Better Late Than DEAD - Teszt

 

Jobb későn, mint holtan. Bár ezúttal talán mégis jobb lett volna holtan.

Aki követi a PC-s játékipar eseményeit, az tudja, mekkora divat lett az utóbbi időben túlélőjátékot csinálni. Főleg indie fejlesztőcsapatok haraptak rá a témára, valószínűleg mivel egyike a kevés, többé-kevésbé közérdeklődésre számot tartó tárgyköröknek, melyeket a nagyobb mammutkiadók még nem sajátítottak ki maguknak. Hogy csak pár címet említsek az utóbbi évek kínálatából, ott az izometrikus nézetű, rajzolt grafikájú, egész komoly sikert aratott Don't Starve, a túlélést a folyamatos bujkálással ötvöző Sir, You Are Being Hunted, az alaphelyzetet zombikkal fűszerező How to Survive, a háború depresszív atmoszféráját kiválóan bemutató This War of Mine, vagy épp a teljes körű túlélőélményt hóviharos, jeges környezettel még tovább nehezítő The Long Dark. Ebbe a ringbe próbált meg most beszállni az Odin Game Studio által fejlesztett Better Late Than DEAD, de sajnos rögtön az első menetben elhasalt. Lássuk, miért.

Storyline szempontjából a játék még akár ígéretes is lehetne. Az állóképekből összenyesett intró során szemtanúi lehetünk, ahogy hősünket ismeretlenek egy koporsószerű ládába zárva a tengerbe hajítják egy hajó fedélzetéről. Bozontos protagonistánk dobozából kitörve egy elsőre elhagyatottnak tűnő sziget idilli tengerpartján tér magához, az egyetlen ingóságát képező, csecsemőt ábrázoló fényképpel a kezében. A gond csak az, hogy se a gyermek, se a saját nevét nem tudja, ahogy mást se nagyon. Valami rejtélyes okból ugyanis semmire nem emlékszik partot érése előttről. Nem egy Oscar-díjas forgatókönyv, elvégre ezzel a "nem emlékszel semmire, de majd jól kinyomozod mi történt" szcenárióval már kalandfilmektől vígjátékokig mindenhol találkozhattunk, de mindenképp ígéretes kezdet, főleg túlélőjáték viszonylatban. Erre egész jó sztorit lehet építeni, nem igaz? Hát sajnos csak lehetne, ugyanis a csavaros cselekménynek az első átvezető után gyakorlatilag búcsút is inthetünk.

Első lépéseink után kiderül, hogy a sziget nem is olyan elhagyatott, ugyanis rögtön átbotlunk pár bezsákolt hullán, illetve a játék által kvázi kezdőkészletként nagylelkűen elszórt mangókon, és vizes palackokon. Ellátmányunkat felmarkolva, lelkesen és tettre készen, szájízünk szerint belső-, illetve külső nézetből is nekivághatunk a vadonnak (minden új játéknál a sziget egy véletlenszerű pontján kezdünk), és felfedezhetjük a sziget szívében ránk váró kalandokat. Aztán mikor még másfél óra múlva is a kalandokra várunk, akkor kezd lankadni a lelkesedés. Nem viccelek, a Better Late Than DEAD az a játék, ahol szó szerint órákig tudsz caplatni fel-alá, anélkül, hogy bármi, de tényleg BÁRMI történne. Időnként épületcsoportokba botlunk, melyek az esetek többségében az egymásra két tojásként hasonlító, hiányos berendezésű deszkakunyhókból állnak, melyeket jó túlélőként érdemes azonnal feltúrni, bár általában csak meglehetősen szegényes, és érdektelen loot a jutalmunk.

Megjegyzem, észrevételem szerint a játék random módon generálja a felvehető tárgyakat, csak épp valami nem stimmel azzal a randomgenerálással. Első játékom során több mint félóra kutakodás után találtam meg első fegyveremet, egy rozsdás vascsövet, majd a továbbiakban szinte csak rongydarabokat és olajosdobozokat dobott elém a balsors, a második nekifutásnál meg negyedóra után már (tök feleslegesen) 5 darab késem, meg 6 darab öngyújtóm volt. A fokozhatatlanul izgalmas kalandozás katarzisait a sziget élővilágával való konfrontációk jelentik. Szökőévente egyszer ugyanis belebotlunk valami rossz szándékú ragadozóba, ami tapasztalataim szerint az ártalmatlan szarvasokat és kacsákat nem számítva lehet farkas, medve, illetve krokodil. He? Igen, érdekes kombináció. A növényzet ugyanilyen meglepő, ugyanis a látszólag trópusi égövi környezetben egymástól arasznyira állnak pálmák, európai tölgyek, de még mediterrán fenyőfélék is. Érdekes. Na mindegy, mint említettem időnként (ritkán) ránt tör valami ellenszenves húsevő, akit csövünkkel/késünkkel egy parázs viadal (idétlen és béna csapkodás) során átküldhetünk az örök vadászmezőkre, majd tetemét egy kattintással varázslatosan két-három szelet nyers steakké változtathatjuk. Hmm. Túlélésből jeles.

