Kifejezetten kegyes az idei október a horror-rajongók számára, hiszen két várva várt darab is megjelent. Az első az Alien: Isolation, amelyet én is messiásként vártam, és bár még nem igazán ástam bele magam a programba, de idáig csak osztani tudom kollégám, Róka véleményét a játékról. A másik várományos, amit én személy szerint jobban vártam, mint az előbb említett sci-fi-horrort, pedig mai tesztalanyom, a The Evil Within. A játék már a bejelentésekor felkeltette az érdeklődésem, amelyet a később érkező mozgóképes anyagot csak egyre jobban felkorbácsoltak. Részemről tehát nagy várakozás előzte meg a játék megjelenését, amelyről most kiderül, hogy vajon megérte-e.
Sötétben tapogatózni
A játék főhőse egy Sebastian Castellanos nevű nyomozó, aki társával és egy újonccal együtt érkezik a Beacon Mental Hospital nevű elmegyógyintézetbe, hogy kivizsgáljon egy tömeggyilkosságot. Természetesen, mint szinte az összes horror-történetben, így itt is minden gyorsan gallyra megy, és hősünk azonnal a dolgok sűrűjében találja magát, és innentől a célja a puszta túlélés, társai megtalálása, és a rejtély megoldása lesz. Bár ez a rövid összefoglalás igencsak kevésnek tűnhet (és az is), azt azonban érdemes leszögezni, hogy ennél többet felesleges lenne elárulni a cselekményből, ugyanis rejtélyek akadnak benne jócskán, és minél kevesebbet tudunk az elején, annál jobb az élmény.
Maga a történet szerintem kifejezetten érdekesre sikerült, bár hasonlót már láthattunk párszor filmekben, vagy épp játékban is, de ettől függetlenül remek körítésként szolgál a játékmenet számára. Azon nem érdemes meglepődni, hogy nagyjából a kilencedik fejezetig kvázi fogalmunk se lesz arról, hogy mi is történik a monitorunkon, viszont a játék második felében egyre jobban kezd kikristályosodni a sztori, és így értelmet nyernek a korábban látott dolgok is. Tehát a történet bár nem újítja meg a horror zsánert, mégis képes berántani a játékost, és a monitor elé szögezni nagyjából tizennégy-tizenöt órán át.
Sokaknak, például tesztereknek volt problémájuk, hogy a játék nem ijesztő (bár ez is relatív, mert van, aki összecsinálja magát rajta). Ezt én is aláírom, hiszen, akik játszottak az Amnesiaval, vagy például az Outlasttal, azoknak igen magasra került az ingerküszöbük, és számukra a játék nem annyira félelmetes, azonban én ennek is örültem, ugyanis jó volt a változatosság kedvéért olyan horror-játékkal játszani, amelyben nem vagyok folyamatosan terror alatt. Kapunk egy koherens történetet, amelyben bármi, megtörténhet, és meg is történik. Az ellenfelek külseje, a remek pályadizájn, a gore, és a bizonyos pontokon ijesztő szituációk egy remek elegyet alkotnak, amelyet felesleges teljesen más tematikájú programokhoz hasonlítani. Így a hangulattal – bárki bármit is mond – nincs semmi probléma, csak a helyén kell kezelni a dolgot.
Ments meg minket a gonosztól!
A The Evil Withint azonban a fejlesztők nem a történettel reklámozták, hanem a játékmenettel, hiszen Mikami Sindzsi vegytiszta túlélő-horrort ígért a gamereknek. Túlélő-horror alatt most nyilván nem az Amnesia és társait, hanem a klasszikusabb változatot értem. Gondolok itt a régi Resident Evil-részekre, vagy a Dead Space-sorozat első részére, azaz lesz lehetőségünk védekezni, és felvenni a harcot az ellenünk vonuló ellenséges erőkkel, ám ahogy az előbb emlegetett címeknél, úgy itt is nehezen halnak az ellenfelek, és iszonyú nagyot sebeznek (van olyan is, amelyik one-hit-el), mi persze kevés lőszert és gyógy csomagot kapunk. Így tehát nem árt okosan gazdálkodni a felszerelésünkkel, és körültekintően játszanunk. Szerencsére a program több lehetőséget is biztosít a számunkra, amelyeket ügyesen használva sok lőszert megspórolhatunk.
Az egyik ilyen lehetőség a terep kihasználása. Ez alatt azt értem, hogy érdemes nyitott szemmel járnunk a pályákon, ugyanis azok sok esetben tele vannak különböző csapdákkal, amelyeket természetesen hatástalaníthatunk, ám fel is használhatjuk azokat ellenfeleink likvidálására. Például egy jól irányzott lövés egy mozgásérzékelős aknára, és a körülötte álló két-három ellen jó eséllyel el is pusztul. De ezen kívül vannak zsinórral, vagy karral aktiválható mechanizmusok is, amelyek segítségével fegyverünk elsütése nélkül is végezhetünk nagyobb csoportokkal.
