Middle-earth: Shadow of Mordor - Teszt

Teszteltük a Gyűrűk Ura univerzum új játékát...
A Gyűrűk Ura szinte minden területen meghatározó klasszikus. A szerepjátékosoknak előtte is volt fantasy, de szinte minden ismert fantasy világ elsősorban Tolkien atyánk művéből merít. Filmek terén is abszolút filmgyártási remekmű az első trilógia, a Hobbit sorozat pedig hamarosan a harmadik résszel érkezik a mozikba. Ez egy olyan cím, amit nem lehet nem szeretni, én legalábbis még nem találkoztam olyan emberrel, aki ne kedvelte volna a filmet, vagy a könyvet, vagy a játékokat. Minden területen megtalálja a rajongóit, és szerencsére a jogokkal labdázó fejlesztők sem adtak még ki rossz játékot a kezeik közül, max gyengébbet a többinél. Nehéz is a dolguk, ugyanis a Gyűrűk Ura világa a kezdetektől fogva végtelen részletekig ki van dolgozva, a filmek kőbe vésték a stílust, a rajongók pedig tovább építették az esetlegesen felmerülő lyukakat. Épp ezért ha valaki megmeri tenni, hogy kiforgatja a már jól ismert világot, az máglyán fog elégni, ez biztos.

Épp ezért fogadták sokan félve a Middle-Earth: Shadow of Mordort, ugyanis már az alapkoncepció olyan dolgokat vonultat fel, amikre a rajongók vegyes szájízzel reagálnak. Először is Mordorban játszódik a játék, ami a részletesen kidolgozott, meseszerű világnak egy kevésbé érdekes, sötét szeglete, mely ugyan a sztori egyik meghatározó terepe, mégsem izgatja fel a rajongók fantáziáját. Aztán maga a játékmenet érdekes, ugyanis hack n' slashel már találkoztuk ugyan Gyűrűk Ura játékban, de ilyen szintű mészárlást még nem látott Közép-földe. Aztán megérkezett a játék és... minden kétes érzelem vagy kétely tovaszállt.

Új fejezet...

A történet nem egy Tolkien hű zsenialitás, de hangulatos, és kellően sötét. A sztori főhőse Talion, aki Mordor határában egy erődben próbálja biztonságban tudni a családját. Inkább harcos, mint apa és férj, de minden tőle telhetőt megtesz. Aztán egy este uruk harcosok mészárolják le az erődben tartózkodókat, majd elhurcolnak minket egy sötét, csuklyás alakhoz, a Fekete Kézhez. Szentségtelen rituálé keretében ott helyben feláldozza családunkat a szemünk láttára, majd minket is megöl. A világ elsötétül, de nem látjuk viszont szeretteinket a túlvilágon, helyette élet és halál között, az Árnyak Világában térünk magunkhoz, egy ősöreg tünde szellemének társaságában. Szegény flótás a saját nevét sem tudja, de jól ismeri az árnyakat, és feltett szándéka segíteni nekünk, hogy bosszút álljunk a Fekete Kézen és szolgáin.

Az alapfelállás kellemes, habár nem rengeti meg a világot. Mordor sötét és mocskos földjeit orkok és urukok lakják, akiknek igen egyszerű hierarchiája van. Aki jobban vagy többet öl, azt elismerik, aki pedig meg tudja ölni az adott század vezérét, az beállhat a helyére. Ezek a nyomorultak annyian vannak, hogy nem kár értük, így elég sűrűn cserélődik a vezérdögök állománya. Szedett-vetett társaság, versengenek, és úgy egyáltalán, hulljon a férgese. Talionnal teljesen szabad kezet kapunk Mordor felfedezése felett, mely közben kedvünkre kaszabolhatjuk a rusnya ellenségeket. A szimpla vérontás azonban nem lenne ennyire lebilincselő, ha nem párosulna mellé egy dinamikus, és izgalmas küldetés rendszer, valamint az élvezetért egy igen kellemes igazságtalanság és nehézség párosul.

