World of Warships - Milyenek is valójában a Brit cirkálók

Megvizsgáltuk a brit cirkáló osztály teljesítményét...

A Wargaming.net még 2000-ben kezdte meg működését, de mégis a legnagyobb eddigi sikert  a World of Tanks (WOT) című játékuk hozta meg számukra. A játékot ugyan a veteránok nem félnek lépten nyomon kritikával illetni, de kétségtelen, hogy továbbra is töretlen népszerűségnek örvend, pedig az európai megjelenése még 2011-ben volt azaz idén már 5 éves a játék.

Egy ilyen mértékű siker után, ami egyébként rendkívül szép összegeket hoz a cégnek a konyhára azért mégse lehet ülni a babérjaikon és óhatatlanul el kell gondolkodni a jövőn. Valószínűleg ekkor gondoltak a Wargaming munkatársai arra, hogy mi lenne ha további hadszíntereket is meghódítanának a már jól bevált alapgondolattal. Vegyünk tehát harminc játékost és eresszük őket egymásnak a földi hadszínterek után a vízen is. Ekkor született meg a World of Warships, amely amilyen értelmetlennek hangzik először annyira tud a monitor elé szögezni még akár egy vérbeli WOT veteránt is.

Személy szerint én sokáig ellenszenvvel figyeltem a World of Warships megszületését, majd az akár World of Tanksból átlátogató játékosok lelkesedését. Nem igazán értettem, hogy a World of Tanks után (melybe egyébként több száz órát eltöltöttem) egy hajózásra építő játék hogyan tudna lebilincselni, de akár percekre is lekötni. Egyik jó ismerősöm hosszú időn keresztül győzködött hogy tegyek vele egy próbát, mivel ő is jónak ítélte, pedig a WOT elől hanyatt homlok menekült. Végül hosszas huzavona után engedtem az erőszaknak és megnéztem már, hogy mi ez a nagy lelkesedés részéről.

Az egyes szintű brit cirkláló: Black Swan

Mindenféle hosszas időhúzás nélkül a World of Warships jött, látott és engem is teljesen magával ragadott szinte az első pár ütközetnél. Ugyan a WOT pörgős csatáival szemben ez a játék nagyban épít a helyezkedésre, a türelemre és szerencsére kevésbé az RNG-re (random number generator, mely a találatok valószínűéségét és sok egyéb játékmenetbeli dolgot befolyásol, tulajdonképpen néha az eseményeknek véletlenszerűen lesz pozitív vagy negatív kimenetele...leginkább negatív), de mégis egyben volt nagyon új és nagyon ismerős, valamint rendkívül izgalmas.

Látni ahogy egy ilyen jellegű játék folyamatosan bővül nagyon izgalmas dolog, ahogy izgalmas volt a tankos elődjénél is. A World of Warships ugyanis ugyanazt az utat fogja bejárni, mint amit a WoT is bejárt. Egyre több lesz a tartalom, ami elsősorban a játékba bekerülő népek és az ő egyedi, leggyakrabban valós konstrcukciók alapján megalkotott csatahajóik, rombolóik, anyahajóik, vagy cirkálóik jelentenek.

Jelen sorok is ezen okból kerültek rögzítésre itt az oldal hasábjain. Történt ugyanis, hogy a World of Warships még 2016. októberében újabb nemzettel bővült név szerint a britek cirkáló osztályú hajóival. Mivel a brit cirkálók nagyban eltérnek játékmenet szempontjából az amerikai, japán vagy német cirkálóktól, ezért érdemes ezen új hajótípusok közelebbről is szemügyre vennünk. Ezen leírásban az alacsonyabb szintű brit cirkálókkal nem fogunk foglalkozni, ellenben 5-ös szinttől egyenként szépen górcső alá vesszük majd mindet.

A négyes szintű brit cirkáló: Danae

A legalapvetőbb különbség a többi nemzet cirkálóival szemben az, hogy a brit cirkálók nem használhatnak HE lövedéket, ami így elsőre nagyon nagy hátránynak tűnik. Ezt a hátrányukat  tűzgyorsassággal és azzal kompenzálja a Wargaming hogy nem sűrűn fognak a páncélról lepattanni ezen lövedékek. A brit cirklálók mozgékonyabbak mint más nemzetbeli társaik, főleg forduláskor. Hármas szinttől tudjuk majd a fő ütőkártyájukat a torpedókat majd használni, amiket a briteknél egyesével is kilőhetünk. Páncélzatuk kicsit gyengébb, mint hasonló társaiké, de ezt kompenzálandó lehet venni 5-ös szinttől kezdve füstgenerátort rájuk. A brit cirkálókra egyébként is jellemző, hogy nehezebben észrevehetőek, mint más nemzetbeli társaik.

