2015. október 28., szerda

Ironkraft - early access teszt

 

Kipróbáltuk a magyar fejlesztésű, autós daráldát...

Magyar fejlesztésű játékot tesztelni mindig izgalmas, ezúttal a budapesti székhelyű Invoker Studios első nekifutását, az Ironkraftot vehettük górcső alá.

A játék early acess, azaz korai hozzáférésű fázisban van, történetét tekintve pedig egyelőre csak feltételezésekbe bocsátkozhatunk, de a sztori egyébként sem hangsúlyos, a lényeg az autós kaszkadőrmutatványokon van, és minél több náci zombi lelövöldözésén, illetve el-, szét-, és agyoncsapásán. Igen, jól hallottátok a náci zombikat, ugyanis ha mást nem is tudunk a történetről, az hamar világossá válik, hogy egy okkult Harmadik Birodalom által megszállt, alternatív Európában járunk, ahol a friccek zombikatonák mellett körfűrészes repülő csészealjakkal, és egyéb, abszolút elborult harci géppel képviseltetik magukat, mi pedig amolyan világháborús Mad Max-ként, sufnituningolt gyilkológéppé átalakított négykerekűkkel csaphatunk oda az elnyomásnak, illetve fuvarozhatunk különböző portékákat a földrész különböző pontjai között. Játékkörnyezet szempontjából leggyakrabban Európa nagyvárosai, illetve ezek külterületei szolgáltatják a játszóteret ámokfutásunkhoz, az első pályán speciel pont Budapesten rongyolhatunk át, megfordulhatunk többek között a Batthyány téren, a Parlamentnél, a Vörösmarty tér földalatti-alagútjában, és így tovább.

A játék stílusát tekintve 2,5D scroller, azaz alapvetően 3D környezetben játszódó, de oldalnézetes konstrukció, melyben a kamera a főszereplőre (azaz annak járművére) fixálva mozog jobbra, illetve balra. Akinek elsőre a zsáner legnagyobb klasszikusa, a szintén kis hazánkban megfogant, immár 15 éves Elasto Mania, illetve annak modern újragondolása, a Trials Fusion ugrik be, az jó helyen keresgél; a náci zombikat és járműveink kerekeinek számát leszámítva az alap ugyanaz. A W és S billentyűkkel szabályozzuk az előre- és hátramenetet, míg az A és az S gombokkal billenthetjük járművünket előre és hátra. A játék fizika szempontjából még eléggé gyerekcipőben jár, mivel jelenleg akár egy helyben állva is kedvünkre pörgethetjük a vasat, illetve egy nagyobb ugratás után büntetlenül érkezhetünk akár fejtetőre is, mivel egy könnyed gombnyomással egy pillanat alatt újra négy kerékre pöckölhetjük szerencsétlen autónkat. A gépek mozgása is elég súlytalan még, túlságosan felgyorsulni nem tudunk, és a levegőben röpködés is kissé pingponglabda hatású.


Az ellenség több formában is az életünkre tör, a röpködő csészealjak, lángszórós drónok, és a menthetetlenül elcsapásra ítélt, puskával vagy kézigránáttal felszerelt zombikatonák mellett találkozhatunk például szintén körfűrésszel felszerelt, agresszív acélhernyókkal is, amik nem nyugszanak, amíg véglegesen ki nem idegelnek minket a világból. Az alapvető, négy autótípust a pályákon szerzett, és az azok teljesítéséért kapott kreditekből tovább cicomázhatjuk, több lépésben fejleszthető a karosszéria, a páncélzat, a motor, az alváz és az üzemanyagtartály, ezen felül különféle tűz- és zúzófegyvereket, illetve akár rakétahajtóművet is aggathatunk a masina több pontjára. Úgy vettem észre, hogy az irányítás kissé bugos még, mivel a segédlet intenzív használata ellenére se tudtam működésre bírni az időlassítás funkciót, és a nitrót is csak egyszer, egy röpke másodperc erejéig sikerült aktiválni, az eszeveszett triplaszaltók ellenére, amik a nitrómérőt hivatottak feltölteni.

Grafika és hanghatások tekintetében érződik az early access fázis, mindazonáltal látszik a potenciál. A zombik mindig ugyanazon a hangok hördülnek fel mikor átmegyünk a nyakukon háromtonnás minitankunkkal, és a fegyverropogás is elég harmatos egyelőre, de ezeken könnyen lehet segíteni a teljes verzió megjelenéséig. A pályák alatt hallható zenei aláfestés egyedi, és egész kellemes, viszont a folyamatos ismétlés miatt hamar repetitívvé válik. Grafikailag a pályákon még szintén van mit csiszolni, itt-ott bizony kiszúrja a szemünket egy-egy fájdalmasan alacsony felbontású textúra és kartondobozszerű épület, de az autók kidolgozása jó, és a lökhárítónk által a levegőbe küldött zombikatonák rag doll effektjére se lehet panasz.


Összegzésül azt mondanám, a játékon még nagyon érződik a megjelenés előtti fázis, játékmenet, grafika, és hangok szempontjából is bőven van még rajta mit fejleszteni, de megfelelő anyagi és rajongói támogatással nagyon jó kis feszültségoldó válhat belőle. A fejlesztők ígérete szerint hamarosan számíthatunk az új pályák, bossok és javítások hullámaira, de még a multiplayer mód is tervbe van véve. Én mindenesetre sok sikert kívánok nekik, és remélem, hogy nemsokára teljes verzióban láthatjuk viszont az Ironkraftot. Addig is azok, akiknek megtetszett, illetve szeretnék támogatni a fejlesztést, steamen megtalálják, 9,99 (még egy napig 8,49) eurós árazással.

Pro:
  • megragadó atmoszfére
  • hangulatos pályák
  • részletesen fejleszthető verdák
Kontra:
  • fejlesztésre szoruló fizika és harc
  • repetitív hangok