Emlékeztek, mikor a Crysist jegyző Crytek kijelentette, hogy
átáll free-to-play játékok készítésére? Hát vegyes volt a fogadtatása a hírnek,
én magam is szkeptikusan álltam hozzá a dologhoz, de végül azt mondtam, hogy ám
legyen, ide nekünk azt az ingyen Crysis multiplayert! Kettőt pislogtam, és
megjelent a Steamen a Warface, és az első trailerek alapján elég jó benyomást
keltett a modern hadviselést bemutató free-to-play co-op. A grafika Crytek,
többet nem is érdemes mondani róla, a játékmenet intenzív, az meg már csak hab
volt a tortán, hogy a játék fele-fele arányban volt reklámozva mint versus, és
mint co-op. Ennél több aligha kellett a kipróbáláshoz, és bizton állíthatom
nektek, hogy az első és második benyomás is ugyanaz volt: ez a játék király!
Nem jó, vagy remek, egyszerűen csak király.
Show me your warface!!!
Bár van a játéknak háttér sztorija, igazából sokat nem tesz
hozzá a játékhoz, de ne menjünk el mellette csak így. 2023-at írunk, a világunk
gazdasága és hadserege felett szinte teljesen átvette a hatalmat egy óriási
szuper-multicég, akik a társadalom legtehetősebb embereinek kezében van, és
kényükre-kedvükre alkalmaznak erőszakot akár komplett államokon, ha valami nem
tetszik nekik. A Blackwood névre keresztelt zsoldos hadsereg nem kíméli se a többi
ország haderejét, sem a civileket, és idővel fel is bukkan egy amerikai
tábornok, aki titokban létrehozza a Warface nevű titkos sereget, hogy
visszavágjon a zsarnok Balckwoodnak. Mi is ennek a csapatnak leszünk a tagjai,
és bár a modern hadviselés minden vívmánya a zsebünkben van, igencsak fel kell
kötnünk a gatyát, hogy győzelmet arassunk a több száz zsoldost számláló
Blackwood ellen.
A Warface nem egy nagy sereg, hanem kisebb osztagokra
szétosztott haderő, melyek tagjai kis létszámban törnek be az ellenség
területére, hogy gyors csapásméréssel gyengítsék meg a Blackwood gépezetét. A
különböző teendőkre specializált katonák 4-5 fős osztagokkal próbálnak
szabotálni egy-egy Blackwood operációt, vagy felrobbantanak valamit, esetleg
kifüstölnek egy várost. Küldetéseink alatt érezni fogjuk, hogy nem váltjuk meg
a világot, de minden lelőtt ellenfél egy újabb pofon a Blackwoodnak, nekünk
pedig élvezetes játék és pénz.
Mint mondtam, a Warface játék nem egy egyszerű multiplayer fps,
hanem egy co-opra specializált móka. Más játéknál is láttunk hasonlót, de
azoknál a co-op mindig csak egy másodlagos szórakozás volt, ami a multiplayerre
való felkészülést, vagy xp gyűjtést jelentette. Itt meglepő módon pont fordítva
működnek a dolgok, ugyanis a co-op része a játéknak jóval kidolgozottabb és
addiktívabb, mint a multi lövölde. Épp ezért először a Versus játékmódról
mesélnék nektek.
A Versus mod igazából egy standard multiplayer élmény,
megszokott játékmenettel, megszokott körülmények között, megszokott
játékmódokkal. Van Team deathmatch, sima deathmatch, bomba pakolás, és még
egy-két játékmód, amik igazából nem különböznek sokban az alap mészárlástól. A
Warface-ben legalább annyira van értelme a csapat harcnak, mint a Crysisban,
tehát nyugodtan járhatjuk a magunk útját. Ha jók a reflexeink, és tudjuk, hogy
mivel mit csinálunk, akkor lazán a földbe döngölhetjük az ellenfeleinket akár
egyedül is. Persze mindenki más is így gondolja, tehát fel kell kötnünk a
gatyát rendesen. Mindenki parkouröket megszégyenítő módon fog ide-oda ugrálni,
csúszni, vetődni, közben lehetetlen pontossággal osztják a fejeseket, ha kell,
ha nem. A Warface multija nagyon pörgős és intenzív, és nem feltétlen igényel
sok koncentrációt a csapat munkát illetően, tehát ha egy kis gőz kieresztésére
van szükségünk, akkor nyugodtan beléphetünk durrogtatni párat. Nincs annyira
pörgős, mint egy Unreal Tournament, de a célnak tökéletesen megfelel. Aki mégis
talál olyan csapatot, akik szeretnek együtt dolgozni, azok nagyon durván le
tudják dominálni az ellenfél csapatot.