Tier 5: Emerald: Az emerald minden tud amit egy átlag brit cirlálónak tudni kell. Rendkívül mozgékony és 5-ös hajóhoz képest a legjobb légvédelemmel van ellátva a cirkáló osztályban. Torpedó meglehetősen nagy sebzés kiadására képesek és a 6 km-es hatótávuk sem elhanyagolható. Ugyanakkor a többi 5-ös cirkálóhoz képest lassabban haladnak ezek a víz alatt gyilkolóeszközök. A fő ágyúnk sebzésben durván alulmarad a 5-ös cirkálókkal szemben viszont ebben az osztályban a leggyorsabb a tűzgyorsasága és 13 km-re lőhetünk el vele ami nem rossz. Sajnos a torpedók töltési idő ezzel szemben a leghosszabb. Az Emerald tehát egyfajta mozgékony romboló, mely sok mindenben jó, de semmiben sem igazán. Talán meglepetést okozni a nagyobb hajóknak vagy támogatni a nagyobb támadó társakat megfelel. De összességében nem hagyott túl mély nyomot bennem.

Tier 6: Leander: A fő ágyúnk hatótávja nem változott, sőt még a sebzése sem. Viszont ezek a hiányosságok 6-os szinten nem jelentenek nagy hátrányt, ugyanis ezen a szinten ez nagyjából átlagosnak számít kivéve a német Nürnberget, mely 15 km-re képes ellőni, de ugye annak a hajónak van HE lőszere is. Légvédelmi szempontból a Leander hasonlóan az 5-ös kistesóhoz szintén csoportelső az osztályában. A torpedói hatótávolsága 8 km-re nőt, csökkent a töltési idő, illetve gyorsabbak is lettek a torpedói az 5-ös tesóhoz képest. Ugyan az ágyú nagyjából hasonló, de mégis nagyobb sikerélménnyel lehet bevetni, holott csupán négy került elhelyezésre a Leanderen. Részemről első látásra megkedveltük egymást a hatos szintű brit cirklálóval. Hatos szinttől a brit cirkálók potenciális sebzésben az amerikaiak fölé nőnek, mivel az amerikai cirkálók hatos szinttől nem használhatnak torpedókat.

Tier 7: Fiji: Nagyobb hatótávú főágyú, továbbfejlesztett tűzgyorsaság változatlan sebzés jellemzi a Fiji főágyúját, mely továbbra is alulmarad a vetélytárs cirkálókkal szemben ezen a téren. A hetes szintű brit cirkáló 2x3 db torpedójával tekintélyes mennyiségű sebzést tud kiosztani a változatlan 8 km-es hatótávon, ami nagyon veszélyes szerkezetté teszi a Fiji-t. Főleg, hogy ugyanúgy füstfüggönyt tud maga köré vonni, mint a többi brit cirkáló és majdnem olyan gyors mint a japán cirkálótestvére. A légvédelme még a leanderénél is jobb így ideális hajó lehet csatahajók kísérése, illetve stratégiai célpontok bevédésre. Játékmenet tekintetében nagyjából hasonló, mint a Leander. Ha az közel áll a szívetekhez akkor a Fiji is közel fog.

Tier 8: Edinburgh.: Az Edinburgh a Fiji ágyúját kapta meg a sebzés és hatótáv, valamint tűzgyorsaság tekintetében is. A nyolcas brit cirkáló leginkább torpedó hatótávban tér el a Fiji-től, ugyanis 10 km-es sugárban tudja szétszórni a vízi veszedelmet. A 62 csomóval haladó torpedói nagyjából ugyanannyi sérülést tudnak okozni az ellenséges hajóknak, mint a Fiji esetében. Az Edinburgh a torpedóival már gyakorlatilag felveszi a versenyt a japán Mogamival legalábbis hatótáv tekintetében mindenképp, viszont sebzésben némileg alulmarad. A nyolcas brit cirkáló sebességben is felveszi a versenyt a Mogamival, viszont légvédelmében a nyolcas szintű cirkálók közt a jelenlegi legjobb. Így szintén elsősorban támogató szerepkörre ajánlott, illetve megkerülő manőverekhez, sőt akár kamikáze akciókhoz is megfontolandó a használata köszönhetően a 72 másodperces torpedó újratöltési idejének. Az Edinburgh tovább viszi azt az élvezeti szintet amit már a Leandernél is tapasztaltam. HE lőszer hiány ide, HE lőszer hiány oda nagyon élvezetes köröket lehet menni ezzel a hajóval is. Hasonlóan az előző típusokhoz ennek a cirkálónak is a torpedók az igazi erősségei, de az ágyúi is meglehetősen pontosak.

