Az első videók után nagy reményeket fűztem az
Extinction-höz. Tetszett a játékmenet, dinamikus és látványos volt, plusz én
akörül figyeltem fel rá, amikor megjelentek az első felvételek a Shadow of the
Colossus feldolgozásról és nagyon örültem, hogy kapunk egy hasonló típusú
játékot, ami kicsit meseszerűbb az élénk színek és formák miatt, valamint
brutálisabb is. Külön öröm volt, hogy szemben a rework-kel, az Extinction pc-re
is megjelenik (xbox one mellett), bár ennek ellenére nekem ps4 verziót volt lehetőségem tesztelni.
Úgy látszik az utóbbi időkben nem kegyesek hozzám az istenek, hisz a nagyon
várt, ám kissé csalódást okozó Surviving Mars után ez a játék is hasonló
érzéseket keltett bennem. Pedig mindene megvolt, hogy jó legyen, de nem.
A Modus Games adta ki ezt a csodát, akiknek a steam
adatbázis szerint nincsen korábbi játékuk, ellenben a fejlesztők az Iron Galaxy
volt, nekik pedig van egy egészen kiemelkedő alkotásuk, a Killer Instinct. Ez a
csapat gyakorlott a harcolós játékok terén, hisz éveken át fejlesztették a
retro verekedős cím új kiadását, nem kevés sikerrel. Az Extinction-nek szóval
le volt készítve a hozzáértő gárda. Persze merőben más stílusról beszélünk, de
az alapok nagyjából ugyanazok: látványos harci elemek, brutális darabolás és
élvezhető káosz, ami a harctéren uralkodik. Mégsem emelték ezeket az elemeket
úgy át, ahogyan az a Killer Instinct-ben már bevált, inkább újítottak ott ahol
nem kellett volna, kikukázták azt, amire szükség lett volna, egyszerűsítették azt,
ami színt adott volna és teljesen rosszul vázolják fel azt, ami egyébként a játékost
érdekelte volna.
Hát hol is kezdjem, talán ott, hogy nem kezdünk háttal
mondatot, és ez a legértelmesebb tény ebben a tesztben. Az Extinction egy AAA
árazású játék, ami azt jelenti, hogy 60 euró, viszont ez nem egyenlő a
tartalommal. A videók után a játék első néhány perce, még csak nem is pályája,
igazán szórakoztató. Nagy és zsúfolt terület, a főszereplő Avil, aki egy jókora
karddal rohangál, ugrál össze-vissza, fut a falon, kitér, fákat vagy magas
épületeket használva ostora segítségével még magasabbra húzza magát. Persze
erősen Attack on Titan koppintás a mechanika, de a nagyoktól nem szégyen
inspirálódni.
A történet szerint az emberiség mindig is hadban állt
egymással, ennek a levét issza Avil és Xandra, akik rabszolga sorba
taszajtódtak, ám most egy nagyobb gonosz fenyegeti a világot, a ravenii, akik
nagy hatalmas orkok. Avil az utolsó sentinel, aki képes velük elbánni, Xandra
pedig a teleport technológiájukat felhasználva segíti az ország népet
megmenekülni a romboló harcok elől. Mindezek a cutscene-ekből derül ki, amikből
baromi kevés van. Pontosan nem emlékszem, de jó ha 5 található a játékban. Egy
60 eurós játékban. Feladatunk tehát emberek megmentése. Vagy szörnyek megölése,
Vagy tornyok megóvása. Ennyi. Ez a 3 komponens ismétlődik a kampány során, csak
az ellenfelek likvidálásának a mechanikája más, és a napszak. 60 euróért. 6
chapter-ből áll a játék, nem mindegyik végén, de úgy minden második után kapunk
egy rajzos bejátszást arról, hogy mi is történt a múltban Avil-lal és
Xandra-val, ami nekem olyan, mintha a játék azt szeretné „vidd végig a
tartalmat és megtudod, hogy lettek ilyenek”. Ez okés egy sztori orientált
cuccban, de itt nem látom létjogosultságát. Van persze folyamatosan futó
történetszál, ami úgy van felvázolva, hogy a pályák megkezdetekor, amikor
betöltött minden, megáll a kép és a bal alsó sarokban egy dialógust olvashatunk
a főbb szereplők között. 60 euróért.
Meg kell mentenünk az embereket, szóval odafutunk ezekhez a
teleportkövekhez, amik nem tudni hogy kerültek szerte a városban, nyomva tartjuk
az egyik gombot, és kész, megmenekültek a népek. Néha jönnek kis ellenfelek, a
jackal-ok, akik mini orkok, azokat legyakjuk és nyomjuk a gombot a teleportnál,
elmennek az emberek. Ha azt gondolnád, hogy 60 euróért ezek a harcok a kicsiny
orkokkal izgalmasak, tévedsz, ugyanis egyetlen ütés lehetőség van. Nincsen
gyors csapás vagy lassabb de erősebb sebzés, nem, egy van, aztán kész, ám ehhez
2 kombó társul, vagy egymás után nyomogatjuk és akkor egy fix sorozat megy le,
vagy kis szünetekkel és akkor kapunk egy levegőbe felütéses formát. 60 euróért
ez van.
Aztán meglátjuk, megpillantjuk, retinánk elé helyezi a játék
lényegét az Extinction, jön a nagy böhöm ravenii, akik akkorák, hogy még a
kislábujjukig sem érünk fel. Az első néhányat rettentő élvezet megölni,
levágjuk kezét-lábát Obi-Wan-t megszégyenítve, majd a fejét is lenyessük.