Maga a játékmenet ide-oda billeg, mindig van mit csinálni, és a teendők meglepő módon hosszú órák múlva sem laposodik el. Bejárni Mordort sokféle képpen lehet. Gyalog, futva, falat mászva, warg hátán, és a többi. Ha ellenség tűnik fel, rájuk ronthatunk, de akár lopakodhatunk is. A romok közt bujdosva, vagy bokrok takarásában mozogva mögéjük lopózhatunk, és azonnal kivégezhetjük őket. A pályán rengeteg segítség található, például robbanó hordók, darázsfészkek, italos hordók amiket megmérgezhetünk. A lassabb és óvatosabb gyilkosok egész jól teljesíthetnek, a frontális harcok azonban gyakorlatilag elkerülhetetlenek, ezekre pedig nem árt lelkiekben felkészülni. Először is a játék nem kegyelmes, ha tíz ork vesz körbe, akkor nem várják meg, míg az egyikükkel párbajozunk. Ha bekapunk egy ütést, könnyen elveszíthetjük az irányítást, és egy pillanat alatt agyoncsapnak minket. Elugorhatunk, blokkolhatjuk a támadásokat, bekábíthatjuk ellenfeleinket, képességeinkkel akár tömegeket is eltakaríthatunk. Ehhez viszont nagyon jó reflexek és koncentráció kell, mert a csatákban a helyzet nagyon sűrűn eldurvulhat. Váratlan és kiszámíthatatlan események tehetnek keresztbe nekünk, és minden csak azon múlik, hogy mennyire tudunk jól reagálni. Ezek az esetek pedig nem alkalom szerűek, hanem az egész játékot jellemzik.

Az alap sztorit követve egyik ork vezérről a másikra kell haladnunk, hogy kiszedjük belőlük a Fekete Kéz tartózkodási helyét. Egy nyamvadt kis sorkatona persze nem tudhat ilyesmit, így először a kapitányokhoz és hadvezérekhez kell eljutnunk. Ennek a folyamata igazából egyszerű, mégis időigényes, és nem is igazán könnyű. Szellem haverunknak köszönhetően sok képességet megöröklünk az Árnyak Világából, többek közt az alantas lények tudatának feltárását. Nincs más dolgunk, mint hogy elkapunk egy orkot, és addig gyötörjük a piciny kis agyát, míg az ki nem köpi a számunkra érdekes infót. Ilyenkor megnyílik egy sereg kép az orkokról, ahol csak a sziluettjét látjuk a parancsnokoknak, kapitányoknak és hadvezéreknek. Ha egy orkot szóra bírunk, felfedhetjük az egyik vezér kinézetét és tartózkodási helyét. Ha ugyanerre a vezérre "kérünk" több infót a megkínzott orktól, akkor felfedhetjük a gyengeségeit, erősségeit, és képességeit. Ha megvagyunk, a térképünkön megjelenik a levadászható vezér, és mehetünk elintézni a melót. Na persze, ez nem olyan könnyű...

Nehéz a dolga az élőhalott vándornak...

Mordor területe gyalog egészen nagy, eltelik egy kis idő, mire megtanuljuk, hogy mi merre van. Orkok járőröznek mindenfelé, rabszolgákat hajtanak, vagy épp kínoznak. A barlangokban szörnyetegek bujdosnak, a nyílt terepeken pedig wargok rohangálnak. Minket, mint említettem, az ork vezetők érdekelnek, az ő felkutatásuk teljesen egyéni feladat, a játék nem fogja a kezünket, és nem vezet minket elébük. Ha egy orktól megtudjuk egy vezér helyét, odamehetünk, és ha megtaláljuk, harcba szállhatunk vele. Ekkor egy gyors szóváltás a csúnya arcúval, és kezdődhet a bunyó. Mint említettem, a harc nem épp könnyed, de jó reflexekkel és ügyességgel látványos kaszabolást vihetünk végbe úgy, hogy hozzánk sem tudnak érni. A vezéreknek több az életereje, nagyobbat csapnak, és képességeik vannak, ám ugyanígy vannak hátrányaik is. Valamelyik fél a tűztől, vagy a wargoktól, esetleg védtelen a hátba támadás ellen. Előfordulhat, hogy két pofontól kiterül ellenfelünk, más esetekben viszont egy hadseregnyi orkot hív segítségül, és a trükkjei is gyorsan megölnek minket. Ha pedig meghalunk, az kellemetlenebb, mint ha vissza lehetne tölteni a mentést...

