Firefall - Teszt

Teszteltük az új MMO FPS-t...
Az elmúlt időben egész sok free-to-play lövöldét kipróbáltunk már, és ne értsetek félre, nincs okunk panaszra. Sok kipróbálni való játék, melyek mindegyike képes valami olyat nyújtani, ami megéri a kipróbálást. Az már más történet, hogy megéri e hűnek maradni az adott játékhoz. Hogy képes e magával ragadni, és hosszútávon szórakoztatni. Mivel igen sok játék jön ki mostanában, a bőség zavara miatt kevesebb időt szentelünk egy-egy játékra, mint amennyit amúgy megérdemelne. Így nehéz megtalálni a gyöngyszemeket. De vannak játékok, amik tényleg csak megjelennek, aztán szép lassan eltűnnek... pedig rengeteg potenciált rejtenek, első ránézésre királyul festenek, és még talán a reklám is jó. De a tartalom kevés ahhoz, hogy stabil rajongó tábor alakuljon ki. Szomorú az ilyen eset. Ismerjétek meg a Firefallt.

Hullik a tűz

A történet szerint naprendszerünkben a jövőben kataklizmák egész sora követte egymást. Először egy meteor eső csipkézte ki a Föld felszínét, nagy energiájú kristályokat hagyva az embereknek. Mire az emberiség magához térhetett volna, egy idegen űrhajó jelent meg, ami tehetetlenül száguldott bolygónk felé, majd be is csapódott. A hajó történetesen a meteorokhoz hasonló Meld nevezetű kristályt használta energia forrásként, ami felrobbanásakor hatalmas lila felhőt hagyott maga után, ami egy dimenzió kapu a mi, és egy idegen világ között. Ha nem lett volna elég az embereknek a meteorraj, a becsapódás, meg minden, akkor az idegen világból bogarak, szörnyek, és egy fejlett humanoid faj lépett elő, a Kiválasztottak. Ez a faj küldetésének tűzte ki az emberiség kiírtását. Szóval van baj elég...

Karakterünk egy zsoldos, Ares 35 kódnévvel. Épp megérkeznénk a viszonylag kevésbé szétlőtt brazíliai területekre, mikor a Kiválasztottak támadnak, és mi még csak egy szál gatyában vagyunk. Az első küldetésünk egy tutorial, ami végig vezet minket az irányításon, és a játék alapjain. menet közben hozzájutunk a játék alapjául szolgáló csatapáncélokhoz, és helyben kipróbálhatjuk mind az ötöt. A Dreadnought hatalmas golyószóróval írtja az ellenséget, elég szívós, habár kissé lomha. A Recon fürgébb, ő a mesterlövész, a csapda telepítő és semlegesítő. Az Engineer mindenféle kütyüt használ a harcokban, lövegeket telepít a pályára, pajzsokat emel. A Biotech a támogató, képes gyógyítani és feléleszteni csapattársakat, de mérgező bombákat is dobhat ellenfelekre. Az Assault fürge és erős, elég kiegyensúlyozott kaszt, kezdőknek ideális. Minden kasztnak saját fegyverzete és képesség tára van, sajátos harcmodort igényelnek, megéri kísérletezni velük, hogy számunkra melyik a legideálisabb választás.

Amint megkaptunk a választott páncélunkat és felszerelésünket, jön az első horda, amit kedvünkre rommá lőhetünk. A Firefall semmiben nem tűnik ki más FPS-től, sok meglepetésre nem kell számítani itt még. Ha végeztünk a kezdőterülettel, megérkezünk az első bejárható pályára, és kezdetét veszi a játék. A Firefallban vannak főküldetések, és elvállalható mellékküldetések. Mindegyikre érdemes odafigyelni, mert az egyik a dinamikus fejlődésünket biztosítja, míg a másik plusz bevételhez juttat bennünket. Ezeken kívül a világban találhatunk véletlenszerűen megjelenő eseményeket, melyek bárki számára elvégezhetőek, ha a területen tartózkodik. Ez szép és jó, az első pár küldetés egészen biztos mindenkinek szórakoztató lesz. Felfedezhető, nyitott világ, sok ellenség, amit le lehet puffogtatni, lehet bányászni, építeni cuccokat... eddig ez egy olyan koncepció, melyben egyértelmű potenciál rejlik. De ha eltöltünk egy-két órát a játékkal, kérlelhetetlenül felszínre törnek a hibák.

