BATTLETECH - Teszt


Vannak, amik jó érzéseket keltenek az emberben. Sikerül egy fejest kiosztani scope nélkül, 1 hp-val túlélünk egy izzasztó harcot, csapatunk nélkül is képesek vagyunk 3 ember ellen helytállni, de amikor egy 60 tonnás mech-kel felugrunk egy hegy tetejére és teleszórjuk az ellenfeleinket gránáttal, lézerrel és rakétával (persze minddel egyszerre), az kicsikar néhány könnycseppet a szemünkből. Ezt várhatjuk a BATTLETECH-től. A játék egyébként nem az első próbálkozás a szériából, hiszen eme univerzum alá tartozik a MechWarrior és a MechAssault sorozat is. Sokszor olvastam, hogy a Battletech gyakorlatilag egy Trónok harca csak óriás lépegető tankokkal, amit nekem nehezemre esett elhinni a képek, a videók és az előző játékok alapján, de hamar kiderült, hogy tévedtem. Egy nagyon alaposan megírt univerzumról beszélünk, melyekben bolygók, családok, politika és az ezzel járó gyilkosság, átverés és árulás társul. Szóval nem egy száraz robotos csatát kapunk, ami most körökre osztott stílusban van elénk tárva, hanem egy mélyebb jelentésű játékot, aminek azt kell mondjam, remek sztorija és világa van.


A BATTLETECH visszatért az eredeti gyökereihez, hiszen először, sok-sok éve, amikre talán már nem is emlékszünk egy táblásjáték képében jelent meg, így a körökre osztott stílus teljesen autentikus. Később, mint akkoriban más társasjátéknak is, felkapták a világát majd elkezdték ontani a háttértörténetet, így hazánkban is jelentek meg Battletech könyvek, nem is kevés, megközelítőleg 20 kötet. Bár magam egyet sem olvastam, de a játékból kiindulva bőven van megírnivaló a témában. Az űrt különböző szférákra osztottak, attól függően melyik bolygó milyen messze van a Földtől. Ezeket nagy családok uralják és alakítják a politikáját. A vezetők éppenséggel nem királyok, de a leszármazottak öröklik az uralkodás jogát. Vannak még itt zsoldos bandák, űrutazást finanszírozó globális cég és nem mellesleg a mech-ek, akiket harcosok irányítanak és úgy tekintenek rájuk, mint a középkorban a lovagokra. A MechWarrior egy képzett pilótát és járkáló tankot jelent, akik vagy hűen szolgálnak egy családot, vagy bérelhetőek különféle feladatra, attól függően, hogy milyen zsoldos céhbe tartoznak.


A játékmechanika tökéletessége garantálható volt, hiszen a fejlesztést a Harebrained Schemes végezte, akiknek az új Shadowrun játékokat köszönhetjük, tehát a körökre osztott rendszer a kisujjukban volt. Mind ezt megfűszerezi a kiadást vállaló Paradox, ők pedig minden nap áldoznak valamit a taktikai játékok istenének. Történetünk az emberiség negyedik évezredében játszódik, amikor az Arano család feje meghal, így törvényesen az első szülött gyereknek kell átvennie az uralkodást. Kamea Arano egy fiatal, de már felnőtt nő, aki épphogy befejezte a MechWarrior-ok nemes képzését. Kiváló és becsületes pilóta, de rögtön politikai harcba keveredik, hiszen nagybátyja alkalmasabbnak tartja magát az uralkodásra. A játékban ennek a bonyolult és drámai csatának vagyunk a részesei, de nem mint Kamea, hanem egy sima MechWarrior-t alakítunk, akit a játék elején mi hozunk létre. Választanunk kell származást és előtörténetet, amely közül elég sok van. Lehetünk elárult család sarja, száműzöttek, zsoldosok és még sorolhatnám. Attól függően, hogy miket választunk, úgy kapunk passzív képességeket és később egyedi választási lehetőségeink is lesznek, hiszen van egy sztoriformáló RPG szál is a BATTLETECH-ben, így vannak döntéseink, amiknek súlya van, valamint a klasszikus feleletválasztási beszélgetések is megtalálhatóak. Kozmetikai lehetőségeink is vannak hősünk finomítására, ami igazából csak egy profil képet jelent, de választhatunk hajat, arc típust, bőrszínt, amik annyira nem különleges dolgok, de vicces, hogy nincs letiltva a férfi illetve női vonások alkalmazása, így készíthetünk akár szakállas nőket, vagy loknis úriembereket.


Történetünk tehát ezen a komplikált politikai balhén fűződik át, valamint egy zsoldos szervezeten, amit mi tartunk vezetésünk alatt. Ez annyit tesz, hogy bérelhetünk fel harcosokat, fejleszthetjük és vásárolhatunk mech-eket, amiknek különböző osztályaik és egyedi képességeik vannak, valamint fent kell tartanunk magunkat, hiszen el vagyunk adósodva, és ha nem akarjuk, hogy a bankok bérgyilkosokat küldjenek ránk, akkor bizony fizetnünk kell. A játékban telik az idő, havonta kell a részleteket kicsengetnünk, így a jól megkomponált és dialógusokkal vegyített főküldetések mellett pénzt is kell szereznünk a mellékküldetések révén. Persze eljutni egyik rendszerből a másikba pénz, használnunk kell a mélyűri utazást gyorsító szolgáltatásokat, és ezalatt a napok is telnek, szóval kis fejben számolást és logisztikát igényel a szervezetünk optimális működtetése. Ám mind ez fun, nem is kicsi! Leginkább az XCOM-hoz tudom hasonlítani. A játékmenet is passzol hozzá, kivéve a fedezékrendszeres stílust, ami itt annyira nem él, de ott is sokszor kellett a mellékküldetéssekkel foglalkoznunk, hogy finanszírozni lehessen a csapatunk arzenálját.


