Starpoint Gemini 2 - Teszt

Leteszteltük az űr szimulátorok új üdvöskéjét...

Ez a játék egy régebben már sokak által szeretett játék hasonmása akarna lenni. Gondolom sok űr szimulátor rajongó hallotta már azt a játék nevet, hogy Freelancer, amiben a lényeg az volt, hogy egy egyszerű felbérelhető zsoldosként küldetéseket hajtsunk végre, kérdések feltevése nélkül. Ezek mellett remek, hangulatos atmoszférával, és az űrállomásokon, bolygókon való kereskedés opciójával is ellátták a játékot. Természetesen nem csak ennyi dolog volt benne, de ha minden tulajdonságát felsorolnám most, akkor feltehetőleg nap nyugtáig itt ülnék. A mai teszt alany koncepciója hasonló, annyi különbséggel, hogy ennek már modern grafikája van (szép is lenne, ha egy régi engine-el jelenne meg, bár ha játék tartalomra kiváló, akkor ugyanúgy élvezhető). A játék a Starpoint Gemini 2 névre hallgat, és pályafutását a Steamen már jól ismert Early Accessből kezdte még tavaly szeptemberben, és mint minden ilyesmi fejlesztésű játéknál, itt is sok dologban a felhasználókat kérdezték meg először, mielőtt megtartották volna azt a funkciót vagy bármi is volt a tárgy.

A történet két nagy hatalom közötti harcról szól. Már két éve annak, hogy a második nagy Gemini harc véget ért és a helyzet csak egyre jobban romlik a háború tépázta csillag rendszerben. A Gemini liga, az egyik legnagyobb szabadúszó harcosokból álló egyesület, akik mindkét összecsapásban jelen voltak, mostanra létszámuk jelentősen lecsökkent egy néhány főből álló csapatra, és a befolyásuk, avagy erejük csekély lett. A háború során a legtöbb stratégájuk és parancsokjaik meghaltak. Az életben maradtak közül Paul Demetrius generális, aki legendásnak számított a hadseregben, eltűntnek nyílvánították, ugyanis nem került elő a Starpoint-nál vívott harcból és azóta se hallottak felőle. Egy másik kitűnő vezető, doktor Elenor Ridley, a sok szörnyűségek és veszteségek láttán elhagyta a Gemini ligát, miszerint nem bízik önmagában, és nem akar mégtöbb szenvedést látni, avagy nem hiszi, hogy képes lenne győzelemet aratni az ellenséggel szemben, így a harcot egy aggresszív, de titokban folytatott stratégiával akarja tovább ritkítani az ellenség sorait.

Ez lenne a Starpoint.

Eközben, a Gemini liga esküdt ellensége, a Birodalom, minden követ megmozgatott, hogy újra nyissa az utat a Starpont-on keresztül (ez egy hipertér kapu lenne), hogy újra lecsapjon a Gemini-re, minden erejüket bevetve. Mammut anyahajók, Leviathánok tömkelegei zúztak szét mindent, amit csak láttak maguk előtt. Viszont amikor már majdnem totális győzelmet arattak a liga felett, hirtelen abbahagyták az ostromlást, ami mindenki számára egy sokkoló lépés volt. A frakciók, akik túlélték a csatát, összefogtak, hogy minden erejükkel kitartsanak az elkövetkezendő hosszú harcban. De az a harc soha sem következett be, legalábbis nem úgy, ahogy mindenki várta. A Birodalom csak területet akart szerezni, amiket megerősített és nem folytatták tovább a háborút. Ráadásul még egy nagykövetet is küldtek a Spire űrállomásra, Cavurian generális személyében, hogy megkezdje a béke tárgyalásokat és ígéreteket tett, hogy nem érdekük elfoglalni a Gemini összes területét. A liga vezetői egyszerűen nem tudták hogyan reagáljanak erre az érthetetlen taktikai lépésre, de mivel a népük túlélésének érdekeit kellett, hogy figyelembe vegyék, így támogatniuk kellett az indítványt. Az események után furcsa pletykák kezdtek szétterjedni, miszerint a Birodalom okkal hagyott fel a terveikkel, ami a csillag rendszer meghódítása lett volna. Minden erőforrásukat a sztázis technológia megszerzésébe és annak irányításába fektették, így a Starpoint-nál kihelyezett őrség száma csupán csekély mértékű volt. Hogy miért cselekedtek így? A válasz a kapun túl rejlik, ugyanis a másik oldalt már a Birodalom egységei őrzik a kaput. Vajon saját maguktól is félnek? Vagy van valami más odakint, ami még a nagy és büszke Birodalom vezetőit is megfélemlíti? Ezek derülnek ki a játék során.