Egységben az erő
És igazából mindent elmondtam a Versusról. Pörgős,
hangulatos lövöldözés, ahol kiélhetik magukat a magányos farkasok és a
csapatjátékosok is. Aki viszont csak ezért jött Warface-ezni, az egy idő után
csak megunja a lövöldét, és elkezd nézelődni a játék többi részében is. És
rábukkan a co-opra. És megváltozik az élete. A Warface Co-op része nem
tökéletes, sőt, igazából elég sok hibája van, de mégis annyira addiktív, és
annyira jól összehozza a játékosokat, hogy simán megérné akár pénzt is kiadni
ezért a játékért, ha történetesen nem free-to-play lenne. De mivel az, ezért
kipróbálása egyenesen kötelező. Ha nincs haver aki jönne velünk, az sem baj,
ugyanis a Warface közössége tapasztalataim szerint egészen barátságos, és a
közös cél érdekében co-opon belül minden játékos megembereli magát, és hajlandó
velünk összehangoltan játszani.
Co-op modban 6 küldetést fogunk látni, nehézség alapján
felosztva. Ezek a küldetések nem permanensek, ugyanis folyamatosan cserélődnek.
Nem csak a pályák, de maguk a teendők is, aminek köszönhetően heteken keresztül
játszhatunk úgy, hogy nem találkozunk kétszer ugyanazzal a feladattal. Ez a
megoldás fenntartja az érdeklődést a játék iránt, minden pálya cserénél
visszacsábítja a játékosokat, és változatosságot is ad, amire nagyon is szükség
van egy ilyen játéknak. A küldetések közt találunk szabotázst, egység kísérést,
helikopter vadászatot, frontális támadást, terület szerzést és védést, stb. A
hat küldetés mindig mást tartalmaz, a nehézségi fokozatokon pedig végig kell
lépkednünk, szépen sorban. A kezdő küldetések mindig valami egyszerűbb teendőt
takarnak, amik végigvihetőek 10-15 perc alatt, de a feloldható magasabb szintű
küldetések már nagyobb kihívások elé állítanak, végig vitelük pedig komolyan
igényli, hogy felszívjuk magunkat, és rákoncentráljunk a játékra hosszabb időn
keresztül. Persze csapattól függ, hogy milyen gyorsan lehet egy pályát
kipörgetni, de még az összeszokott bandák számára is adódhatnak igen komoly
nehézségek.
Épp ez miatt a játék rákényszeríti a csapattagokat, hogy
odafigyeljenek egymásra, és összehangoltan cselekedjenek. Sok játék próbálkozik
ilyen húzásokkal, de a Warface csinálja szerintem eddig a legjobban. Más
játékokban a haverok, vagy a barátságos játékosok eldöntötték, hogy
összeállnak, és együtt próbálnak elérni valamit, de a Warface konkrétan az
arcodba tolja, hogy „vagy testvérekként küzdötök a nyavalyás életetekért, vagy
el fogtok vérezni”. Az hagyján, hogy egyes küldetések határozottan nehezek, és
ez miatt esélye sincs az önző magányos farkasoknak, de bizonyos teendők csak
több játékossal lehetségesek. Ilyen például az útvonalat eltorlaszoló akadály
közös eltolása, vagy egy magasabb helyre való felsegítés, amikor is az egyik
játékos leguggol a falhoz és bakot tart a társának, majd ez a társ lenyújtja a
kezét barátjának, hogy az felmászhasson mellé. Nem nagy szám technikailag, de
játék közben ez egy annyira figyelmes és hangulatos dolog a fejlesztőktől, ami
miatt a csapatjáték abszolút értelmet nyer, és mi magunk is törekedni akarunk
arra, hogy ne csak random játékosok összedobott kompániája legyünk, hanem
egymást segítő, és együtt harcoló bajtársakká váljunk. Persze van még hasonló
finomság, például a néha felbukkanó mini-boss, az átlőhetetlen páncélt viselő
romboló legyőzése. Ez a szörnyeteg gyorsan ledarálja az életerőnket, és
egyetlen sebezhető pontja a hátán lévő hő kieresztő nyílás. Ennek a dögnek a
legyőzése mindenképp igényli a csapat összehangolt játékát, bizalmat a társaink
iránt, és némi önfeláldozást, hiszen egy vagy két embernek az életét
kockáztatva kell magára vonni a boss figyelmét, míg a másik két játékos
igyekszik szétlőni a hátát. Rengeteg küldetés bukik be ennél a pontnál, ha
nincs meg a megfelelő összehangoltság.
