Act of Aggression - Teszt


Avagy vissza az RTS-ek aranykorába...

Aki ismeri a Eugen Systems nevét, az nagyjából már sejtheti, mit várjon tőlük. A csapat korábban már bizonyított a Wargame szériával, de az ő nevükhöz fűződik a R.U.S.E. és a méltatlanul elfeledett Act of War is. Manapság sajnos már nagyon ritkán jelennek meg valós idejű stratégiai játékok, a Command & Conquer befürdésével pedig az Act of Aggression maradt az egyetlen olyan épkézláb, modern időkben játszódó RTS, amire érdemes szemet vetni. Korábban az előrendelők hozzáférhettek a játék béta változatához, most viszont célegyenesbe érkezett a játék.


A játék a közeljövőben játszódik és fiktív történéseken alapul. Három nagy frakció harcol egymás ellen: Az Amerikai Hadsereg, a Chimera és a Cartel feszülnek egymásnak. A sztori egy politikai játszmába rakja a játékost, ahol elsősorban a Cartel szemszögéből élhetjük át a történéseket, de amint haladunk előre a játékban, lehetőségünk lesz a már lejátszott csatákat újravívni a Chimera oldaláról is, így bővebb betekintést nyerhetünk a dolgok hátterébe. Ez egy jó dolog, mindig is nagyra értékeltem az olyan próbálkozásokat, ahol nem csak egy oldalról élhetjük át a történéseket.


A játékmenet maga nem tartalmaz kiemelkedő újításokat. Mindazt, amit az ember elvár egy RTS-től, azt ugyan úgy megkapja itt is. Bázisok felállításával képezhetünk ki haderőt, egységeinket könnyen menedzselhetjük a már jól megismert rendszer használatával és minél tovább jutunk a játékban, annál inkább nyílnak meg az erősebb egységek, legyen az emberi vagy gépi erőforrás. Mindezek előállításához természetesen nyersanyagokra is szükségünk lesz, melyek beszerzése kicsit másképpen történik, mint ahogy azt már eddig megszoktuk. A kornak megfelelően bányászhatunk ki olajat, alumíniumot, vagy akár különleges, ritka fémeket is. Ezek kinyeréséhez finomítókat kell majd felállítanunk, amelyek automatikusan összegyűjtik annak közelében lévő nyersanyagokat, a szállítással pedig nem kell bajlódnunk. Viszont az építkezéssel is variálnunk kell, mert nem húzhatunk fel új épületeket bárhová, csakis a központi bázis köré, ami természetesen idővel tovább bővíthető.


A játékmenet tartogat néhány meglepetést. Kezdésként megemlíteném, hogy a mesterséges intelligenciát nem érdemes alábecsülni, nagyon hamar összetákol egy ütős kis sereget, amely visszaverése nem is olyan könnyű, mint azt gondolnánk. Persze nem lehetetlen legyűrni őket, de kell némi idő, mire az ember beletanul a dolgokba és rájön mit mivel, hogyan érdemes. A pályákon található településeket megszállhatjuk, az épületekbe beküldhetjük a katonáinkat, így egy viszonylag nyíltabb, kevés fedezékkel rendelkező terepen is könnyebb harcba szállni, mint ha szemtől szemben kellene puffogtatnunk egymásra. Másfelől erre az ellenség is képes, így tényleg érdemes nagyon óvatosnak lenni és nyitott szemmel járni az épületek között, nehogy meglepetés érjen. A sebesült bajtársainkat kórházba szállíthatjuk, hogy felépüljenek, míg a sérült ellenséges katonákat hadifogságba ejthetjük. Érdekes húzás, ehhez hasonlóval eddig még nem találkoztam.


Grafikailag a játék egészen szemkápráztató. Az épületek, a modellek és maga a pálya felépítése egész jóra sikeredett, kellemes ránézni a játékra. A különböző tűz és robbanáseffektek is egészen szépek, még akkor sem kell szégyenkeznie a játéknak, ha esetleg a kelleténél jobban ráközelítünk a térképre. A hangok terén kicsit már más a szisztéma. Nekem a szinkron annyira nem tetszett, erőltetett és túljátszott az egyes szinkronhangok, habár az is igaz, hogy egy ilyen játéknál nem ez az elsődleges szempont. Hibákkal szerencsére csak nagyon elvétve lehet találkozni. Olykor megesik (a kelleténél többször is) hogy a katonák útvonalkeresése megzavarodik, és nem találják a helyes irányba vezető utat, azért érdemes minél kisebb lépésekben mozogni. Ennek ellenkezője pedig azon kicsi esetek száma, amikor a karakterek fűn, fán, bokron és betonfalakon átszelve mennek az orruk után, ami elég lehangoló tud lenni, de végül is nem rontja a játékélményt. Akinek az egyjátékos mód nem lenne elég, az nyugodtan fejest ugorhatnak a többjátékos módba is, ahol nem csak nagyobb térképek, de nagyobb kihívások is várják azokat a játékosokat, akik más, hús vér emberekkel mérnék össze erejüket.


Aki egy újkori, a régi emlékeket felidéző valós idejű stratégiára vágyik, az bizony jó helyen keresgél. Az Act of Aggression képében megtalálhatjuk mindazt, ami régen naggyá tett egy RTS-t, a mostani Free to Play és MMO áradat közepén pedig szinte felfrissülésként hat egy ilyen játék, mint az Act of Aggression. 

Pro:
+ Minden megvan benne, ami egy klasszikus RTS-be kell
+ Több szemszögből is átélhetjük a sztorit
+ Könnyű beletanulni
+ Pörgős

Kontra:
- Kisebb hibák
- Csiszolatlan szinkron


Értékelés
 8 Játékmenet: 

Klasszikus RTS játékmenet, ez jellemzi az egész játékot. Néhány újítással megfűszerezve, amely remekül passzol a játékba, de mégsem töri meg azt a klasszikus irányvonalat, amelyet a műfaj képvisel.
 8 Hangulat: 

Pörgős, taktikus, remek csatákat lehet benne vívni. A műfaj rajongóit hamar magával ragadja majd a játék hangulata, amit a több szemszögből bemutatott sztori csak tovább fokoz.
 9Grafika: 

RTS-hez képest lenyűgöző munkát végeztek a fejlesztők a grafikával. Tipikusan az a játék, amelyre olykor érdemes ránagyítani és közelről is szemlélni a lent zajló történéseket.
 7Hangok: 

A környezet, a fegyverek és robbanások morajai egész jók, viszont a szinkronszínészek terén van némi hiányosság. Nem igazán jó hallgatni őket, viszont nem ront a játék hangulatán.
 8.5Szavatosság:

A kampány élvezetes, aki pedig szereti többjátékos módban játszani az RTS-eket, annak hosszú távú szórakozást fog biztosítani az Act of Aggression.
Review score
 8.1Egy igazán élvezetes, klasszikus időket idéző stratégiát üdvözölhetünk az Act of Aggression személyében. Remélem a készítők nem hanyagolják el teljesen a játékot, és később tovább bővítik azt, legyen az az egyszemélyes, vagy többszemélyes mód.

Összes oldalmegjelenítés