Maga a játék egy űr szimulátorhoz hasonló játékmenetet követ, amiben RPG vonalak találhatóak meg, vagyis minden egyes megsemmisített ellenséges hajó vagy véghez vitt küldetés után tapasztalati pontokat, illetve pénzt kapunk. Itt máris felmerült a legelső és egyben legbosszantóbb problémája a játéknak: az irányítás. Volt már szerencsém ilyesmi irányítással rendelkező játékkal játszani (War Thunder, Black Prophecy, Star Conflict, Freelancer), ahol az egérrel való irányítást sikerült megcsinálniuk értelmesre, és megszokhatóra. Ebben a játékban ezt úgy csinálták meg, hogy a játékosnak adatott két fajta üzemmód: az egyik a Selection mód, amiben szabadon kattinthatunk bármire az egérrel a képernyőn; a másik a Targeting mód, ami az a nevéből is kiderül, az egérrel irányíthatjuk hajónkat. Ezzel így önmagában nincs gond, de az utóbbi mód annyira rossz, hogy ilyet még egy játékban sem tapasztaltam. Ha most nagyon konkretizálnom kéne, akkor a War Thunder-t hoznám fel példának, ugyanis ott úgy van, hogy amerre húzod az egeret, arra mozog a repülőd, és ha ellen kormányzod, akkor rögtön egyenesbe is tudod hozni a géped. Itt pedig az egérrel való irányításnál amikor elmozgatod az egeret, akkor az előbbi módon cselekszik a hajód, viszont képtelenség azonnal egyenesbe hozni, ugyanis csak egy kis rész a monitor közepén engedi azt, hogy a hajódat stabilizáld és egyenesbe hozd. Ez a kis rész viszont szó szerint kicsi, és nagy felbontásokon esélytelen, hogy gyorsan tudd stabilizálni a hajód. Öröm az ürömben, másoknak is feltűnt már ez a szarvas hiba, és jelezték a Steam fórumán, hogy ez így nem kóser, de erre a készítők egy kicsit humorosan csak annyit válaszoltak, hogy a fejlesztők közül legalább egy embert ismer, aki játszott a War Thunderrel, és majd megkérdezi őt, hogy mi a különbség a két irányítás között, de előbb a játék kampányának befejezésével akarnak foglalkozni (végülis szívesen megnézném azt a mazohista játékost, aki ilyen irányítás mellett képes lenne végigjátszani a játékot). Van egy alternatív irányítási mód is, az pedig a WASD billentyűkkel (vagy amire a játékos átállítja) történik, de ezek viszont nem annyira érzékenyek, így a könnyű követési módot nem lehet kivitelezni a hajónkkal.

A hosszas firtatás után rátérnék a játék (talán) egyik pozitívumára is: a látványra. Ebben a játékban ebből nincs hiány, ugyanis a horvát fejlesztő csapat (Helló szomszédok!) ebben ügyesen jeleskedtek, és maximális grafikai beállítás mellett egyszerűen lélegzet elállító a vizuális megjelenítés. Szinte ma már alap követelménye egy játéknak, hogy minden részlet látszódjon, amit csak látni lehet, de nem túl sok olyan játék van, ahol viszont a tartalom dominálna, és a vizuális része pedig elhanyagolt lenne, ennek oka az, hogy 2014-et írunk, és nem 2000-et (sajnos a játék fejlesztők gondolkodnak így, pedig sok olyan ember van, aki még manapság is előveszi a régi játékokat, mert sokkal tartalmasabbak voltak, mint a mai napokban kiadott játékok). Most viszont kitérnék a másik negatívumra, amit már rögtön a játék legelején észre lehet venni: ez a szinkron hang. Nem tudom honnan szedték a szinkron hangokat, de hogy semmi érzékük nincs a szinkronizáláshoz, az is biztos. Ráadásul még az egyes szinkron hangokat is rosszul tervezték meg, pl. pont a legelején van egy ún. "tanár", aki az első küldetésünkben segít, hogy mit tegyünk: a képen egy öregedő fehér férfit látni, és a szinkron hang meg egy mély, feltételezhetően afro amerikai férfi hangját hallani. Lehet ez a költség vetés csökkentése végett lett ilyen, de nem akarok spekulálni, legalább megvan az opció, hogy a dialógusok hangerejét levegyük, így egy problémát ki is küszöbölhet a játékos.

Mind ezeket leszámítva nem sikerült túlságosan rosszra a játék, ugyan az irányítás nagyon bosszantó, és legalábbis számomra játszhatatlanná teszi a játékot, de ha a fejlesztők állják a szavukat, akkor hamarosan érkezik hozzá egy javítás, amiben kiküszöbölik a problémát, mivel a játék elérte már az 1.00-s fázist, tehát átváltott a végleges verzióra az Early Accessből. A játékot a Steamen lehet megvásárolni itt, 32 euroért.

Pros.:
+ a látvány csillagos ötös
+ régi Freelancer érzet
+ jó sztori

Cons.:
- az egérrel való irányítás katasztrofális
- a szinkron hangok nem a legjobbak, de legalább lenémíthatóak

Értékelés
7	Játékmenet: Ha az egérrel való irányítás jó lenne és megszokható, akkor egész biztosan sokáig leragasztana a monitor elé a játék.
8.5	Hangulat:  Űr csaták, nagy robbanások. Az ilyeneket csak azok nem élvezik, akik nem tudják, hogy mi a jó.
8.5	Grafika:  A látvány valahol a majdnem tökéletes alatt egy kicsivel van.
7	Hangok:  A fegyver hangokkal nincs baj, viszont a szikron hangok miatt ez a szempont a játék egyik gyengesége lett, de legalább le lehet némítani a dialógusokat.
8	Szavatosság: Szerencsére a játékot úgy fejlesztették, hogy a lelkes rajongók készíthetnek hozzá modifikációkat, és azokat feltölthetik a Steam Workshop-ba, ahol bárki könnyedén hozzájuthat azokhoz.
Review score
7.8	Ez a játék alapjába véve nem sikerült rosszra, vannak erősségei és gyengeségei is, de melyik az a játék, amelyiknek nincs hibája manapság. A stílus kedvelőinek megér egy próbát mindenképp!