Beholder - Teszt
Nehéz elkezdenem ezt a cikket, ugyanis mostani játékunk olyan témákhoz nyúl hozzá, melyekről egy baráti társaságban is csak óvatosan beszélgetünk. Talán ez a történelemórákról ránk ragadt ösztönös félelem hatása lehet, mert bizony volt idő, amikor az ember egy elvétett félmondat miatt másnapra nyomtalanul eltűnt. Elég volt az akkor uralkodó pártot kritikával illetni, és pár órán belül a politikai rendőrség gumibotjával a végbelünkben utaztunk egy sötét kocsiban egy még sötétebb helyre... borzalmas ebbe belegondolni is, de bezony voltak ilyen idők!
Na és minek volt köszönhető, hogy az emberek egy kevésbé meggondolt mondatért célpontokká váltak? Hát annak, hogy akár a legközelebbi barátjuk is lehetett besúgó! Egy olyan ember, aki ennyira patrióta, annyira hűséges a párthoz, hogy a saját szüleit is feljelenti, ha azok nem osztják az elvtársak véleményét.
Súlyos téma, igaz? Mondjak valami még durvábbat? Mostani játékunkban, a Beholderben mi magunk is egy ilyen besúgó ember leszünk...
Adj Isten, elvtárs!
A világ, melyet bemutat nekünk a Beholder, egy sötét, gonosz hely, melyben egy végletegik menően totalitárius rendszer uralkodik. Sztálin egykori szovjet rendszerét kell elképzelnünk, csak épp cuki figurákkal és rajzokkal.
A nyitás gyorsan tudatosítja bennünk a tényt, hogy itt nem babra megy a játék, ugyanis a bevezetőben egy szerencsétlen férfit hurcol el éppen a rendőrség, hogy aztán megkínozzák, és végleg eltegyék láb alól. A következő jelenetben karakterünk egy buszon utazik éppen a nagyvárosba a családjával, és az előbbiekben pórul járt férfi munkapozícióját készülünk átvenni. Mintha ez nem lenne már így is elég para...
A munka, melyet elvállaltunk, technikailag egy mindenes pozíció egy lakóépületben. Munkaköri leírásunk kezdetben nem tartalmaz semmi furcsaságot, gondoskodnunk kell a lakók biztonságáról, képviselnünk kell őket az igényeik szerint, biztosítanunk kell az épület épségét és karbantartását... aztán lefut a szemünk a listán, és kicsit megváltoznak a dolgok. Ugyanis a párt brutálisan szigorú törvényeit fejben tartva kell majd kémkednünk a lakók után, hogy kiderítsük melyikük szegi meg a törvényeket! És bizony van egy telefonszámunk, amit tárcsázva bármely lakót feljelenthetjük a rendőrségen... nyomorult besúgók leszünk, ha tetszik, ha nem!
Na de ne szaladjunk ennyire előre, még csak most érkeztünk meg új otthonunkba! Mert hát egy 24 órás megfigyelést nem lehet távolról végezni, nekünk is be kell költöznünk családunkkal az épület alagsorába. Lesz egy irodánk, ahol minden ügyes-bajos dolgunkat elvégezhetjük, a köztes időben pedig szabadon bejárhatjuk az épületet. Az egyszerű, nem feltétlen hangulat-hű grafika megtévesztő lehet, inkább tűnik valami korlátolt mobil játéknak a Beholder, mint részletgazdag programnak, de ne hagyjuk, hogy a látszat megtévesszen bennünket!
Kezit csókolom, itt az ÁVH!
A tutorial apró lépésekben végigvezet minket azon, hogy technikailag mit tehetünk meg a Beholderben. A három legfontosabb tevékenységünk egyike a kommunikáció, és nehogy bárki azt higgye, hogy ez csak egy fölösleges időhúzás a játék részéről. Nem azért beszélgetünk, hogy elolvassunk technikailag irreleváns infókat, hanem így lesz lehetőségünk végigvinni a játékot! A legapróbb megszólalás is lehet nyom, a legapróbb megjegyzés is lehet a továbbjutásunk kulcsa, és a játék csak időnként jelzi, hogy most valami értékes infóhoz jutottunk! Minden másra magunknak kell rájönnünk!