A csapat sikeréhez sokat hozzáad a játékosok kasztja is.
Rankokat lépve oldhatjuk fel a kasztokat, és mindegyikhez kapunk kiképző pályát,
és külön felszerelést. Így lehetünk Lövészek, Szanitécek, Mesterlövészek, vagy
Mérnökök. A Lövész az első kaszt, amit kipróbálhatunk, könnyed durrogtatós
pozíció, aki tud töltényt adni, és bőkezűen osztja a fejeseket. A Mesterlövészt
szerintem nem kell magyaráznom, azt viszont érdemes megjegyezni, hogy ez a
kaszt talán az egyik legnehezebben játszható, lévén a Co-opban nem mindig ad
lehetőséget a játék messziről durrogtatni, vagy úgy egyáltalán pozícionálni. A
Mérnök elég erős Versusban, mint közelharcos, és nagyon jó támogató kaszt
Co-opban, lévén képes páncélt javítani, és lövegeket telepíteni. Vele már csak
a Szanitéc vetekszik, aki képes gyógyítani, és feléleszteni az elesett
csapattársakat. Amíg a szanitéc életben van, addig a lelőtt bajtársaknak van
esélye visszatérni a harcba. Ha nincs szanitéc a bandában, akkor a halál
végleges, hacsak a túlélők át nem haladnak egy ellenőrző ponton, hogy
újratöltsék készleteiket, és felélesszék társaikat.
A pályákon többnyire lineáris útvonalakon haladunk át,
megölve a ránk rontó katonákat, melyekből van több féle, csak hogy teljes
legyen a boldogságunk. Van sima rohamosztagos, pajzsos és mesterlövész, az erejük
pedig elsősorban a létszámukban rejlik. Hullámukban érkeznek, és viselkedésük
igen felemás. Egy részről borzalmasan ostoba az AI, ugyanis az ellenfelek nem
igazán törődnek fedezékkel, vagy úgy egyáltalán semmivel, csak törnek előre,
gyakorlatilag sorban állnak a pofonért, és ami még idegesítőbb, hogy kínosan
közel jönnek, indokolatlanul. Aztán mikor már nem figyelünk a buta
ellenfelekre, azt vesszük észre, hogy mögénk settenkednek, pozícionálnak, és
rejtőzködnek, ami előszöris igen nagy meglepetés az eddig látott bohóckodás
miatt, másrészről hatékonyak tudnak lenni, ha nem reagálunk időben. Furcsa ez a
felemásság, de pont csak annyira zavaró, mint amennyire jó, tehát nincs okunk
panaszkodni.
Harcolnod KELL
Minden küldetés után tapasztalati pontot kapunk, amivel
növelhetjük a karakterünk rankját, de ezen felül az adott pályára jutó
teljesítmény pontokkal is gazdagabbak leszünk. A játék folyamatosan nyilván
tartja, hogy melyik banda hogyan teljesít, mennyi idő alatt viszik végig a
pályát, mennyire jól céloznak, stb, a teljesítményünket pedig pontokban méri a
játék. Ezen felül kapunk ingame pénzt is, amit a boltban költhetünk el új
fegyverekre és felszerelésekre. Itt viszont van egy érdekesség, amit majd
mindenki eldönt, hogy zavaró-e, avagy sem. A boltban ugyanis csak bérelhetjük a
cuccokat, és csak nagyon kevés tárgyat találunk, ami permanensen a miénk
maradhat. A jobb cuccok ráadásul igen drágák, és borzalmasan sokat kell gürizni
azért, hogy összeszedjük a pénzt a kiszemelt cuccra, hogy aztán pár napig, vagy
hétig élvezhessük csak. A tárgyak feloldása ráadásul rankhoz kötött, tehát
ahogy fejlődünk, úgy juthatunk hozzá a jobb felszerelésekhez. A pay to win
valamilyen szinten itt is jelen van, tehát aki a mikrotranzakció segítségével
mélyen a zsebébe nyúl, az xp boostokkal hamar túlszárnyalhatja a ingyen, de
hűségesen játszó többieket, hogy aztán övé legyen minden király fegyver és
páncél, amivel aztán villoghat Versusban. Apró balansz, hogy ügyességet nem
lehet vásárolni, tehát hiába van valakinek nagyon jó felszerelése, ha amúgy nem
tud célozni.