A másik lehetőség még, az előzetes videókban sokat emlegetett lopakodás használata. Tehát lehetőségünk van az ellenfelek mögé lopózni, és egy jól irányzott döféssel véget vetni az életüknek, de lehetőségünk van csak egyszerűen elosonni mellettük. Ilyenkor lehetőségünk van elterelni az ellen figyelmét, ugyanis lépten-nyomon üvegeket találunk, amelyeket eldobva a nekünk kedvező helyre csalhatjuk őket. A magam részéről azt kell, hogy mondjam, hogy ez az elem korántsem olyan jelentős, mint ahogyan azt a fejlesztők állították. Maga a lopakodás egészen jól működik, és bizonyos esetekben jól jön, de nem fogjuk az egész játékot végig sunyulni, ugyanis az esetek többségében egyszerűen nincs rá szükség. Az elején én is azt hittem, hogy stealth-megszállott lévén majd végigkommandózom a játékot, de egyre csak azon kaptam magam, hogy a legszükségesebb esetekben használom csak ezt a lehetőséget. Tehát kaptunk egy jó alternatívát, arra az esetre, ha spórolni szeretnénk, de semmi extra.
Ezen a kettőn kívül van még pár módszer, amelyeket érdemes bevetnünk a harcok során. Ott vannak például a gyufaszálak, amelyekkel a földön fekvő ellenségeket felgyújthatjuk, és azonnal a pokolra küldhetjük. Ezen kívül érdemes tudni, hogy a láblövésektől az ellen összeesik. Ha ezt a két dolgot kombináljuk, akkor ismét egy hatékony módszer lesz a kezünkben. De érdemes az ellenlábasaink által elpotyogtatott baltákat, és fáklyákat is használni, amelyek bár egyszer használatosak, mégis azonnali halált okoznak. Azonban ha a fentebb felsorolt dolgok is kevésnek bizonyultak, akkor nem árt felvenni a nyúlcipőt, és elfutni, mert bár szégyen a futás, mégis hasznos, főleg ha sikerült biztonságba kerülnünk általa.
Ezek után sokakban felmerülhet a kérdés, hogy mi a helyzet a nehézséggel? Megnyugtatok mindenkit, a The Evil Within kellő kihívásfaktorral rendelkezik, de csak akkor, ha a Survival nehézségi módot választjuk, mert bár a kezdő játékosok számára elérhető egy Casual nehézségi fokozat is, ám azon a játék nevetségesen könnyűvé válik, ugyanis automatikus célzást, és egyéb könnyítéseket kapunk. Ezek azonban kiölik a játékmenet esszenciális részét, a kihívást, mert a fejlesztők hűek voltak az ígéreteikhez, és egy vegytiszta túlélő-horrot kaptunk tőlük, amelynek fontos részét képezi a kihívás. Ezért is ajánlom az újoncok számára is a Survival módot, mert bár tény, hogy mélyvízbe kerülnek ezáltal, azonban mégis így kapják a legtisztább élményt.
Ezen kívül azért érdemes elmondani, hogy még a veteránoknak is szükségük lesz némi türelemre a játék elején, ugyanis a harcrendszer, és a lopakodás valahogy furcsának tűnik, és sokszor fogunk elhalálozni, azonban nagyjából félóra játék után az ember kezd belejönni, és onnantól fogva bizony nincs megállás.
Gyűjtögetés
A játék egyik fontos eleme a gyűjtögetés, hiszen sosem tudhatjuk, hogy éppen mit találunk a lépcső alatt, vagy egy kis szobában, esetleg egy szekrényben. Utánpótlásunk nagy részét úgy szerezzük majd, hogy minden hová bekukkantunk ahova csak lehetséges, és minden mozdíthatót magunkhoz veszünk. Kutakodásaink során azonban nem csak lőszert, és elsősegélycsomagokat fogunk találni, hanem alkatrészeket, kulcsokat, térképrészleteket és zöld zselét is.
A lőszerről nyílván nem kell túl sokat beszélnem, mert nyilvánvaló a szerepük. Bár az már említésre méltó, hogy egészen széles arzenál áll rendelkezésünkre a harcok során. A többi gyűjthető holmi viszont igényel némi magyarázatot. Természetesen mindegyiknek megvan a maga funkciója a játékban. Az alkatrészekből az Agony Crossbow nevű fegyverünkhöz készíthetünk különböző típusú nyílvesszőket, amelyek között akad hagyományos nyíl, robbanó, fagyasztó, vakító satöbbi. Tehát egy egyszerű, de jól működő crafting rendszer is helyet kapott a játékban. Alkatrészeket egyébként nem csak natúrban találhatunk a pályákon, hanem a különböző csapdák hatástalanítása után is kapunk belőle.
A térképrészletekkel a menedékünkben található Krimson City térképet rakhatjuk ki, amely nem lesz egyszerű feladat, mivel a darabkák a kulcsokhoz hasonlóan jól el lettek dugva.
