, hogy hive-okat irtsunk és guberáljunk a szemétben. Persze a
nagyobb szintűek jobb cuccal és több élettel rendelkeznek, de héj, ki mondta,
hogy a helyet a gépen csak becsületes harccal lehet kivívni. Ha predátor
üzzemmódba kapcsolunk, megvárjuk míg kinyírják egymást és minimális cuccot
gyűjtünk az is szórakoztató, mert hiába van több élete az ellenfélnek, a
gránátot akkor sem állja. Az valódi harc viszont a helikoper érkezésénél kezdődik. Ekkor megjelenik
a térképen a kimenekítési pont valamint az a játékos, aki lehívta. Elindul a
roham az utolsó helyért, azaz a parkour képességek most a leghasznosabbak. Ez
már a Dying Light közben is remek szórakozási faktor volt: zombik között
csúszkálni, háztetőkön ugrálni, villanypóznáról elrugaszkodni. A játék ezen
részén érdemes minél magasabban közlekedni, ugyanis itt már mindenki
potencionális bérgyilkos és a tetőkön gubbasztanak késekkel a fogaik között
ugrásra készen a gyanútlan játékosokra.
A Bad Blood megtartotta az anyajáték grafikai elemeit:
szépen operál a fényekkel, hangulatos a romos épületek és roncsok között
ugrálni, valamint ez nem kifejezetten egy horror játék, de a belek és a trancsir
azért jelen van a harcok során. Mint minden battle royal játékban, itt is nagy
hangsúlyt kell fektetni arra, hogy milyen hangot hallunk és az merről jöhet,
bár jelen esetben a folyamatos zombi nyögések és üvöltések eléggé frusztrálóak,
de ezt jó értelembe mondom. Izgalmas feladat a tényleges veszélyre felfigyelni.
Összességében szórakoztató játék, de megvannak a maga hibái. Kétlem hogy bír
egy igazi battle royal szavatosságával, de hozzá kell tenni, ez még nem a
teljes játék, tehát számíthatunk játékmenetbeli újdonságokra. Egyedi ötlet a
PvE bevezetése, de az már most tiszta, hogy nem ez a legjobb fűszer a stílus felpaprikázására.
| Review score | |
| 7.5 | A Dying Ligth: Bad Blood egy új elképzelése a battle royal játékstílusnak. A zombik bevezetése a harcokba érdekesnek hangzik, de talán hamar laposodik el emiatt a játék. Ettől eltekintve szórakoztató és izgalmas, ezért érdemes kipróbálni. |