Ugyanis a győzedelmes orkok feljebb lépnek a ranglétrán. Ha egy mezei ork sorkatona öl meg minket, az fellép a parancsnokok közé. Ha egy vezér öl meg minket, az megerősödik, és legközelebb sokkal szívósabb lesz, mint volt. Na most ha egy vezér több alkalommal is képes minket megölni, gyakorlatilag olyan szinten megerősödik, hogy vért hányunk, mire sikerül kifektetni. És akkor ez csak egyetlen egy vezér a sok közül. Rengetegen vannak, mind teljesen más, és a sereg képen szereplők csak egy része mindannak, amivel találkozhatunk. Mert bizony a vezérek nem csak akkor bújnak elő, ha felfedjük őket a sereg képen. Ők folyamatosan jelen vannak a pályán, és teszik mindennapos gonoszságaikat, így bármikor belebotolhatunk az egyikükbe. Ez lehet szerencsés találkozás, mert például tök egyedül találunk rá egy mezőn, ahol szép kényelmesen kibelezhetjük. De simán előfordulhat, hogy épp egy nagyobb szintű vezérrel harcolunk, majd az egyik pillanatban két másik vezér jelenik meg, hogy beleköpjön a levesünkbe. Ez kiszámíthatatlan, és lehetetlen befolyásolni, így ezek a lófráló vezérek totál tönkretehetik a küldetéseinket, vagy az egyszerűnek tűnő gyilkosságainkat. 

A vezérek vadászása NEM része a sztori végigvitelének, ugyanis pár nevesített főgonoszt kell csak leölnünk, hogy eredményt érjünk el. Az ork gyilkolás elsősorban a karakter szintezéséhez, és a sztori küldetések megkönnyítéséhez kell, és bizony a játék ezen része simán elvehet hosszú órákat az életünkből. Megdöbbentően sokoldalú a játék, sosem válik unalmassá az amúgy totál egy kaptafára épülő vezér vadászat. A váratlan események okozta izgalom, és a harcrendszer kiélezettsége minden alkalommal felpumpálja az emberben az adrenalint, és hangsúlyozom, ez csak a játék free roam része. A küldetések során teljesen új típusú tenni valókat kapunk, a fő sztoriban epikusabb csatákat vívhatunk meg különleges terepeken, és maga a cselekmény sem érdektelen. Vannak csavarok és izgalmas percek, a világ történelmének szerelmesei pedig külön jól járnak a múlt felfedésével és újraélésével. Ismerős karakterek is feltűnnek, az újak pedig emlékezetesek és szerethetőek. Például ott van a legelső segítőnk, az ork Ratbag, aki annyira gyáva és béna, hogy minden alkalommal bajba kerül, mi mégis megmentjük, és segítünk neki vezérré válni. Ez a kalapszarvas annyira eredeti személyiséggel bír, hogy a mi búskomor, szkeptikus főhősünk B kategóriás, érdektelen NPC-nek hat mellette.

További előnye a játéknak, hogy változatos. Nem fogunk Mordor sötét terepén maradni, meg fogunk látogatni más stílusú helyeket is. Az orkok sokfélék, így több féle ellenfélbe futhatunk bele, akikhez más és más stratégia kell, hogy megöljük. Képességeinket a küldetések elvégzésével, rabok kiszabadításával és vezérek megölésével szerezhetjük, illetve fejleszthetjük, amik képesek kifordítani az egész játékmenetet. Teszem azt képesek vagyunk szellem nyíllal lövöldözni, de egy idő után meggyújthatunk vele tüzeket, berobbanthatjuk őket, teleportálhatunk a becsapódás helyére, stb. Lovagolhatunk szörnyek hátán, a lopakodós támadásaink is teljesen megváltoznak, a cselekmény alakulásával pedig olyan dolgokat tehetünk a világban, amiket most nem lövök le, de higgyétek el, baromi hatásosak. Maga a végkifejlet nincs olyan epikus, de élvezhető, és nem hagy elégedetlenséget a játékosban. Nem is a sztori zárása, inkább az általunk véghezvitt eredmények édes íze az, ami miatt elégedetten dőlünk hátra a credits alatt.

Világraszóló

Ha esetleg valakiben felmerülne, hogy a fent leírtak nem elegendőek, még mindig ott vannak az elengedhetetlen gyűjtögetni valók és achievementek. Mivel a játék eleve nem könnyű, így a teljesítmények összekaparása sem leányálom. A világban továbbá vannak felszedhető cuccok, például virágok, amik gyógyítanak, de gyűjtésükkel mini küldetéseket aktiválhatunk, mely során bizonyos típusokból kell X darabot beszereznünk utunk során. Vannak ezen kívül nagyon eldugott helyeken megtalálható ereklyék, amikkel kiépíthetünk a menüben egy tünde ajtót. Az egész játékidő, ha tényleg minden megcsinálunk, minden küldetést, mindenkit megölünk a listából és mindent összegyűjtünk... hát... simán veri a játék a +40 órát, ami valljuk be, egy single playertől manapság hatalmas teljesítmény. És ez a +40 óra tömény szórakozás, nincs benne üresjárat. Ja, és jönnek a DLC-k!