A található cuccok közül azonban mégis a zselé a legérdekesebb, ugyanis ez egyfajta fizetőeszközként funkcionál, amellyel különböző fejlesztéseket tudunk vásárolni karakterünk számára a menedékünkben található villamosszékben. Fejleszthetjük Sebastian tulajdonságait, mint az életerő, vagy, hogy hány másodpercig képes sprintelni. De lehetőségünk van fegyvereink széleskörű fejlesztésére, valamint növelhetjük a magunkkal vihető lőszer maximális mennyiségét is.
A fejlesztéseknél természetesen esélytelen mindent kifejleszteni, így érdemes jól megfontolni a dolgot, azonban a játék befejezése után lehetőségünk van a New Game+ módban minden fejlesztésünket magunkkal vinni, és így egy másfajta élményben is részünk lehet.
Árnyoldalak
Természetesen a The Evil Within se egy tökéletes játék, és bármennyire is élveztem a teszteléssel töltött időt, bizony akadnak hibái is. A legnagyobb problémát az jelenti, hogy a kihívás néha átcsap frusztrálóba, és ez nem feltétlenül a játékmenet hibája, hanem sokszor a checkpoint-rendszeré, ami a játék nagy részében remekül működik, azonban néhány hosszabb, és nehéz szakasznál igencsak idegőrlő volt sokadjára újrakezdeni azt.
Ezen kívül én még örültem volna valamilyen elugrási lehetőségnek, amely néhány boss-harcnál jól jöttek volna. Ugyanis néhány főellenfél előszeretettel rohan ránk, és ezelől nem igazán lehet kitérni. Én mindig megpróbáltam jobb-, vagy baloldalra futni, de a szörnyek mindig sikeresen lekövették a mozgást, így igazából esélytelen volt dodge-olni. Szerencsére ezeken kívül csap pár aprócska buggal találkoztam még, úgyhogy szerencsére nincs nagy baj.
Pokoli külső
Gondolom a képeket, és a különböző videókat elnézve nektek is feltűnt, hogy a játék borzasztóan szép. Ez leginkább a fény-árnyék effektusokban nyilvánul meg, amelyek pazarul sikerültek, és nagyot dobnak a látványon, és egy igen látványos összhatást kapunk eredményül. Azért itt sem tökéletes minden. Akad néhány alacsony felbontású textúra, és sajnos az idTech 5 motor késve betöltő textúrái itt is visszatérnek néhol, valamint sokakat zavarni fog a 30fps és a 2,39:1 képarány, és bár nekem nem volt gondom velük, mégis jobb lenne, ha inkább opcionálisak lennének inkább. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy a látvánnyal, elégedettek lehetünk, főleg, hogy a nagyszerű, beteges dizájnnal párosul az egész. Jó hír, hogy a rémhírekkel ellentétben a játékhoz közel sem kell olyan erőmű, amelyet a fejlesztők ajánlottak, ugyanis egy i5-ös processzoron, és 3GB VRAM is tökéletesen elég a maximális beállításokhoz.
A The Evil Within audiórésze kifogástalan lett. A hangeffektek remekül sikerültek, a szörnyeket akár hang alapján is meg lehet különböztetni egymástól, úgyhogy itt nem érheti panasz a fejlesztőket. A szinkronszínészek szintén kiváló munkát végeztek, és a játékban található kevéske zene, valamint az aláfestésként szolgáló zajok is a készítők hozzáértéséről tanúskodnak.
Végítélet
A The Evil Within egy vegytiszta túlélő-horror, amely a majdnem tökéletesre csiszolt játékmenetével, és a beteges atmoszférájával remek élményt nyújthat az erre ácsingózók számára, de az újoncok számára sem lehet rossz kezdés.
- Süti –
Pro:
+ Jó történet
+ Őrült hangulat
+ Remek, és kellően nehéz játékmenet
+ Szép grafika
+ Jó hangok és szinkron
Kontra:
- Néhol frusztráló
- Néhol késve betöltő textúrák
- Fix 30fps és 2,39:1 képarány
| Értékelés | |
| 9.0 | Játékmenet: Szinte tökéletesre csiszolt túlélő-horror, amely a megfelelő nehézségi szinten bőven tartogat kihívásokat, bár néha frusztráló is tud lenni. |
| 9.5 | Hangulat:
A remek és változatos dizájnnak köszönhetően egy beteg játékot kapunk, amely néhol félelmetes is tud lenni. |
| 8.5 | Grafika: Remek látványt kapunk a készítőktől, amelybe picit belerondítanak a motor hibái. |
| 9.0 | Hangok: Kifogástalan hangeffekteket, zenét és színészi munka, de nem emiatt fogunk emlékezni a játékra. |
| 9.0 | Szavatosság: A játék kifejezetten hosszú, és az élettartamát jelentősen bővíti még a New Game+, valamint a gyűjthető tárgyak, és az achivementek is. |
| Review score | |
| 9.0 | A The Evil Within egy remek játék, amely hangulatával, és kihívásokkal teli játékmenetével a téma rajongóinak kötelező, de az újak is tehetnek vele egy próbát. |