Shadow Complex Remastered - Teszt

Igazi kis Metroid móka...


Mindig is nagy figyelmet érdemeltek az Epic Games játékai, pláne most, hogy fejlesztik a Paragon-t és a szóbeszéd alapján nem fognak már foglalkozni single player játékokkal. Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy jelen esetben csak a kiadó szerepet töltik be, a dicsőség a chAIR Entertainment-et illeti. Egy remastered játékról lesz most szó, és talán Ti is úgy vagytok vele, mint én. Ha meglátom egy játék mögött azt a kifejezést, hogy „remastered” akkor nagyjából annyira zsongok be, mintha egy Call of Duty részt jelentettek volna be, vagy kapnánk egy századik Tryndamere skin-t. Persze van párszor, hogy jól sülnek el a dolgok, nem azt mondom, hogy nem, de számomra a remastered azt jelenti, hogy egy régebbi jó játékra ráerőltettek valami modern grafikai motort, egy rakás effektet, de részleteiben csúnya az egész, optimalizálatlan, bugos és a játékmenet nagy minőségromláson esett át. Pár dolog az előbb felsoroltakból most is igaz lesz, de a Shadow Compley Remastered egy jó alkotás lett. Mondjuk annyira nem régi cucc, pár éves csak az eredeti, de valamiért úgy gondolták a fejlesztők, hogy sokak örömére és kevesek bánatára, kicsit megturbózzák és kiadják újra a friss platformokon. És hogy ez jó ötlet volt-e? Naná! Ez egy baromi jó cucc!


A játéknak vannak gyengeségei, mint például a történet. Semmi nem derül ki, hogy ki mikor hol miért és mivel, hanem belecsöppenünk egy harcba, és ez az a tipikus harci jelenet, mikor a játék elején az első küldetésben minden képességünk megvan, aztán 2 perc után a történet egy teljesen másik szálon kezdődik el, és mi is a nullán vagyunk, híján minden képességnek, amit az előző misszió során kipróbálhattunk. Én nem komálom az ilyeneket, meglettem volna vígan, ha kimarad az előbbi jelenet. Szóval túrázunk az erdőben a barátnőnkkel, aki előre siet egy barlangba szétnézni, és mire mi is oda érünk, kiderül, hogy a sziklák alatt egy titkos katonai komplexum van és a csajt rögtön elrabolják a gonosz emberek, hiszen azt hiszik, ő egy kém. Mi azért nem vagyunk képzetlenek, habár megtagadtuk a szolgálatot, azért likvidáló képességek birtokában vagyunk, így kezdődhet az oldalnézetes lövölde.


A Shadow Complex Remastered legkirályabb, legmegbecsültebb és legértékelhetőbb eleme az maga a játékmenet, ami egy az egyben Super Metroid. Oldal nézetes, a térkép és a pályák apróbb síkidomokra vannak bontva, amik egymás mellett, illetve alul és felül helyezkednek el. Habár csak egy irányba tudunk haladni, ezt megtehetjük több útvonalon és a titkos szobák száma szinte a rengeteggel egyenlő. De tényleg, minden ötödik egységben van valamilyen fejlesztés, amit nem könnyű megtalálni. Szóval mászni kell, kúszni, falon felkapaszkodni és ugrani. Van fegyverünk és gránátunk, mind a kettő a történet előrehaladtával fejlődik. Ahogy a cselekmény kiteljesedik, úgy jutunk hozzá a nagyobb és erősebb eszközökhöz, amik még hatékonyabb gyilkilógéppé, pardon, megmentővé tesznek. Ugye, az alaptörténet, hogy mentsük meg a lányt.


Igaz, oldalnézetes és teljesen retro hatású játékról van szó, mégis sok modern fogás található benne. A meghúzott grafikán és az effekteken kívül, amik egyébként szépen és megfelelően optimalizálva lettek belerakva, sokszor találkozunk filmes átvezető videókkal, így hangulatilag még érdekesebb az egész. A harcrendszer igazán egyszerűnek tűnik, ám kicsit bonyolult a célzás és emiatt sokszor idegesítő helyzetekbe kerülünk. Annak ellenére, hogy mi csak előre és hátra tudunk haladni, maga a pálya háromdimenziós, tehát térben helyezkednek el az ellenségeink. Ez azt jelenti, hogy lehetnek előttünk vagy mögöttünk katonák, de attól a vonaltól, amelyiken mi mozgunk, bentebb is helyezkedhetnek el. Például egy raktárban, ahol a háttérben emelvények és korlátok vannak, ott is lehetnek ellenségek. Ők hozzájuk nem tudunk odaférni, mert a mi mozgási lehetőségeink nem érvényesek arra, ellenben le tudjuk őket lőni. Van egy automata célzás, ami annyit tesz, hogy a legközelebbi ellenfelet célozzuk meg, ha lenyomjuk a tüzelés gombot és itt jönnek a problémák. Tegyük fel, hogy a pálya másik sarkán van egy katona, akit le akarunk lőni, de a háttérben egy rámpán van egy másik, ami közelebb van. Ha elkezdünk lőni, akkor ezt az ellenfelet fogja a játék nekünk célba venni és ha mondjuk ez egy fedezék mögött van, akkor csak felhívjuk magunkra a figyelmet. Lehetőség van manuális célzásra, de ez is úgy van megoldva, hogy automatikusan a közelebbi célpontra fókuszáljon, pont amiatt, mert az ellenfelek térben helyezkednek el. Így mindenféleképpen csak a közelebbi célpontot tudjuk megtámadni, nincs isten ami a célkeresztünket a távolabbira helyezné.


