Vannak, amik jó érzéseket keltenek az emberben. Sikerül egy
fejest kiosztani scope nélkül, 1 hp-val túlélünk egy izzasztó harcot, csapatunk
nélkül is képesek vagyunk 3 ember ellen helytállni, de amikor egy 60 tonnás
mech-kel felugrunk egy hegy tetejére és teleszórjuk az ellenfeleinket
gránáttal, lézerrel és rakétával (persze minddel egyszerre), az kicsikar néhány
könnycseppet a szemünkből. Ezt várhatjuk a BATTLETECH-től. A játék egyébként
nem az első próbálkozás a szériából, hiszen eme univerzum alá tartozik a
MechWarrior és a MechAssault sorozat is. Sokszor olvastam, hogy a Battletech
gyakorlatilag egy Trónok harca csak óriás lépegető tankokkal, amit nekem
nehezemre esett elhinni a képek, a videók és az előző játékok alapján, de hamar
kiderült, hogy tévedtem. Egy nagyon alaposan megírt univerzumról beszélünk,
melyekben bolygók, családok, politika és az ezzel járó gyilkosság, átverés és
árulás társul. Szóval nem egy száraz robotos csatát kapunk, ami most körökre
osztott stílusban van elénk tárva, hanem egy mélyebb jelentésű játékot, aminek
azt kell mondjam, remek sztorija és világa van.
A BATTLETECH visszatért az eredeti gyökereihez, hiszen
először, sok-sok éve, amikre talán már nem is emlékszünk egy táblásjáték
képében jelent meg, így a körökre osztott stílus teljesen autentikus. Később,
mint akkoriban más társasjátéknak is, felkapták a világát majd elkezdték ontani
a háttértörténetet, így hazánkban is jelentek meg Battletech könyvek, nem is
kevés, megközelítőleg 20 kötet. Bár magam egyet sem olvastam, de a játékból
kiindulva bőven van megírnivaló a témában. Az űrt különböző szférákra
osztottak, attól függően melyik bolygó milyen messze van a Földtől. Ezeket nagy
családok uralják és alakítják a politikáját. A vezetők éppenséggel nem
királyok, de a leszármazottak öröklik az uralkodás jogát. Vannak még itt
zsoldos bandák, űrutazást finanszírozó globális cég és nem mellesleg a mech-ek,
akiket harcosok irányítanak és úgy tekintenek rájuk, mint a középkorban a
lovagokra. A MechWarrior egy képzett pilótát és járkáló tankot jelent, akik
vagy hűen szolgálnak egy családot, vagy bérelhetőek különféle feladatra, attól
függően, hogy milyen zsoldos céhbe tartoznak.
A játékmechanika tökéletessége garantálható volt, hiszen a
fejlesztést a Harebrained Schemes végezte, akiknek az új Shadowrun játékokat
köszönhetjük, tehát a körökre osztott rendszer a kisujjukban volt. Mind ezt
megfűszerezi a kiadást vállaló Paradox, ők pedig minden nap áldoznak valamit a
taktikai játékok istenének. Történetünk az emberiség negyedik évezredében
játszódik, amikor az Arano család feje meghal, így törvényesen az első szülött
gyereknek kell átvennie az uralkodást. Kamea Arano egy fiatal, de már felnőtt
nő, aki épphogy befejezte a MechWarrior-ok nemes képzését. Kiváló és becsületes
pilóta, de rögtön politikai harcba keveredik, hiszen nagybátyja alkalmasabbnak
tartja magát az uralkodásra. A játékban ennek a bonyolult és drámai csatának
vagyunk a részesei, de nem mint Kamea, hanem egy sima MechWarrior-t alakítunk,
akit a játék elején mi hozunk létre. Választanunk kell származást és
előtörténetet, amely közül elég sok van. Lehetünk elárult család sarja,
száműzöttek, zsoldosok és még sorolhatnám. Attól függően, hogy miket
választunk, úgy kapunk passzív képességeket és később egyedi választási
lehetőségeink is lesznek, hiszen van egy sztoriformáló RPG szál is a
BATTLETECH-ben, így vannak döntéseink, amiknek súlya van, valamint a klasszikus
feleletválasztási beszélgetések is megtalálhatóak. Kozmetikai lehetőségeink is
vannak hősünk finomítására, ami igazából csak egy profil képet jelent, de
választhatunk hajat, arc típust, bőrszínt, amik annyira nem különleges dolgok,
de vicces, hogy nincs letiltva a férfi illetve női vonások alkalmazása, így készíthetünk
akár szakállas nőket, vagy loknis úriembereket.
Történetünk tehát ezen a komplikált politikai balhén fűződik
át, valamint egy zsoldos szervezeten, amit mi tartunk vezetésünk alatt. Ez
annyit tesz, hogy bérelhetünk fel harcosokat, fejleszthetjük és vásárolhatunk
mech-eket, amiknek különböző osztályaik és egyedi képességeik vannak, valamint
fent kell tartanunk magunkat, hiszen el vagyunk adósodva, és ha nem akarjuk,
hogy a bankok bérgyilkosokat küldjenek ránk, akkor bizony fizetnünk kell. A
játékban telik az idő, havonta kell a részleteket kicsengetnünk, így a jól
megkomponált és dialógusokkal vegyített főküldetések mellett pénzt is kell
szereznünk a mellékküldetések révén. Persze eljutni egyik rendszerből a másikba
pénz, használnunk kell a mélyűri utazást gyorsító szolgáltatásokat, és ezalatt
a napok is telnek, szóval kis fejben számolást és logisztikát igényel a
szervezetünk optimális működtetése. Ám mind ez fun, nem is kicsi! Leginkább az
XCOM-hoz tudom hasonlítani. A játékmenet is passzol hozzá, kivéve a
fedezékrendszeres stílust, ami itt annyira nem él, de ott is sokszor kellett a
mellékküldetéssekkel foglalkoznunk, hogy finanszírozni lehessen a csapatunk
arzenálját.