Mind az, amit fentebb leírtam, a játék elenyésző része. Amiről a BATTLETECH szól, az a harc. A jól összehangolt és taktikai harc. Ahol oda kell figyelnünk a magaslatokra, az ellenséges gépek páncélzatára, az egyensúlyokra (mert a mech eldől, ha sok találatot kap), valamint a hőre, hiszen a fegyverek és motorok használata nem kevéssé terheli a reaktorokat. Utóbbiakat nagyon élveztem és rendkívül jó ötletnek tartom. Egyrészt nem lehet esztelenül lövöldözni, mert ha bemelegszik a mech, akkor nem tudja használni a fegyvereit, így meg kell választanunk a támadás pillanatát. Olykor elég csak jobb pozícióba kerülne, vagy passzív képességet használni, ami csökkenti az ellenfeleink kitérési lehetőségeit, így a csapatunk másik tagja nagyobb találati eséllyel bír. Használhatunk ősember módszert, ami erős közelharci támadást jelent. Nagyon tetszettek a környezeti állandók: bolygóról-bolygóra utazva változik az atmoszféra, így a mech-ek használata is. Forró levegőben a melegedés gyorsabb, de ami jó, hogy tudjuk magunkat hűteni. Vagy azzal, hogy nem használjuk fegyvereinket, vagy vízbe irányítjuk a gépünket, ami elvezeti a forróságot a reaktorokból.


A játékstílusából adódik a negatívum is, a %-os találati rendszer. Ez mindig is egy idegesítő dolog volt ezekben a játékokban, hiszen hiába állunk az ellenfelünk orra előtt, hiába van 99% találati esélyünk, akkor is képesek vagyunk mellé ütni. Persze erre kevés az esély, de mégis ott van. Nem mondom azt, hogy csaták fognak ezen múlni, de emberéletek lehet. Elpusztul az egyik mech-ünk, az még ugyan nem jelenti a pilóta halálát, így vásárolhatunk neki új gépet. Minden tanknak 11 komponense van, mint karok, lábak, elülső vagy hátsó páncél. Ha sérül a fej, vagyis a pilótafülke, akkor sérül a vezető is. Persze ha felrobban a mech akkor van lehetőség katapultálni, így életben marad a pilóta. Szerencsére nem választhatjuk meg, hogy a gépezet melyik részét lőjük, vagyis képességgel igen, de ez azt jelenti, hogy nem minden körben lehet használni. Arról nem is beszélve, hogy a csatamezőn nincs lehetőség gyógyulásra. A vágás a páncélon megmarad a harc végéig, amit sokszor nehéz megjósolni. Hiába küldenek minket egy bányabolygóra, hogy iktassuk ki a véletlenül bekapcsolódott lövegeket, amikor a küldetés végén kiderül, hogy a bányászok igényt tartanak a mech-ekre és ők is megtámadnak. Szóval érdemes kímélni a gépeinket, de ez nem könnyű feladat.


A játék egyébként nem a pörgős harcokról szól, merthogy nincsenek benne ilyenek. A fenti okok miatt az egész rendszer lassúságra van ítélve. Az utazás a bolygók között percekig tart, a mech-ek mozgása hosszú másodperceket vesz igénybe, de még a tűzharc is sokáig tart, hiszen mire becéloznak, lőnek, ráközelít a kamera, mind-mind lassú dolog. Ez a játék elején még a belefér kategóriába tartozik, de egy idő után kicsit zavaró tud lenni, bár azt kell mondjam, sokszor hálás voltam ennek, mert így megfontoltabban tudtam lépni. Nagyobb taktikai és stratégiai megközelítés kell ide, mint az XCOM-hoz.


A főküldetések élvezetesek lesznek, sok szöveggel és dialógussal, amiknek egy része van csak leszinkronizálva. Ez utóbbi engem kicsit zavart, de a történet nem fog cserben hagyni. Talán a játék másik része, ami ugyanakkora méretekkel bír, mint a főszál, a zsoldos szervezet menedzsmentelése. Rengeteg olvasás vár ránk a hajó állapotával kapcsolatban, a teendők kiválasztása miatt. Főleg az elején, amikor a tutorial nyers dialógusokba van burkolva. A mellékküldetések persze egy idő után ismétlődnek: öld meg ezt, rombold szét azt, kísérd el őt, védd meg amazt. Más-más helyszínen játszódnak természetesen, de az alapkoncepció nem fog változni. Akik szerelemesek a mech-ekbe és a komplikált taktikai játékokat is szeretik, azoknak a BATTLETECH nem fog csalódást okozni. Könnyed játéknak nem nevezném, de mindenképpen megéri kipróbálni, én nagyon szerettem, sőt, szeretem is, hiszen még rengeteg dolgot tudok benne csinálni.

Review score
 8.5A BATTLETECH egy körökre osztott taktikai játék, ahol két lábon járó tankokkal kell csatát vívnunk. Ehhez társul egy összetett világ remek történettel, és egy zsoldos szervezet vezetése, ami a logisztikai képességeinket is próbára teszi. 

Összes oldalmegjelenítés