Mindig is nagy figyelmet érdemeltek az Epic Games játékai, pláne most, hogy fejlesztik a Paragon-t és a szóbeszéd alapján nem
fognak már foglalkozni single player játékokkal. Bár az igazsághoz
hozzátartozik, hogy jelen esetben csak a kiadó szerepet töltik be, a dicsőség a
chAIR Entertainment-et illeti. Egy
remastered játékról lesz most szó, és talán Ti is úgy vagytok vele, mint én. Ha
meglátom egy játék mögött azt a kifejezést, hogy „remastered” akkor nagyjából
annyira zsongok be, mintha egy Call of
Duty részt jelentettek volna be, vagy kapnánk egy századik Tryndamere skin-t. Persze van párszor,
hogy jól sülnek el a dolgok, nem azt mondom, hogy nem, de számomra a remastered
azt jelenti, hogy egy régebbi jó játékra ráerőltettek valami modern grafikai
motort, egy rakás effektet, de részleteiben csúnya az egész, optimalizálatlan,
bugos és a játékmenet nagy minőségromláson esett át. Pár dolog az előbb
felsoroltakból most is igaz lesz, de a Shadow
Compley Remastered egy jó alkotás lett. Mondjuk annyira nem régi cucc, pár
éves csak az eredeti, de valamiért úgy gondolták a fejlesztők, hogy sokak
örömére és kevesek bánatára, kicsit megturbózzák és kiadják újra a friss
platformokon. És hogy ez jó ötlet volt-e? Naná! Ez egy baromi jó cucc!
A játéknak vannak gyengeségei, mint például a történet.
Semmi nem derül ki, hogy ki mikor hol miért és mivel, hanem belecsöppenünk egy
harcba, és ez az a tipikus harci jelenet, mikor a játék elején az első küldetésben
minden képességünk megvan, aztán 2 perc után a történet egy teljesen másik
szálon kezdődik el, és mi is a nullán vagyunk, híján minden képességnek, amit
az előző misszió során kipróbálhattunk. Én nem komálom az ilyeneket, meglettem
volna vígan, ha kimarad az előbbi jelenet. Szóval túrázunk az erdőben a
barátnőnkkel, aki előre siet egy barlangba szétnézni, és mire mi is oda érünk,
kiderül, hogy a sziklák alatt egy titkos katonai komplexum van és a csajt
rögtön elrabolják a gonosz emberek, hiszen azt hiszik, ő egy kém. Mi azért nem
vagyunk képzetlenek, habár megtagadtuk a szolgálatot, azért likvidáló
képességek birtokában vagyunk, így kezdődhet az oldalnézetes lövölde.
A Shadow Complex
Remastered legkirályabb, legmegbecsültebb és legértékelhetőbb eleme az maga
a játékmenet, ami egy az egyben Super
Metroid. Oldal nézetes, a térkép és a pályák apróbb síkidomokra vannak
bontva, amik egymás mellett, illetve alul és felül helyezkednek el. Habár csak
egy irányba tudunk haladni, ezt megtehetjük több útvonalon és a titkos szobák
száma szinte a rengeteggel egyenlő. De tényleg, minden ötödik egységben van
valamilyen fejlesztés, amit nem könnyű megtalálni. Szóval mászni kell, kúszni,
falon felkapaszkodni és ugrani. Van fegyverünk és gránátunk, mind a kettő a
történet előrehaladtával fejlődik. Ahogy a cselekmény kiteljesedik, úgy jutunk
hozzá a nagyobb és erősebb eszközökhöz, amik még hatékonyabb gyilkilógéppé,
pardon, megmentővé tesznek. Ugye, az alaptörténet, hogy mentsük meg a lányt.
Igaz, oldalnézetes és teljesen retro hatású játékról van
szó, mégis sok modern fogás található benne. A meghúzott grafikán és az
effekteken kívül, amik egyébként szépen és megfelelően optimalizálva lettek
belerakva, sokszor találkozunk filmes átvezető videókkal, így hangulatilag még
érdekesebb az egész. A harcrendszer igazán egyszerűnek tűnik, ám kicsit
bonyolult a célzás és emiatt sokszor idegesítő helyzetekbe kerülünk. Annak
ellenére, hogy mi csak előre és hátra tudunk haladni, maga a pálya
háromdimenziós, tehát térben helyezkednek el az ellenségeink. Ez azt jelenti,
hogy lehetnek előttünk vagy mögöttünk katonák, de attól a vonaltól, amelyiken
mi mozgunk, bentebb is helyezkedhetnek el. Például egy raktárban, ahol a
háttérben emelvények és korlátok vannak, ott is lehetnek ellenségek. Ők
hozzájuk nem tudunk odaférni, mert a mi mozgási lehetőségeink nem érvényesek
arra, ellenben le tudjuk őket lőni. Van egy automata célzás, ami annyit tesz,
hogy a legközelebbi ellenfelet célozzuk meg, ha lenyomjuk a tüzelés gombot és
itt jönnek a problémák. Tegyük fel, hogy a pálya másik sarkán van egy katona,
akit le akarunk lőni, de a háttérben egy rámpán van egy másik, ami közelebb van.