Mind az, amit fentebb leírtam, a játék elenyésző része.
Amiről a BATTLETECH szól, az a harc. A jól összehangolt és taktikai harc. Ahol
oda kell figyelnünk a magaslatokra, az ellenséges gépek páncélzatára, az
egyensúlyokra (mert a mech eldől, ha sok találatot kap), valamint a hőre,
hiszen a fegyverek és motorok használata nem kevéssé terheli a reaktorokat.
Utóbbiakat nagyon élveztem és rendkívül jó ötletnek tartom. Egyrészt nem lehet
esztelenül lövöldözni, mert ha bemelegszik a mech, akkor nem tudja használni a
fegyvereit, így meg kell választanunk a támadás pillanatát. Olykor elég csak
jobb pozícióba kerülne, vagy passzív képességet használni, ami csökkenti az
ellenfeleink kitérési lehetőségeit, így a csapatunk másik tagja nagyobb
találati eséllyel bír. Használhatunk ősember módszert, ami erős közelharci
támadást jelent. Nagyon tetszettek a környezeti állandók: bolygóról-bolygóra
utazva változik az atmoszféra, így a mech-ek használata is. Forró levegőben a
melegedés gyorsabb, de ami jó, hogy tudjuk magunkat hűteni. Vagy azzal, hogy
nem használjuk fegyvereinket, vagy vízbe irányítjuk a gépünket, ami elvezeti a
forróságot a reaktorokból.
A játékstílusából adódik a negatívum is, a %-os találati
rendszer. Ez mindig is egy idegesítő dolog volt ezekben a játékokban, hiszen hiába
állunk az ellenfelünk orra előtt, hiába van 99% találati esélyünk, akkor is
képesek vagyunk mellé ütni. Persze erre kevés az esély, de mégis ott van. Nem
mondom azt, hogy csaták fognak ezen múlni, de emberéletek lehet. Elpusztul az
egyik mech-ünk, az még ugyan nem jelenti a pilóta halálát, így vásárolhatunk
neki új gépet. Minden tanknak 11 komponense van, mint karok, lábak, elülső vagy
hátsó páncél. Ha sérül a fej, vagyis a pilótafülke, akkor sérül a vezető is. Persze
ha felrobban a mech akkor van lehetőség katapultálni, így életben marad a
pilóta. Szerencsére nem választhatjuk meg, hogy a gépezet melyik részét lőjük,
vagyis képességgel igen, de ez azt jelenti, hogy nem minden körben lehet
használni. Arról nem is beszélve, hogy a csatamezőn nincs lehetőség
gyógyulásra. A vágás a páncélon megmarad a harc végéig, amit sokszor nehéz
megjósolni. Hiába küldenek minket egy bányabolygóra, hogy iktassuk ki a
véletlenül bekapcsolódott lövegeket, amikor a küldetés végén kiderül, hogy a
bányászok igényt tartanak a mech-ekre és ők is megtámadnak. Szóval érdemes
kímélni a gépeinket, de ez nem könnyű feladat.
A játék egyébként nem a pörgős harcokról szól, merthogy
nincsenek benne ilyenek. A fenti okok miatt az egész rendszer lassúságra van
ítélve. Az utazás a bolygók között percekig tart, a mech-ek mozgása hosszú
másodperceket vesz igénybe, de még a tűzharc is sokáig tart, hiszen mire
becéloznak, lőnek, ráközelít a kamera, mind-mind lassú dolog. Ez a játék elején
még a belefér kategóriába tartozik, de egy idő után kicsit zavaró tud lenni,
bár azt kell mondjam, sokszor hálás voltam ennek, mert így megfontoltabban
tudtam lépni. Nagyobb taktikai és stratégiai megközelítés kell ide, mint az
XCOM-hoz.
A főküldetések élvezetesek lesznek, sok szöveggel és
dialógussal, amiknek egy része van csak leszinkronizálva. Ez utóbbi engem
kicsit zavart, de a történet nem fog cserben hagyni. Talán a játék másik része,
ami ugyanakkora méretekkel bír, mint a főszál, a zsoldos szervezet
menedzsmentelése. Rengeteg olvasás vár ránk a hajó állapotával kapcsolatban, a
teendők kiválasztása miatt. Főleg az elején, amikor a tutorial nyers
dialógusokba van burkolva. A mellékküldetések persze egy idő után ismétlődnek:
öld meg ezt, rombold szét azt, kísérd el őt, védd meg amazt. Más-más helyszínen
játszódnak természetesen, de az alapkoncepció nem fog változni. Akik
szerelemesek a mech-ekbe és a komplikált taktikai játékokat is szeretik,
azoknak a BATTLETECH nem fog csalódást okozni. Könnyed játéknak nem nevezném, de
mindenképpen megéri kipróbálni, én nagyon szerettem, sőt, szeretem is, hiszen
még rengeteg dolgot tudok benne csinálni.
| Review score | |
| 8.5 | A BATTLETECH egy körökre osztott taktikai játék, ahol két lábon járó tankokkal kell csatát vívnunk. Ehhez társul egy összetett világ remek történettel, és egy zsoldos szervezet vezetése, ami a logisztikai képességeinket is próbára teszi. |