Stories: The Path of Destinies - Teszt

Ahol a történet mindig megváltozik...


Jó az a játék, amely mesésen tálalja fel magát az éhes játékosok számára. Példának okáért ott van a Trine és a Bastion. Szép színes grafika, aranyos, vicces, néhol megható történet, és hogy minden még mesekönyvszerű legyen, az egészet végigkommentálja a mesélő, így részleteket tudhatunk meg a világról és a főhősünk érzelmeiről is. Ebbe a sorba lép most be a Stories: The Path of Destinies című alkotás. A játék egy életre kelt mesekönyv, melyből az akció, a kaland, a jópofa karakterek és a rejtélyek megoldása sem hiányozhat.  Emlékeztek a harcos képzelet könyvekre, amik úgy megközelítőleg 15 éve voltak divatban? Tudjátok, ezek azok a történetek, melyben hőst kell készítenünk, apróbb leírásokban olvashatjuk a cselekményt és a végén mi döntünk, hogy merre indulunk el, illetve mit csinálunk. Vagy a 38. oldalra megyünk és felderítjük a kísértet kastély legmagasabb tornyát, vagy a 129-re lapozunk, ahol a pincék sötétsége vár. A könyvnek egyetlen célja volt, hogy ugyanazt a történetet több úton végig tudjuk olvasni.


Valami ilyesmi áll fent ennél az alkotásnál is. Főszereplőnk Reynardo mindig a játék elejéről kezdi a kalandját, megannyi választási lehetősége van, így ha egy történetszál befuccsol, tudni fogja, hogy legközelebb mit csináljon másképpen. Hősünk egyébként egy ravasz róka egy hatalmas karddal, aki élete hátralévő részében csak kajálni és piálni akart, de aztán mégis belecsöppent a történet közepében. Egy őrült uralkodó, egy fogadalom, pár régi ismerős és máris megkezdődik a kaland. A játékmenet meglehetősen egyszerű és borzalmasan jó ötleten alapszik. Elindulunk az utunkon, és amint választási lehetőség elé állít minket a játék, hát választunk. Sok kombináció érhető el, így az újrajátszás, ami egyébként a Stories alapja, mindig újnak fog hatni. Megmentjük azt vagy ne, megvizsgáljuk ezt vagy nem szükséges, harcoljunk vagy majd később, mind-mind olyan döntés, mely sokat számít. Annyira, hogy ha valami nem úgy sül el, ahogy gondoljunk, történetünk végén a kudarc gyümölcsébe harapunk. És mi történik ekkor? Kezdődik elölről az egész, azzal a különbséggel, hogy most már tudni fogjuk mi a helyes út.


A döntések megváltoztatása ismétlődik végig a cselekmény alatt. Szerencsére nem több órás progress-t kell újrakezdenünk, hanem csak 50-60 percet, és az új válaszokkal egészen más irányba indulhat meg a kalandunk. Mivel minden döntés más szálat hoz le, így a játék ezen része izgalmas, ám a harcokat gyorsan meg lehet unni. Egy nagyon leegyszerűsítet Batman Arkham akármelyik rész harcrendszer van, ami azt jelenti, hogy csak be le kell jönnünk a ritmusba és már mindenkit le is daráltunk. Persze később a nagyobb és több ellenfeleknél nehezebb dolgunk lesz, de Reynardo szintet lép, így ő is hatékonyabb lesz, valamint szert tesz olyan képességekre, melyek növelik a harci kapacitását. Kapunk e mellé egy primitív craft rendszert, mely során kardokat tudunk majd készíteni, amiknek más passzív hatásai vannak, de sokkal inkább kulcsként szolgálnak, hiszen pár ajtót csak a megfelelő fegyverrel lehet kinyitni.


A játék egyébként nagyon hangulatos és gyönyörű, amit a narráció csak jobbá tesz. Csodás mesés tájakat kell bebarangolnunk, ahol a fejtörők megoldása és az ugrálós feladatok is szerepet kaptak. A játék nagy baja viszont, hogy PS4-re is megjelent. Ez önmagában még nem gond, de tudjátok, hogy mi adódik ebből. Bizony, ez egy átirat. Ami azt jelenti, hogy bugos, bár csak grafikai hibákról beszélünk, de akkor is bug, viszont ami még bosszantóbb, az a mocskos és undorító optimalizatlanság. 


A Stories: The Path of Destinies szeretne i5-ös procit és 8 giga ramot megenni. És a vicc, hogy tényleg ennyi kell neki, hiszen szinte semmilyen grafikai finomítás nem állítható benne. Így vagy maxon fut a játék, vagy minimumon. De hibáknak lenniük kell, mondjuk hozzá kell tenni, hogy ezek mind olyanok, amit lehetne is javítani, ehhez képest nem nagyon érkeznek rá a frissítések. A Spearhead Games játéka tehát egy merőben döntéseken alapuló alkotás, ami egy igazi mesekönyv hangulatot teremt meg. Steam-en keressetek rá, egyáltalán nem drága ahhoz képest, amilyen élményt kapni fogtok cserébe.

Értékelés
 9.0 Játékmenet: 

A folyamatos újrakezdés és a rengeteg döntés egy nagyon érdekes játékmenetet teremt meg. Remek ötlet, bár a harcok hamar izgalmatlanná válnak.
 9.0 Hangulat: 

Mesés grafika, könyvszerű megoldások és narráció. Kell ennél több?
 8.0Grafika: 

Egyszerű modellek és tájak, de meg kell hagyni a színhasználat nagyon mesés. Ennek ellenére az átirat olyan borzalmas, amennyire csak lehet.
 8.5Hangok: 

A játék összkompozíciójába teljesen beleillik minden hanghatás.
 8.5Szavatosság:

A sok döntés és a sztori különböző irányba történe haladása nagyon élvezetes, de a harcok hamar unalmassá válnak.
Review score
 8.6
A Stories: The Path of Destinies egy nagyon érdekes is szórakoztató játék, amely egy igazi mesébe rántja bele a játékost. Szerethető karakterek, harcok, rejtélyek és kalandok, de a legfontosabb, hogy minden döntésünk másfele viszi a történet kimenetelét.
Újabb Régebbi