Tier9: Neptun:  Fentebbiek alapján a Neptunnál se fogunk különösebb meglepetéseket találni. Hasonló főágyú, árnyalatnyival növelt sebzés és nagyon hatótávolság jellemzi a cirkálót, megtartva a korábban tapasztalt mobilitást. A légvédelmi szint még tovább lett emelve, illetve a torpedók is némileg többet sebeznek. Az ágyúnk teljesítménye a Neptunnál is messze alulmarad a hasonló szintű cirkálókhoz képest, míg a sebességünk immár csak hozza az átlagos szintet. A torpedók sebzésének növelésével azonban a kilences brit cirkáló már majdnem eléri hatékonyságban a japán verzió támadóerejét. Nyilván ennek az az ára, hogy tovább nőt a torpedók betöltési ideje, de mivel a japán verziónak még nagyobb ez az értéke, ezért bátran mondhatom, hogy kilences szinten torpedótámadás tekintetében a cirkálók közt a Neptun a legjobb. Ez a tény párosítva azzal, hogy kategóriáján belül az egyik legjobb a rejtőzködési értéke rendkívül jó cirkálóvá teszi a Neptunt legalábbis papíron. Ellenben amilyen jónak tűnt papíron annyira nem volt vele élvezetes a játék. Ezen a szinten ugyanis nagyon könnyen ki tudnak lőni így némileg diszkért sikerélménnyel távoztam a Neptuntól.

Tier10: Minotaur: A Minoatur típusú tízes szintű cirkáló főágyújának hatótávja csökkent a Neptunéhoz képest sebzésben azonban nem történt változás. A torpedók sebzés szintén csökkentve lett. Tulajdonképpen a légvédelmi képességekben, jobb manőverezhetőségben és emelet észlelhetőségben jobb az elődjéhez képest. Pontosan egyébként ezek azok amivel jobbnak tekinthető a többi tizes szintű cirkálóval szemben. Minden másban a vetélytársainál gyengébben teljesít a Minotaur. Sajnos ugyanolyan élményben volt részem, mint a Neptunnál. A túl kevés hp, a vékony páncélzat miatt legtöbbször csak agyaggalambként tudunk funkcionálni. Persze néha azért sikerült megszórni egy tizes csatahajót néhány torpedóval, ami adott némi sikerülményt, de az  Leander, Fiji, Edinburgh triumvirátus élményfaktorával nem ért fel a Minotaur. Összességében egyébként még a Neptunhoz képest is egy butított verziónak tűnik a tizes szintű brit cirkáló.

A cirkáló osztály használata egyik nemzetnél se a legegyszerűbb dolog. Túl kevés az életerőpontunk ahhoz, hogy felvegyük a harcot a csatahajókkal és elég gyorsak vagyunk ahhoz, hogy időnként bizony belefussunk a rombolók torpedóiba még véletlenül is. A brit cirkálóknál sem egyszerű a helyzet, amit a HE hiánya még tovább erősít, viszont a Leander, Fiji és Edinburgh nagyon szórakoztató játékmenetet kínál. Tűzgyorsaságunkkal könnyedén tudunk akár citadella találatok lőni, a tordeóinkkal még egy tizes csatahajót is könnyen elsüllyeszthetünk (mint ahogy ez meg is történ az egyik Edinburghal vívott csatám során). A brit cirkálók sava borsát a gyorsaság, a torpedók, a tűzgyorsaság, pontosság és kiváló légvédelem adja amellett, hogy bizony a gyenge páncélzata mögött kicsit rombolóként is kell őket kezelni.

Összességében az új brit hajók nagyban hozzájárulnak a World of Warships változatosságához. Meglehetősen egyedi képességeik miatt az újra vágyó játékosok is megtalálhatják benne a számításukat a kezdőknek meg jó esély megtanulni hatékonyan torpedózni, elmenekülni a veszélyes helyzetekből, illetve AP lőszerrel megtanulni a citedalla lövés művészetét. Fentebbiek alapján nem fogtok meglepődni ha különösképpen a Leander-t, Fiji-t és Neptunt ajánlom megszerzésre. A legközelebbi tartalmi bővítésig kívánok minden hajórajongónak jó szelet.