Fragments of Him - Teszt

Egy tragikus történet, melyet akár az élet is írhatna...

Amikor egy játékkal játszunk, mindannyian szeretnénk valami mások lenni, mint amik valójában vagyunk. Csatatéren harcoló katonák, mágusok, autóversenyzők... s valójában kicsit erről is szól ez az egész, hogy kiszakadjunk a hétköznapi mivoltunkból, még ha csak pár óra erejéig is. Vannak viszont esetek, ahol a videojátékos körítés csak egy elem, egy eszköz egy történet elmesélésére. Amely által közelebb kerülhet a történetmesélő a hallgatóhoz. Egy ilyen jellegű alkotás a Fragments of Him is.

Aki nincs oda a történet orientált játékokért, az talán most nem a legjobb helyen jár. Márpedig a Fragments of Him teljes egészében nem fókuszál semmi másra sem, csak hogy egy szívbemarkoló, emberközeli történetet meséljen el a játékosoknak, melynek központi szereplője Will, egy fiatal fiú. Miután a srác egy szörnyű baleset következtében életét veszti, a hozzá közel álló személyek elmesélései alapján ismerhetjük meg jobban magát a főszereplőt, s lassan, de biztosan kibontakozik maga a bonyodalom is. Ezt nevezhetnénk önmagában központi konfliktusnak is, viszont szerintem ez így mégsem igaz, részben legalábbis.

Nehéz mindezt így írásban megfogalmazni, mivel maga a játék is, nos, próbál elég művészies lenni és meg nem szokott eszközökkel mesél. Talán maga a megjelenés az, ami első pillantásra feltűnő lehet. A játék nem használ sem éles textúrákat, sem valós idejű ultra realisztikus fényeket. Semmi ilyesmit. Kissé olyan, mint ha egy fekete-fehér művészfilmet nézne az ember. A felépített világ java része fekete, fehér és szürke színekkel operál. Egy erősen alfa verziójú stádiumban leledző játék érzetét kelti, amely csakis placeholder assetekből építkezik. Viszont ugyanakkor mégis teljes egésznek tűnik a játék. Bizonyos tárgyakra való kattintással a szereplők helyt változtatnak, tárgyak elmozdulnak, vagy kisebb cselekvéseket hajtanak végre, amelyek vizuális körítést adnak az elmesélésnek. Majdnem olyan, mint ha egy képregényt olvasna az ember, miközben fejben próbálná lejátszani lelki szemei előtt a cselekményeket. S ez nagyon jól működik a gyakorlatban.

A nyúlfarknyi történet mindössze 2 órán át tart csak, de ennyi idő mégis elég ahhoz, hogy kibontakozzon egy kerek egésszé. Will nagymamáján keresztül betekintést nyerhetünk a fiú gyermekkorába, s hogy miként vélekedik róla nagyszülője, miként is gondol a fiú jellemformálódásáról a jövőben. Sarah, az ex-barátnő monológjai az egyetemi éveket képviseli, s valójában itt is kezdjük megismerni a központi konfliktust okozó bonyodalmat, amely valamilyen szinten mindegyik félt érinti. Az időben előre-hátra ugrálva haladunk, viszont amint egy másik szereplő szemszögéből ismerjük meg ugyan azt a szituációt, akkor kezdenek el csak igazán értelmet nyerni a dolgok. Nem kell nagy megfejtésekre gondolni, egy átlagos, hétköznapi drámai történettel van dolgunk, ami mindeközben mégis szívbemarkoló tud lenni, még úgy is, hogy... nos, miként is fogalmazzak, hogy politikailag korrekt maradjak... a konfliktus Will szexuális beállítottságára építkezik, amivel én nem tudtam azonosulni. Folyamatosan az járt az eszembe, hogy: "de mégis miért dobod el mindazt magadtól, ami olyan fontos neked?" Valahogy képtelen voltam együtt érezni vele, de végül is pont ez az egészben a jó, hogy képes volt impulzusokat és reakciókat kiváltani belőlem még úgy is, hogy nincs választási lehetőségem. Ettől eltekintve azért olykor összeszorult a szívem, mert a narráció remek, amin sokat dob a kiváló zenei aláfestés és a szinkronjáték is. Nincsenek itt nagy nevek... csakis hétköznapi emberek hangalámondásai hallható csupán, amitől még inkább befogadhatóbbá válik az egész játék. S ez nagyon jól áll neki.

Sajnos nem sokat lehet mesélni erről a játékról, s nem csak azért, mert rövid, hanem mert ez tényleg egy olyan alkotás, ami csakis akkor nyújt száz százalékos kikapcsolódást, ha a részesévé válsz. Az árazását tekintve szerintem messzemenőleg túllőtték a célt a készítők, de egy mozijegy áráért mindenképpen érdemes beszerezni, garantált kikapcsolódást fog biztosítani azoknak, akik szeretnek valami újba, valami másba is belekóstolni.

Értékelés
9	Játékmenet:  Nagyon túlbonyolítani nincs mit. Csak leledzünk a térben, figyeljük a szereplők cselekvéseit és közben próbálunk azonosulni velük úgy, hogy mindezt első személy nézetből éljük át.
10	Hangulat:  A remek narratíva és egyedi tálalásmód kiváló hangulatot teremt, még úgy is, hogy mindeközben egy dráma történet részesei vagyunk.
9	Grafika:  Kicsit nehéz helyzetben vagyok, mert mint már említettem, a látvány elég egyedi, letisztult, steril és művészies, viszont ezzel egyidejűleg ezelőtt nem sokat látott megoldásokat alkalmaz, amelyek remek történetmesélő eszköz vizuális szempontból.
8.5	Hangok:  A szinkronon kívül nem sok hang van a játékban, viszont a szereplők megszólaltatása remek iparos munka, amitől még inkább hétköznapinak érződik az egész sztori.
5	Szavatosság: Egyszeri végigjátszás után nem hiszem, hogy magától bárki leülne ismét a játék elé... hisz minek, ha már úgy is ismeri a történetet. Esetleg egy családtaggal, vagy közeli ismerőssel újra nekifutva lehet érdemes többször is végigzongorázni rajta, de annyi szufla azért nincs benne sajnos.
Review score
8.5	Aki egy kicsit érzékenyebb, és szereti a drámai történeteket, annak a Fragments of Him maradandó emléket fog okozni. Minimalista és rövid, de amit el akar érni, azt vitathatatlanul el is éri, s milyen jól csinálja mindezt!