Day of Infamy - Teszt


Üdv újra a II. vh-ban...

Az évek során már rengeteg játék "próbálta" reprezentálni az egyéni, kis szeletét a mindenki által szeretett, ám már infúzión levő témáról. Pár évvel ezelőtt már a csapból is ez folyt, de mégis akadtak olyan gyöngyszemek, amik egész biztos, hogy megmaradtak az emberek szívében, mint örök kedvenc (mindenki jól tudja melyik kiadó bizonyos siker játékáról van szó). Úgy néz ki, hogy az a bizonyos parázs újra életre kel, ugyanis a pletykák szerint az Activision visszatér a gyökerekhez, és egy újabb (?). vh.-s játékot készül megvalósítani, ami nem biztos, hogy úgy fog elsülni, mint ahogy azt ők várják (ugye, az a bizonyos fejős tehén muszáj, hogy újra beinduljon). A Day of Infamy is ezt a témát választotta, és meglepően tapasztaltam, hogy hasonlóan teljesített, mint a Red Orchestra. Itt is ugyanúgy egy lövés, és véged, és itt is oda kell figyelni a csapatodra, mivel egy személyes hadseregek általában a legelsőkként végzik a legközelebbi gödörben.

Kampány alapú története a játéknak nincs (mindenki tudja, hogy miért harcoltak a II. vh.-ban az ellentétes oldalak), legfőbbképp a multiplayerre építette fel mindenét a fejlesztő brigád. Nem mellesleg, ha azt a játék nevet ejtem ki, hogy Insurgency, akkor elég sok embernek fel fog akadni a szeme, mivel az a játék volt manapság a RO és a Rising Storm után a realisztikus, taktikai shooterek után népszerűségben (az Arma és egyéb társai ide nem tartoznak, mivel azok szimulátorok). Tehát a New World Interactive csapata az előző siker játékuknak köszönhetően II. vh.-s köntösbe öltöztették az Insurgency-t, és így született meg a Day of Infamy. Szintén erőssége a játéknak, hogy kapott Workshopos támogatást, és egy jó darabig Early Accessként tengődött, de nem szabad emiatt lenézni, mivel jó kezekben volt a fejlesztés. Szerencsére a napokban szabadult meg az Early Access státusztól, és sikeresen el is tudott rajtolni, mint végleges releaseként.


Játékmódokat tekintve nagyobb képben gondolkozott az NWI. Azok, akik esetleg a PvE-t favorizálják, ott a Cooperative mód, ezen belül négy almódot játszhatunk. Elsőként a már jól megszokott front vonal védős játékmóddal találkozhatunk, ami a Stronghold néven fut, és a támadók feladata, hogy pontról-pontra kiszorítsák a védekező csapatokat. Másodikként a Raid játékmód szerepel, ami a HVT, az az High Value Target kiiktatása lesz a feladatunk, ez akár lehet egy magas beosztású tiszt likvidálása, vagy egy Flak 88-as felrobbantása. A harmadik játékmód az Entrenchment, ami a Stronghold játékmód fordított verziója, vagyis mi leszünk azok, akiknek védeni kell a vonalat, és meg kell akadályozni, hogy az AI-k elfoglalják a pontokat.

A PvP része még érdekesebb, itt már négy játékmód közül válogathatunk. Az Offensive mód egy az egyben ugyanaz, mint az előző bekezdésben említett legelső játékmód, a Stronghold. Pontról-pontra vissza kell szorítani a védekezőket, ügyelve arra, hogy csak bizonyos időközönként tudnak újból respawnolni. A következő a Frontline nevet kapta, ami tulajdonképp egy hatalmi játszma. Feladatunk, hogy a csata megnyeréséhez minnél több pontot kell elfoglalnunk, és az idő lejártával dől el, hogy melyik oldal nyert. A Liberation játékmód szintén pont foglalósdi, viszont itt nem időre, hanem az összes pont elfoglalására megy a játszma. Utolsóként az Invasion van itt feltűntetve, ami szintén a Stronghold módra hajaz, viszont itt az erő viszonyok kiegyensúlyozatlanok, vagyis a támadók lassabban és kevesebbszer tudnak újra spawnolni, mint az ellenség, ám viszont ezt minden elfoglalt ponttal növelni tudják.


