Aragami - Teszt
Manapság, ha egy játékban ott van, hogy "stealth", akkor tudjuk, hogy az első 1-2 órában lopakodnunk kell, de némi tapasztalat, szint és képességek után képesek leszünk berontani a tömeg közepébe és mindenkit legyilkolni valami szuperkombóval. Ezt jelentik a lopakodós játékok. Pedig az idő hajnalán ez nem így volt. Régen még erősen izzadtunk, ha egy játék erre a témára épített. Szinte megölhetetlenek voltak az ellenfelek, egyszerűen csak akkor volt esélyünk, ha valamilyen orvgyilkos módon likvidáltuk őket, vagy egyszerűen csak ott hagytuk, hadd járőrözzenek. Biztos vannak kivételek a piacon, bár én egyet sem tudnék mondani. Ja de igen, a mostani teszt alany az pont ilyen! Az Aragami visszatér a gyökerekhez, mikor még a lopakodás lopakodást jelentett az egész játék során.
Akarva-akaratlanul szép és egyben borzalmas emlékek ütötték fel bennem a fejüket. Ha ránézünk a játékra annyit tapasztalunk, hogy valamilyen japán motívumú lopakodós cucc. Egyből beugrik a Tenchu, ami annak idején Playstation-re volt kiadva, és egy nagyszerű settenkedős, bérgyilkosos dolog volt. Még a falakból is vér ömlött, hűen az ázsiai kardozós filmekhez. Nagyszerű lopakodás technika volt rá jellemző, csapdákat helyezhettünk ki és Pókembert megszégyenítve a tetőkön közlekedtünk, hogy az őrök ne vegyenek észre. Az emlék kincstáram egy gyöngyszeme azok a képek, mikor kölyök koromban játszottam vele, bár meg kell hagyni, csak az első pályát tudtam megcsinálni, az is hónapokba tellett. Ezek után az Aragami felköthette a gatyáját, hiszen külsőre sok hasonlóságot véltem felfedezni. Reméltem, hogy a játék során nem egy másmilyen játékmenettel fogok találkozni.
Történetileg mi egy élőhalott bérgyilkost játszunk, akit megidéztek, hogy számoljon le azokkal, akik az idéző ellenségei, valamint a történet során saját múltunk darabjai is felszínre kerülnek. Mondhatni bénák lehettünk életünkben, ha már halottak vagyunk, de talán a másvilágon szerzett képességek a javunkra válhatnak, ugyanis irányítani tudjuk az árnyékok erejét! Ez nagyjából annyit jelent, hogy némi király képességek mellett, a sötétben láthatatlanak vagyunk és nem mellesleg a teleportáció áldásával is bírunk. Alaposan kidolgozott pályákon kell észrevétel nélkül végigmennünk, amik tele vannak csapdákkal és járőröző őrökkel. Mondanom sem kell, hogy egy hibát sem szabad véteni, de úgyis fogunk. Egy rossz lépés, vagy talán egy óvatlan mozdulat és máris kezdhetjük a settenkedést az utolsó mentőponttól. Mind ezt szerencsére harmadik nézetben toljuk, szóval a környezetet könnyen fel tudjuk mérni.
Lényegében célpontokat kell likvidálnunk, amik elég egyszerűek miután elértük őket. A móka csak ezután kezdődik, hiszen ha az őrök kiszúrják a halott testet, akkor szemben mondjuk egy Assassin's Creed-del, ahol a mindennapi élet hozzátartozója volt egy holttest, rögtön elkezdenek keresni minket. Érzékenyebbek az érzékeik, nagyobb vonalakban járőröznek, és mi hiába vagyunk az árnyék szülöttei, ha elkapnak minket gyakorlatilag egy ütéstől meghalunk. Visszatér a régi lopakodós játékok alapeleme: a türelmes várakozás és a helyzet pontos felmérése. Egy ilyen akció során nem egyszer fogunk perceket eltölteni mozdulatlanul, kielemezve közben a gépi ellenfelek mozgását.
Meg kell hagyni, ez a játékmenet igencsak száraz. A lopakodós témákat nehéz az első órák után feldobni, és ez talán az Aragami-nak sem sikerül. Igazából nem lehet hibának mondani, ez a stílussal jár. Viszont a fejlesztők, hogy elkerüljék az unalmas órákat, magát a játékmenetet nyitottnak csinálták meg, így a pályákat több módszerrel is végigvihetjük, szóval nem csak egy helyes út és döntés van. Emellett igazán érdekes történetet kapunk sok dialógussal, amiknek meg van a maga hátrányuk, hiszen a mélyebb érzelmi részek alatt is csak két karakter áll egymással szemben és olvassuk a szöveget egy kis dobozban. Persze van némi rajzos átvezető, de akkor sem az igazi. Indie játékról beszélünk, tehát én ezt sem mondanám hibának. Legyünk erre tekintettel és boldog lesz az életünk!
Mindezt nagyon szépen tálalva kapjuk. A grafika egyedire sikerült a különleges színválasztékkal és az enyhe kontúrokkal, szinte egy igazi japán anime hangulatát idézik. Nagyon hangulatosak a fények, különlegesen a köpenyünk, ami az árnyékban fehéren világít, ha már a testünk sötét. Persze visszatérve arra, hogy indie cuccról van szó, néhány bug fellelhető benne, például a játék nehezen kezeli azokat a pályákat, amiken sok ellenség mozog egyszer, olykor egy kis szaggatás tapasztalható, de ez nem annyira vészes, mint mondtam, tekintsünk el az alacsony költségvetés adta korlátoktól. És egyébként is egy patch-csel szerintem korrigálható. A Lince Works első játéka, és gratula nekik, hiszen nagyszerűen sikerült! Az egyedi megjelenés mellé hangulatos zene is jár, valamint az, hogy visszatérünk a lopakodós cuccok gyökereihez, újabb pirospont. Persze ez azt is jelenti, hogy a játék nehéz. Ahogy haladunk előre, egyre több képesség nyílik majd meg, de ne gondoljátok, hogy a szemtől-szembeni harc opció. Steam-en nézzétek meg, szerintem az ára is barátságos. Arról nem is beszélve, hogy egyedi módon rendelkezik többjátékos opcióval, így akár ketten karöltve és szenvedhetünk a lopakodás közben!
| Review score | |
| 8.4 | Az Aragami egy rendkívül hangulatos lopakodós játék, ahol tényleg lopakodni kell. Szemben a mai divatos és hasonló alkotásokkal, itt a settenkedést sosem tudjuk harccal kiváltani. Kénytelenek vagyunk bujkálni az árnyékban, tetőkön közlekedni, kifigyelni az ellenfelünket és ha szükséges, akkor lesből támadni. |
