Brigador - Teszt
Ez az a játék, amire ha ránézünk, vagy azt mondjuk, hogy ez egy tuti jó cucc, vagy azt, hogy mi ez maszlag. Szerencsére én és gondolom Ti is tapasztalt játékosok vagytok és tudjátok, hogy nem szabad elsőre ítélni. Arról nem is beszélve, hogy Steam-en a közösségi visszajelzés 94%-ban pozitív. Megsúgom, meg is érdemli a Brigador. Nem egy felejthetetlen élmény az tény, de ritkán jutunk már ilyen típusú játékhoz, arról nem is beszélve, hogy a modern grafikával azt hiszem kivitelezni sem lehet hasonló játékmenetet. Vagy éppen igen, de azokhoz meg bődületesen erős gép kellene. Na de szerencsére a Brigador egy rémisztően egyszerű kinézetű játék, ami igazán csekély erőforrást igényel, ám annál izmosabb tartalommal lát el minket.
Rögtön ki kell emelnem, hogy a kezelőfelület irdatlanul undorító. Piros, meg kék, meg zöld, meg cián és még sorolhatnám. Ha nem olyan kifinomult lennék, mint ahogyan azt fent említettem, rögtön léptem volna ki, de adtam neki egy esélyt. Megérte, hiszen mind ezek mögött egy kiváló játék bujkál. Van kampány és szabad rombolás is, de mindenképpen érdemes a sztorival kezdeni. Igazából ez nem sok mindent mesél, a küldetések mellett pár mondatban a miértek és a hogyanok le vannak írva, de a játékstílus miatt ez annyira mellékes, hogy én már el sem olvastam őket. Szóval azt kell tudni a Brigador-ról, egy ez egy izometrikus nézetű cucc, amit leginkább ahhoz tudnék hasonlítani, mintha a Sims 2000-re ráhúztak volna egy sötét Shadowrun filtert. A vicc az, hogy talán még a két játék keverékének is lehetne mondani. Egy gondosan felépített városban kóválygunk, ami egy koszos és komor hangulatú cyberpunk világban épült. A lényeg az, hogy kiválasztunk egy mech-et, tankot vagy repülőt és szét kell mindent bombáznunk. De tényleg. A városban minden elpusztítható: az épületek, a járgányok, a fák, de még az emberek is. És ez is a cél. Okozzunk minél nagyobb kárt, azzal, hogy rombolunk.
Persze a kampány 21 küldetésből áll, ami annyit tesz, hogy különféle városszakaszokon megadott célpontokat kell lerombolni. Könnyűnek hangzik, de természetesen semmi élvezet nem lenne benne, ha mindenféle nehezítés nélkül kéne végig játszanunk. Szóval a felállás az 1vsALL, mi a világ ellen. A város tele van katonai egységekkel, tankokkal, harckocsikkal és felfegyverzett emberekkel, akik nem akarják, hogy felrobbantsunk minden. A megoldás tehát az, hogy átgázolunk véres hulláikon és csak azért is lerombolunk mindent. És ez szó szerint így is van! A mech-ek előszeretettel tapossák agyon az alattunk rohangáló emberkéket, míg a tankok szimplán csak áthajtanak rajtuk. Különbség van, bár a lényeg ugyanaz, mindenkinek meg kell halnia.
Hogy ez ne legyen unalmas, többféle jármű a rendelkezésünkre áll. Robotokból, tankokból és repülőkből és több típus van, amiket különbözően tudunk felfegyverezni. 40 romboló eszköz közül választhatunk, amik között van egy elsődleges, másodlagos és egy speciális támadás. Az elsődleges általában valamilyen gyorsabban tüzelő fegyver, míg a másodlagos kicsivel erősebb cucc. A harmadlagosnak az a különlegessége, hogy nincs szükség munícióra a használatában, ellenben idő korlát van rajta, tehát 10-15 másodpercenként használhatjuk csak. Ellentétben a többi fegyverrel, ez inkább valamilyen védekező berendezés, mint füstgránát, EMP töltet vagy álcázó berendezés.
A játékban sokszor akadályokba fogunk ütközni. Ezek lehetnek épületek vagy falak, de a jól őrzött területek, azon kívül, hogy tele vannak ellenséggel, el vannak látva egy védekező mechanizmussal is. Ez azt jelenti, ha nem ölünk meg mindenkit gyorsan, bekapcsol a riasztó rendszer, ami felerősíti az ellenfeleinket és plusz falakat és akadályokat emel fel, amik szolgálhatnak védekezésül is akár, de mindenképpen a lassításunkért vannak ott. A mech-ek és a tankonk a space gomb segítségével tudják széttörni az akadályokat, míg a repülők csak leszállnak a földre, ezzel fedezékbe vonulva. A megoldás tehát a riadó esetén, megtalálni a jeladót, amit ha elpusztítunk, máris minden a régi kerékvágásban forog tovább.
A nagy harcok között nem árt odafigyelni a lőszerekre, hiszen ha fel sem emeljük a kezünket az egérről, hamar kifogyhatunk. Ezt könnyen pótolhatjuk a különböző töltőállomásokon, illetve az ellenfeleink is dobnak muníciót, bár ez hamar eltűnik, szóval ha nem vesszük fel időben, akkor lőttek a rakétáknak. Természetesen van pajzsunk és életünk is, ha ez lenullázódik, akkor mi is felrobbanunk. Nagyon fontos tehát, hogy messziről le tudjuk szedni az ellenséges egységeket és figyeljünk oda, hogy mire lövünk. Ha egy házba beleengedünk egy sorozatot, akkor az szimplán összeomlik, de ha ugyanezt tesszük egy benzinkúttal és mi is ott tartózkodunk, akkor már más a helyzet, hiszen a robbanás minket is magával vihet.
Ami érdekes, hogy minél többet pusztítunk egy pályán, annál több kárt okozunk az államnak és furcsaképpen ezt a pénzt megkapjuk költőpénznek. Később ebből vehetünk új gépeket, pilótákat és fegyvereket. A kampányban fix harci eszközökkel játszhatunk, de a szabad stílusban, ahol nem lassítanak a küldetések csak a rombolás van, ott már nekünk kell összerakni a számunkra legmegfelelőbb gépet. Eleinte nekem az irányítás volt furcsa. WASD-dal mozgunk, de nem az egér irányában. A kurzor csak a felső testrészt mozgatja, a lábunk, vagy éppen a lánctalpaink pedig külön mozognak. Természetesen a repülőknél egy nem gond, de minden másnál beletelik egy kis időbe, mire megszokjuk. Meg kell még említenem a zenék tökéletes hangulatát, amik segítenek beleélni magunkat egy igazi cyberpunk harci élménybe. Zseniális. Kell még valamit mondanom? Ugye nem. Uzsgyi a Steam, be a kosárba és romboljatok! A Stellar Jockeys és Gausswerks elhozta nekünk a Brigador-t, ami mindenképpen megér egy próbát. Vagy kettőt is!
| Review score | |
| 8.2 | A Brigador egy remek szórakozás azoknak, akik a városépítős játékoknál mindgg arra vágynak "bárcsak beszállhatnék egy mech-be és lerombolhatnék mindent a fenébe". |