Mert a második teendőnk az ügyintézés. Mint mindenes, számon kell tartanunk a lakókat, a begyűjtött infók alapján dokumentálnunk kell a szokásaikat, jellemzőiket, igényeiket. Na meg persze a begyűjtött infók alapján fel kell fedeznünk, ha egy-egy lakó törvénytelen módon merészel létezni!
És ez a harmadik teendőnk, a besúgás! Gyakorlatilag ez folyamatában úgy történik, hogy beszélgetünk egy lakóval, megismerjük az alap jellemzőit, majd udvariasan elköszönünk. A többi lakótól is kérdezősködünk, új infókat szerzünk. Mikor a lakó nincs otthon, szépen besurranunk a szobájába, és átkutatunk minden nyamvadék fiókot! A talált tárgyak alapján következtetéseket vonunk le az életvitelével kapcsolatban, esetleg találunk olyasmit, ami bűnjel! A párt kormány folyamatosan frissíti a korlátozásokra vonatkozó törvénykönyvét, melyet sűrűn kell tanulmányoznunk, hogy kiszúrjuk az illegális szokásait egy-egy lakónak! Persze amíg otthon vannak, nem mehetünk be a lakásukba mert megsértődnek, így rejtett kamerákat kell beszerelnünk, és megfigyelnünk a magánéletét. Gusztustalan és undorító amit csinálunk, de a Beholder legfélelmetesebb tulajdonsága, hogy rövid időn belül addiktív lesz a leskelődés...
Persze akad a megátalkodott munkánk mellett más dolgunk is, a lakóknak teljesen életszerű igényeik vannak, melyet mindenesként kötelességünk lenne teljesíteni. Ha nem tesszük, a lakók megharagszanak, és simán bajba keveredhetünk. Emellett a családunkkal is foglalkoznunk kell, feleségünk nagy áldozatot hozott azzal hogy mellettünk maradt az új munkánk ellenére, a lányunk még kisgyermek, nem tudja mi a helyes és mi nem, a fiunk pedig vékony jégen áll a pártnak való megfelelés rögös útján. Egyszerű igényeik mellett a lelkivilágukkal, és a rólunk alkotott véleményükkel is foglalkoznunk kell, különben a karrierünk mellett tönkremehet a családi életünk...
A Beholder bizonyos szemszögből egy nyomozós játék. Addig nem jelenthetünk fel senkit a rendőrségnél, amíg nincs bizonyítékunk. Csak sejteni kevés egy bűnt, muszáj utánajárnunk, muszáj leskelődnünk, hallgatóznunk, kutakodnunk. Amikor biztossá vált a bűntett, nem elég kettőt kattintani, helyette hivatalos formanyomtatványt kell kitöltenünk, és be kell nyújtanunk a feljelentésünket. Ha a hivatal rányomta a pecsétjét a jelentésünkre, a rendőrök nagy robajjal rátörnek a szerencsétlen lakóra, és agyba-főbe verik, mielőtt elhurcolnák.
Mit érezhet az ember, ha az ő döntése miatt egy másik emberrel ilyesmi történik? Megérdemelte, mert megszegte szeretett pártunk törvényeit? Vagy a bűne nem volt több rossz habitusnál, és lehet túllőttünk a célon? Esetleg sikerült akkorát kamuznunk a hivatalnak, hogy egy ártatlan embert hurcoltattunk el?
Na és mi van, ha egy olyan emberről van szó, aki közel áll hozzánk? Ha rajtakapjuk a fiúnkat, hogy drogozik? A törvénykönyv szerint a drog használata súlyos bűn, és azonnal jelenteni kell! Megtennénk? Na és ha a feleségünkről kiderül, hogy a legjobb barátnője ellenzéki szimpatizáns? Feljelenthetjük, de mit fog szólni a feleség? Na és mi van akkor, ha rajtakapunk egy lakót egy bűntetten, de ő előáll egy olyan dologgal, mely minket és egész családunkat mocskolna be? Kockáztatnánk, hogy elvitetjük és mossuk kezeinket, vagy hagyjuk hogy ott lakjon a szomszédban? Esetleg saját kezünkbe vesszük az illető kiiktatását, kockáztatva hogy rajtakap valaki minket?
