Stories: The Path of Destinies - Teszt
Jó az a játék, amely mesésen tálalja fel magát az éhes
játékosok számára. Példának okáért ott van a Trine és a Bastion. Szép színes
grafika, aranyos, vicces, néhol megható történet, és hogy minden még mesekönyvszerű
legyen, az egészet végigkommentálja a mesélő, így részleteket tudhatunk meg a
világról és a főhősünk érzelmeiről is. Ebbe a sorba lép most be a Stories: The Path of Destinies című
alkotás. A játék egy életre kelt mesekönyv, melyből az akció, a kaland, a jópofa
karakterek és a rejtélyek megoldása sem hiányozhat. Emlékeztek a harcos képzelet könyvekre, amik
úgy megközelítőleg 15 éve voltak divatban? Tudjátok, ezek azok a történetek,
melyben hőst kell készítenünk, apróbb leírásokban olvashatjuk a cselekményt és
a végén mi döntünk, hogy merre indulunk el, illetve mit csinálunk. Vagy a 38.
oldalra megyünk és felderítjük a kísértet kastély legmagasabb tornyát, vagy a
129-re lapozunk, ahol a pincék sötétsége vár. A könyvnek egyetlen célja volt,
hogy ugyanazt a történetet több úton végig tudjuk olvasni.
Valami ilyesmi áll fent ennél az alkotásnál is. Főszereplőnk
Reynardo mindig a játék elejéről
kezdi a kalandját, megannyi választási lehetősége van, így ha egy történetszál
befuccsol, tudni fogja, hogy legközelebb mit csináljon másképpen. Hősünk
egyébként egy ravasz róka egy hatalmas karddal, aki élete hátralévő részében
csak kajálni és piálni akart, de aztán mégis belecsöppent a történet közepében.
Egy őrült uralkodó, egy fogadalom, pár régi ismerős és máris megkezdődik a
kaland. A játékmenet meglehetősen egyszerű és borzalmasan jó ötleten alapszik.
Elindulunk az utunkon, és amint választási lehetőség elé állít minket a játék,
hát választunk. Sok kombináció érhető el, így az újrajátszás, ami egyébként a Stories alapja, mindig újnak fog hatni.
Megmentjük azt vagy ne, megvizsgáljuk ezt vagy nem szükséges, harcoljunk vagy
majd később, mind-mind olyan döntés, mely sokat számít. Annyira, hogy ha valami
nem úgy sül el, ahogy gondoljunk, történetünk végén a kudarc gyümölcsébe
harapunk. És mi történik ekkor? Kezdődik elölről az egész, azzal a
különbséggel, hogy most már tudni fogjuk mi a helyes út.
A döntések megváltoztatása ismétlődik végig a cselekmény
alatt. Szerencsére nem több órás progress-t kell újrakezdenünk, hanem csak
50-60 percet, és az új válaszokkal egészen más irányba indulhat meg a kalandunk.
Mivel minden döntés más szálat hoz le, így a játék ezen része izgalmas, ám a
harcokat gyorsan meg lehet unni. Egy nagyon leegyszerűsítet Batman Arkham akármelyik rész
harcrendszer van, ami azt jelenti, hogy csak be le kell jönnünk a ritmusba és
már mindenkit le is daráltunk. Persze később a nagyobb és több ellenfeleknél
nehezebb dolgunk lesz, de Reynardo
szintet lép, így ő is hatékonyabb lesz, valamint szert tesz olyan képességekre,
melyek növelik a harci kapacitását. Kapunk e mellé egy primitív craft
rendszert, mely során kardokat tudunk majd készíteni, amiknek más passzív
hatásai vannak, de sokkal inkább kulcsként szolgálnak, hiszen pár ajtót csak a
megfelelő fegyverrel lehet kinyitni.
A játék egyébként nagyon hangulatos és gyönyörű, amit a
narráció csak jobbá tesz. Csodás mesés tájakat kell bebarangolnunk, ahol a
fejtörők megoldása és az ugrálós feladatok is szerepet kaptak. A játék nagy
baja viszont, hogy PS4-re is
megjelent. Ez önmagában még nem gond, de tudjátok, hogy mi adódik ebből.
Bizony, ez egy átirat. Ami azt jelenti, hogy bugos, bár csak grafikai hibákról
beszélünk, de akkor is bug, viszont ami még bosszantóbb, az a mocskos és
undorító optimalizatlanság.
A Stories:
The Path of Destinies szeretne i5-ös procit és 8 giga ramot megenni. És a
vicc, hogy tényleg ennyi kell neki, hiszen szinte semmilyen grafikai finomítás
nem állítható benne. Így vagy maxon fut a játék, vagy minimumon. De hibáknak
lenniük kell, mondjuk hozzá kell tenni, hogy ezek mind olyanok, amit lehetne is
javítani, ehhez képest nem nagyon érkeznek rá a frissítések. A Spearhead Games játéka tehát egy
merőben döntéseken alapuló alkotás, ami egy igazi mesekönyv hangulatot teremt
meg. Steam-en keressetek rá, egyáltalán nem drága ahhoz képest, amilyen élményt
kapni fogtok cserébe.
| Értékelés | |
| 9.0 | Játékmenet:
A folyamatos újrakezdés és a rengeteg döntés egy nagyon érdekes játékmenetet teremt meg. Remek ötlet, bár a harcok hamar izgalmatlanná válnak. |
| 9.0 | Hangulat:
Mesés grafika, könyvszerű megoldások és narráció. Kell ennél több? |
| 8.0 | Grafika: Egyszerű modellek és tájak, de meg kell hagyni a színhasználat nagyon mesés. Ennek ellenére az átirat olyan borzalmas, amennyire csak lehet. |
| 8.5 | Hangok: A játék összkompozíciójába teljesen beleillik minden hanghatás. |
| 8.5 | Szavatosság: A sok döntés és a sztori különböző irányba történe haladása nagyon élvezetes, de a harcok hamar unalmassá válnak. |
| Review score | |
| 8.6 | A Stories: The Path of Destinies egy nagyon érdekes is szórakoztató játék, amely egy igazi mesébe rántja bele a játékost. Szerethető karakterek, harcok, rejtélyek és kalandok, de a legfontosabb, hogy minden döntésünk másfele viszi a történet kimenetelét. |
