Talán egy kezem meg tudom számolni, hány indie fps-el
játszottam már. Ez a műfaj valamiért nem elterjedt az indie fejlesztők
köreiben, aminek egyik oka bizonyára az, hogy fps-ből van annyi, mint égen a
csillag, és a legnagyobb címek eleve eltiporják a kevésbé izgalmas játékokat.
Ráadásul nehéz is jó fps-t csinálni, mert bár lövöldözni jó, egy single
játékban nagyon sok múlik a hangulaton és a játékmenet változatosságain, amit
sok fejlesztő úgy értelmez, hogy tele kell pakolni mindent scriptekkel. Szóval
ritka az indie fps, és eddig én csak felejthető címekkel találkoztam, vagy
legalábbis nem fogott meg egyik sem annyira, hogy most megemlékezzek róla.
Ettől függetlenül persze izgalmas, ha egy fejlesztő mégis bepróbálkozik a
műfajjal, így tett három indie fejlesztő srác is, és megszületett a Verdun. Az
első világháború híres neves verduni ütközetét feldolgozó játék teljes
mértékben a multiplayer mókákra összpontosít, azon belül is a csapatjátékra. Előre
leszögezem, hogy nekem nem jött be a Verdun, de azt sem mondanám, hogy nincs
benne potenciál. Még Early Accesben van a program, és még bármi megtörténhet
megjelenésig, úgyhogy egyenlőre lássuk, mit kapunk a pénzünkért a bétában.
Az első háború
Mint említettem, első világháború idején játszódik a Verdun,
tehát erre kell számítani. Érdekes, mert a legtöbb játék inkább a második
világháborút dolgozza fel, és mindig meglepődnek az emberek, hogy egy első
világháborús fps-ben milyen szerény a hadviselés. Hát igen, itt még nincsenek
meg azok a nagy háborús szörnyetegek és sok ezres ostromok, így a hangulat sem
az epikusság irányába terel minket, inkább a korra jobban jellemző sötét és
reményvesztett lőárok harcok rémségeit tárja elénk. Még nincs túl sok pálya, de
igazából mindegyiken ugyanaz a környezet fogad majd bennünket: kráterekkel
tarkított, kopár mezők, halott mocsarak, lőárok labirintusok, a távolban pedig
füstölgő falvak, és erdők. Ezek a területek többnyire elég nyitottak, és ha
rájövünk a játék lényegére, nem fogjuk sűrűn elhagyni a fedezékeinket.
Mert a Verdun nem egy unreal tournament, és nem is egy call
of duty. Az össze-vissza ugrálós, tunkolós korszaknak vége, a Verdunban sokkal
megfontoltabb és lassabb cselekvésre lesz szükség. A sebzések elég
egyértelműek, általában egy golyótól kidől bármelyik játékos, csak a végtagokra
mért lövések számítanak kevésbé halálosnak. Nincs változatos fegyver
felhozatal, csak és kizárólag a háború vívmányának számító puskákat fogjuk
látni, tehát le lehet mondani a mesterlövészekről, és golyószórókról. Ettől
függetlenül úgy fognak röpködni a lehetetlen távolságból bevitt fejlövések,
hogy csak pislogunk. Mert a Verdun lényege a lapulás, a fedezékharc, és az
összehangolt támadás.
A pályák mint említettem eléggé nyitottak, egyetlen
reményünk a golyózápor ellen a mélybe vájt lövészárkok, kráterek, és romok,
melyek közt bujdosva kell valamiféle eredményt elérnünk. Ez nem vicc, ugyanis
akik már belejöttek a játékba, képesek lesznek hosszú perceken keresztül egy
helyben meredni előre, és mikor egy pillanatra kidugjuk a fejünket, elsütik a
ravaszt, és nekünk annyi. Mivel gyorsan halunk, ezért van következménye a
megfontolatlan lépéseknek, és jobban fogunk magunkra vigyázni, de mindeközben
le is kell vadásznunk az ellenfeleket. Jobb helyeken ez úgy néz ki, hogy
fedezékről fedezékre haladva küzdenek a játékosok, de vannak olyan szituációk
is, mikor mindenki csak lapul, és nem történik semmi. Másik véglet, hogy
semmibe veszik a játék mechanizmusát, és kiszaladnak a nyílt térre, hogy csak
úgy puffogtassanak, ennek meg aztán semmi értelme, főleg ebben a játékban nem.