A választ nem csak a bűntudatunk fogja megadni, hanem a környezetünk! A Beholder egyik legnagyobb erénye, hogy a környezetünk lereagálja a tetteinket. Talán nem tudják kezdetben, ki a besúgó, de ha ránk vetül a gyanú, többé a kutya sem bízik bennünk. A családunkkal való viszonyunk is rámehet a munkánkra, és ha ez nem lenne elég, minket is simán megfigyelhet valaki... a konfliktus elkerülhetetlen, mert minden lakónak más a személyisége, és bizony mocskos eszközökhöz kell nyúlnunk, mielőtt valaki más teszi meg helyettünk a mi kárunkra... ez az egész szituáció olyan hangulatbomba, amilyet ritkán tapasztal az ember az ilyen kaliberű játékoknál. És akkor az csak hab a tortán, hogy a rengeteg döntési lehetőség és szituáció miatt a játéknak egy tucat befejezése van. Szóval óriási tisztelet a játék készítőinek, a Warm Lamp Gamesnek.
Bájos sötétség
Na és technikailag hogy szerepel a Beholder? Nem szabad elfelejtenünk, hogy indie játékról van szó, tehát nem várhatunk el A+ minőséget. A Beholder ennek fényében egész jól teljesít, habár nem a látvány, más technikai jellemzője fogja elhozni számára a sikert.
Grafikailag a Beholder a 3d és a 2d keveréke, míg a 3d-s pályán fogunk ide-oda csúszkálni a kamerával, rajzolt karakterek sétálnak mindenfelé. A rajzok stílusa csak részben tükrözi a játék hangulatát, a fekete-fehér alakok csak formájuk alapján különböztethetők meg, más különleges jellemzőjük nagyon nem található. Kissé buta a rajzolás stílusa, az animáció pedig flashez mérten elviselhető, de van pár mozzanat amit azért illett volna szebben kivitelezni.
A kezelőfelület viszont adja a játék hangulatát, a törvény paragrafusok, a formanyomtatványok és adatlapok dosszié áradata tényleg irodai feelinget ad a Beholdernek. Egyedül a küldetéseinket jelző ablakra és a Shopra mondható, hogy túl egyszerű, ezt is be lehetett volna ültetni a játékot jellemző sötét hangulatba.
A hangokra sem fordítottak annyi figyelmet, így a játékban csak alap zörejekkel, ezerszer hallott hangokkal fogunk találkozni. A karakterek beszédénél hümmögés vagy gagyogás jelzi, hogy épp ki beszél, ami ötletnek nem rossz, bár elég olcsó megoldás.
Viszont van narratív szinkron, ami egyáltalán nem rossz, tehát ez kicsit javít a játék helyzetén, már ami a hangokat illeti.
A zene már egy fokkal pozitívabb eleme a játéknak, a hangulathoz sokban hozzájárulnak a néhol magányos, lassú dallamok, de ugyanígy piszkálja a mocskos tetteink iránt érzett bűntudatot a settenkedős zenék is.
Ítélet
A Beholder egy igazi meglepetés számomra, mert bár mindig mondogatom hogy az indie játékokban sokkal nagyobb a potenciál, mint az A+-os alkotásokban, de erre azért én se számítottam. A Beholder egy olyan témát feszeget, ami eleve kissé kellemetlen, és nem fukarkodik a lehető legmocskosabb lehetőségekkel, amiket a kezünkbe ad. Tetteink hatással vannak mindenre a környezetünkben, több befejezés elérhető, van a játékban bőven kihívás is, szóval bátran kijelenthetjük, hogy a Beholder egy határozottan jól eltalált játék lett! Ajánlom megtekintésre mindenkinek, de főleg az új élményekre éhezők tegyenek vele egy próbát!
| Review score | |
| 8.0 | A Beholder egy igazi meglepetés játék, mert témája és részletes játékmechanikája szinte újnak hat a manapság megszokott egyszerűbb játékok mellett! Indie játék, így minőségében találhatunk kivetni valót, de ezt ne hangoztassuk, mert elvisz az ÁVH... |
