The Vanishing of Ethan Carter - Teszt

Teszteltük az új indie kalandjátékot...

Mostani tesztalanyom ismételten az indie-szférából került ki, méghozzá egy két évvel ezelőtt alapított csapat műhelyéből. A The Astronauts-ot három férfi alapította, akik annak idején a People Can Fly-t is létrehozták. Az utóbbi csapat neve bizonyára sok olvasónknak ismerősen cseng, hiszen nekik köszönhetjük a Painkiller-sorozatot, a szerintem roppantul szórakoztató, és méltánytalanul alulértékelt Bulletstormot, valamint a Gears of War: Judgmentet. A három alapító viszont 2012-ben otthagyta a céget, és megalapították, a The Astronauts-ot, amely jelenleg kilenc főt számlál, és néhány nappal ezelőtt végre megjelent az első játékuk, a The Vanishing of Ethan Carter.

Kirándulás és nyomozás

A játék története szerint egy Paul Prospero nevű detektívet alakítunk, aki főleg az okkultizmussal kapcsolatos esetekre specializálódott. Hősünk egy nap levelet kap egy Ethan Carter nevű fiútól, aki a segítségét kéri. Prospero látva, hogy a fiú hatalmas veszélyben van, elutazik Ethan otthonába Red Creek Valley-be, hogy megkezdje a – sajnálatos módon nem túl hosszú – nyomozását.

A játék története nagyon jól sikerül. Lovecraftot idéző, klasszikus horror történetet kapunk a lengyel fejlesztőktől, amely azonnal felcsigázza a játékost, és biztosan odaszögezi néhány óra erejéig.

Mivel a sztori a játék egyik legerősebb eleme, így a fentebb olvasható szinopszisnál többet nem is árulok el belőle, és inkább beszélek egy picit a játékmenetről. A The Vanishing of Ethan Carter egy kalandjáték, azonban fontos megemlíteni, hogy nem egy hagyományos értelemben vett kalandjátékról beszélünk. A játékmenet olyan, mintha a Dear Esther házasságot kötött volna a Murdered: Soul Suspectel. Furcsán hangzik? Pedig egyáltalán nem az, sőt kifejezetten jól működik.

Nyomozásunk során különböző (annyira nem nehéz) logikai feladványokat kell megoldanunk, ahhoz, hogy megismerjük a történetet. Mivel egy meglepően nagy pályát kapunk, és a játék nem igazán fogja a kezünket a végigjátszás során, így akár azt is megtehetjük, hogy a kezdő helytől szépen elgyalogolunk a pálya másik végére anélkül, hogy bármilyen feladványt megoldottunk volna. Ez úgy lehetséges, hogy az összes rejtvény és feladat arra szolgál, hogy a megoldásukkal újabb információkat szerezzünk a történtekről.

A feladatok közül igazából mindegyik más és más, és nem is szeretnék megfosztani senkit a felfedezés örömétől, ezért azokról nem beszélnék külön-külön, azonban egy elem többször is ismétlődik a játék során, mégpedig a különböző halálesetek rekonstruálása. Ezeknél a következő a feladatunk: először vissza kell állítanunk a helyszínt abba a formában, amelyen a halál idején volt, majd a holttestet megérintve megjelennek a gyilkosság különböző eseményei, amelyeket végül nekünk kell sorba rendezni, hogy utána megnézhessük mi is történt pontosan.

Ahogy említettem, ez az egyetlen olyan feladvány típus, amely ismétlődik a játék során, mert a többi feladat mind másmilyen jellegű, azonban még ez rekonstruálás sem válik unalmassá a végigjátszás során, mégpedig azért, mert a játék sajnos fájóan rövid. Én tapasztaltabb kalandjátékosnak tartom magam, ezért a fejtörőkkel nem kellett sokat vesződnöm, azonban az RPG-rajongásom vonzataként nem bírtam megállni, hogy ne járjam be a pálya minden négyzetméterét, ami biztosan hozzáadott valamennyit az időhöz, ám nekem elég volt mindössze három óra a játék befejezéséhez. Ez bizony nem hangzik soknak, és tényleg nem is az, ám belegondolva nem hiszem, hogy jót tenne az Ethan Carternek a hosszabb játékidő, mert nagyeséllyel a játékmenet egy idő után unalomba fulladt volna, mint a Murdered esetében. Viszont fontos megjegyezni azt is, hogy a program 18,99 euróba kerül Steamen, ami nem vészes, ám érdemes átgondolni a teljes áron történő vásárlást, mert néhány játékos biztosan sokallni azt egy háromórás játékért.

Idill és melankólia

A külsőségeket nézve sokkal egyszerűbb a helyzet a játék értékelése, ugyanis az Ethan Carter egyszerűen gyönyörű. Természetesen vannak nála szebb játékok is a piacon, azonban érdemes megemlíteni, hogy a fejlesztők ezt a látványt az Unreal motor hármas verziójával hozták létre. A magam részéről nem tudok olyan játékot mondani, amely ugyanezzel a motorral készült, és szebb lenne. A mesteri látványvilág egyébként a szép fény/árnyék effekteken, és a remek pályadizájnon kívül még a magas felbontású textúráknak köszönhető. Ennek a látványnak ráadásul nincs is túl nagy ára, valamint a játék szépen skálázható, így nem hiszem, hogy bárkinek is problémát jelentene a futtatása.

A látványon kívül az audiórészleget sem érheti panasz. A környezeti zajok, mind a helyükön vannak, és segítik a beleélést, valamint a szinkron színészek is remek munkát végeztek. Azonban a zene az, ami itt igazán nagyot domborít. Mikolai Stroinski muzsikájára hatalmas élmény volt barangolni az erdőben. A csodálatos táj még szebbnek tűnt a melankolikus dallamokat hallgatva, ám emellett picikét nyomasztó is volt, vagyis mestermunka.

Ítélet

A The Vanishing of Ethan Carter egy remek játékélmény, amely már-már interaktív novellának nevezhető, ám a Dear Estherrel ellentétben sokkal interaktívabb élményt kínál, amely a tapasztalt kalandjátékosok számára nem jelent túl nagy kihívást, ám ettől függetlenül mégis leköti az embert a fájóan hamar bekövetkező végkifejletig.

- Süti –

Pro:

+ Jó történet
+ Gyönyörű látvány
+ Kiváló zene
+ Remek pályadizájn

Kontra:

- Rövid
- Nem igazán van benne kihívás

Értékelés
8.0	Játékmenet: A gyönyörű tájon való bolyongás és a fejtörők megoldása élvezetes, ám nem túl nagy kihívás.
9.0	Hangulat:  A játékot belepi a melankólia, amely az idilli látkép ellenére is folyamatosan végigkísér minket a játék során.
9.5	Grafika:  A játék egyszerűen pazarul fest. Talán a legszebb játék ezzel a motorral.
9.5	Hangok:  A hangeffektek és a szinkron hangok jók, a zene pedig egyenesen kimagasló.
7.0	Szavatosság: A program sajnos fájóan rövid, és mivel a feladványok, és a történet végkimenetele nem változik, így nem igazán van semmi motiváció a minél hamarabbi újrajátszásra.
Review score
8.6	A The Vanishing of Ethan Carter egy remek történetet mesél el, méghozzá pazar körítésben. Egyedüli hibái a kihívás szinte teljes hiánya, valamint a rövid játékidő.