Darkness Within: In Pursuit of Loath Nolder - Teszt

Teszteltük az új indie horrort...

Ismét egy indie játékkal van dolgunk, ami ugyanolyan nehéz helyzetben indította a megjelenését, mint más-más kisebb cím. Far Cry 4, Dragon Age Inquisition, Warlords of Draenor... csak hogy egy pár olyan játékot említsek, amik nem csak nagy címek, és vonzzák a fanokat, de még ráadásul törődést és sok-sok játékidőt is igényelnek, ami azt jelenti, hogy a gamereknek egyszerűen nem jut figyelme a kevésbé érdekes címekre. Ez ugyebár nagy hiba sok indie esetében, mert szinte élvezetesebbek, mint nagyobbra nőtt társaik. Aztán persze vannak azok a garázs játékok, amik legalább annyira érdekesek, mint egy darab kő. És hiába kutakodna szegény gamer, hogy a több órás dungeon, vagy lövöldözés után szusszanjon kicsit a kreativitás és szerényebb, de tartalmasabb szórakozás birodalmában... tud még nagyot csalódni. A Darkness Within sajnos pont fordítottja az átlag indie-nek, mert első ránézésre egész jónak látszik. De ki kell derülnie sajnos, hogy a látszat néha csal, és ez igaz minden értelemben...

Sötétség mindenütt

A Darkness Within: In Pursuit of Loath Nolder nagyon sokat merít H.P. Lovecraft regényeiből, ami egy tök jó dolog. Ahogy a Gyűrűk Ura a fantasynak, úgy a Lovecraft világ az úgymond atyja a mai emelkedettebb szintű horroroknak. Nem a vér, vagy a láncfűrész tesz valamit félelmetessé, hanem a hangulat, a tudattal és érzelmekkel való játék. Manapság már kit érdekel, hogy ott egy csúf, fröcsögő szörny? Az emberek inger küszöbe idővel csak növekszik, és egyre nehezebb lesz őket megijeszteni. Konkrétan a jump scare-ek már negatív elemei egy horrornak, így a rettegés és folyamatos félelem fenntartása a kulcsa a jó horror játéknak. Legjobb példák erre az Outlast és az Amnesia. Megjegyzem mindkettő indie-ből indul.

A Darkness Within első ránézésre egy érdekes, feszült hangulatú nyomozós horror, atmoszférikus helyszínekkel, sztorival. Hát ebből a feszült teljesen igaz. Semmi nem az, aminek elsőre látszik, és ezt sajnos most nem jó értelembe kell venni. Már az első pillanatban egyértelművé válik, hogy a játék nem a "megszokott" és szeretett horror játékmenetet követi, ami igazából egy pofonegyszerű dologra terjed ki: az irányításra. A Darkness Within inkább a nagyon régi belsőnézetes nyomozós játékokra emlékeztet, ahol ugyan a karakter szemszögéből láthattuk az eseményeket, de nem irányítottuk őt közvetlenül, és így a világ sem reagált ránk valós időben. Ezt úgy kell érteni, hogy főhősünkkel mindig egyetlen irányba nézünk, egy helyiség meghatározott pontja felé, és csak meghatározott irányokba mozdulhatunk el, egyetlen egérkattintással. Ha látunk egy szobát magunk előtt, három ajtóval három irányba, akkor először előre lépünk egyet, és onnan forgolódva változik meg előttünk a kép, felfedve a célunkat. Ez elveszi a horrorok adta bolyongás lehetőségét, de ez addig nem baj, amíg tisztában vagyunk vele, hogy a hiba nem a játékban van, csak más a stílusa, mint hittük. Nem a bújkálós, szaladgálós horror lesz ez, inkább kalandjáték szerű, klikkelgetős kaland. Oké, ez még simán elfogadható...

Nyomizás

Az első pár furcsa képsort követően elkezd kibontakozni a sztori. Howard E. Loreid rendőrt alakítjuk, aki egy igen kényes ügybe keveredik bele pár telefon után. Egy bizonyos Clark Field meggyilkolásának ügyén kerekedünk fel, és már csak azért is fontos az ügy, mert az említett áldozat tehetős és befolyásos ember, méghozzá régész, és mint az idővel kiderül, köze van az okkult dolgokhoz. Máris egy csomó tényező, ami miatt az ügy fontos lehet. De aztán jön még egy kellemetlenség: a gyilkosság elkövetője minden gyanú szerint az elismert, szinte legendás Loath Nolder nyomozó, aki sok nehéz ügyet felgöngyölített már, ám pár éve elutazott mindenféle titkos és misztikus dolog után kutatva, majd elmegyógyintézetbe került, és most onnan szökött meg. Hogy miért ő az első számú gyanúsított, hol járt azelőtt, miért került elmegyógyiba, és egyáltalán ki az a Clark Field, mind kiderül a játékban.