Ha elkezdünk lőni, akkor ezt az ellenfelet fogja a játék nekünk célba venni és
ha mondjuk ez egy fedezék mögött van, akkor csak felhívjuk magunkra a
figyelmet. Lehetőség van manuális célzásra, de ez is úgy van megoldva, hogy
automatikusan a közelebbi célpontra fókuszáljon, pont amiatt, mert az
ellenfelek térben helyezkednek el. Így mindenféleképpen csak a közelebbi
célpontot tudjuk megtámadni, nincs isten ami a célkeresztünket a távolabbira
helyezné.
Sokszor emiatt annyi a lopakodós megoldásoknak, bár ez nem
is a játék erőssége. Lehetőség van közelharcra, de nem annyira, mint
gondoljátok. Ez csak abból áll, hogyha közel megyünk egy ellenfélhez és
megnyomunk egy gombot, akkor leütjük, lerúgjuk vagy lefejeljük, attól függ,
hogy milyen animációt ad be a játék. Vicces és csendes megoldás ez az ellenségek
eltakarításához és nem mellesleg achi jár érte. A későbbi játék során
összegyűjtünk egy igazi vasember ruhát, amit egyébként az első bevezető
küldetés során is kipróbálhattunk. Ez több páncélt, nagyobb tűzerőt és
rakétameghajtást biztosít. Érdemes egyébként a titkos helyeket felkutatni és
észben tartani azokat a szobákat, amikhez később, valamilyen új eszköz
birtokában kell visszatérni, hiszen tárkapacitást és életnövelést csak az
elrejtett pluszokból nyerünk. Maga a térkép egy nagy hatalmas terület és nincs
lehetőségünk mentésekre, hanem mindig el kell érnünk egy biztonságos szobát,
ahol feltölthetjük készleteinket és innen kezdünk, ha elhalálozunk.
A kalandozások során tehát sok olyan szobát fogunk találni,
ahol valamilyen megoldásra lesz szükség a továbbjutáshoz. Valamit előzetesen ki
kell kapcsolni, vagy be, esetleg szét kell robbantani egy ajtót. A nyers
lövöldözésen kívül azért nagy hangsúly van az akrobataképességeken, az ugrás és
a mászás szinte mindig jelen van. Nem egyszer bocsátkozunk majd nagy csatákba,
vagy éppen menekülésekbe. Ami király, hogy a boss harcok sincsenek
elhanyagolva. Nagy robotok ellen küzdeni mindig móka. A remastered verzió tehát
húzott grafikát, finomabb fizikát és új tartalmakat foglal magába. Több és
nehezebb játékmód, valamint helyett kapott egy Proving Grounds elem, melyben szabadon darálhatjuk az
ellenfeleinket. Én gamepad-del toltam, de már a billentyűzet/egér kombináció is
elérhető, valószínűleg a célzós probléma ezzel kicsit könnyebben vehető. Pár
bugot azért észleltem, szerencsére nem olyan nagyokat, néha beakadt a térkép,
amikor megnyitottam. A játék szépen fut, jól optimalizálható, így mindenképpen
egy sikeres kiadásról beszélhetünk. A Shadow
Complex Remastered nagyjából tizen pár órás játékidőt tartalmaz, de ettől a
stílustól nem is kell több. Steam-en keressetek rá, kevés olyan alkotások
egyike, ami szerintem megfelelően van árazva.
| Értékelés | |
| 9.5 | Játékmenet:
Igazi retro lövöldözés móka, amit már a Metroid sorozatban megkedveltünk. |
| 8.5 | Hangulat:
Minden adott, egy kellemes lövöldözéshez. |
| 8.5 | Grafika: Jó kis Unreal 3-as grafika, ami szintén retro hatást kelt. Ennek ellenére minden szép, kellően megteremti a hangulatot a játékhoz. |
| 8.0 | Hangok: A szinkronok és a zajok jók, a zene teljesen felejtős. |
| 9.0 | Szavatosság: Az első végigjátszás nem enged majd felkelni. Később csak a játék nehézsége adhat új élményeket, illetve a rengeteg kihagyott titkos szoba, mert először biztos lesz olyan, amit nem veszünk észre. |
| Review score | |
| 8.7 | A Shadow Complex Remastered egy igazi oldalnézetes lövölde, mely sok újdonságot hordoz magában, aminek egy része köszönhető a felújításnak, de valójában modern másolata a retro játékok elitjének. |