A Verdunban két féle játékmóddal találkozhatunk most még, a
Frontvonallal, és a Puska harccal. Utóbbi a jó öreg deathmatchet foglalja
magába, tehát nincsenek csapatok, nincsenek barátok, csak ellenségek. A másik
játékmód az, ami köré az egész Verdun épült, több szempontból is. Először is
itt csapatjáték van, anélkül egyszerűen játszhatatlan a játék. Vannak
objektívák is, melyek kimerülnek a támadd meg ezt a pontot, védd meg ezt a
pontot küldetésekben. Egyszerűnek tűnhet, de igazából elég bonyolult a
procedúra, mivel rá leszünk szorulva a csapattársakra, és ők is ránk. Az ész
nélkül előre rohanó játékosok hamar elvéreznek, és csak hátráltatják a
küldetést, a jobb játékosok viszont tényleg összebeszélnek chaten, vagy bárhol,
és szakaszokba tömörülnek. A szakaszok adják a Verdun kaszt rendszerét is,
ugyanis itt meghatározhatjuk, hogy melyik szakasz milyen feladatot fog
elvégezni, és ehhez igazítják majd a játékosok is a felszerelésüket, és a
viselkedésüket is. Ez persze még nagyon félkész, plusz felszerelések például
alig vannak még a játékban, de jól látszik, hogy mit akarnak a fejlesztők ezzel
a szakasz rendszerrel, és még akár jól is elsülhet. Ha tényleg értelmes emberek
gyűlnek össze játszani, akkor önálló funkcióval bíró, felelősségteljes
szakaszok fognak szorosan együtt dolgozni, hogy igazi taktikus akciókat
hajtsanak végre. Ez lenne a Verdun lényege.
Jelen állapotában a Verdun csak egy taktikusságra sarkalló
átlagos lövölde, ami kétségbeejtően üres. Tisztán látszanak bizonyos funkciók,
amik majd bekerülnek, például a talent rendszer a szakaszok számára, a plusz
feloldható fegyverek, a szakaszokon belül egyfajta hierarchia rendszer
felállítása, új pályák, játékmódok, ilyesmik. Ezek kellenek is, mert nélkülük
nincs sok extra a játékban, csak belépünk, és ellövöldözgetünk kedvünkre, de
persze azt is csak óvatosan, időigényesen.
Grafikailag a Verdun nagyon furcsa, ugyanis a legmagasabb
grafikai beállításokon egész szép, de akár egyetlen fokozattal lejjebb állítva
már ronda. Méghozzá meglepően ronda. Az most mindegy, hogy még nincsenek
kidolgozva a karakterek animációi, és ami ki van dolgozva az is hajlamos
bebuggolni, itt én most a látványra gondolok elsősorban. Az első világháborúban
minden van, csak nem dizájn, ez tény, de a Verdun különösen szürke és üres. A
pályák nem valami változatosak, de hát ilyen a csatatér, de még így is belefért
volna pár pálya különlegesség, ami színesíti az adott pálya felépítését, vagy
legalábbis ad valami tájékozódási pontot. De nincs semmi ilyen a pályák
többségében, se egy félig lerombolt házikó, se egy bunker, semmi, csak a kopár
semmi, benne lövészárkok és kráterek. Néhol felbukkan egy-egy tereptárgy, pl
egy szekér kereke, vagy tankcsapda, de ezek a tárgyak olyan szívszorítóan
magányosak abban a hatalmas ürességben, hogy rossz nézni. Utána olvastam, és a
többség szerint nagyon szép a Verdun, de sajnos én más állásponton vagyok.
Reménykedek új pályákban, mert a mostaniak számomra semmitmondóak, üresek és
egyhangúak.
Előítélet
Amiben a Verdun jó, az tényleg a szakasz építés és vezetés,
de csak akkor, ha összejön rá a banda. Van sok szerver, lehet próbálkozni, de
nem mindig jönnek össze a játékosok egy tényleg összehangolt akcióra. Ha mégis
megtörténik a csoda, kialakulhatnak egészen hangulatos, izgalmas és élmény dús
csaták, amit más játékosokkal oszthatunk meg. A játékban sok ezen felül a
színesítő és hangulatért felelős tartalom, mint hogy például bizonyos
achievementek és események a pályán németül vannak kiírva, a háború híres
fegyverei köszönnek vissza, tehát ha még bővül egy kicsit a játék, lesz benne
elég tartalom, hogy maximálisan szórakoztató lehessen. Most szerintem még csak
azok lesznek képesek élvezni a Verdunt, akik szeretik a multiplayer fps-eket,
és találnak megfelelő csapatot a szakaszukhoz. Én még várnék pár hónapot, hogy
fejlődjön a játék, és csak aztán ragadnék puskát a helyetekben.
-Róka-
| Preview | |
| B+ | Engem nem nyűgözött le a játék, egy átlagos multiplayer FPS, és csak reménykedem, hogy alaposan kibővítik még a tartalmat. Ha eleget fejlődik megjelenésig, akkor még lehet egy nagyon jó kis játék, épp ezért én még várok egy kicsit, míg újra puskát ragadok. |