A grafika önmagában vizsgálva sem rossz, de összevetve az összképpel és a látványvilággal tökéletesen kielégítő munka. Kell vas alá, ez tény, de Mordor látképe hiába sötét és kietlen, mégis lélegzetelállító. A karakterek kidolgozottságára egy szavunk sem lehet, nem csak a fő karakterek, de a nyamvadék orkok is mind egytől egyig gondosan megtervezettek és lemodellezettek. Gyakorlatilag nincs két ugyanolyan ork, a megjelenésük igen egyedi, és stílusos, akció közben pedig meglepően jól mozognak. Az animáció részletessége a főhősön mutatkozik meg igazán, Assassin's Creedet megszégyenító mozdulatokat csinálunk mászás és csata közben. A látványvilág bár sötétebb és komorabb az eddig ismertnél, de mégis hű a Gyűrűt Ura világához.

A hangokra sincs panasz, ahogy a szinkronokra sem, amik kiemelten igényesek lettek. Az hagyján, hogy Troy Baker a főhős szinkronja, de az utolsó kicsi orkig mindenkinek remek a szinkronja. Zenék terén vannak furcsaságok, mert bár a Shadow of Mordor zenéje nagyon szép munka, hangulatos és fülbemászó, de teljesen elüt a Gyűrűk Ura világától. Ez persze nem baj, mert annyira nem észveszejtő az eltérés, csak szokatlan. Ettől függetlenül illeszkedik a sötét hangulathoz és a véres csatákhoz.

Ítélet

A Shadow of Mordor úgy jött be a piacra, hogy nem mutatott sokat magából, megjelenéskor pedig nem várt sikert aratott, így joggal megadhatjuk neki az Év Meglepetése díjat már most. Meglepően jóra sikerült, és mielőtt egy szkeptikus itt elkezdene sírni, a játék akkoris ugyanennyit érne, ha nem a Gyűrűk Ura világában játszódna. Az már csak hab a tortán. 

Ha tehetitek, próbáljátok ki ezt a játékot, mert minden benne van, ami egy gamernek alapvető. Az első perctől az utolsóig szórakoztató és izgalmakkal teli, kellően nehéz és megpróbáltatásokkal teli, arról meg már nem is beszélve, hogy a kivitelezés is zseniális. Kötelező darab, mindenkinek. 

-Róka-

Pro:

+Grafika

+Hangok

+Változatos játékmenet

+Tartós

+Hangulatos

+Soroljam még?

Kontra:

-Van vége

Értékelés
9.5	Játékmenet: Kellően nehéz harc, lopakodás, free roam, küldetés hegyek, kiszámíthatatlan események... ez kell a népnek.
9.5	Hangulat:  A Gyűrűk Ura világának hangulata itt is megvan, habár egy újfajta, sötétebb szemszögből vizsgálhatjuk azt. Az ork sereg elleni kétségbeesett harc telitalálat.
9.5	Grafika:  Nem csak hogy hű a stílushoz, de az új, komorabb dizájn is tökéletes. A modellek szépek is kidolgozottak, a terep látványos és változatos.
9.5	Hangok:  Remek hangeffektek, és zseniális szinkronok jellemzik a játékot. A zenék stílusa bár csöppet eltér a megszokottól, vagy várttól, de minőségileg és hangulatilag ugyanolyan királyak.
9.5	Szavatosság: Ha csak gyűjtögetünk és vadászunk, simán elcsaphatunk több hosszú órát. Aztán jönnek a küldetések és sztori, ami legalább ugyanennyi idő. Abszolút hosszútávú szórakozás, ami egy singleplayertől manapság kiemelkedő teljesítmény.
Review score
9.5	A Shadow of Mordor az év meglepetése, mert csak úgy bevánszorgott a piacra, de olyat durrant, hogy még most is zeng. Remek alkotás, hosszan tartó, tartalmas kikapcsolódás és szórakozás. Kötelező darab.