A két főbb játékmód mellett speciális küldetéseket is játszhatunk az egyes mapokon, ami annyit takar, hogy: Firefight játékmódban csak akkor tudnak újra spawnolni mindkét oldal játékosai, ha egy újabb területet foglalnak el. Tételezzük fel, hogy elfoglaltatok már két pontot a pályán, és meghaltál. Addig fogsz a kispadon ülni, amíg a te oldaladon élő emberek közül be nem foglal egy újabb pontot (terület vesztésnél nem fogsz újraéledni). A következő speciális mód a Sabotage, ami már érdekesebb a többi, eddig monoton módhoz képest, ugyanis itt a játékosoknak oldaltól függően meg kell akadályozniuk, illetve fel kell robbantaniuk bizonyos dolgokat, mint pl. üzemanyagot tartalmazó hordókat, vagy légvédelmi ütegeket. Végre utolsóként egy olyan játékmód van feltűntetve, amit viszont egyetlen pályán sem lehet játszani: az Intel játékmód, ami nagy valószínűséggel annyit takarna, hogy a támadóknak meg kell szerezniük a bizonyos pontokon elhelyezett fontos dokumentumokat.

Legnagyobb meglepetésemre a játék erőssége a hangzásban rejlik, mivel különösen odafigyeltek, hogy hasonló élményben legyen részünk, mint amit az Insurgency-ben tapasztaltunk, és csak a poén kedvéért összehasonlítottam, hogy mennyire autentikusak a fegyverek hangjai: szinte azonosak. Grafikát tekintve még mindig a jól bevált Source enginenél maradtak a fejlesztők, ami igazából nem is hátrány, de nem is előny, főleg a modern játékokat nézve. Maximum grafikán gond nélkül robogott egy közepesnek mondható PC konfiguráción, szóval optimalizálással nincs probléma. Az egyetlen gondom talán a pálya design-al volt, mivel a Source motor már régi motoros, így ez mondható az egyik gyengéjének.


A Workshopra visszakanyarodva rengeteg mindent átszabhatunk a játékban: karakterek, fegyverek kinézeteit; hangokat; új pályákat is tölthetünk le; HUD kinézetét is megváltoztathatjuk; és még sok más esze-veszett dolgot. Egy jó játék ismérve, hogy a játékosok szabad kezet kaphassanak arra, hogy bárhogyan, vagy bármivel (a józan ész határain belül) kibővíthessék a játékot, ezzel is megnövelve az élettartamát, mivel ilyesmi shooterekből manapság rengeteg van, és ez a játék hamar a süllyesztőbe végezte volna, ha csak az Insurgency rajongó tábora nem népesítette volna be a Day of Infamyt (fanboyok előre).

Végezetül a játékról pár összegző gondolat: első benyomásra a játék nem volt számomra különb, mint az Insurgency, vagy bármelyik más shooter, mivel valljuk be: a játék egy új köntösbe bújtatott lenyúzott bőr darabka. Nem mondom azt, hogy nem élvezhető a játék, pont az ellenkezője, nagyon is hangulatos, de valahogy nem láttam értelmét ennek, hogy szinte ugyanazt a játékot megcsinálják, csak más pályákkal, fegyverekkel és környezettel. Talán a játék egyetlen mentsége az, hogy csak 20 euroba (19,99) kerül teljes áron, szóval aki ugyanúgy érez a Day of Infamy iránt, mint én, az várjon meg egy leárazást, akkor viszont mindenképp ajánlom a beszerzését!

Review score
 8.2A Day of Infamy újra elhozta sokak kedvenc hadszínterét.

Íme a játék launch trailere:

Összes oldalmegjelenítés