A nagy, bejárható világ nagyon jó dolog, feltéve, ha van is rajta mit csinálni. Ha csak találomra útnak indulunk, belefuthatunk lófráló ellenfelekbe, vagy véletlenszerű eseményekbe. Ilyenkor lövöldözünk egy jót, majd tovább megyünk. A mellékküldetések lesznek a legjobb pénzforrások, ám ezek kimerülnek a "menj ide, ölj meg ennyit", meg a "menj ide, hozd el ezt" típusú küldetésekben. Ez még oké lenne, csak az a baj, hogy a játék fejlesztői nem járták be maguk is a küldetések közti távot... ugyanis a feladataink elvégzésének helye nagyon messze van a munkaadótól. Kezdetben nem kapunk járművet, a gyorsabb közlekedés érdekében csak rakétás cipőnkkel ugrándozhatunk ide-oda... de egy örökkévalóság, mire megérkezünk a küldetés területére, ott elsütjük kétszer a fegyverünket, és pattoghatunk vissza... ez pedig idővel egyre durvul. A világban megjelenő események kompenzálhatnák ezt az unalmas utazást, de sajnos kimerülnek annyiban, hogy megjelenik egy rakás szörny, és mi minden gond nélkül szétlőjük őket. Egyedül a Meld Tornádó az, ami kihívást nyújt, ekkor ugyanis valóban nagy létszámú hordák özönlenek a világra. a baj csak az, hogy ha nincs a közelben elegendő játékos, akkor nem fogjuk tudni legyőzni a tornádót.

De ha meg is kapjuk a járművünket, az utazás akkor is monoton marad. Túl nagy távolságokat kell megtenni pofon egyszerű, és ráadásul repetitív küldetések elvégzéséért. Persze előfordulnak változatosabb feladatok, például el kell kísérnünk egy karaktert valahová, vagy csak meg kell védenünk, amíg csinál valamit, de van, hogy nekünk kell álcát ölteni és bemenni az ellenséges vonalak mögé. A baj az, hogy ezekből a változatosabb teendőkből kevés akad, ami pedig van, ahhoz sokat kell utazni, gürizni kell vele, egyszóval az idő telik, mi pedig nem haladunk sehova.

Lövünk, de mire?

Pedig fejlődni nagyon kellene, mert területenként egyre erősödnek a szörnyek. Megtehetjük, hogy csak sétálgatunk, és farmoljuk a tapasztalati pontot, de ez hosszú és unalmas folyamat. Kezdetben még szórakoztató, és mi magunk is teremthetünk lehetőséget a horda irtásra, ugyanis a bányászás egy torony lehívásával történik, melyre özönleni kezdenek a csúnyák. Ha a közelben van valaki, az egészen biztos be fog csatlakozni, lévén segít nekünk megvédeni a tornyot, meg hát jó móka. Mégis unalmassá válik, ennek másik oka, hogy nem igazán kapunk jutalmat a tetteinkért. A páncélunk fejleszthető, de csak feloldott képességekkel és legyártott fejlesztésekkel. Nem fogunk találni a földön jobb fegyvert, vagy jobb páncélt, az mindig rajtunk van, és csak azt tudjuk fejleszteni. Bármikor lecserélhetjük a páncélunkat egy másikra, ám akkor elvész minden tapasztalati pont, amit azelőtt kapott. Ha muszáj, ígyis-úgyis cserélni fogunk, de azért sajnálja az ember eldobni azt a sok gürizést, amit a páncél fejlesztésébe ölt.