Sokszor emiatt annyi a lopakodós megoldásoknak, bár ez nem is a játék erőssége. Lehetőség van közelharcra, de nem annyira, mint gondoljátok. Ez csak abból áll, hogyha közel megyünk egy ellenfélhez és megnyomunk egy gombot, akkor leütjük, lerúgjuk vagy lefejeljük, attól függ, hogy milyen animációt ad be a játék. Vicces és csendes megoldás ez az ellenségek eltakarításához és nem mellesleg achi jár érte. A későbbi játék során összegyűjtünk egy igazi vasember ruhát, amit egyébként az első bevezető küldetés során is kipróbálhattunk. Ez több páncélt, nagyobb tűzerőt és rakétameghajtást biztosít. Érdemes egyébként a titkos helyeket felkutatni és észben tartani azokat a szobákat, amikhez később, valamilyen új eszköz birtokában kell visszatérni, hiszen tárkapacitást és életnövelést csak az elrejtett pluszokból nyerünk. Maga a térkép egy nagy hatalmas terület és nincs lehetőségünk mentésekre, hanem mindig el kell érnünk egy biztonságos szobát, ahol feltölthetjük készleteinket és innen kezdünk, ha elhalálozunk.



A kalandozások során tehát sok olyan szobát fogunk találni, ahol valamilyen megoldásra lesz szükség a továbbjutáshoz. Valamit előzetesen ki kell kapcsolni, vagy be, esetleg szét kell robbantani egy ajtót. A nyers lövöldözésen kívül azért nagy hangsúly van az akrobataképességeken, az ugrás és a mászás szinte mindig jelen van. Nem egyszer bocsátkozunk majd nagy csatákba, vagy éppen menekülésekbe. Ami király, hogy a boss harcok sincsenek elhanyagolva. Nagy robotok ellen küzdeni mindig móka. A remastered verzió tehát húzott grafikát, finomabb fizikát és új tartalmakat foglal magába. Több és nehezebb játékmód, valamint helyett kapott egy Proving Grounds elem, melyben szabadon darálhatjuk az ellenfeleinket. Én gamepad-del toltam, de már a billentyűzet/egér kombináció is elérhető, valószínűleg a célzós probléma ezzel kicsit könnyebben vehető. Pár bugot azért észleltem, szerencsére nem olyan nagyokat, néha beakadt a térkép, amikor megnyitottam. A játék szépen fut, jól optimalizálható, így mindenképpen egy sikeres kiadásról beszélhetünk. A Shadow Complex Remastered nagyjából tizen pár órás játékidőt tartalmaz, de ettől a stílustól nem is kell több. Steam-en keressetek rá, kevés olyan alkotások egyike, ami szerintem megfelelően van árazva.

Értékelés
 9.5 Játékmenet: 

Igazi retro lövöldözés móka, amit már a Metroid sorozatban megkedveltünk.
 8.5 Hangulat: 

Minden adott, egy kellemes lövöldözéshez.
 8.5Grafika: 

Jó kis Unreal 3-as grafika, ami szintén retro hatást kelt. Ennek ellenére minden szép, kellően megteremti a hangulatot a játékhoz.
 8.0Hangok: 

A szinkronok és a zajok jók, a zene teljesen felejtős.
 9.0Szavatosság:

Az első végigjátszás nem enged majd felkelni. Később csak a játék nehézsége adhat új élményeket, illetve a rengeteg kihagyott titkos szoba, mert először biztos lesz olyan, amit nem veszünk észre.
Review score
 8.7
A Shadow Complex Remastered egy igazi oldalnézetes lövölde, mely sok újdonságot hordoz magában, aminek egy része köszönhető a felújításnak, de valójában modern másolata a retro játékok elitjének.

Összes oldalmegjelenítés