Az említett vegyes növényzet

Ezek után logikus lenne kétségbeesésünkben abba kapaszkodni, hogy majd az intró során felvezetett sztori megmenti a játékot. De nem. Mint már említettem, a sztori, mint olyan, megszűnik létezni első lépéseink után. Fosztogatás közben ugyan számos papírfecnit találhatunk, melyek rejtélyesnek szánt, de inkább érdektelen és semmitmondó tartalmai szerint valamilyen titkos, állatkísérletekkel foglalkozó, föld alatt laboratórium van valahol a sziget közepén, ahol persze valami rosszul sült el, az állatok kiszabadultak, a humán erőforrás nagy része pedig így vagy úgy, de elhalálozott. Az üzenetek néhol azt sejtetik, hogy az események hátterében esetleg a kísérletekért felelős, háttérben meghúzódó, titokzatos vezetőség állhat, illetve egy ponton olyasmit is olvashatunk, hogy a laborba bizonyos kulcsokat gyűjtve juthatunk be, de megmondom őszintén, a több órás tesztelés során még csak nyomát sem láttam az említett komplexumnak, ahogy nagyon másnak sem.

Az éjszakai látási viszonyok

Hogy ne csak szapuljam a játékot, meg kell említenem a kraftolási rendszert, ami egész jópofa, még ha a benne rejlő potenciál nagyrészt kihasználatlan is marad. Az ennek dedikált inventory felületre belépve szabadon kombinálgathatjuk kalandozásaink során felmarkolt kevés, és elég egysíkú tárgyainkat. Emellett a kraftolás során arzenálunk két alapvető tagja a kötés és a vágás, melyeket kvázi "összetevőként" beillesztve az alkotóelemek közé gyárthatunk hasznos használati tárgyakat. Például vérzés elállítására szolgáló bandázst rongy+vágás, fáklyát pedig bot+rongy+kötés+olaj módszerrel készíthetünk. Ezzel a metódussal összetettebb dolgokat, például akár kunyhókat is építhetünk, de egyrészt az összetevők ritkák, mint a fehér holló, másrészt őszintén, ki akarna egy ilyen dögunalmas szigeten házat építeni? Barkácsolási kapacitásunkat így inkább csak kaja-pia kategóriákban fogjuk tudni kamatoztatni, mivel emberünk idővel nem meglepő módon éhezni, illetve szomjazni kezd. Valamint esőben meg is tud fagyni, mondjuk nem értem, hogy egy trópusi égövi szigeten mitől fagy valaki halálra egy futó záportól, de már meg sem kérdezem. Lépjünk tovább.

Audiovizuális tekintetben megint csak nem tudok jókat mondani a programról. A grafikai összkép hunyorítva, másfél méterre állva a monitortól még elmegy, közelebb érve azonban menthetetlenül feltűnik, hogy igen-igen ósdi látványvilággal van dolgunk, a textúrák csúnyák, a modellek szögletesek, a növényzet meg többnyire 2D-s lapkákkal operál. A fény-árnyék effektektől sem voltam elájulva, naplementekor akárhogy kerestem, nem tudtam megtalálni a horizonton lebukó Napot, viszont hirtelen rohadt sötét lett, de értsd, tényleg olyan sötét, amiben az orráig is alig lát az ember. Az emberi és állati mozgásanimációk többnyire csak simán idétlenek, kivéve az ugrásanimáció, ami egyenesen röhejes. Mindent összevetve nem vagyok túl szigorú, ha azt mondom, hogy ez egy 10 évvel ezelőtti vizuális színvonal. Ugyanakkor itt megemlíteném, hogy a hab a tortán, hogy mindez a tesztkonfigként szolgáló, 12 GB memóriával, i5 4590 típusú precosszorral, és GTX 970 G1 VGA-val szerelt gép alatt 30 FPS körüli átlagot produkált, ami egyszerűen nevetséges. A ronda játék még bocsánatos bűn, a ronda és optimalizálatlan már nem annyira.

 Gyalogos kacsavadászatra is van lehetőség. Késsel.

A hanghatásokra már nem is térnék ki részletesebben, lényeg, hogy hősünk fülsértően puffogó lépteinek, illetve az ijesztően rapszodikusan változó, időnként tök randomra a semmiből felharsanó, majd semmibetűnő, borzongatónak szánt, de inkább baromi idegesítő és oda nem illő dallamoknak a többedik órai hallgatása után komoly kedvem lett volna egyszerűen nullára levenni a játék hangjait, és úgy játszani tovább (egyszer meg is tettem).

Végítéletként mondjuk ki: a Better Late Than DEAD finoman, nagyon finoman szólva nem fog bekerülni a túlélő indie-k Valhallájába. Sajnos senkinek nem tudom ajánlani, hacsak a közeljövőben nem kerülnek kiadásra nagy, és komoly javítások hozzá, melyek orvosolják a játék számos, és durva hibáját.

Értékelés
4.0	Játékmenet:  Csiszolatlan, sekélyes, és pillanatok alatt unalomba fullad. Ezen még az egyébként ötletes kraftolási rendszer sem tud segíteni.
7.0	Hangulat:  Tulajdonképpen meg tud lenni a varázsa az elég érdektelen szigeten való kóválygásnak, ha épp nem a szörnyű hangok miatt csikorgatjuk a fogunkat.
4.5	Grafika:  Elavult, csúnyácska, és borzalmasan optimalizálatlan. Ejnye.
5.5	Hangok:  Nem elég, hogy gyengék a hangok, de még igen repetitívek is. Extenzív halkítás ajánlott.
6.0	Szavatosság: Attól függ, ki mennyit bír ki előtte. Én a tesztelés végén komoly megkönnyebbüléssel tettem le.
Review score
5.4	Nem szeretek ilyet írni, de unalmas, technikailag és tartalmilag egyaránt kiforratlan, és mindent összevetve meglehetősen gyenge játék. A műfaj fanatikusainak sem feltétlenül ajánlom.