Ha képesek vagyunk rászánni az időnket, és elvisszük a játékot a sztori végéig, akkor joggal várhatnánk el, hogy tovább szórakoztasson játék plusz tartalmakkal. Erre a célra vannak portyák és dungeonök, de a fentebb említett problémák miatt egyszer-kétszer éri csak meg kipörgetni őket. De rendben van, ha már ez egy FPS, akkor jó lenne játékosok ellen játszani. A fejlesztők azt ígérték, hogy komplett PvP csatamezők lesznek, csapat orientált bevetésekkel. Ennek sajnos csak fele valósult meg, és az sem túl jó. Valóban találunk egy hatalmas területet, ami csak és kizárólag a PvP-zni vágyóknak van fenntartva, de a Firefallban sajnos nagyon kevesen mennek játékosok ellen játszani. Ennek oka kérdéses, ugyanis a kasztok egészen kiegyensúlyozottak, lenne potenciál a PvP harcokban. Mégis, belépünk a pályára, és teljesen üres. Néha belép egy-egy ember, de akkor azok elfoglalnak egy jól bevált pontot, és gyorsan lepötyögnek minket. A csapatorientált küldetéseknek meg se híre, se hamva.

Grafikailag a Firefall jól teljesít, max beállításokon határozottan látványos, köszönhetően a szép fényeffekteknek. Maga a látványvilág inkább letisztultabb, kicsit meseszerű, ami elsősorban a karakterek kinézetén és a színeken figyelhető meg. A fegyverek is jól néznek ki, a járművek is pofásak, a tájak is rendben vannak, a brazil környezet egészen változatos élményt nyújt a megszokott sci-fi környezet helyett.

Hangok terén nincs semmi extra a Firefallban, élvezhető minőségűek. Szinkronból nincs túl sok, a legfontosabb hang a munka adónké, Aeroé lesz, az pedig teljesen élvezhető, és még hasznos is. Az elviselhetetlenül hosszú utazások alatt írott szöveg helyett Aero mondja el a küldetés részleteit, vagy ő segít át minket az eseményeken, ami kellemes megoldás. Zenék terén van pár jó szám, bár olyan nagyon emlékezetessel nem találkoztam.

Ítélet

A Firefallban nagyon sok potenciál van. Sok olyan elem található benne, ami nagyon jó lehetne. De valamiért minden egyes ilyen pontja a játéknak kevesebbet nyújt, mint kéne, ami sajnálatos. A küldetések repetitívek, rengeteget kell utazni a semmiért, ami időpocsékolás és unalmas, a játék végére érve pedig teendők nélkül maradunk. A PvP pedig kihalt, és jobbára nem is létezik. Pedig ott vannak az egyedi páncélok, a képesség fejlesztések, egy jó nagy világ, raidek, dungeonok... nagyon nagy kár érte. Nem mondom, hogy nem élvezhető, de sajnos kevés ahhoz, hogy elégedettek legyünk.

-Róka-

Pro:
+Szép grafika
+Steam teljesítmények
+Steam játékkártyák

Kontra:
-Unalmas
-Repetitív
-Nincs a játék végén tartalom

Értékelés
7.0	Játékmenet: A felfedezős, lövöldözős téma jó lenne, de sok hiba van, aminek az élvezhetőség látja a kárát. Utazunk, lövöldözünk, utazunk. Kezdetben még lenyelhető, később viszont zavaró, és unalmas.
7.5	Hangulat:  Az alap sztori és a körítés élvezhető, a környezet is kellemes újítást hoz a megszokott sötét sci-fik mellett.
8.5	Grafika:  A Firefall erőssége a grafika, mert az szép és látványos. A látványvilág ugyan nem nagy eresztés, de az is egységes és élvezhető.
7.5	Hangok:  Nincs kiemelkedően jó hang vagy zörej, szinkronból a fő munkaadónk teljesítménye kielégítő. Zenékből van pár jó szám, de emlékezetes nem nagyon akad közöttük.
5.5	Szavatosság: Ha valaki rászánja az idejét az utazgatásra, akkor ellehet a Firefallal órákon keresztül. De egyszer vége szakad a tennivalóknak, és nincs mit csinálni.
Review score
7.2	A Firefall nem egy rossz játék, de nem is a szívünk csücske. Sok potenciál rejlik benne, de a megvalósítás miatt felejthető marad a játék. Megmarad a "jó" kategóriában, de csak addig, amíg ki nem fogy a tartalom...