Grafikailag a Warface
teljesen megállja a helyét, ami két okból is adódik. Egy az, hogy a grafikai
beállításokat felhúzva a játék elég durván néz ki, és ebbe beletartozik a
terep, a karakterek, az effektek, meg úgy minden. Viszont mégsem kell erőmű
ahhoz, hogy futtassuk a játékot, sőt, a gyengébb gépeken is lazán elfut, és az
alacsony beállításokkal sem lesz csúnyább a játék, mint ami vállalható.
Crytekéktől nem is vártunk mást, egy jól optimalizált motor a minimum, ami
tőlük kitelik. A pályák változatosak, van itt erdős ösvény, falvak, belváros,
kanyon, meg amit akarunk, de a fejlesztők szerint jönni fognak még csataterek,
csak hogy még jobban érezzük magunkat.
Hangok tekintetében nincs különösebb panasz, de kiemelkedő
hangot sem tudnék mondani. A fegyverek hangjai, a zörejek és effektek rendben
vannak, a küldetések alatt hallható szinkronok vállalhatóak. A zene az, ami
talán kiemelkedőnek mondható, mert bár nem feltétlen emlékezetesek a
felcsendülő dallamok, de a játékhoz tökéletesen illeszkednek a számok, és
nagyon jó hangulatforrást biztosítanak.
Ítélet
A Warface az a játék, amitől aligha kérhetnénk többet, mint
amit nyújtani képes free-to-play létére. Van egy kellemes Versus lövöldéje, egy
nagyon addiktív és élvezetes Co-op játékmódja, szép grafikája, ami pedig nem
kiemelkedő, az is teljesen vállalható és élvezhető. A mikrotranzakció miatt
előfordulhatnak túl gyorsan feltörekvő játékosok, de akinek nem lételeme a
Versus, az ezzel nem is fog különösebben foglalkozni. Nekünk egy fityinget sem
kell költenünk azért, hogy élvezhessük a csapatjátékot a co-op küldetéseken, az
élmény maximális lesz. Én ajánlom mindenkinek kipróbálásra a játékot, aki
kicsit is benne van a multi fps-ekben, igazán megéri játszani a Warface-el. Nem
csak azért, mert ingyenes, hanem mert a játék, úgy ahogy van: király!
-Róka-
Pro:
+Co-op élmény
+Szép grafika
+Addiktív
Kontra:
-Felemás AI
| Értékelés | |
| 9.5 | Játékmenet: A Versus egy standard multi lövölde, ami élvezetes, de sok újat nem nyújt, ellenben a co-op nagyon addiktív, a csapatjátékra való ösztönzés igen erős, a küldetések változatosak és izgalmasak... mi kell még? |
| 8.0 | Hangulat:
A kevés háttérsztori és a már jól ismert modern hadviselés nem sokat ad a hangulathoz, ellenben a barátainkkal való összjáték nagyon jó hangulatforrás, ami egymaga a magasba emeli a Warface-t. |
| 9.0 | Grafika: Crytek minőség, alacsony beállításokon is vállalható, magasabbra tolva a csúszkákat pedig egyenesen szép, a motor pedig kellően optimalizált, tehát nem kifogás, hogy nem futna el a gépeden. |
| 7.5 | Hangok: A hangok terén semmi extra, vállalhatóak a szinkronok és a hangeffektek is, a zene néha határozottan hangulatos, bár emlékezetes szám nem igazán csendül fel. |
| 9.0 | Szavatosság: Ha szereted a versengést, a Versussal jól megleszel. Ha szereted a csapatjátékot, a Co-op láncol a gép elé. Felváltva pedig szinte tökéletes hosszútávú szórakozás a Warface. |
| Review score | |
| 8.6 | Ingyenessége révén eleve ajánlott kipróbálni, de ezúttal minőségi játékról beszélünk, ami a hibái ellenére nagyon élvezetes, lévén a sima versuson kívül egy abszolút csapatjátékra fókuszáló Co-op is van, ami jól ki van találva, igényes és addiktív. Egy szó, mint száz, próbáljátok ki. |