Viszonylag könnyű likvidálni őket, de utána bonyolódik a játék. A végtagokat
páncél fedi, amit le kell csépelni, hogy újra neki kezdhessünk a darának. Aztán
olyan ravenii jön, aki nemhogy páncélt visel, hanem még lakatot is, sőt, van
olyan, hogy négy darabot, és a sípcsontvédője addig nem törik meg, amíg ezeket
a zárokat szét nem csépeltük. Van viszont olyan páncélos egyed, akinek
törhetetlen a védelmi rendszere, így más mechanikát igényel. Ez talán színesnek
hangzik, de baromi szárazon van tálalva, szóval egy idő után, még ha új egyed
is jön, akkor is unalmas az egész. És idegesítő. A revenii 10-ből 9 alkalommal
egy ütésből megöl, ami igazából nem nagy veszteség, mert nem messze újjáéledünk
és kezdődik megint a harc, illetve folytatódik. Persze van kitérési lehetőség,
de ezek a dögök akkorák, hogy hiába nyomjuk meg a gombot, az esetek nagyobb
részében akkor is eltalál.
Ezeket a nagy orkokat csak akkor lehet kinyírni, ha fel van
töltve a kardunk. Mindaddig üthetjük mindenét, csak éppen lefejezni nem tudjuk.
A páncélok illetve végtagok nyiszálása, emberek megmentése vagy a kis
ellenfelek megölése mind-mind töltik a fegyvert, ami egy ravenii likvidálása
után lemerül, így újra kell kezdenünk a folyamatot a következő megállításához.
Idő vagy élet korlát nincsen, gyakorlatilag addig van lehetőségünk megcsinálni
a küldetéseinket, amíg áll a város, ugyanis a ravenii-k, ha nem velünk
küzdenek, és ilyen sokszor van, amikor több van belőle, verik szét az
épületeket. Minden pálya elején 100%, de olykor csak 99%, a megvédendő város
értéke. Nem számít, hogy hány ember hal meg, a falu községháza maradjon egyben
oszt kész.
Az Extinction-ben mindig van egy főküldetés, és néhány
mellékfeladat, amik elvégzése plusz pontokat eredményeznek, amit a csodálatos
karakterfejlesztésre költhetünk. Vannak viszont olyan pályák, a kampányban,
ahol random sorsolja ki a játék, hogy mik legyenek ezek az elvégzendő
feladatok. Csináljuk meg időre a főfeladatot, mentsünk meg x embert, öljünk meg
x ellenfelet, győzzük le a ravenii-t úgy, hogy meg van a lába stb.. Na de, van
olyan, a főküldetésben, egy 60 eurós játékban, ahol nem csak a mellékfeladat
sorsolódik ki, hanem maga a pálya térképe is. Ez azt jelenti, hogy egy AAA
árazású játékban a kampánynak vannak olyan elemei, amik annyira képlékenyek,
hogy a feladattól eltekintve semmi sem fix, hanem félkarúrabló formájában dobja
a gép.
Az egyik küldetés az, hogy mentsünk meg 16 embert, amíg a
király serege meg nem érkezik. Spoiler: sose fog megjönni, szimplán annyit kell
tenni, hogy teleportálunk néhány falusit. Amint odaérünk a teleporthoz, jönnek
a kis szörnyek, akik minket kezdenek el ütni, ha használjuk a követ, ezzel
próbálják megszakítani a folyamatot, de ha türelmesek vagyunk és megvárjuk, míg
a falusiakat veszik célpontba, harc nélkül aktiváljuk a teleportkövet és pápá.
A szörnyek ottmaradnak, elfutunk előlük és jön a következő megmentendő csoport.
És ha azt hinnéd, a következő pályákon ott lesz a sereg, amit az előbb kellett
megvárnunk, és harcolni fog a kis jackal-okkal, amíg mi a nagy ravenii-ket
öljük, hát nem. Szerintem nincs is serege a királynak. Máskor pedig a város
nagy tornyait kell megvédeni, amit a nagy orkok elsődlegesen akarnak
elpusztítani, szóval a megoldás gyorsan megölni őket. Ezzel ki is merül a
kampány, innentől ezek keverednek.
Én azt hittem, hogy ez egy jó sztorival ellátott, dinamikus,
szórakoztató és fejlődésben gazdag játék lesz. Ehhez képest minden pálya
ugyanolyan, csak a ravenii-k megölése visz némi színt bele. A nehézségeket az
ütések előli kitérés teszi nehézzé, vagy az apró lakatok célbavételezése, mert
hiába lassul be ilyenkor az idő, a játék nem segít rá a célzásra, bár gondolom
gépen ez könnyebb lesz egér segítségével. A fejlődésről annyit, hogy a pályák
végén megszerzett pontokért olyan szuperképességeket vásárolhatunk, mint a több
élet, gyorsabb portál használat, magasabb ugrás, nagyobb időlassítás, de se egy
új páncél, más fegyvertípus vagy hasonló, akár kozmetikai változtatás nem
érhető el. Külön érdekesség még, hogy feltöltött pengével, ami egy nyisszantásra
levágja a nagy ravenii fejét, a mezei kis ellenfelek életének nagyjából a felét
sebzi csak le. Én tényleg nagyon sajnálom az Extinction-t, és utálok egy
játékról rosszakat írni, de erről nem lehet jobbat, és ezzel a nagy külföldi
gamer oldalak is így vannak. A metacritic borzalmas pontokat adott neki.
Mondanám, hogy a multiplayer része szórakoztatóbb, de az annyiból áll, hogy ki
tud több pontot összegyűjteni, és a feladat mindig ugyanaz: ments meg x embert,
ölj meg x ellenfelet, védd meg a tornyokat.
| Review score | |
| 5.0 | Az Extinction egy nagyon vonzó, élénk és szórakoztató játéknak tűnik, de tartalmilag sivár, történetileg kevés játék mechanikailag pedig unalmas alkotás lett. Kár érte. |