A sztorival tehát igazából nincs nagy gond, egy egész kellemes krimi könyvnek tökéletes alapanyag lenne, de akár egy filmnek is. Játéknak? Annak is, de így nem. A történet vezetés ugyanis borzalmasan vontatott és erőltetett, ami elsősorban a játékmenetnek köszönhető. A Darkness Within alapból horror-kaland-puzzle kategóriákba fér bele, és mindegyikbe belelóg a lába egy kicsit, csak épp egyik sem működik. Maga a játék menete szörnyen nyögve nyelős, és indokolatlanul lassú, épp ez miatt unalmas. Még a nagyon régi kalandjátékokban sem volt ennyi fölösleges cselekvés, mint amit ez a játék követel meg. Ha fel akarjuk venni a telefont, akkor az így néz ki: Odamegyünk az éjjeli szekrényhez. Ránézünk. Ráhajolunk. Felvesszük a telefont. Megemeljük. Megnyomjuk a gombot. És az a kretén csak csörög, és csörög... teljesítmény, ha egy játék már az első percben ki tud borítani, és akkor ez csak egy telefon felvétel volt. Minden cselekvés ilyen elfuseráltan aprólékos és kínszenvedős, hogy totál elmegy a kedve az embernek tőle. De ha még a cselekmény arra ösztönözne, hogy gyűrjük le... a horror gyakorlatilag kimerül abban, hogy a karakterünk meglát valamit ami nem tetszik neki, és fél. Egy hulla, vagy egy csúnya szobor, mindegy, minket a büdös életbe nem fog megijeszteni. A baj az, hogy a cselekmények sem váltanak ki belőlünk túl sok adrenalint, vagy érzelmet, aminek következő oka a mesélés módja:

  Sokat beszél a hősünk, és ez még a jobbik oldala a játéknak, mert egész tisztességesre sikerült a szinkron. Na de minden más adat olyan mennyiségben és formában zúdul ránk, hogy azonnal vissza vágyunk matek leckét írni. Ha meg akarunk tudni valamit, vagy szeretnénk megoldani egy puzzle-t, akkor (nem viccelek), több oldalnyi tömény szöveget kell átnyálaznunk, ami ráadásul fajin túlerőltetett brit stílusban íródott, tehát már az is csoda, ha a szöveget értelmezni tudjuk. Mikor már haladni akarunk, a töménytelen mennyiségű írásos anyag között bogarásszunk ki egy szót vagy számot, de nem elég hogy látjuk, rá kell zoomolni, alá kell húzni, addig a karakterünk "nem jegyzi meg"... pedig vannak nagyon ötletes puzzle-ök, amik meg is mozgatják az ember agyát, és vinnének valami változatosságot az eseményekbe, de addigra vagy halálra unjuk magunkat, vagy túl mérgesek leszünk a játékra, hogy megérje folytatni. 

Lovecraft forog a sírjában

Grafikailag a Darkness Within felemás, mert ugyan próbáltak valamiféle sötét, nyomasztó klausztrofóbiás atmoszférát teremteni, de ez sok ponton elbukik. Először is a bejárható helyek egyhangúak és unalomig ismertek, sőt, közhelyesek. Sajnos rontja a felfedezés élményét, hogy gyakorlatilag csak képeket bámulunk, és nem közvetlenül járjuk be a terepet. Az időnk nagyobb részét pedig a tárgyak megtalálása veszi el, amik jól el vannak dugva a képeken, és nem kapunk segítséget a megtalálásukhoz. A menü nevetséges, a kezelőfelület néha túlságosan letisztult, néha meg túl kusza... 

  A hangok terén érheti a játékot a legkevesebb panasz, mert itt nem tudtak sok dolgot elrontani. Az a kevés hangeffekt igazából jól működik, bár a felfedezésünk nagyobb részében csend van. A zenék néha elég unalmasak, de van egy két hangulatos szám, ami felcsendülve megtöri az egyhangú kattintgatást. A szinkron viszont dicséretet érdemel, mert egész sok szöveg került a játékba, de azok felmondása élvezhetőre sikeredett. Végre valami, amire jót tudtam mondani...

Ítélet

A Darkness Within: In Pursuit of Loath Nolder egy horror, ami nem félelmetes, egy puzzle, ami nyögve nyelős, és egy kaland játék, ami unalmas. Maga a történet még érdekes is lehetne, de nem ebben a körítésben. Máshogy, más formában bizonyára jól működött volna az okkult rémségekkel megtöltött nyomozósdi, de ebben a játékban sajnos nem jutott hozzá semmiféle erő, ami hajthatná a játékost. Sajnálatos, mert a horror mindig kelendő, és a nyomozósdi is kedvünkre lenne. Önmagában sem egy feltétlen jó játék, nem mondom, hogy kerüljétek el, de a nagy címek mellett a Darkness Within jó eséllyel a süllyesztőben végzi majd...

-Róka-

Pro:
+Jó szinkron

Kontra:
-Unalmas, unalmas, unalmas...
-Érdektelen
-Nyögve nyelős játékmenet

Értékelés
5.0	Játékmenet: A puzzleök még ötletesek is lennének, de minden cselekvés nehézkes, rengeteg felesleges bogarászás és nyűglődés van, ami nagyon sokat ront az élményen.
6.5	Hangulat:  A Lovecraft féle nyomozós para-világ ötlet jó, csak a játékmenet vet gátat az élvezhetőségnek. Aki mégis marad, az talán talál egy kis sötét élvezetet a történetben.
7.0	Grafika:  Nem feltétlen látványos, de nem is csúnya, viszont egyhangú. A látványvilág sem mutat semmit, a menü és a kezelőfelület pedig határozottan rossz.
7.0	Hangok:  Az a kevés hangeffekt megjárja, a zenék közt akad pár egész élvezhető is, de amire jut jó szó, az a szinkron.
6.0	Szavatosság: Hát, ha van aki ezt végigjátssza, az biztos el lehet vele pár órát, de aztán ennyi, kifújt. Nem mondom, hogy nincs aki élvezné azt a pár órát, de hogy nem kezdené elölről, az biztos. Majd talán ha jön a következő rész...
Review score
6.3	Az indie felhozatalban a Darkness Within sajnos a sor végére került, a felejtős kategóriába. Kár érte, mert jónak hangzott az ötlet, de ez így mint játék kevés és unalmas. Aki mégis kedvét lelné benne, az próbálja ki, a sztoriért talán érdemes.